Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 16. Utón, útfélen, útközben Nyáron se köny- pyű, de ha beköszönt az esős, ködös ősz, még nehezebbé válik az autózás. Hivatásosok és úrvezetők, jókedvűek és lehangoltak, fáradtak és kipihentek, udvariasak és agresszívek ... Az országút szürke szalagján mind ott vannak, egymás mögött, egymás mellett, egymással szemben. Egyikük se tudja a másikról, hová megy, a találkozások másodpercekig tartanak, a következő pillanatokban pedig már el is felejtették, ki ült a szembenjövő vagy előző gépkocsiban. A négyes főútvonal az ország egyik legforgalma- ' sabb útja. A nap bármelyik szaká- ben találhat a fotós hosszabb-rö- viidebb konvojokat, találkozhat a gépkocsikat ellenőrző rendőrrel, és a benzinkútnál se kell sokáig lesben állnia, hogy lencsevégre kapjon néhány üzemanyagra szomjas autót. Felvételeink egy novemberi hétköznap készültek, a négyes főúton. Indulás előtt erőt gyűjt az autós... összhangban az ember és a gép Hová, merre, mit...? Rendben, mehet! Újra a város fényei között Fotó: Tarpai Zoltán ELETÉPÍTŐK Ebben a riportban tiszafüredi munkások mondják el, hogy ők mit gondolnak a munkáról, a közéleti példamutatásról, a tudásvágyról, az életük értelméről A nagyműhely szerelőasztalára kiterített újság fölött a kollektíva tagjai vitatkoznak. — Tessék, itt azt olvassuk, hogy az egyik nyolc tagú szocialista brigád félév alatt 80 ezer forintot fizetett be egy iskolának! A pénzt társadalmi munkában dolgozták össze — mutat a hírre Ferenc Mátyás brigádvezető. — .Lehet, hogy az illetékes gyárigazgató, üzemvezető örül ennek a hírnek, de ez annyira áll az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Lejáratja a versenymozgalmat, és csak az hiszi el, aki sohasem végzett kétkezi munkát. Ehhez az összeghez ötvennél is több műszakot kellett volna teljesíteni nyolcójuknak. — Sokallják? — Irreálisak a számok. Mert ha ez így igaz, mikor dolgozik ez a brigád a fizetéséért? — És ha segítettek a gépek? — A gépek a vállalat tulajdonát képezik, amelyeket a csoport legfeljebb használ. Lehet, hogy ennyi volt a termelési érték, de nem a munkabér. Folyik a véleménycsere a hírről a tiszafüredi Gépipari Szövetkezet Május 1. Szocialista Brigádjának tagjai között, hiszen vége a műszaknak, letelt a munkaidő. Valami igazuk lehet a vitatkozóknak, elvégre Füreden ma talán ők., tizenegyen patronálják a legeredményesebben, a legfolyamatosabban a kiválasztott úttörőrajt. — Sok ez az összeg, nagyon sok — csóválja a fejét Atkári József. — Mi például három szabad szombatot dolgoztunk azért a négyezer forintért, amiért elvittük a hetedikes Petőfi rajt országjáró busztúrára. Sőt még a tanács is segített! .— Valamennyi brigádtag eljön ezekre a pótműszakokra? — Általában igen. Persze, ha valakinek aznap halaszthatatlan dolga akad: beteg a felesége, a gyereke, vagy disznóölés, kukoricatörés lesz. természetesen otthon marad. Nem írjuk fel sehová, tudjuk, majd más alkalommal pótolja a hiányzást. Bólogatnak a többiek is, és sorolják mimindent teljesítettek a társadalmi szerződésből: fogasokat, zászlótartókat, térképfelvonókat készítettek, vándorserleget adományoztak a Kossuth iskola mindenkori legjobb tanulójának, gyermeknapra mindenki könyvet kapott tőlük. Tiszteletbeli pedagógusok Mi ez? Egyfajta életépítés? Minden bizonnyal az is, elvégre a gyerekek közösségi életét szépíti, építi ez a munkássegítség. — Tudja, — szól közbe egy öreg szaki, — mondogatják is néha mások a brigád tagjainak: bolondok vagytok, rajtatok ki segít annyit, nektek is lenne mit csinálni otthon a ház körül. Foglalkozni a gyerekkel, munkálkodni a kertben. Ez csak így önmagában igaz, hiszen azért nekünk is jut id.ő az otthonra is, meg a családra is. Hiszünk abban, hogy a törődést, a másért végzett önzetlen munka jó érzésének tudatát beoltjuk ezekbe a fiúkba, lányokba vagy legalább is egy . részükbe. A legfiatalabb brigádtag a 21 éves Pantó István. Érettségizett, jelenleg betanított munkás. A havi keresete 3 ezer forint körüli: lemezvágó ollót kezel, rajz alapján vasat fúr. lemezeket készít elő a lakatosoknak. ..Mellesleg” a szövetkezet KISZ- titkára. — „Csak” betanított munkás — évődöm. — Egyetemre szeretnék menni, ha sikerül. Ha nem, akkor leteszem a lakatos szakvizsgát, mert megkedveltem a vasakat. Változatos feladat a mienk, nemcsak rutinmunkát, fantáziát is követel a szakma. — És a mozgalom. — Már a gimnáziumban is afféle sürgő, forgó típus voltam, és a műhelyben sem akartam a céljaimról lemondani. Persze itt sokkal nehezebb, mert a legfiatalabb KISZ-tagunk 17 éves, a legidősebb túl van a harmincon. — Az összhang? — Néha mindenkit sikerül „megmozgatni”, néha nem. A fiatalabbak ugyanis jobban szeretik a sportot, a mozgást, a korosabbak pedig a szellemi vetélkedőket, az elméleti versenyeket. Arra büszkék vagyunk, hogy jó- néhány községi vetélkedőt megnyertek már a kiszese- ink. A sportpályán éppúgy, mint a politikai, a kulturális telkieteken. Elosztani nem könnyű Ferenc Mátyás középtermetű, sűrű ember. Közel a negyvenhez. Brigádvezető, a szövetkezet pártvezetőségének tagja, tanácstag. Elvégezte a marxista középiskolát. Ő a brigád „mozgatója”. — Azt mondják, ön elkötelezett életépítő. Mit jelent ez az elnevezés? — Szerencsére nem vagyok egyedül, ráillik a ma sok-sok becsületes munkásemberre. Átvitt értelemben mi szocialista típusú társadalomépítést értünk alatta. De hogy kézzel fogahatób- ban is érveljek: idebenn a műhelyben az életépítés becsületes munkát, a községben valami közért végzett feladatot, a magánéletben pedig megfelelő életformát jelent az .én elgondolásom szerint. —• Örökmozgónak ismerik. — Nem panaszkodom, szót értek munkás társaimmal. Ha más- és másképpen, de rendszerint mind,egyiküket meg tudom győzni egy-egy kommunista műszak, a gyerekekért végzett munka hasznáról, fontosságáról. Annak ellenére, hogy a fiaink, a lányaink nem abban az iskolában tanulnak, amelyiket patronáljuk. — Mi a legnehezebb egy brigád irányításában? — A munka szerinti differenciált jutalmazás. Négyszeres szövetkezeti Kiváló Brigád vagyunk, és ez a cím fejenként évente másfélezer forint jutalommal jár. Volt akinek 1 ezer 800-at javasoltam, míg másnak ezret. Közösen vitatjuk meg az elosztást, vitatkozunk, érvelünk míg sikerül azonos nevezőre jutnunk. Nálunk évek óta a jutalom összege a munkahelyi tevékenységtől, és a községben végzett társadalmi munkától függ. Ezt nehezebb volt elfogadtatni a többséggel, mint két zsák búzát végigvinni a főúton. — Tervei?----Munkás vagyok, az is m aradok. Van házam, Trabantom, noha ennek az az ára, hogy 3 évig nem ismertem a szabadságot, mert kombájnozni jártam. A fiam hetedikes, és szeretném, ha először leérettségizne, és aztán adná valamilyen szakmára a fejét. Hogy nagyobb ked.ve legyen a tanuláshoz, valószínű én is beiratkozom valamilyen középfokú iskolába, elvégbe messze még a nyugdíj. Aki visszatért a brigádba Herbák Tivadarral kétszobás, ízlésesen berendezett lakótelepi otthonában beszélgetünk. — Munkáscsaládból származom, ezért közel áll a szívemhez a kétkezi munka. Már gyermekkoromban érdekelt: mi tartja össze egy hosszú híd szerkezetét, a hatalmas csarnok acélvázait. Csodáltam a lángpisztollyal dolgozó „varrókat”, a hegesztőket. Érdekelt a titkuk, ezért álltam be én is közéjük. A feleségem egyébként gépírónő, de engem „agyonnyomna” az íróasztal. — Ismeri a szövetkezet gondjait? — Nagyjából. Tudom, vezetőségcsere volt, és most kedvezőbb esztendőt zárunk, mint az elmúlt évben. Jó lenne viszont, ha sűrűbben tartanának munkahelyi termelési értekezletet, mert ha nem tévedek, még csak egyre emlékszem az idén. Elvégre még többet szeretnénk tudni a gondokról is, meg az eredményekről is. — Véleménye szerint mitől kovácsolódik közösséggé egy brigád? Például az önöké? — A zöm 1967, az alakulás éve óta együtt dolgozik. A közös célok, a tervteljesítés, a vállalt feladatok határidős befejezése mutatja meg igazán, mit ér egy csoport, műhely, vagy éppen brigád. És ha igazán jó egy közösség, ez az összetartás nem szűnik meg műszak után sem. Én például két évre itthagytam a brigádot, más gyárban próbáltam szerencsét. Többet kerestem mint ma, de valahogy nem éreztem jól magam. Nem volt jó brigádunk, sűrűn cserélődtek az emberek, azután a vezetők is eléggé foghegyről beszéltek velünk. Így aztán visszatértem. Visszafogadtak a műhelybe is, a brigádba is, és újra jól érzem magam. — Tanulás, szórakozás? — Befejeztem a marxista középiskolát, most a feleségem a soros, ő tanul. Szeretek olvasni, és nincs olyan TV-Híradó, amit meg ne néznék. Többre, szebbre Kétkezi dolgozók: lakatosok, hegesztők, kovácsok alkotják a Május 1. Szocialista Brigádot. Azt mondják róluk: rájuk mindig lehet számítani a műhelyben is, és a műszakon kívül is. Az átlagkeresetük 3 ezer 200 forint és egy kivétellel saját házukban élnek, noha az OTP-nek még évekig adósai maradnak. A munkájukat kifogástalanul elvégzik, sőt még arra is jut idejük, erejük: hogy a gyermekekért, a közért fáradozzanak, magukat műveljék, gyarapítsák. Nem hibátlanok, sokkal inkább szorgalmas, igyekvő, mindig többre és szebbre vágyó emberek. D. Szabó Miklós ... és az autó
