Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-10 / 263. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, november 10SZERELEM, Q! Vándorzászlót kapott a szandaszőlősi úttörőcsapat Az MSZMP Szolnok városi Bizottsága a város 900 éves fennállásának alkalmából, 1975-ben, vádorzászlót alapított, amelyet minden évben a legjobb mozgalmi munkát végző úttörőcsapatnak ítélnek oda. Az eddigiek során az. Újvárosi Általános Iskola úttörőcsapata egy évig, az Abonyi úti Általános Iskola úttörőcsapata két évig, a Költői úti Általános Iskola úttörőcsapata egy évig, a Kisegítő Általános Iskola úttörőcsapata 1 évig őrizte a zászlót, amelyet az idén a szandaszőlősi Általános Iskola Ságvári Endre Úttörőcsapata nyert el kiváló munkájáért. Az 541 tagú úttörőcsapat munkáját 18 szocialista brigád és hét KISZ-szervezet támogatja. Az elmúlt években dinamikusan fejlődött a csapat sport- és kulturális élete, a pajtások szép eredményeket értek el a kulturális szemléken, az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalomban. A jól előkészített, népszerű nyári táborok évről évre tartalmas programot nyújtanak a gyerekeknek a szünidőben. Ezeket az eredményeket figyelembe véve döntött úgy a városi pártbizottság, hogy az idén a szandaszőlősi Általános Iskola Ságvári Endre Úttörőcsapata kapja a vándorzászlót, melyet csütörtökön adtak át. Politikai könyvnapok A Kossuth Könyvkiadó újdonságai nincs vaSchisgalnak lami jó véleménye a szerelemről, másként miért is festene róla oly kiábrándítóan torz képet, mint a Szerelem, ó! című játékában. Nyilván túl keserűek lehetnek a tapasztalatai. De nem vélekedik kedvezőbben korának egyéb jelenségeiről sem, mint például a magány, a karrier, a hivatás, de még olyan jelenségről sem, mint az öngyilkosság, és bizony helyenként eléggé szemtelenül tárja oda róluk alkotott véleményét a nézőnek. Árkosi Árpád, ő vitte színpadra Schisgal művét, ő sem túlságosan kedvelheti ezt a sokak szerint édes érzést — valójában persze azokat a közhelyeket, banalitásokat nem szívlelheti, amelyek a szerelemre tapadnak és alaposan elrútítják, megrontják — különben miért is vállalta volna fel Schisgalt, méghozzá nagyon is komolyan véve mindazt, amit a szerző mond. Egy kicsit talán még mélyebben is átélve a nevetséges gyarlóságokon érzett keserűséget, mint ő. Olyan előjátékot és olyan befejezést produkál ugyanis (kissé túlrészletezően), aminek eredményeképpen a szerző borúlátásos, már-már kissé nihilistagyanús filozófiája még erőteljesebb színezetet kap. Árkosi színpadán a játék ugyanoda tér vissza a végén, ahonnan elindul az elején, Harry éppúgy egy pádon fekszik, a kihalt vízparton, újságpapírral az arcán, és ugyancsak odapoty- tyant az erősen hullámzó víz egy halat, kivetvén a! partra — nos, ez az ismétlés egyértelműen hangsúlyozza, hogy amit láttunk és hallottunk, mindaz akár kezdődhetnék újra is, élőiről, és folytatódhatnék akár a végtelenségig. Elszomorító „kör- forgásos” felfogása ez a dolgoknak, miszerint a nevetséges emberi gyarlóságoknak végük sohasem szakad. Persze Schisgal komédiás, aki szomorúságát igyekszik raffináltan elrejteni, és látszólag jól mulat embertársainak gyengeségein, magatartásbeli konvencióin, az öntelt magabiztosságon éppúgy, mint a kicsinyes, már- már babonás sorsszerűségen, a testi kapcsolatokat eltúlzó szexualitáson csakúgy, mint az érzelmek ürességén, a tartalmatlan alakoskodáson. Csak a lelke legmélyén szomorú. És csúfondáros szellem, aki bátran viccel olyan dolgokkal is, melyekkel általában nem illik viccelődni, például a már említett ön- gyilkossággal. Jelen van itt a korabeli ostobaságok egész garmadája, s ebben, mármint ahogyan felmarkolja őket, egy kicsit hasonlít ahhoz az emberhez, aki — mert kevés a szuflája — mindent egycsa- pásra szeretne elmondani. Szegedi fotósok sikere A Gyenes Kálmán—Süli István szegedi szerzőpáros nyerte a 15. országos Kulich Gyula premierfotó-pályáza- tot, a díjakat a pénteki békéscsabai tárlatnyitáson adták át. Az első díjas szegediek „Iram” című képsorozatukkal nyerték el a Kulich emlékérmet. Második a békéscsabai Váradi Zoltán, Világ és esték című sorozatával, harmadik a sárospataki Szabolcsi Mihály „Önarckép”- ével. A Magyar Fotóművészek Szövetségének díját a novokuznyecki Vlagyimir Vorobjev. a békéscsabaiak különdíját a helybeli Szabó Bajos, a rendező művelődési központ díját a budapesti Berta Béla, a Népművelési Intézet díját a győri Somor- jai László, a KISZ-díjat pedig a békéscsabai Illyés Károly nyerte el. így azután a sok felvetett téma bizony eléggé vázlatosan marad. Ettől is van, hogy bár oly sok minden kerül szóba, mégis olykor kissé üresnek tűnik ez a színpadi bűvészmutatvány, S ezen Árkosi Árpád ötletei sem igen tudnak segíteni, aki igazán megtesz mindent, hogy ezt a csúfondáros játékot életre segítse. Különösen a második részben tűnik ki a szerzői fogyatékosság, ahol még ismétlésekbe is bocsátkozik. Egyébként a Szerelem, ó! a maga nemében formailag afféle „kihívás” is, hiszen Schisgal korszerű gondolatainak kifejezéséhez egy agy ónig elcsépelt sémát, a századeleji bulvár komédiák szerelmi háromszögjátékát veszi igénybe, ez is egyfajta színpadi szemtelenség, sőt azzal, hogy szereplői csak hárman vannak, azaz ahogyan a legszükségesebb, még hangsúlyozza is a forma banalitását. És cselekménye is könnyen, akár egy mondatban is összefoglalható: a férj ráunván feleségére, továbbadja barátjának, legyen csak vele boldog ő, ez az első rész, aztán a másodikban, a feleség új férjétől ismét visszatér a régi kariaiba, miután mindketten rádöbbentek, hogy mégis csak ketten együtt, az volt az igazi. Közben persze apró bonyodalmak, például mi legyen Harryval, a barátból lett új férjjel, aki nem akar elállni az újra egymásra találó „boldog” házastársak útjából, és jön a gyilkosság burleszkbe illő ötlettel. De nem csupán a cselekmény szegényes, igazi drámai helyzetekben sem bővelkedik ez a játék. Az egész műben jóformán alig akad néhány belőle. Ezt a hiányt az előadás úgy igyekszik feledtetni, hogy jó szándékkal ott is drámát érez, ahol még csak helyzet is alig van. Ami tiszteletre méltó rendezői igyekezet, csak éppen ettől a játék elnehezül, tempója lelassul. Ismétlem Árkosi Árpád azt próbálja meg, ami szinte le- .hetetlen; igazi drámát akar faragni egy olyan műből, amely színpadi mutatványnak ötletes, szellemes, ízeit tekintve sajátosan édes és fanyar, de végtére is csak játék. Így aztán a művel való rendezői birkózásban, a fokozott drámaiságra való törekvésekben olykor el is vész a játék varázsa. amelyből a. legtöbbet kétségtelenül a Harryt játszó Kristóf Tibornak köszönhetünk, aki először mutatkozik be és szerencsésen a szolnoki közönségnek. Mesterien játszik szinte egyszerre rokonszenv és ellenszenv ellentétes húrjain, már-már elfogadhatóvá A különleges könyvek, könyvészeti ritkaságok gyűjtői a közeljövőben több új kötettel gyarapíthatják könyvtárukat az Akadémiai Kiadó és az Európa Könyvkiadó Helikon szerkesztősége jóvoltából. Már az üzletekben van „Batsányi János, poétikai munkáji”-nak hasonmás kiadása, amellyel a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának becses értéke vált közkinccsé. A fakszimiléhez járuló tanulmányban Ke- resztury Dezső akadémikus, Batsányi küzdelmes életútjának és munkásságának avatott tollú ismerője, rekonstruálja az 1834-ben készült kézirat megmentésének, a kötet létrejöttének és kiadásának kalandregénybe illő fordulatos-izgalmas történetét. | A hazai XV. századi kóteszi egy-egy pillanatban Harry-ját, de ugyanakkor egy gesztussal, egy mozdulattal vagy épp csak egyetlen fintorával rögtön meg is kérdőjelezi, mulatságossá teszi alakját. Nem tudjuk, sírjunk, avagy nevessünk-é gyámoltalan vergődésén! Igazán kifejező, ahogy a váratlanul ölébe hullott szerelemmel megbarátkozik, ahogy infantilis rajongással adja át magát a boldogság örömeinek, de ugyanígy megkapó, ahogy a váratlanul elhagyott férj kétségbeesését is nevetségessé avatja. Fonyó István kevesebb színből festi meg Miit figuráját, de rendkívül erőteljes, ahogyan a dagadozó önérze- tű férfiban, a sikeres üzletemberben az úgynevezett amerikai életerő karikatúráját megrajzolja. Talán több könnyedség, elegancia további javára válnék játékának.) Nagy ambícióval formálja meg Ellen alakját Egry Kati. Jól érezteti meg velünk a különböző konvenciók miatt őszinte önmagát vállalni nem tudó nő nevetségességét. Ugyanakkor játékában lehetne árnyaltabb, visszafogottabb. És kissé zavaró, hogy a házasélet kispolgári normáit, eszményeit hordozó mondatokat Oly komolyan fogja fel, elhagyván az irónia felhangjait, hogy már- már valamiféle kisugárzandó eszmei mondanivalót vélünk megfogalmazódni bennük. Pedig hát Schisgalnál ez is csak gúny tárgya — mint minden más egyéb. megjegyzés a ruhákra: kár, hogy Szakács Györgyi túlságosan is közönségesen öltözteti a játék szereplőit. Hogy szinte kilométerre kiabál róluk az ordenáréság, az ízléstelenség. Ezzel a didaktikus megoldással leegyszerűsödik a játék tartalma. Ha az ember ezt a furcsa szerelmi háromszöghistóriát látja, megspékelve mindenféle morális és egyéb kérdésekkel, szinte baljós atmosz- férájú színpadi környezetben (kihalt vízpart, félhomály, bizonytalanul fénylő lámpák, komorló korlátok, fel-felhangzó sirálysikongás, alul a víz morajlása) aligha jut eszébe Petrarca, aki melegséggel tudott énekelni a szerelemről. Itt inkább dermesztő hideg árad szét az ereinkbe, és szinte fázni kezdünk. Hát ilyen közönségessé is válhat a szerelem? Hát ennyi lenne csupán? Schisgalnak bizonyára oka van rá, hogv így iássa és Arkosi Árpádnak is, hogy így láttassa. Mindenesetre nem túl vigasztaló. Annyit persze mi is okulhatunk belőle, hogy érdemes jobban vigyázni érzelmeink tisztaságára. Valkó Mihály dexek közül mind méretével, mind gyönyörű miniatúrái- val kitűnik az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, úgynevezett Mátyás-gradua- le. amelynek fakszimile kiadása a napokban hagyja el a nyomdát. Eredete, miniatűr díszének keletkezés-története régóta izgatja a szakembereket. Soltész Zoltánnénak a kötethez írt tanulmánya választ ad a kódex-szel kapcsolatos tudományos kérdésekre. Újdonság lesz a máj- muni kódex is. A Magyar Tudományos Akadémia Kaufmann gyűjteményének egyik legszebb középkori héber kódexe, a négykötetes Misne Tóra, amelyet a XIII. szlázad végén Nyugat-Euró- pában láttak el csodálatos miniatúrákkal. A könyv a legszebb miniatúrákat és írásoldalakat mutatja be részletes magyarázatokkal. Jászjákóhalma Fiatal képzőművészek stúdiójának tárlata Második alkalommal jelentkezik kiállítással Jász- jákóhalmán a Fiatal Képzőművészek Stúdiója. A tizenöt műalkotást tartalmazó tárlatot pénteken nyitotta meg dr. Arató Antal könyvtárigazgató, méltatva a fiatal művészek munkáit. A legkülönbözőbb művészeti felfogású, stílusvilágú alkotások közül Altorjai István Anya gyermekkel című szokatlan, ám kifejező képkivágású, realista felfogásban alkotott olajfestménye, és Benedek Jenő Éjszaka című, a fény-árnyék játékát hagyományos módon, de érezhetően nagy ih- letettséggel, mesterségbeli tudással festett olajképe tetszett legjobban. Csavlek András a fentiektől merőben eltérő megközelítéssel igyekszik kifejezni önmagát. Altorjai és Benedek festészetéhez viszonyítva Csavlek egészen más pólus: a sejtetés művésze. A Tenger mélyén című, végtelenül egyszerű csak finom színfolthatásokkal felépített képe lebilincselő szépségű. Leitner Sándor Gulács című képét érezzük Csavlek kifejezési formáihoz közeledőnek, elsősorban pompás színvilágát élvezzük. Az előzőnél lényegesen súlyosabb tartalmi mondanivalót hordoznak — szerényebb megvalósításban — Tamás Noémi és Jánosházi Ágnes festményei. A kiállítás november 21- ig tart nyitva. — ti — Hild János éremmel tüntették ki Szentendrét Szentendrének adományozta az 1980. évi Hild János érmet a Magyar Urbanisztikai Társaság. A városfejlesztésben, a művészeti hagyományok ápolásában, s az idegenforgalom fellendítésében elért eredmények elismeréseként kapott kitüntetést az. urbanisztikai világnapon, szombaton az ez alkalommal kezdődő kétnapos eseménysorozat nyitó ülésén Bondor József, az urbanisztikai társaság elnöke adta át Marosvölgyi Lajosnak, a városi tanács elnökének. Lenin: A pártprogramról A program a forradalmi munkáspárt legfontosabb elméleti és politikai dokumentuma. Egy-egy történelmi időszakra szóló érvénynyel kijelöli a párt céljait és feladatait, meghatározza a feladatok végrehajtásának módszereit, megszabja a párt munkájának jellegét és tartalmát'. Ebben a gyűjteményben mintegy koncentráltan tárul az olvasó elé az a gigászi elméleti-szellemi erőfeszítés, amelyet a bolsevik párt és személyesen Lenin fejtett ki azért, hogy kidolgozza a munkáspárt céljainak és feladatainak olyan tömör összefoglalását, amely utópizmustól mentes iránytűt ad a tömegek harcához, e harc irányításához, taktikájának és stratégiájának meghatározásához. A kötet — amely magyar nyelven az első gyűjtemény erről a témáról — tartalmazza Leninnek mindazokat az írásait,. beszédeit, leveleit, megjegyzéseit, vitairatait, továbbá programfogalmazványait és vázlatait, amelyek 1895 és 1921 között íródtak. Pozsgay I: Demokrácia és kultúra A kötet válogatás Pozsgay Imre 1968, és 1980 . között megjelent tanulmányaiból, cikkeiből, beszédeiből, interjúiból. A változatos témájú és műfajú írások közös vonása, hogy végigvonul bennük a társadalom legkülönbözőbb kérdéseinek politikai megközelítése, a szo- szialista demokrácia fejlesztésének gondolata. Ez a látásmód, s a belőle eredő meggyőződés teszi következetessé a szerző gondolatait, egységessé a kötetet. Az itt olvasható munkák kivétel nélkül az utóbbi évtized aktuális társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai kérdéseihez kapcsolódnak. A megfogalmazott gondolatok nagy része politikai határozatok, jogszabályok részévé vált, de mégsem kerültek le a napirendről, mert a bennük tárgyalt kérdések most is időszerűek, mint például: a párt szerepe az érdekviszonyok megismerésében és a társadalom irányításában, a szocialista demokrácia további fejlődésével összefüggő feladatok, a gazdaság és politika, a politika és kultúra kölcsönhatásos viszonya. A könyv érdeklődésre számíthat gyakorló politikai munkások és propagandisták körében éppúgy, mint a társadalomtudományokkal, a kulturális irányítással, a közművelődéssel foglalkozók körében. Gscs6 G: Vallástörténet Az őskor vallási formái; Az ókor vallásai; Az egyház a középkorban; A kereszténység az újkorban; A vallás a modern világban — ezekben a fő fejezetekben foglalja össze a szerző a vallások történetét, a vallás- fejlődés törvényszerűségeit a kezdetektől napjainkig. A hagyományos vallástörténeti szemléletmód szerint különbséget tesz az egyiptomi, a mezopotámiai, a perzsa, a görög, a római, stb. vallás és a zsidó, illetve a keresztény vallás között. Az első csoportba a nem kinyilatkoztatott vallások tartoznak, míg az utóbbiban a zsidó vallás története mint a kereszténységre előkészítő, „szent történelem”, még inkább a kereszténység története. A vallások történetét társadalmi alapjukból bontva ki, bemutatja, hogy miként teremtette az ember az isteneket, ruházta fel őket mindazokkal az emberi tulajdonságokkal, amelyek kibontakoztatása számára a valóságos világban elérhetetlen volt. A vallástörténeti kiadványairól közismert szerző e kötetben, következetesen érvényesítve a marxista történetfelfogás alapelveit, a zsidó és a keresztény vallás történetét is beágyazza a vallástörténet összfolya- matába. Így hiánytalanul vázolja fel a vallásfejlődés törvényszerűségeit a vallás megjelenésétől napjaink vallási irányzatáig. A kötet — noha a legújabb tudományos eredményekre épül — közérthető, olvasmányos, megértéséhez elegendő az átlagos műveltség, ezért széles olvasóközönség érdeklődésére tarthat számot. Különleges hasonmás kiadások II játékosságé, Még egy
