Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pályaválasztás üzemlátogatással Nem egyetlen hét, nem is egy hónap áll a diákok és szüleik rendelkezésére annak eldöntésére, hogy mi le- jgyen a gyerekből, de a legtöbb családban — sokszor a lehetőségek ismeretének hiánya miatt — nincs még kialakult elképzelés. Sokszor az utolsó éves középiskolás se tud választani, vagy dédelgetett ábrándja messze áll a realitástól, akkor hogyan is lennének kialakult elképzelései az általános iskola nyolcadik osztályának padjában ülő 13—14 éveseknek! A döntést segítik megköny- nyíteni azok a tanulmányi kirándulások is, amelyeken egy-egy üzem látogatását iktatják programba és fontos támpontot nyújtanak a tanácsadások. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó munkatársai, az iskolák és a gazdasági egységek pálya- választási felelősei holnap Mezőtúron ankéton találkoznak a nyolcadikosok szüleivel, hogy e tárgyban cseréljenek véleményt. Az elkövetkező hetekben, hónapokban remélhetően mind gyakoribbak lesznek a pályaválasztást segítő üzemi kirándulások. Bokréta ünnepséget tartottak a Duna-parti szállodasor legújabb épületén a négyszáznyolc szobás Fórum szálloda párkányszintjén. Az épület tetején a tizedik szinten a kivitelező osztrák vállalatok egyik dolgozója állította fel a szalagokkal díszített fenyőfát. Átadás egy év múlva Veszélyeztetett terhesek Megértésre, kíméletre, segítségre van szükségük. Nekik ez a kilenc hónap nehezebb, mint a többi gyermeket váró anyának. Van, aki a kórházban, mások otthon töltik ezt a kritikus időszakot. A szívbajban szenvedők, a cukorbetegek, a nehéz fizikai munkát végzők, az ikerterhességet hordozók, az \egészségtelen körülmények között élők, mind közéjük tartoznak. A kilenc hónap alatt sok minden múlik azon, megkapják-e a környezetüktől a megértést a veszélyeztetett terhesek. Vékony testalkatú, gyerekarcú asszonyka a Szolnak megyei kórház szülészeti osztályán. Huszonhárom éves. Három évvél ezelőtt ment férjhez. — Szerettünk volna minél hamarabb gyereket. Terhes lettem, de nem tudtam kihordani. Császármetszéssel szültem egy nagyon kicsi magzatot. Nem élt. Nagyon bántott bennünket, szinte belebetegedtem. Aztán megint terhes lettem, de 16 hetes volt a magzat, amikor elment tőlem. Nem tudtak könnyebb munkát adni — Mit szólt mindehhez a család? — A férjem szülei talán még örültek is neki, mert ellenezték a házasságunkat, másvalakit szántak a fiuknak, A munkahelyemen nem igen törődtek vele. — Most, harmadszor' megint veszélybe került a születendő magzat. — Nem panaszkodom, de elég sokat dolgoztam. Nem a szülőknél lakunk, önálló háztartásunk van. Jószágot tartunk, sok a munka velük. Reggel ötkor keltem, elláttam az állatokat, hétre mentem dolgozni. Délután négyig ládákat szegeltem, emeltem, cipeltem. Este otthon megint a ház körüli munkák. A férjem próbál segíteni, de este későn jár haza. Most, hogy harmadszor is terhes lettem, vittem a munkahelyemre igazolást, kértem, hogy adjanak köny- nyebb munkát, de azt mondták, nem tudnak. Végül áttettek a portára, de már későn. Egy hét múlva vérez- temi Hathetes terhes. Hét hónapig a kórházban, orvosi felügyelet alatt kell maradnia. Az egyetlen kapcsolata a világgal öt teljes hónapig — a beteglátogatók. — A férjem meg a szüleim eljönnek ... De a férjem szülei soha.-r- A munkahelyről ? — Onnan sem jön senki — rázza a fejét. Csak megszülessen végre Kényelmesen berendezett, modern, falusi lakás. A tanárnő már öthónapos terhes, de vékonyka alakján aliig-aliig látszik meg. Görcsei voltak, bevitték a kórházba, aztán hazajött, s most itthon pihen. Harminc- három éves. — Kicsit későn jött ez a terhesség ... — Nem ez az élső... A második. Remélem, hogy ő megmarad — néz gömbö- lyödő hasára. — Az első ... nem is szeretek beszélni róla. Huszonnyolc éves voltam akkor, férjhez mentem egy idősebb férfihoz, akinek már volt két gyereke. Nem ismertem igazán, azt hittem, amit az embertelenségéről mondanak, csak pDetyka. összeházasodtunk, elmentünk a faluból, mert ő nem akart itt maradni. Eleinte azt mondta, hogy ő is akar gyereket, de amikor terhes lettem, nagyon brutálisan bánt velem. Megvert, kizárt a szobából. Hazaköltöztem. Kéthónapos terhes voltam akkor, és a testsúlyom mindössze 39 kiló. Nem akartam elvetetni a gyereket, nem hittem, hogy lesz még több lehetőség az életemben, de elvetéltem. — Most másodszoi’ is megpróbálta. — A második házasságomból már csak a gyerek hiányzik. A férjem meg a nagymamám rettenetesen aggódnak értem, kímélnek, dolgoznak helyettem. Borzasztó lenne, ha nekem, aki a gyerekek nevelését választottam hivatásul, nem lenne sajátom. Ugye, megszületik? — néz rám reménykedve. — Hiszen már elküszködtem vele... öt hónapig ... Gyerekek a bezárt lakásban Az Egészségügyi Minisztérium rendelete szerint az édesapát abban az esetben vehetik táppénzre, ha az édesanya kórházban fekszik, s otthon hat éven aluli beteg gyermek ellátását kell az apának megoldania Az asszonyt kéthetes vérzéssel vitték a kórházba Folyton hat kisgyermekéért aggódott, akiik gondozatlanul maradtak otthon. A férjét ugyanis a körzeti orvos nem írta ki táppénzre! Az asszony saját felelősségére hazakérte magát a kórházból. Szemerkél az eső, dél van, a boltok bezárva, alig járkál ember a faluban. Taposom a vendégmarasztaló sarat, hogy a hatgyermekes asszonyt megkeressem. Cseréptetős, kopott falú, kis ház. jptégi deszkakerítés, a kapu bezárva, a ház körül csönd. Hová mehetett az asszonyka hat kisgyermekkel? A szomszédok felvilágosítanak, hogy zörgessem meg az ablakot, mindjárt kapóik választ. A maszatos ablaküveg mögött kis kócos fej tűnik elő. — Hol van az édesanyád? — Nem tudom... a boltban. — Mikor ment el? — Régen. A szomszédok mondják, hogy az asszony gyakran elmegy otthonról, ilyenkor bezárja a kicsiket, szerencsés esetben a legnagyobb, a 13 éves vigyáz rájuk, de ő ' most az isikölában van. A körzeti orvos szerint az asszony nem jár terhesgqn- dozásra, kéthónapos terhességét sem saját maga, hanem az orvos vette észre, s a hetedik terhesség nemcsak a vérzés miatt veszélyeztetett, hanem azért is, mert .nemkívánt. rr Ok vannak többen Nem egyformák ők sem. Van, aki mindent vállal azért, hogy gyereke legyen, más hanyagságával veszélyezteti születendő gyermekét. Megnyugtató azonban, hogy az előbbiek vannak többen, akik akár hónapokat is fekszenek a kórházban azért, hogy anyának mondhassák magukat. Paulina Éva ALKOTÓ LÉGKÖRBEN A pártmunkás öröme, a közösség öröme Ezen a szép őszi ünnepen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján kapta meg a Szocialista Magyar- országért Érdemrendet Zagyi János, a karcagi városi pártbizottság első titkára. — Nagy megtiszteltetés és nagy öröm, ha az ember munkáját ilyen magas fokon elismerik, de legalább olyan öröm számomra, ahogyan a Város társadalmi közvéleménye a kitüntetésemről szóló híradást fogadta. Nap mint nap érzem, tapasztalom, hogy nagyon sokan velem együtt örülnek, hogy nemcsak azért gratulálnak, mert azt ilyenkor így illik, hanem azért, mert tiszta szívből velem éreznek. — Egy ilyen kitüntetést általában egy élet munkájáért kapja az ember. De az ön esetében azt hiszem még korai az életmű összegezése. — Valóban nem tartom magam idős embernek, bár már négy unokám van, négy gyönyörű pici kislány. De a mozgalomban végigdolgozott éveim száma nem kevés. Véletlen egybeesése a történéseknek? Én akkor kaptam meg ezt az érdemrendet, amikor párttagságom 35. évfordulóját ünneplem. Aztán augusztus 1-én múlt harminc éve, hogy megszakítás nélkül pártapparátusban dolgozom és 25 évvel ezelőtt kerültem a megyébe Budapestről. Szobájában beszélgetünk, a zárt ablakokon át beszürem- lik a városi forgalom zaja. Egyre nagyobb település lesz Karcag, és egy ilyen gyorsan fejlődő város vezetőjének lenni nem kis feladat, önkéntelenül is kimondom gondolataimat, mire így felel: — Sokan vannak ebben a városban olyanok, akik a kitüntetésből egy kis darabot a magukénak érezhetnek. Egy vezetőnél nem elég az akarat, a szándék, a felkészültség, a tenniakarás, az elkötelezettség ahhoz, hogy eredményesen dolgozzék. Olyan társadalmi környezet kell, amelyik segíti, támogatja. Olyan alkotó, kezdeményező légkör, amelyben őszinték, nyíltak az emberi kapcsolatok. Ilyen környezetben dolgozom én Karcagon. Az eredményeket közösen értük el, közösen teremtettük meg azokat a politikai feltételeket, amelyek zálogai a XII. pártkongresz- szus határozatai eredményes végrehajtásának. — Mit tart ön ma a legfontosabb feladatnak Karcagon? — Ügy fejleszteni a pártmunkát, a pártéletet, hogy még eredményesebben segítse a gazdasági feladataink végrehajtását. Hogy a város termelőegységei, a 15 ipari üzem, a mezőgazdaság termelőtevékenysége összhangban legyen a gazdálkodás követelményeivel, hogy Karcagon is a népgazdaság egyensúlyát kedvezően befolyásoló gazdálkodás folyjék. Ma ipari üzemeinkben sokkal kedvezőbbek a feltételek, mint 5—6 évvel ezelőtt. Karcagon befejeződött az ipartelepítés, több üzemben — a GMV-ben, a téglagyárban, a tejüzemben — jelentős rekonstrukciókat, felújításokat hajtottak végre. Ez a rekonstrukció például az üveggyárban 100 millió forintba került. Vagyis előbbre léptünk a termelés műszaki, technikai feltételeinek megteremtésében. De sikerült azt is elérnünk, hogy a város és az egyes üzemek vezetői is egyre rugalmasabban alkalmazkodnak a változó, a bonyolultabb és nehezebb gazdasági feltételekhez. — Miben mérhető ez a rugalmasabb alkalmazkodás? — Tavaly az üzemek 151 milliós nyereséget értek el. Az idén tartva a nehezebb gazdálkodási feltételektől, 137 milliót terveztek, de várhatóan meglesz a 153 millió forint nyereségük, és akkor még nem számolta ma Phy- laxiát, mint új üzemet, ahol az idei 600 millió forintos termelési érték mellett 50 milliós nyereséggel zárják az évet. Ez azt mutatja, hogy sikeresen oldották meg az üzemek a termékszerkezetük korszerűsítését, váltását, érvényesítették a takarékosság követelményeit, jelentős belső tartalékot tártak fel, bátrabban éltek a differenciált bérezéssel és így tovább. Vagyis kedvezőek a pozícióink a VI. ötéves terv indításához. — Es a két termelőszövetkezet? — Róluk nem rajzolhatok ilyen egyértelműen pozitív képet. Várhatóan szerény nyereséggel zárják az évet. Sújtotta őket fagykár, belvíz, a Május 1 Tsz-ben a rizs nem fizetett jól. — Es a pártmunka felada- datai mindezekkel összefüggésben? — Fejleszteni szükséges a pártélet minden területén a munka hatékonyságát. Tovább erősíteni a pártegységet, színvonalasabbá tenni a propaganda munkát, de — mint már említettem — kiemelten kezeljük a gazdálkodás segítségét. A pártmunkát mindenütt eszköznek kell tekinteni ahhoz, hogy segítse, befolyásolja a gazdasági, a szakmai kötelezettségek teljesítését. Legyenek a párt- szervezetek kezdeményezőbbek, reálisak, de kritikusak a munka számonkérésében, ellenőrzésében. A kommunisták mutassanak példát a munkában, a szocialista brigádmozgalomban, a pártszervezetek vonjákv be jobban a feladatok végrehajtásába a társadalmi és tömegszervezeteket. Pontosan határozzák meg, hogy mi a KISZ és mi a szakszervezetekben dolgozó kommunisták feladata. És a gazdaságszervező tennivalók részeként tekintsék állandó feladatuknak a munkahelyi légkör, az üzemi demokrácia fejlesztését. Röviden összefoglalva ennyi az egész, de mindezeknek érvényt szerezni céltudatos, következetes munkával lehet. V. V. GYEREKKORÁBAN SOKSZOR MEGKÉRDEZTÉK TŐLE, KISFIAM Ml LESZEL, HA NAGY LESZEL? OLYANKOR HUMMÖGOTT VALAMIT, NEM IGEN GONDOLKODOTT AZON, HOGY MILYEN PÁLYÁT VÁLASSZON. VÉGÜL IS EGY ROKONLÁTOGATÁS DÖNTÖTT A SORSÁRÓL. SZAKÁCS LETT. DE NEM IS AKÁRMILYEN. NÉHÁNY NAPJA PEDIG MÁR... MESTERSZAKÁCS Huszonhárom éve szakács Sztrunga Gyula, a szolnoki Pelikán Szálló éttermének konyhafőnöke. Eddig ő tanult másoktól, most tőle tanulnak a leendő „mesterek”. — Mezőtúron, a nagybátyámnál voltam vendégségben — emlékezik vissza a pályaválasztás előzményére. — Ö jártas volt vendéglátó körökben is agitált, hogy válasszam ez a szakmát. Úgy voltam vele, miért ne lehetnék például pincér. Jelentkeztem, felvettek az iskolába. De közbeszólt a helyhiány, így nem pincér, hanem szakácstanuló lettem. A Nemzetiben „inaskodtam”, majd a Tisza következett. Ott szabadultam fel. Ezután több mint két évet húztam le „katonáéknál”. Leszerelésem után a Múzeum étterem üzletvezető-helyetteseként dolgoztam, majd egy kis ideig a Fenyőben és újra visszakerültem a Nemzetibe kony- hafőnök-helyettesnek. A jelenlegi munkahelyemen és beosztásomban két esztendeje tevékenykedem. — Sok étteremben dolgozott. Mindig más és más igényekhez, ízlésekhez kellett igazodnia... — Azt, hogy mit és hogyan főz a szakács, mindig az étterem jellege adja meg. A Fenyőben hiába főztem volna franciás ételeket, mert ott az igazi magyaros ízeket szereti. Bárhol is szakács- kodtam, mindig próbáltam valami újat csempészni az étlapra. Évekkel ezelőtt a magam kreálta recepteket beadtam a vállalathoz újításként. Ezeket el is fogadták, sőt több étteremben be is vezették. — Hallottam, hogy részt vesz versenyeken is. — Megvallom, őszintén, nem járok rendszeresen. Borzasztóan ideges vagyok olyankor és ha az ember izgul, a legapróbb hibán is elcsúszhat. — Arjól is szólt a fáma, hogy nemrég Irakban járt. — Nem egészen két évet töltöttem Irakban. 1978 őszén jöttem haza. A kőolajosok kinn dolgoztak és én főztem nekik. — Hogyan étkeznek ott? — Elmondok egy jó sztorit. Egyik nap retket vásároltam, gondoltam jó lesz a reggeli mellé csemegének. Másnap reggel, amikor tálalnék, majd hanyatt estem. Csak a leveleit találtam meg. Kérdezem a konyha arab személyzetét, hogy hol a retek. Kidobták, válaszolták, mert náluk csak a leveleit eszik meg... — Hozott haza arab ételrecepteket? — Tanultam egy-két receptet, de nem hinném, hogy nálunk sikere lenne ezeknek !az ételeknek. Viszont én megtanítottam a környezetemben lévő arabokat néhány magyar étel elkészítésére. Különösen a tokányt, a pörköltet és a marhasültet kedvelték meg. — Mint konyhafőnök, kezébe veszi még a főzőkana- Tat? — Természetesen. Pedig nem kötelező, de meg se tudnám állni... Előfordul, hogy öt-hat ember dolgozik csak a konyhán. Főleg akkor jön jól a segítség, hiszen naponta 700—800 adag ebédet és 150—200 vacsorát készítünk. — Minden étteremnek van valami specialitása. — Nálunk is van néhány olyan étel, amit csak itt lehet kapni. Több is fogyhatna belőlük. De hozzá kell tennem, sok a külföldi vendégünk és ők inkább a gulyást rendelik. — Búcsúzóul kérnénk egy Pelikán receptet. — Felolvasztunk néhány szelet szalonnát, a zsírban hagymát pirítunk. Ebbe jól kimosott, apróra vágott savanyú káposztát, párolt sonkát és felvert tojást keverünk és néhány percig dinszteljük. Az így kapott tölteléket belegöngyöljük a kivert, besózott sertéscombszeletbe !és megsütjük. Jó étvágyat hozzá! — szekeres —
