Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

4 T SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 1. tudomány Energiatakarékos kukoricakonzerválás Forradalom a fuvarozás történetében Szállítás konténerben Kukoricából 7,8 millió ton­na az országos termésmeny- nyiség előirányzata 1980-ra. A kukorica betakarítását követő hagyományos szárí­táskor átlagosan számítható 20 százalék nedvességelvo­nás 2 400 000 tonna víz elpá- rologtatását jelentené, ami-, hez 288 000 tonna fűtőolaj kellene a kutatók számítása szerint. Az olajárak ismere­tében nem lehet csodálni azt a törekvést, hogy a ku­koricából minél kevesebbet szárítsanak, és a szárításra kerülőt a lehető legértékte­lenebb energiával szárítsák. Az elmúlt évi kukorica- termésből 160 ezer tonnát a mezőgazdasági üzemek már nedvesen tároltak. Az olajválság tette különösen sürgető feladattá a kukori­ca morzsolva betakarításá­val nyert szemeskukorica hagyományos szárításának felváltását kevésbé energia- igényes módszerekkel. Az ezirányú kutatások és vizs­gálatok is bebizonyították, hogy a nagy nedvességtar­talmú kukoricaszem vagy zúzaléka és a csöves zúzalék, valamint az egész kukorica- növény zúzaléka egyaránt tartósítható a< nagyüzemi el­várásoknak megfelelően. A nedves kukoricatartósí­tásnak az energiatakaré­kosságon túl még számos előnye van. Beigazolódott, hogy általa folyamatosabbá tehető a kukorica betakarí­tása, miután ilyen módon azonnal tárolásra .kerülhet, és nem a szárítók véges ka- - pacitása szabja meg a ha­táridőt. Ahol már tartósítot­tak így kukoricát, ott azt is tudják a gyakorlati szak­emberek éppen úgy, mint az ezzel foglalkozó kutatók, hogy kiváló minőségű ta­karmánnyá válik. Nem hogy rosszabbul, hanem a táplálóérték alapján a várt­nál is kedvezőbben értéke­sülhet. Tervezi is már több gazdaságunk, hogy a közel­jövőtől nedvesen tárolják a kukoricatermésük mind na­gyobb részét. Vezetékes radar behatolók ellen A kis energiával működő radarok újabb változatát fejlesztették ki kanadai szakemberek az objektumok őrzésére. A berendezés jelzi az őrzött zóna határán átlé­pő embereket. A korábbi kí­sérletekkel szemben — ame­lyek ernyőket alkalmaztak — itt az érzékelőt két, egy­mástól 1,5 méter távolság­ban futó, a- talajba ásott vagy a falba fektetett kábel alkotja, amelyek között az igen nagy frekvenciájú áram hatására elektromos tér alakul ki. Megfelelő modulálással elérhető, hogy a térerősség még több kilo­méteres vezetékek esetén is egyenletes legyen a teljes hossz mentén. A megfigyelő központban egy számítógép értelmezi a befutó jel min­den zavarát, és különbséget tud tenni a meteorológiai je­lenségek, állatok, a talaj ál­lapotának változásai stb. okozta térerősség-változások között. Az áthatoló embert — aki észre sem veszi a berendezést — ,a készülék tel­jes biztonsággal felismeri!, és 30 méteres pontossággal behatárolja az átlépés he­lyét is. lásának több változata le­hetséges, de minden esetben szilárd padozatra kell ke­rülnie, és a beázástól véde­ni kell. A nedves s2emes kukorica tárolható széndi­oxidgáz hatása alatt, propi- onsavval kezelve, és > kezelés nélkül fémmentesen lezárva. Később azután még szárít­ható is, ha nem nedvesen kerül felhasználásra. Áru­minőségűvé azonban csak a széndioxidkezelés esetében válhat a nedves kukorica. A nedves szemeskukorica- zúzalék err^ a célra kiala­kított berendezésekkel állít­ható elő. Majd légmentesen lezárt betonfalú, vízszintes, kettő vagy három oldalról zárt silóban lehet tárolni, a gyors betöltését és gondos tömörítését követően. A teljes kukoricanövény minél nagyobb arányú hasz­nosításával kapcsolatos ed­digi kísérletek eredményei alapján ezeknek a techno­lógiáknak az elterjedése várható és indokolt. A szem és a teljes növény hasznosítása között még át­menetet képező csöveszúza­lék — a járvaszecskázóra szerelt csőtörő adapterekkel — a teljes csutka, csuhéle­vél és szem teljes mennyi­ségének betakarításával ké­szül. Tárolása beton oldal­falú, horizohtális silókban oldható meg. Azonkívül, hogy a szárításhoz viszo­nyítva a csöves zúzalékké­szítés energia- és költségta­karékos eljárás, egyben egy­ségnyi termőterületről hoz­závetőleg 5—10 százalékkal több tápanyag betakarítását teszi lehetővé. A teljes kukoricanövény, a szem, a szár és a csutka egymenetes zúzva betakarí­tásával, a szemes betakarí­tásnál 30—35 százalékkal több tápanyag is kapható területegységenként. A tel­jes növény betakarítható zúzókosárral és silózó adap­terrel felszerelt járvaszecs- kázókkal- — vagyis a jelen­leg használatos önjáró siló- zók nagy részével — meg­oldható. Az így készített zúzalék betonfalú, két vagy három oldalról zárt silóban A fotoelektromos úton — napelemek segítségével — termelt villamos energia fajlagos költsége ma még magas, -jól lehet a beruhá­zási költségek hosszútávon amortizálódnak, hiszen a napelemek gyakorlatilag örök életűek. A kutatók két fő irányban igyekszenek csökkenteni a fajlagos ener­giaköltséget. Az egyik irány­zat az átalakítási hatásfok növelését szeretné biztosíta­tárolható. Forrólevegős szá­rítóban azonban meg is szá­rítható — pelletálható —, és ilyen módon már kereske­delmi forgalomba is kerül­het. Az energiaárak emel­kedése esetén is kedvező költségráfordítással megva­lósítható erjesztéses tárolás­nak a helyi felhasználás le­hetősége szab határt. Kísérleteznek még a ku­korica' úgynevezett izzasztá- sos szárítási módszerével is. Ilyen módon az energia 10— 15 százaléka takarítható meg. Ezek ellenére sem várha­tó, hogy most már teljes egészében nedfesen, csőzú­zalék formájában takarítsák be a gazdaságok a kukorica- termésük zömét. ’A gyors, széies körű elterjedésüknek ugyanis a szemléleti gáta­kon kívül technikai akadá­lyaik is vannak, vagyis sok­helyütt nincsenek meg a műszaki felételek. Azon viszont kár vitatkoz­ni, hogy szemesen, vagy zú- zottan, a földfelszínen, gö­dörben, vagy falközi silóban tartósítható-e jobban- a meg­termelt kukorica. Az a fon­tos, hogy mindenkor a helyi adottságok és lehetőségek szerint szülessen döntés az alkalmazandó tartósítási módszer felől. Az sem hagyható figyel­men kívül, hogy a nedve­sen tartósított kukoricater­mények különösen a nyári hónapokban könnyen romla­nak. Emiatt egyik napról a másikra sem tárolhatók. Ki­termelt mennyiségüket egy napon belül fel kell hasz-, nálni — etetni. A szárított kukoricára is szükség lesz azért még ezek után is, az áruértékesítés és az export miatt. Az azonban feltétlen előnyös lenne, ha idén az eddiginél is több - gazdaság próbálná ki ezeket a módszereket, és ha a kö­rülményeik között beválnak, növelnék az energiatakaré­kosán tartósított kukoricák mennyiségét. ni, a másik legalább köze­pes hatásfokot elérő, de az egykristályos szilíciumnál lényegesen olcsóbb alap­anyagot tervez alkalmazni. Ígéretes lehetőségnek mutat­kozik a kadmium-szulfid- réz-szulfid vékonyréteg po- likristályos napelemszerke­zete. Maximális hatásfoka elméletileg 16 százalék len­ne. Olcsó technológiával is előállítható, de az elemek élettartama még nem meg­Napóleon betegsége Napóleon döntő ütközetet vesztett Waterloonál: 1815- ben. Az utókor hadtörténé­szei a császár súlyos hadve­zetési hibáira mutatnak rá, Cartwright például a Wa­terlooi bizonytalan vezetést Napóleon egészségi állapo­tára vezeti vissza. Milyen betegségben szen­vedett Napóleon ? Húszéves kora óta aranyérbántalmak kínozták. Veséje sem volt rendben. Az első vizelési za­varok 27 éves korában lép­tek fel nála. Borogyinónál 1812-ben két napot veszte­gelt vesegörcsök miatt. Moszkvába egy vereséggel felérő győzelem után vonult be, vizelési zavarokkal küsz­ködve. betegen, fáradtan. A császár körülbelül 40 éves volt, amikor a Fröhlich- kór tünetei mutatkoztak ná­la. Ez a kór a hipofizismi- rigy működésének zavaraira vezethető vissza. Elhízott, különösen hasra és csípőre, pufók babaarcával nem volt valami férfias jelenség. És még egy biztos jel a Fröhlich- kórra: ettől az időtől fogva kifejezetten untatták a nők. Fiatalabb korában nem volt ellensége a női nem­nek. Negyvenes éveiben el­mélázó, gondolataiban el­kalandozó emberré vált, pe­dig valamikor borotvaként fogott az asva. A boncolás során gyomorrák mellett a nemi mirigyek sorvadását tapasztalták Napóleonnál. A Waterlooi ütközet elő- éjszakáján Napóleont heves aranyérfájdalmak kínozták. Nem tudott aludni, csak hajnalfelé szenderedett el, 1815 június 17-én a döntő napon, a császár csak 8 óra­kor kelt fel. A napfelkelte 4 óra 15 perckor volt. Vég­zetes „lustaság” egy ilyen napon. Miután átvette a kommandót, akkor is bi­zonytalannak mutatkozott, késlekedve adott ki paran­csokat. A Waterlooi csata- vesztés uralmának végét, egyben az európai történe­lem egy korszakának a le­zárását jelentette. Cartwright krónikájában a fentieken kívül számos olyan uralkodó államférfi szere­pel, akiknek a nevéhez és korához jelentős és sok eset­ben szomorú történelmi ese­mények fűződnek: így III. György angol király (1760— 1820), Wilson elnök, Hitler. felelő. Egy másik megoldás lehet a gallium-arzenid-egy- kristályos napelem. Bár en­nél az alapanyag előállítási költsége még a szilíciumnál is nagyobb, de az elméleti­leg elérhető maximális ha­tásfok kb. 26 százalékos. Mi­vel az ilyen napelem a szi­líciumnál magasabb hőmér­sékleten képes működni, tü­körrendszerrel többszörösen koncentrált napsugárral is megvilágítható, s így már gazdaságosabban szolgáltat­hat áramot az egykristályos szilíciumnál. A kristálygyár­tó cégek komoly erőfeszíté­seket tesznek az úgynevezett szalagkristályos szilícium gyártási technológiájának ki­dolgozására is, ami legalább felére csökkentené a hagyo­mányos szilícium-napelemek árát. Szovjet különleges lé­zersugaras tehcnológia beve­zetésével igyekeznek növelni a szilícium-napelemek ha­tásfokát, és csökkenteni azok előállítási költségeit. Képünkön a, Dors nevű naptelepet láthatjuk, nyu­gatnémet szakemberek pro­duktumát, amely híradás- technikai mesterséges hol­dak áramellátásának biztosí­tására készül. A két, egyen­ként 2,8 méter széles és 22 méter hosszú kiteríthető szárnyrészbe összesen negy­venhatezer napelemet ültet­nek be, amelyeknek kezdet­ben 9 kW az összteljesítmé­nyük, de még a tervezett élettartam végefelé — hét év után — sem csökken 6 kW alá. (KS.) Kevés találmány gyakorolt olyan forradalmi hatást a fuvarozás fejlődésére, mint a konténer. A nagy szállító­ládák száma a világon ma már meghaladja a kétmilli­ót, pedig alig negyedszázada, hogy az USA-ban elkészítet­ték az első mintapéldányo­kat. Az Európába egy évti­zedes késéssel eljutott kon- ténerizálási folyamatnak lendületet adott, hogy 1968- ban véget vetettek a mére­tek területén uralkodó zűr­zavarnak, s nemzetközi szabványokat alkottak, ame­lyek alapjául a 20 láb (kö­rülbelül 6 méter) hosszúsá­gú konténer-egységet (TEU) tették meg. A szállítóládák népszerűségének jellemzésé­re egy adat: az említett két­millió konténert tavaly har- mincmilliószor mozgatták meg a kikötőkben és pálya­udvarokon. Ehhez persze speciális, mindenekelőtt gyors és biztonságos műkö­désű teheremelő szerkeze­tekre is szükség volt, ame­lyekkel az elmúlt negyed­század során ugyancsak el­látták a fontosabb be-, ki- és átrakodó helyeket. Ami a jövőt illeti, a szak­emberek még sok lehetősé­Kétszáz évvel ezelőtt még vitorlás hajók szelték az óceánokat, s a földrészek közötti áru- és személyszál­lításnak csaknem kizáróla­gosan a szél volt a hajtó­motorja. Jórészt a szél ener­giáján alapult sok országnak a malomipara is, s voltak olyan vidékek — például Hollandia —, ahol a termé­szet nagyarányú átalakításá­ra használták fel a szélke­rekeket, szivattyúkat mű­ködtetve velük. A gőzgép és az elektromotor feltalálása a szélenergia hasznosításá­nak gyors hanyatlását idéz­te elő. Napjaink „energia­éhsége” ismét ráirányította a figyelmet a szinte teljesen kihasználatlan szélenergiá­ra. A szélerőművek építése azonban nem mindig gond nélküli feladat. Mindenek előtt az a baj, hogy a szél túlságosan bizonytalan ener­giaforrás: néha hosszú ide­ig egyáltalán nem fúj, más­kor pedig romboló orkán­ként minden építményün­ket és gépünkét is tönkrete­heti. Már csak ezért sem lehet akármilyen nagy szél­kereket építeni. A tudósok úgy vélik, hogy a mai szer­kezetele és anyagok alkal­mazásával egy-egy szélmo­tornak a teljesítménye leg­följebb néhány megawatt le­het, de már ekkor is 120 méter átmérőjűnek kell len­nie a propellernek, s annak legalább 130 méter magas torony tetején kell forog­nia. A hagyományos propelle- res szélerőművek csökken­tett teljesítménnyel dolgoz­nak, ha nem eléggé pontos a szél irányába való beál­lásuk. Ezen a gondon füg­gőleges tengelyű szélmoto­get látnak a konténerek to­vábbi elterjedése számára. A konténerizálási forrada­lom kiteljesedéséhez hozzá­járulhat, hogy a hagyomá­nyos acélkonténer mellett olyan korszerű — összecsuk­ható, hőszigetelt, stb. — tí­pusokat is kifejlesztettek, amelyek jelentősen kiter­jesztik a konténerekben szállítható áruk körét: Mint már szó volt róla, az első konténereket az <USA-ban állították elő. Ezután vi­szont Európa lett a konté­nergyártás fellegvára. (Fran­ciaország, Anglia és az NSZK révén.) Jelenleg a Távol-Keleten van a konté­ner-előállítás súlypontja, Ja­pánban és Dél-Koreában. Nem árt tudni, hogy a ha­zai iparnak is keresett ex­portcikke a konténer (Ma­gyar Hajó- és Dafugyár). Képünkön egy speciális, nag^ kapacitású, önjáró kon­ténerdarut lathatunk, amint éppen ráemeli az ugyancsak különleges kialakítású te-, herautóra a 20 láb hosszú szállítóládát. A 40 tonna te­herbírású, angol gyártmányú daru járósebessége 10 kmf óra, emelési sebessége pedig 7 méter percenként. rok alkalmazásával segíte­nek: a Darrieus-motor szá­mára teljesen mindegy, hogy melyik irányból fúj a szél. Kár, hogy csak viszonylag nagy, másodpercenkénti 6 méteres szélsebességeken működik. Képünkön egy függőleges tengelyű kísérleti szélturbi­nát láthatunk, amelyet an­gol kutatók készítettek. ívelt lapátjainak keresztmetszete a repülőgép szárnyáéhoz ha­sonló. Percenkénti 120 for­dulattal 5—6 kilowatt villa­mos teljesítményt termelhet. Persze jóval nagyobb mére­teket megvalósítva akár 200 kilowattos szélerőmű is építhető ezen az elven. A kukorica nedves táró­Olcsóbb napelemek Komiszár Lajos Kiapadhatatlan energiaforrás

Next

/
Oldalképek
Tartalom