Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
1980. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ü megtakarított villamos energia egy évre elég lenne Mezőtúr háztartásainak TITÁSZ-mérleg Az esztendő befejezésekor ismét pont kerül egy ötéves tervciklus végére, érthető tehát, hogy napjainkban mind többen úgy veszik számba végzett munkájukat, hogy öt év távlatában teszik az eredményeket a mérleg serpenyőjébe. Madarász Tiborral, a TITÁSZ üzemdgaz- gatójávai is ilyen számvetést készítettünk. Sajátos helyzeténél fogva e szolgáltató vállalat összes árbevételének 90 százalékát a villamos energia értékesítése teszi 'ki. Noha 44 százalékkal többet mutat az előző öt évinél a felhasználás mérlege, várhatóan 4 és fél százalékká? marad az eredetileg tervezett alatt. Ez részben az energiatakarékossági intézkedések következménye, különösen az 1979— 80-as években volt érzékelhető a hatása. Az idén az ötéves programban részarányosán előirányzott 587 GWh-tal (gigawattóra) szemben csak 560 várható, vagyis a tavalyival azonos a fogyasztás. Ez a megmaradt 27 GWh villamos energia körülbelül azonos Mezőtúr háztartási fogyasztóinak egy évi felhaszn álásával. A TITÁSZ hálózatszerelési tevékenysége 315 millió forint értéket jelent öt év alatt, a tervezettnél 1,6 százalékkal többet. Olyan kiemelt beruházások valósultak meg, mint 1976-ban a mezőtúr—karcagi, idén a Szolnok—törökszentmiklósi 120 kilovoltos távvezeték és 25 MVA (megavoltamperés) transzformátor, Martfűn utóbbiból a második, valamint a szarvasi táppont magasépítési része. Ezek mintegy 70 kilométeres távvezeték kiépítésével együtt 110 milliós feladatot jelentettek. Elkészül az év végéig 650 kilométernyi közép- és kisfeszültségű új hálózat is, és 230 transzformátor állomás építése fejeződik be. Öt év alatt 14 ezerrel nőtt az áramfogyasztók száma, köztük olyan új, nagy ipari létesítménnyel is, mint a martfűi Növényolajgyár. Noha az utóbbi két évben a beruházási lehetőségek korlátozása miatt kevesebb valósult meg az elképzelésekből, így is sikerült 300 kilométer hálózatot rekonstruálniuk. Az üzemviteli módszerek és a hálózatok korszerűsítésével' az áramszolgáltató vállalat elérte, hogy zárolt körzete nincs még, és a működési területén jelentkező indokolt fogyasztói igényeket korlátozás nélkül ki tudta elégíteni. A gyorsmérlegbe még az is odakívánkozik, hogy a tervezettnél egy híján ötvennel kevesebben, jelenleg 529 dolgozóval látják el a 121 ezer fogyasztót, az immár 4 ezer 200 kilométeres hálózattal és az 1,44-szeresére nőtt energiaértékesítéssel kapcsolatos feladataikat. Sőt, ebben az évben iparági és országos érdekekből a szolnokiak mintegy 68 millió forint értékű munkát végeztek a budapesti Elektromos Művek területén és a paksi atomerőműnél. — rónai — Huszonkét millió értékű __társadalmi munka A település fejlődését ismertető, eredményeit és gondjait boncolgató beszámolóval kezdődött Jászdózsán a művelődési házban rendezett falugyűlés. Négy év munkáját összegző számvetéssel, amely a legfontosabb részletekre kiterjedő alapossága mellett okos mértéktartással jelezte, hogy a beszámoló egyben vitaindító, hogy a résztvevők hozzászólásaival, észrevételeivel és javaslataival folytatódik és úgy lesz majd egész. A beszámoló után kibontakozott vita, a több mint húsz hozzászólás bizonyította, hogy a falugyűlés rendezői — a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a tanács vezetői — jól számoltak. Olyan találkozót szerveztek, ahol mindenkinek volt mondanivalója. Szabó Attiláné, a Hazafias Népfront községi bizottságának titkára a gyűlés mintegy 300 résztvevője előtt számolt be a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta elvégzett munkáról. Szólt arról a segítségről, amivel a helyi aktivisták hozzájárultak az elmúlt négy év eredményeihez. A társadalmi munkaakciókra való mozgósítás eredménye, hogy új konyhát kapott a napközi otthon, felújították, átalakították az óvodát. A község lakói játszótér-, járda- és útépítéssel, fásítással, a csapadékvíz elvezetésével járultak hozzá a település fejlesztéséhez. Elismeréssel beszélt arról, hogy az oktatási intézmények felújításával, korszerűsítésével javult az iskolai munka. A 280 általános iskolás délelőtt jár iskolába, több mint 100 gyerek kap napközis ellátást, és az utóbbi években már egyetlen jogos óvodai felvételi kérelmet sem kellett elutasítani. A számvetés ugyanakkor kritikus hangon hívta fel a figyelmet azokra a hiányosságokra, amelyek megszüntetésére az újjáválasztott testület segítségét kérte. -Külön hangsúlyt kapott, hogy a község 3 ezer lakója közül 780 a nyugdíjas, sok a magányosan élő idős ember, sürgős feladat az öregek napközi otthonának létrehozása. A népfrontbizottság beszámolója után Gulyás József, a jászdózsai Községi Tanács elnöke tájékoztatta a jelenlévőket a településfej lesztési feladatok végrehajtásáról. A község mind a 64 utcájában van járda, 56 utcában vízvezeték épült, 700 lakásba bevezették az ivóvizet. Üj mederbe terelték a Tárnát, új vasútállomás és vasúti híd épült, kiszélesítették a jászjákóhalmi utat. Elismeréssel szólt arról, hogy a község lakói a tervidőszakban 22 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az elért eredményekhez. A hozzászólók megelégedéssel nyugtázták a beszámolókban elhangzott eredményeket, ugyanakkor a hibákról sem hallgattak. Szenvedélyes hangon bírálták az egyesült jászsági áfészt, amely a Tüzép-telep körzetesítésével arra kényszeríti a község lakóit, hogy jelentős többletköltséggel Jászárok- szállásra vagy Jászapátiba utazzanak egy zsák cementért. Kérték — és felajánlották segítségüket — az öregek napközi otthonának létrehozásához, az óvoda és az iskola udvarának bővítéséhez, a szemétszállítás megszervezéséhez. A falugyűlés végül újjáválasztotta a községi népfrontbizottságot, amelynek titkára ismét Szabó Áttiláné, elnöke pedig Sas Oszkámé lett. Harmincéves a társadalombiztosítás Ezer szállal szövi át az életünket , ezernyi Életünket szállal szövi át — a születéstől a halálig — a társadalombiztosítás. Az, hogy a születendő gyermekre szinte fogantatásánál fogva vigyázunk, hogy egészséges csecsemőként szülessen e világra, hogy a kismamák boldog, szép anyaságot éljenek, hogy a beteg ember ne maradjon minden anyagi támasz nélkül; hogy a gyermekek felneveléséhez társadalmunk is hozzájárul nem kevés anyagiakkal, tudatában ilyen kötelességének; hogy az elmúlás, egy szeretett hozzátartozó örökre való távozása óriási megrázkódtatás a család,nak, de némi segítséget, együttérzést jelent a segély fizetése, — mindezek számunkra természetesek ma már és vajmi keveset beszélünk róla. Nem is nagyon figyelünk oda, amikor a KSH vagy a SZOT közzétesz társadalombiztosításra vonatkozó adatokat. Őszintén szólva, így összességében nem sokat mond, — az óriási számok talán elképzelhetetlenek „csengő forintokban” —, hogy csupán a megyében tavaly az összes társadalombiztosítási kiadás mintegy két és fél milliárd forint volt, szemben az 1950. év 12 millió 376 ezer forinttal. Miért hasonlítottam a tavalyi adatot a harminc év előttihez? Egyszerű. Jubilál a társadalombiztosítás. Az Elnöki Tanács az 1950. évi 36. számú törvényerejű rendeletével a társadalombiztosítás igazgatását a SZOT irányításával a szakszervezetekre bízta. Csöndes jubileum ez. A társadíalombizto- sítás apparátusában dolgozók megtartották ünnepi munka- értekezleteiket, de egyébként az országban nem sokat beszéltünk és beszélünk róla. _Pedig milyen érdekes és sokatmondó csupán e két adat is: harminc évvel ezelőtt a társadalomibiztosítás a megyében viszonylag szűk, körre, alig-alig 58 ezer emberre terjedt ki, ma a biztosított létszám mintegy 254 ezer, de jogosult arra — valamilyen formában — minden ember. Most további adatokat is lehetne sorolni: hogy családi pótlékként a megyében 295, táppénzre mintegy 181 millió, nyugdíjként 1 milliárd 621, gyermekgondozási segélyre 129 millió forint került kifizetésre tavaly, hogy a természetbeni szolgáltatások értéke meghaladta a tízmillió forintot, hogy a „tsz- tagok készpénz- és családipótlék kiadása” 103 millió forint volt, és így tovább. De a számokat olvasva én a szomszédban lakó idős nénire gondolok, aki minden hónap húszadikán, huszonegyedikén nyitva tartja az előszoba ajtaját, hogy a pénzes postásnak csengetnie se kelljen, 'amikor a nyugdíját hozza. És látom a kórház folyosóját, a folyosó végén a csöppnyi társalgót, ahol délutánonként összeülnek a betegek egy kis tereferére, megbeszélni betegséget, vizsgálatot, orvosi, ápolónői jó szót, és szinte hallom, ahogy mondják: bizony, bizony, kevés ez a táppénz, aztán de jó, hogy van ez a táppénz, nem maradt segítség nélkül az ember. És eszembe jut külföldön — pontosabban egyik gazdag nyugati országban élő ismerősöm — aki kettős állampolgársága lévén hazajár Magyarországra szemüveget, fogat csináltatni, aki itt csináltatta meg gyerekei mandula- és vak- bélműtétét, mondván: „az operáció, a kezelés, az ellátás teljes költségét meg kell ugyan fizetni, de még így is .megéri’. Nemcsak megbízható betegellátást kap az ember, de olcsóbb is, mint külföldön, mert csak beteg ne legyen ott az ember, hisz az anyagilag kész katasztrófa”. És eszembe jutnak azok a fiatal anyák, akikkel nem is oly rég riportot készítettem a gyermekgondozási segélyről, amely 1967-ben került bevezetésre hazánkban, szinte egyedülálló gondoskodásként a világban. Több mint tíz éve?! Mennyire rohan az idő- „Igaz, hogy nem sok az a pénz, az a csaknem ezer forint, — mondták, — de segítség ahhoz, hogy hároméves korukig magúink nevelhessük a gyermekeinket, ami az anya és a gyermek életében is felbecsülhetetlen érteik.” A családi pótlékról szóló rendelet harminc év alatt sokszor változott, de mindig a gyermekes családok javára. És hogy hazánkban a gyermekes családok segítése törvényszerű, hogy társadalmunk mindent megtesz azért, hogy enyhítse a gyermekes és faként a többgyermekes családokra nehezedő többletterheket, mérsékelje a gyermektelen és a többgyermekes csalódok életszínvonalában a gyermekes családok hátrányára vonatkozó különbségeket, arra bizonyíték a XII. pártkongresszuson elhangzott központi bizottsági beszámoló, amely kimondta: „A jövőben is sokoldalúan kell gondoskodni a gyermekes családokról, emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a három- és több- gyenpnekes családokét.” m ..... hosszan soA példák rolhatók. hisz életünket ezernyi szállal szövi át a társadalombiztosítás. Ritkán beszélünk pó- tolhatetlanságról. mert hogy van, az a természetes. Nálunk. És hogy erre a célra évről évre több pénz jut, juthat, nekem, neked, mind- annyiunknak, függően attól, hogyan dolgozunk. Ez a megnyugtató! Varga Viktória DÉLIDÖBEN A CENTRUM ÉTTEREMBEN Bőséges választék, olcsó árak Sokan kedvelik a diákmenüt November 24. Hétfő. Az ajtóra kifüggesztett étlap ínycsiklandozó ételei csábítgatják az éhes gyomrú vendégeket. A szolnoki Centrum étteremben már tizenegy óra után alig találni üres asztalt és ülőhelyet. Az ilyenkor étkező vendégek többsége iskolába siető gyerek és ráérő nyugdíjas. A forgalom fél egykor tetőzik, jönnek ebédelni a környező hivatalokból, intézményekből. — Naponta 1000—1200 vendég fordul meg nálunk ebédidőben — mutatja a statisztikát Csillag Benőné, az étterem vezetője. — Bőséges választékkal várjuk az ide betérőket. Egy-egy napon négy-ötféle levest, ugyanennyi főzeléket, hat különböző köretet, salátát és befőttet kínálunk. Ma például tizenegy fajta sütemény közül válogathatnak .Minszült ételünk, ezek közül a csirkepörkölt a „legimenőbb”. Készételünk átlagban 10—11 van, frissen sülteket is készítünk, öt-hatfélét. Nagyon kelendő a diákmenünk. Aki ma ezt kért, karalábélevest, rántott sertésszeletet és párolt rizst kapott. Mindezt 15 forintért. ' — Csak a diákok fogyasztják? — Az eddigi tapasztalatok szerint a napi 400—450 adag diákmenüt nemcsak iskolás- gyerekek kérik. A diákmenü fogyasztói közül csak körülbelül 30 százalék a gyerek A pénztárnál hosszú sor áll, de nem sokáig. Gyorsan halad a fizetés. Két tíz év körüli srác elismerően csettint, ez jó lakoma volt. — Már két éve idejárok kajálni — mondja az alacsonyabb fiú. — Anyukám ideadja a húszast, és azt választhatok, amit akarok. De legtöbbször a diókmenüt kérem. Akkor még colára is marad pénzem, meg jól is lakom. — Otthon se főznek jobban — helyeséi1 a társa. — Nekem legalábbis ízlik. Legjobban a süteményeket .szeretem, olyan jókat csinálnak. Az ajtóban tétovázó házaspár álldogál. Gyorsan útbaigazítják őket. — Átutazóban vagyunk — így a férj — és ezt az éttermet ajánlották a vasútnál. Amikor befejezik az ebédet, ismét megszólítom őket. Mindketten dicsérik az ételeket — ők is diákmenüt kéritek — és az ollcsó árakat. Kettejük ebédje kijött egy ötvenesből és még egy üveg sört is ittak. Egy órakor kissé megüresedik az étterem, az első „bullám” — ahogy az üzletben mondják — lement. Fél kettő körül lesz újra nagyobb a forgalom. Addig van idő összeszedni a szany- nyes edényeket, letörölgetni az asztalokat, feltölteni a pultokat. dig van baromfihúsból kéI. A. Ma is ízlik a diákmenü sze — A szolnoki Dohányfermentáló üzemben: az év végéig 34 ezer mázsa dohányt dolgoznak fel Mindenkinek volt mondanivalója FALUGYŰLÉS JÁSZDÓZSÁN
