Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tornaterem épül a kunmadarast általános iskolában. A kivitelezési munkákat a helyi ta­nács költségvetési üzeme végzi Város, esti fényben Ahogy a négyes főút­vonalon haladva elhagy­juk Kenderest, Kisúj­szállás előtt az ország­út megemelkedik kissé. S innen, az emelkedő­ről már látszik-a neon­lámpák hosszú fényso­ra, amely elkíséri a vá­rosba érkezőt. 18 óra I 5 perc A járókelőket keresem az utcán, a kirakatokat nézege­tőket, a sétálgatókat, de csak fények, a kivilágítás, emberrel alig találkozom. Egy-két járókelő halad el si­etősen a bezárt kapuk mel­lett. A városi könyvtár ajtaja zárva, az épület sötét. Az ab­lakba kitett tábláról kibetű­zöm a nyitvatartás rendjét: hétköznap 13-tól 18 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig jö­hetnek az érdeklődők. A zeneiskolában ellenben fény és hang fogad. Dr. Lázár Szabolcsné az iskola igazgatónője. — Nálunk bizony egészen estig tart a munka. Nyolcig, kilencig is itt vagyunk, mert kevés a hely. Ebben az év­ben kétszázhúsz növendé­künk van. Az egyik teremben aDrócs- ka fiú. Nagy Gyuszi, 9 éves, trombitán próbál. Tanára Miskolcról jár Kisújszállás­ra. az iskola fizeti az útikölt­séget, és szállást — tanter­mi heverőt — biztosít számá­ra. 18 óra 45 perc Negyedóra múlva bezár a központban lévő ABC. né- hányan járkálnak, nézgelőd- nek a polcok között. Aztán az utolsó vevő is becsukja maga után az ajtót, kilép az utcára, végigmegy a járdán, és eltűnik egy közeli bérház lépcsőházában. Az utca kihalt, néptelen. A Móricz Zsigmond Kollé­gium ebédlőjében zsibong a diákság, éppen most osztják a vacsorát, főtt virslit teával. Leánytársasággal találko­zom, nevetve-csevegve jön­nek az ebédlőből. Megszólí­tok egy rövid, barna hajú diáklányt. Gőz Erzsébetet. — Mi a programotok va­csora után? — Fél nyolcig szilencium, utána tévénézés, mosakodás, és takarodó. — Mikor mehettek ki a városba? — Szombaton hétig, más­kor négy óráig. Szombaton jó diszkó van a művelődési házban. Nemrég elmentünk Koncz Zsuzsa koncertjére. Hä a gimnáziumban van szalagavató bál, oda is elen­gednek. A főtéren lányok igyekez­nek hazafelé.-— Mondjátok. mindig ilven kevés ember jár az ut­cán? — Mindig... Nyáron... esetleg több... de nem sok­kal. 20 óra Magányos járókelő az ut­cán. Fiatal férfi, hálóban sörösüvegeket cipel. — A, presszóban voltam, vettem néhány üveggel. Ed­dig a tévét néztem, de elfo­gyott a sör, leszaladtam után­pótlásért. Most? Hazame­gyek. Sietek is — néz órájá­ra — mindjárt kezdődik a film. Hogy mit csinálunk es­ténként? Most mondtam el. Tévét nézek, a feleségem mos vagy mosogat, babusgat­ja a gyereket. Nem lehet itt sehová menni, legjobb, ha otthon ül az ember. Újabb emberek tűnnek fel az utcasarkon. Fiatalok, a Rózsakért étterembe mennek, amelynek ajtaján plakát hir­deti, ihogy december 5-én műsoros estet rendeznek táncdalénekesek, magyarnó­ta énekesek felléptével. A bejárattal szemben ruhatár. Új módi lehet, mert a sötét szemüveges ruhatárosnak minduntalan rá kell szólni az érkezőkre. — A kabátokat kérném szépen itt lerakni... Van aki úgy tesz, mintha nem is hallaná, egy barna, kefehajú fiú menet közben odavágja a kabátot az idős férfi elé. — Ne tőlem kérje majd a pénzt, a haveromé a kabát! A ruhatáros fejcsóválva néz utána. Az étteremben 50-en 60-an üldögélnek a füstben, ital és tánczene mellett. A zenekar nekilelkesülten „húzza a talpalávalót”, de senki sem táncol. Beszélgetni viszont nem lehet a bömbölő zené­től. így a vendégek nagy ré­sze az újonnan érkezőket vagy a falat bámulja. Több­nyire fiatalok. Az étteremmel szemben a mozi épülete sötét. Az úton teherautó zúg el, utána so­káig csönd és mozdulatlan­ság. Fiatal nőt állítok meg siettében. — Rosszkor jött hiszen szerdán nincs előadás. Én is szoktam moziba járni, sze­retem az archívfilmeket. Mit mondjak? Ha komoly a film, kevés nézőt vonz, de a vad­nyugati filmek. a krimik most is telt ház előtt men­nek. A Rózsakért? Az egy kocsma. Én oda nem járok, inkább otthon töltöm az es­tét a családdal. A művelődési ház fényei becsalogatják az embert, de az éoületben csak néhány ember foglalatoskodik. Vésh Kálmán előadó a műsort né­zi. — A szerdai nap nem va­lami szerencsés. Ilyenkor üres a művelődési ház. — A nagyteremben Példá­ul a Korái együttes koncert- ie volt. telt házzal. 250 néző­vel. Húsz szakkör és klub működik a művelődési ház­ban. Három évvel ezelőtt an­gol nyelvtanfolyamot indí­tottunk. minden évben van rá igény. Hétvégén diszkó­zenére táncolhat az ifjúság. Minden diszkón számítha­tunk 180—200 fiatalra Van itt színházi program is. Nem­régen az Állami Bábszínház járt itt, a Ludas Matyit néz­hették meg a gyerekek. De­cember elején pedig a Nép­színház mutatja be a Svej- ket. — Író-olvasó találkozók? — Olyan írót kell hívni, akit szeret, ismer a közönség. Nemrég Moldova Györgyöt például telt ház fogadta. Benézünk a Delta ifjú­munkás klub foglalkozásaira. Négyen kártyáznak, ketten tévét néznek. — Nem a legjobb időpon­tot tetszett választani — mondja a klub vezetője. — Éppen szabad foglalkozás van. 20 óra 45 perc A vasútállomáson húsz­huszonöt ember lézeng. Né- hányan jegyet váltanak, má­sok unatkozva ácsorognak. Három részeg az Utasellátó bisztró bezárt ajtaját próbál­ja megostromozni — sikerte­lenül. Az egyik sarokban szerelmespár bújik egymás­hoz. Egy részeg melléjük te­lepszik, a padra. Percek múlva indul a sze­mély-vonat Budapestre, a Nyugati pályaudvarra. A mentőállomáson csöndes éjszaka ígérkezik. Délután öt óra óta nem futott be hí­vás. „Eseménytelen” hétköz­nap. Hétvégén, fizetés után, ünnepek előtt viszont akad olyan éjszaka is, hogy egyet­len percre nincs megállás, folyton-folyvást száguld a fehér autó. A Baromfikeltetőben ha­marosan vége a második műszaknak. Hat hetenként egyszer „szedés” idején azon­ban egy teljes hétig éjszakáz­nak is az asszonyok. Vékony, szemüveges fia­talasszonyt, Szabó Gyuláné hőfelelős baromfitenyésztő szakmunkást kérdezem, mit jelent az asszonyoknak a harmadik műszak. — Reggel hétre hazaérünk, alszunk egy kicsit, aztán ren­det rakunk a házban, délu­tán megint alszunk, este va­csorát főzünk a családnak, újra egy óra alvás, és kezdő­dik megint az éjszaka. Aki­nek gyereke van, néha nem tudja hová tenni őket éjsza­kára. Ha a férj nincs otthon, a nagymamára Vagy a szom­szédokra kénytelen bízni őket. 22 óra 20 perc A házak ablakaiban elal­szanak a fények. A presszók­ból. vendéklőkből hazaszál­lingóznak a vendégek. Egy- egy fiatal pár szaporázza lép­teit az üres utcán. Egyik vá­rosvégi kertes ház kapuja ki­nyílik, kíváncsi asszony, néz ki az országúira, s hosszan bámul egy. elrobogó autó után. A lámpák hideg fényei uralják a mozdulatlan utcá­kat. Paulina Éva fl népgazdaság érdeke szerint Reális, önkritikus beszámoló a végzett munkáról, élénk vita — így jellemezhető röviden a Szolnoki Cukor­gyárban szerda délután megtartott összevont párttaggyű­lés. Az üzemi pártvezetőség tevékenységéről szóló beszá­moló — Kocsis Flóriánné, a pártvezetőség titkára terjesz­tette elő — tekintélyes terjedelmet szentelt a gazdasági munkának. Pontosabban annak, hogy az üzemi pártveze­tőség hogyan látja el gazdaságellenőrző, -szervező fel­adatát. És, hogy a v.itában résztvevők is elsősorban a ter­meléssel, az időszerű gazdasági feladatok végrehajtásával foglalkoztak, mutatja: a gyárban dolgozó mintegy száz­hatvan kommunista tudatosan törekszik arra, hogy a cukorgyár megfeleljen a népgazdasági követelményeknek. Az egyik felszólaló — Ren­ket Pál, az anyag- és áru­forgalmi osztály vezetője — többek között azt mondta: „2000—2500 vagonnal több cukrot értékesítünk, mint három évvel ezelőtt. A gyá­ri rekonstrukció eredménye ez, amit mi csináltunk, öre­gek és fiatalok. Én büszke vagyok ezekre az eredmé­nyekre, van mire alapozni a jövő tennivalóit.” Tény, hogy amióta a Mi­nisztertanács határozata nyo­mán átszervezték a cukor­ipart — megszűnt a cukor­ipari vállalatok trösztje, he­lyette a Cukoripari Iroda lát el koordináló szerepet, mint a MÉM ellenőrzéssel is meg­bízott szerve — nagyobb ön­állóságot kapott a Szolnoki Cukorgyár is a gazdálkodás­ban. A nagyobb önállóság azonban fokozott felelősség­gel jár. Csak akkor tudnak eredményt felmutatni, ha igazodnak a gyorsan válto­zó közgazdasági körülmé­nyekhez, elegendő répát ter­meltetnek, ha a berendezé­sek karbantartását időben, jó minőségben, ha a feldol­gozást szervezetten végzik. Az idén a szolnoki gyár­ba csaknem 14 ezer hektár területről szállítják be a cu­korrépát. November 18-ig a megtermett répa 80 százalé­kát vette át a gyár. Ez 400 ezer tonnát jelent, amelyből 320 ezer tonnát már feldol­goztak, és amelyből 34 400 tonna cukrot gyártottak. Amíg tavaly 5800 tonna cuk­rot exportáltak, addig az idén 7800 tonnát. Amit jól- esően nyugtázhattak az ösz- szevont taggyűlés résztvevői is, hogy az idei kampány 61 napja alatt eddig a berende­zésekben jelentősebb meghi­básodás nem történt. „A na­ponta feldolgozásra kerülő répamennyiség meghaladja az ötezer tonnát. A beveze­tett új technológia — a mag­más séma — sem okozott gondot. A dán cukorfőző automatika bevált, hozzájá­rult ahhoz, hogy exportmi­nőségű cukrot tudtunk gyár­tani” — hangzott el a be­számolóban. Az üzem bruttó termelési értéke 1 milliárd 160 millió, az árbevétel 1 milliárd 340 millió, a nyereség várhatóan 75—80 millió forint lesz. Zelman András igazgató vi­szont elmondta: ha a továb­biakban 8—10 százalékkal növelik a termelést, két szá­zalékkal csökkentik a me- laszcukor-veszteséget, akkor ez további 50 millió forint eredményt jelenthet, amit a VI. ötéves tervben meg le­het duplázni, mert ehhez mind az objektív, mind a szubjektív feltételek adot­tak.” Van bőven tartalékunk — mondta —, több répát kell termeltetnünk, és ma­gunknak több cukrot előál­lítanunk.” Tulajdonképpen e belső tartalékok jobb kiaknázására tett javaslatot Lakatos La­jos, az üzemi pártvezetőség tagja is, amikor azt java­solta: a taggyűlés értsen az­zal egyet, hogy a répagazdál­kodási és a műszaki osz­tály dolgozzon ki tervet de­cember 31-ig arra, hogyan akarja biztosítani a továb­biakban a szükséges alap­anyagot, hogyan készülnek fel a répa közúton való- szál­lításának fogadására (már látszik, hogy közúton szíve­sebben szállítanak a termelő gazdaságok), és készüljön intézkedési terv 1981-re, amiben megfogalmazódik, mit tesznek a melaszcukor csökkentésére. Mindezért le­gyen felelős a gyár főmér­nöke, aki decmber 31-ig ad­jon számot a pártvezetőség­nek a tervek elkészültéről, majd a kampány indítása előtt az előkészületek végre­hajtásáról, és jövőre ugyan­csak az összevont párttag­gyűlés értékelje a végzett munkát. Volt, aki szóvá tette: miért nem a gazdasági terv része ez az intézkedési prog­ram? A taggyűlés azonban Lakatos Lajossal értett egyet, és elfogadta indítvá­nyát, így az üzem főmérnöke a taggyűléstől kapott nagyon fontos pártfeladatot. Volt, aki pesszimistának ítélte, az újságíró mégis úgy gondol vissza Takács János felszólalására, mint aki őszintén félti a gyár jövő­jét. A személyzeti osztály ve­zetője ugyanis azt fejtegette, hogy a következő tervidő­szakban száznegyvenen érik el a nyugdíjkorhatárt az üzemben, közülük huszon- ketten vezetők. Lesz olyan munkaterület, ahol teljesen kicserélődik a dolgozói gar­nitúra. Jelenleg ugyan van elegendő, megfelelő végzett­ségű szakember a gyárban, de az utánpótlásról fokozot­tabban kell gondoskodni. Van arra ugyanis példa, hogy különböző okok miatt fiatal, jól képzett szakemberek ott hagyják a gyárat. Németh Lajos beruházási ügyintéző, a Ságvári Endre KISZ-alapszervezet vezető­ségének tagja éppen a fia­talok helytállásáról beszélt és arról, hogy van elég után­pótlásra alkalmas fiatal a cukorgyárban, csak na­gyobb munkákat kell nekik adni. Olyanokat, amelyekben edződnek, mindig nagyobb és nagyobb feladatok meg­oldására lesznek képesek. Simon József, a városi pártbizottság első titkára megszívlelendő javaslatot tett: mindenkinek, a fiata­loknak is van a gyárban fel­adata, munkája. Mindenek­előtt ezt lássák el, abban nyújtsanak többet és jobbat. A Szolnoki Cukorgyár már európai színvonalú techniká­val, technológiával dolgozik, ehhez „európai színvonalú” költséggazdálkodásnak kell párosulnia, és ebben még mindenkinek bőven megvan a maga tennivalója. Az is elhangzott a vitá­ban, hogy jobb a tömegpo­litikai munka, mint koráb­ban volt, következésképpen jobb- a munkahelyi légkör is. Ez csak annak a követ­kezménye, amit az üzemi pártvezetőség a beszámoló­jában így fogalmazott meg: arra törekszünk, hogy a dol­gozók és a vezetők viszo­nyában ne az elnéző maga­tartás legyen a meghatáro­zó, jobban éljünk valameny- nyien a jó példa erejével, vállalatunk valamennyi dol­gozója megértse, hogy csak egy módon, a becsületesen elvégzett munka alapján le­het boldogulni, elismerést szerezni. V. V. Az OFOTÉRT szolnoki optikai szaküzletében 150 szemüveg készül el egyetlen mű­szak alatt BesMámoló párttaggyOlóa a cukorgyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom