Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 25. Támogatás a közművelődési alapból Módszertani központokat kapnak a szakkörök Klubtalálkozó Sarkadon A tiszaburai folklór együttes sikere A közművelődési alapból további 11 és fél millió fo­rinttal egészítik ki az év vé­géig a művelődési célokra előirányzott helyi pénzesz­közöket. Az Országos Köz- művelődési Tanács Elnöksé­gének ez az állásfoglalása lehetővé teszi újabb, kor­szerű művelődési formák al­kalmazását. E támogatás révén létre­hozhatják — egyelőre Bács- Kiskun, Szolnok, Hajdú-Bi- har, Komárom, Vas és Veszprém megyében — a szakkörök módszertani köz­pontjait: ezek szakmai taná­csot, útmutatást adhatnak e népszerű kis közösségeknek, tapasztalatcseréket, vándor- kiállításokat rendezhetnek. Bács-Kiskun, Komárom és Szabolcs-Szatmár megyében megszervezik a könyvtárel­látó rendszert, amely a pe­remkerületekbe, a tanyákra is gyorsan eljuttaja a szük­séges könyveket. Más me­gyékben már bevált a könyv- . ellátásnak ez a módja. A kistelepülések és külterüle­tek lakosainak művelődését is elősegíti ez a központi juttatás. Salgótarjánban pél­dául — ahol a lakosság 30 százaléka a peremkerületek­ben lakik — létrehoznak egy központi kabinetet, ez látja el majd a művelődési ottho­nokat az előadásokhoz és más programokhoz szüksé­ges eszközökkel, s hozzájá­rul a népművelők képzésé­hez is. Megvalósulhat Békés vá­ros terve: a Dánfoki üdülő­övezetben szabadidő-közpon­tot létesítenek, ahol hang­versenyeket, szórakoztató előadásokat tarthatnak. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió, a Művelődési Minisztérium és a KISZ KB által meghirdetett népdal­énekes verseny megrendezé­sét is támogatják a juttatás­ból. A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Vas megyei szervezetének azért juttatnak pénzt a központi alapból, hogy az általa fel­újított épületben korszerű természettudományi bemuta­tó- és kísérleti termet ren­dezzen be. Az Országos Közművelő­dési Tanács Elnöksége meg­állapította: a közművelődési alapból az utóbbi években adott összegek általában ren­deltetésének megfelelően hasznosították az igénylő in­tézmények és szervezetek. Főleg a munkások a kistele­püléseken, a tanyákon élő lakosság művelődését segí­tették elő. A központi és a helyi erőforrások ésszerű, takarékos hasznosításának eredményeként számos jó kezdeményezés valósult meg, növekedett a művelődési in­tézmények rendezvényeinek színvonala, látogatottsága. Vasárnap ünneplőbe öltö­zött a sarkad! cigánytelep. Friss — mosott ruhákban, szíves mosolygással vendé­geket vártak az emberek. A faluvégi utca irdatlan sár­tengerét fényesre pucolt ci­pők kerülgették; Végegyhá­záról, Békésről, Szeghalom­ról és Tiszaburáról már ko­ra reggel szállingóztak a „szomszédolók”. A házigaz­dák, a sarkadi cigányklub tagjai, nagy-nagy izgalom­mal, s nem kis büszkeséggel invitálták beljebb — saját klubházukba — az érkező­ket. Az épületet néhány év­vel ezelőtt a községi tanács vásárolta meg, könyvtár, já­tékszoba és előadóterem ka­pott benne helyet. Vasárnap egy kiállítás megnyitójának is otthont adott. * * * Balogh' Balázs András sal­gótarjáni cigányfestő képeit láthattuk. A képek hallatla­nul gazdag színvilága, a már-már misztikumba hajló ábrázolásmód a festő képze­letét, megszenvedett gondo­latait vetítette elénk. Az al­kotó nehezen szólalt meg: — Kassán születtem 1940- ben. ötéves koromig a nagy­anyám nevelt, utána az utca adta á kenyerem. Csavar­gásból és „kuldulásból” él­tem. Ha szomorú voltam, a színes ceruzáik hozták a vi­gaszt. Mióta felnőttem, nagy vágy fűt engem. Szeretném magam megmutatni az em­bereknek. Vegyék észre, óri­ási erő szunnyad a cigány­ságban, nem tehetségtelen, nem buta ez a nép. írók, köl­tők, festők élnek közöttünk, akik ezt bizonyítják. Én fes­teni soha nem tanultam, ma is segédmunkásként dolgo­zom, képeim munka után, es­ténként születnek. * * * Balogh Balázs András ké­pei, de méginkább szavai nem maradtak hatástalanul. A cigányság közös dolgairól Fellépés előtt a tiszaburai lányok A tiszaburai cigányfolklór együttes műsorának egy -pillanata Bölcsőde, óvoda, iskola és könyvtár egy épületben Elkészültek a típustervek Elkészültek az összevont gyermekiintézmények típus­tervei, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy épületbe kerüljön bölcsőde, óvoda, oskola, könyvtár és helyet adnak sportfoglalko­zásoknak is. A terveket a Tervezésfejlesztési és Típus­tervező Intézet irányításával dolgozták ki az Építésügyi és Városfejlesztési, a Műve­lődési és az Egészségügyi Minisztérium megbízásából. A tervek elkészítésénél hasz­nosították azokat a tapasz­talatokat, amelyeket a már működő hasonló intézmé­nyeknél szereztek. A tervezett intézmények a legfiatalabbak oktatása-ne­A karcagi Györfi István Múzeumban az elmúlt hét év alatt gyűjtött tör­ténelmi és néprajzi anyagból nyílt kiállítás. A gyűjteményes anyag a jövő hónap elejéig te­kinthető meg. Képein­ken a kiállításból nyúj­tunk Ízelítőt Táncház, filmvita, irodalom, csillagászat Diákklubok megyei találkozója Törökszentmiklóson * A városi KISZ-bizottság kezdeményezésére Török- szentmíklóson harmadik al- kailfcxmmal rendezték meg — ezúttal 11 középiskola ifjú­sági klubjának részvételével — a diáklkflubok megyei ta­lálkozóját. Vasárnap dél­előtt tréfás bemutatkozással kezdődött a program, ame­lyen óriási sikert aratott a jászberényi Lehel vezér Gimnázium ifjúsági klubjá­nak „csapata”. A fiatalok a televízió „Vasárnap dél­előtt” című műsorát parodi­zálták szellemesen. Kelle­mes szórakozást nyújtott a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskola pol-beat dalosai­nak játéka így a találkozó 150 résztvevőjét nem kel­lett sokáig biztatni a közös éneklésre. A bemutatkozás után a Magyar Ifjúság és az Ifjú­sági Magazin képvisélőiivel találkoztak a fiatalok. Külö­nösen sok kérdést kapott Bocsák Miklós, a Magyar Ifjúság siportrovatának veze­tője, és Végh Miklós, a pop­rovat munkatársa. A sport- és poptémák mellett nagy vita kerekedett az ifjúsági sajtó „csöves” témában meg­jelent cikkeiről is. Ebéd után a Mezőgazda- sági Szakközépiskola nép­táncosai hívták táncházba a középiskolásokat. A Családi tűzfészek című film megte­kintése után pedig Mihók Barnával, a film Törökszent- miklósról elszármazott ope­ratőrével beszélgettek a ta­lálkozó résztvevői, majd Zombori Ottó színvonalas csillagászati előadása von­zotta az érdeklődőket. A délután hátralévő részé­ben Varga Béla szólaltatta meg Papp Márió költő és Bíró József fiatal író műve­it, akikkel .találkozhattak is a fiatalok. A törökszentmdk- lósiak sikerrel rendezték meg a házi könyvről köny­vért vetélkedőt, ahol zsetono­kat lehetett kapni a helyes válaszokért, csakúgy, mint a szellemi totó kitöltéséért. kibontakozó vitában is mind­untalan visszatért — talán túl nagy hangsúllyal is — a bizonyítás kényszere. Az országban elsőként megalakult, békési cigány­klub vezetője, Rácz Rezső. — A klub megmutatta, hogy mi hiányzik az éle­tünkből. Hogy nemcsak a munka, az ital' meg a csa­vargás létezik, hogy ennél sokkal tágabb a világ. Em­beri méltóságot kaptunk, mert megtanultunk élni eb­ben a társadalomban. Bebi­zonyítottuk, hogy ha őszinte, szívből jövő segítséget ka­punk, képesek vagyunk rá­találni az igazi útra. A sarkadi cigányklub tag­ja, Kovács Gyula. —■ Jó lenne, ha az ország­ban minél több helyen ala­kítanák meg a cigányklubo­kat. Jó érzés az, ha törődnek velünk. Nálunk felszámol­ták rpár a putrikat, a cigány- családok építkeztek, lakást kaptak. A többsége meg is becsüli ezt. Ez a klub pedjg azért jelent sokat, mert a gondolkozásunkat alakítja. A tiszaburai cigányklub­ból, idős Fehér Sándor. — Negyven évesen kezd­tem el az első osztályt. Most a nyolcadikat járom és a klubból már huszonötén vé­gezték el az általános isko­lát. Milyen nagy szó ez? Azelőtt eszünkbe sem jutott volna, hogy iskolába járjunk, mert nem is tudtuk, hogy mit jelent a tudás! A tiszaburai klubot Bőgős Gyula és felesége vezeti: Bő­gős Gyuláné: — Nekünk tanároknak, népművelőknek a célunk az, hogy mindig azokat emeljük feljebb, akik legalul vannak. Tiszaburán a lakosság 40 százaléka cigány, három év­vel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk valami­féle fórumot teremteni szá­mukra; így alakult meg a klub, s később folklór együt­tesünk is. Ahol nincs elég erő- és bizalom, ott segíteni kell, okosan, szép szóval, nagy-nagy türelemmel. A ci­gányokban óriási energia feszül; mindent csak teljes szívvel tudnak csinálni, eze­ket a hatalmas érzéseket kell jó irányba terelni. * * * A tiszaburai cigányfolklór együttes műsora Bőgős Gyu­láné szavait igazolta; az együttes tagjai teljes szívből szeretik a szépet. Az ősi ci­gánydalok, a cigánynépbal- ladák, amelyeket úgy kutat­tak fel, valahonnan messzi­ről, a tudat legmélyéről, olyan óriási érzelmi azono­sulással szólaltak meg a színpadon, hogy hatásuk olykor döbbenetes volt. örül­ni is teljes szívükből tudtak, a fergeteges táncok — nem koreográfiák voltak — a táncot kísérő ének széles jókedve szinte szétfeszítette a falakat. Szepesi József ci­gányköltő — az együttes szá­mára írt versei — a bájos cigánylány hangján úgy szó­laltak meg, mint imádságok. Az együttes tagjai nyolc-ki- lenc gyermekes családanyák, kubikosok, építőipari segéd­munkások, iskolásgyerekek. Végezetül még néhány szót a találkozóról. Ügy vél­jük, követendő példa a Bé­kés megyei, természetesen okos irányítással, mert — al­kalmat ad közös ügyeink megvitatására. Török Erzsébet PADI^hullámhosszán Emberi szó A beajánlás seerimt a „Többet ésszel..címmel jelentkező új műsor okos öt­letekről és ésszerűsítésre váró dolgokról szól. Az első adás figyelemreméltóan jó volt, benne egy szenzáció- számba menő riporttal. Egy buszon vagyunk, átlagos, zsúfolt, „stresszes” nagyvá­rosi buszon. Az autóbuszso­főr beleszól a mikrofonba, — no, nem azit, hogy húzód­janak beljebb, — hanem va­lahogy így: Jó reggelt kívá­nok. Azit hiszem, kedvei: uta­sok, ma nem lesz könnyű utunk, nemcsak azért, mzrt szokás szerint zsúfoltak az utak, hanem ráadásul két hegyen felbontották a köve­zetét is, és a Népköztársa­ság úton javítják a villa­mos felsővezetéket. Első megálló: Nagymező utca. Az utca onnan kapta a nevét, hogy... És az autóbuszve­zető kellemesen végigcseve­gi, mint egy városnéző ki­rándulás vezetője, az egész utat. Miért? A riportban valahogy így vallott erről: mert olly kedélytelenek az emberek, oly kevés az em­beri szó. Az utasok? Isme­retlen ismerősükről a ked­ves, kedélyes gépkocsiveze­tőről csak a legjobbakat mondják. Ügy tűnik hétköz­napi (hivatalos, kényszerű) kapcsolatainkban szükség van a meleg emberi szóra. Örkény István valamelyik abszurd egypercesébe kíván­kozna: megnyilatkozott a busz egyik utasa, aki min­dennap elmegy a végállo­másig és vissza, mert úgy szereti hallgatná ezt a ked­ves sofőrt. Más nézet — a sofőr kollégáié: félő, hogy kötelezővé teszik nekik is a „csevegést”. Nem kell félni: a szóbanforgó buszvezető pusztán azért csinálja, amit csinál, mert felismerte, hogy erre szükségük van az em­bereknek, hogy az utas — „kedves utas’.’ És ilyesfajta felismerésre aligha kötelez­hető bárki is. Pázmány Sumonyi Zoltán nem hangjátéknak, hanem drá­mának írta eredetileg a Páz­mányt, amelynek főszerep­lője — a XVII. századi ma­gyar történelem egyik leg­izgalmasabb alakja. Páz­mány Péter a kisnemesből lett esztergomi érsek, II. Ferdinand kancellárja, az ellenreformáció feje, a szen­vedélyes hitvitázó, a termé­keny író, egyetemalapító — mellesleg a magyar irodal­mi nyelv egyik megteremtő­je Sumonyi drámája és a rádióváltozat is — több-ke­vesebb sikerrel — a poli­tikus Pázmányt helyezi a csejlekmény középpontjába, aki a Zrínyi-fiúk (Miklós és Péter) sorsát igazítja. Páz­mány s a tanítványok szem- bekerülése valóban nagysze­rű drámai konfliktus csírá­ját rejti magában. Ez a fel­fedezés mindenképpen nagy érdeme a szerzőnek. Ám a megírt anyagból készült rá­diódráma mindezt úgyszól­ván csak sejtetni engedi, a részietek hol lírai, hol epi­kus hömpölygése elhomályo­sítja a valódi ellentéteket. A rádiójáték — szép archai­záló nyelvével — időnként úgy hatott, mint valami tör­ténelmi illusztráció. Számos „színházi” hiányossága elle­nére — egy fokon — nagyon is élvezetes volt a rádiójá­ték, az adott anyag — eset­leg színházi — „újragyúrá- sa” feltétlenül megérné a fáradtságot. Röviden Ahogy az előző években is tapasztalhattuk: a magyar népdal rádióbeli ünnepi he­te szép, kellemes meglepe­tésekkel, kitűnő műsorokkal teld. Most hétköznapok jön­nek: s jut mindennapra ér­deklődésre számottartó nép­zenei műsor, — jó volna, ha a folklórműsorok nem ke­rülnének ki a hallgató fi­gyelmének fókuszábóL — eszjé — A találkozó résztvevőinek egy csoportja Fotó: Tarpai Zoltán velése mellett a délutáni és esti órákban jól szolgálhat­ják a lakosság kulturális és sportolási igényeinek kielé­gítését is. Mivel egy épüle­ten belül valósul meg a böl­csődei, óvodai nevelés és az általános iskolai oktatás, ez lehetővé teszi a rugalmas felhasználást. Ha a szükség úgy kívánja, az óvodai rész átalakítható tanteremmé, vagy a tanterem óvodává, attól függően, mire van na­gyobb igény. Az új típustervek alapján a következő tervidőszakban Budapesten a káposztásme­gyeri lakótelepen három, Csepelen pedig egy ilyen in­tézmény épül. ÜNNEPLŐBE ÖLTÖZÖTT ________ A CIGÁNYTELEP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom