Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 15. Műszaki fejlesztés vagy bírság? Egy gyár a környezetvédelemért Manapság a szerves alapanyagok gyártása szennyezi a legjobban a környezetet. Hazánkban ez a probléma leginkább a Balatonhoz közel eső Nitrokémia Ipartelepeken jelentkezett, olyany- nyira, hogy a gyár vezetősége környezetvédelmi megfontolásból leállította 14—15 anyag gyártását, pedig az mind tőkés piacra menő termék volt. A Balaton — mely mindössze másfél kilométerre van Fűzfőtől, a gyár telephelyétől — a 60-as évek végére hazánk legfontosabb és legnépszerűbb üdülőkörzetévé fejlődött és így a Nitroké- miának is tennie kellett valamit, hogy szennyezett vizei, füstjei és hulladékai ne ártsanak a környéknek. Mivel az egységes környezetvédelmi tevékenységben említésre méltó hagyományaink nincsenek, a Nitrokémia is támogatás nélkül, vállalaton belül kezdte megoldani környezetvédelmi problémáit. A központi kutatólaboratórium vezetője. Kolonics Zoltán vegyészmérnök a következőket mondta az iparteleppel szemben támasztott környezetvédelmi követelményekről és az általuk megvalósított komplex védelmi rendszerről: — Feladatunk a víz- és levegőtisztítási, a hulladékmegsemmisítési módszerek és eszközök kidolgozása. Azok, akik ma kezdenek környezetvédelemmel foglalkozni, sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint mi voltunk 1960-ban, amikor elkezdtük a témát. Arra törekszünk, hogy a saját magunk által kifejlesztett műszerek minél több adatot szolgáltassanak szennyvizeinkről, füstgázainkról. A szennyvízmintavevő berendezésünk például automatikusan és folyamatosan veszi a mintákat, kezelőszemélyzetet sem igényel. Ez a készülék mindenhol felállítható, ahol a víz elemzésére van szükség, a gyáron belül vagy kívül, szennyvizeink vonulása mentén bárhol. A levegőminőséget ellenőrző műszereink a kibocsátott anyagok mennyiségét mérik. A víz- és levegőminőség ellenőrző műszereink olyan jól sikerültek, hogy a KGM Gépexport Vállalat is. fantáziát lát bennük. Gyártásukkal megbízta az Egyesült Izzót, azokból szép szómmal vásárol majd a Szovjetunió is. A szennyvíztisztítás nem olcsó mulatság, nem is szólva a hatalmas mennyiségről, amely a termelés fejlődésével tovább növekszik. Ezért nagy jelentőségű mind a vállalati, mind népgazdasági szinten az az újítás, amelyet a Nitrokémia szennyvizeinek kezelésénél vezettek be. — Ipari szennyvizeinkkel eleinte-zavartuk az öntözést és a halgazdaságok munkáját. Ezért hatalmas tározókat építettünk. - Amikor a tározók megteltek szennyvízzel, a mezőgazdaság leállt a vízkivétellel, mert a mi veszélyes vizeink töltötték meg a Séd és Nádor csatornát. A szennyvízelvezetést követte a háromnapos öblítés, és mindez három hetenként ismétlődött. Igen ám, de egy száraz évszakban a mezőgazdaság nem engedhette meg, hogy 100—110 napig ne öntözzön. Az együttműködés egyre nehezebben ment, de szerencsére sikerült olyan megoldást találni, a kétge- rincű hálózat kiépítését, amely a tárolási időt három hétről három hónapra növelte. A mezőgazdasági üzemeknek így már csak évente két- szer-háromszor kell hozzánk alkalmazkodni. — Mi a kétgerincű hálózat lényege? — A vegyipari .technológiák során általában kétféle szennyvíz keletkezik. A hűtő- és mosóvizekben a szervetlen sókon kívül más szennyezés nem fordul elő, ezek könnyen tisztíthatok. Sakkal kisebb mennyiségű a biológiai tisztítást igénylő toxikus szennyvíz. Kínálkozott a lehetőség: válasszuk szét a kétfajta vizet és így sokkal kisebb tömeggel kell dolgoznunk a szennyvíztisztító telepünkön. Az egyik külföldi cég kemény PVC- csöveiiből így őrs an kiépítettük a kétgerincű hálózatot, Az egyik gerincben áramolnak a „nem káros”, a másikban a veszélyes szennyvizek. A szétválasztás eredményeként a biológiai szennyvíztisztítási igény az ötödére ásókként. A népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve elsődleges feladat a toxikus szennyezések teljes kizárása. Ezt pedig a gyár biológiai szennyvíztisztító rendszere garantálja. — Ameddig a káros anyagoknak csak a 98 százalékát akarjuk kiszűrni a levegőből, a költségek egyenletesen növekednek. Ha a maradék két százalékot is eltávolítjuk, már ötszörös költségekkel kell számolni, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. De ma már a környéken szőlőt, gyümölcsöt termelnek. Nem volt azonban könnyű az út idáig — vallja Kolonics Zoltán. A környezetvédelem csapatmunka. E komplex tevékenység csak akkor vezet eredményre, ha minden lépés, újonnan kidolgozott eljárás rendszerszemlélettel kapcsolódik egymáshoz. Ez az igény leginkább a hulladék kezelésénél jelentkezik. De hogy is állunk ezzel a kérdéssel ? — Milliárdokat fordítunk szennyvíztisztítók építésére és 'milliókat a fenntartásukra, üzemeltetésükre. A drága berendezések pedig nem csinálnak egyebet, mint óri- *ási költségek árán koncentrálják a szennyezéseket, amelyeket visszajuttatunk a természetbe. A tisztítási folyamatok végéről általában hiányzik az . a záróciklus, amely a drágán kitermelt hulladékot távol tartaná a természettől. Vállalatunk a 70-es évek elején felismertté az ipari hulladék teljes megsemmisítésének környezetvédelmi jelentőségét és találtunk is egy olcsó megoldást. A téglagyárak által használt Hoffmann körkemencék 6 milllió Ft-os ráfordítással a göngyölegek, a műanyagok, a különféle gyártási maradékok, a selejt terméktömegek és az oldószerek elégetésére is alkalmassá tehetők. A Nitrokémiai Ipartelepek Szentgál mésztelepen alakított át egy ilyen típusú kemencét. A gyár területén működő másik két kemencével együtt három helyen évente 5000—6000 tonna hulladékot semmisítünk meg, A chlorocid gyártása mellett évente 1300 tonna orto-etil- nitrobenzol is keletkezik. A NIKE hulladékégető telepén ezt az anyagot használjuk fel energiaforrásként és így évente 700 tonna olajat takarítunk meg az egyébként semmire sem használható és igen toxikus melléktermék elégetésével. A téglagyárak korszerűsítésével a Hoffmann kemencékben lassan kialudtak a tüzek. A Nitrokémiában jól bevált módszert a gyár szakemberei próbálták mind szélesebb körben népszerűsíteni, de mindhába. Javasolták, hogy mérjék fel az országban található összes Hoffmann kemencét és mentsék meg azokat a környezetvédelmi célokra, de senki nem kapott az alkalmon. A kemencéket leselejtezték és lebontották. A Nitrokémia a hatvanas évek közepén még nagy árat fizetett környezetkárosító tevékenységéért. Volt olyan évük, hogy a nyereséget is elvitte a bírság. . Nyolc éve, hogy a technológia és a környezetvédelmi kutatás egyesült. Üj eljárást csak akkor vezetnek be, ha annak környezetvédelmi problémái megoldottak. V. A. Ébren vigyázzák tisztaságát Berlin levegője és vizei Az NDK fővárosa, Berlin levegőjének és vizeinek tisztaságát, szigorú környezetvédelmi törvények biztosítják. A törvény e téren egymagában természetesen nem elegendő, betartását ellenőrizni kell. Berlin- legtöbb kerületében mérőállomáson rögzítik az időjárással kapcsolatos adatokat (pl. szélirány), amelyek felelősek az atmoszférába kerülő esetleges szennyező anyagok terjedéséért. Az atmoszféra tisztasága mellett fokozott gondot fordítanak Berlin vizeinek tisztaságára is. A főváros háztartási vízszükséglete évi 6 millió m:; főzővíz. Kelet- Berlint összesen 9 vízmű látja el ivóvízzel. A szükséges vízmennyiség 45 százalékát a Berlin—Fried- richshain-i vízmű biztosítja. . A kép berlini levegőminták laboratóriumi vizsgálatát mutatja. Talán sehol olyan példás összhang nem alakult ki az emberi kutató munkában a különböző országok között, mint a Föld legnéptelenebb kontinensén, az Antarktiszon. Több mint húsz ország kutatói vesznek részt a szinte emberfeletti munkában, hogy megfejtsék a hatodik világrész titkait, megtalálják a természeti kincsek feltárásához vezető utat. A geológiai felmérések tanúsága szerint 1700 méter mélységig 14 millió négyzetkilométernyi jégtakaró súlya nehezedik e másfél európányi, elsüllyedt földrészre, melyen nem nő növény vagy fa, peremének szélén is csupán moszatfélék találhatók. Az ember csak századforduló után talált el e- területre, melyet ezerkilométer jeges óceánvíz választ el a legközelebbi lakott területtől. Elsőként 1911. decemberében a norvég Amundsen tette lábát a hatodik földrész jegére, aki aztán soha nem is tért vissza onnan. Egy angol sarkkutató csoport annak idején két és fél hónap alatt tette meg azt az 1350 kilométernyi utat az Antarktiszon a Déli-sarkig, amit ma egy repülőgép két órán belül elér. Ma már több mint 70 kutatóállomás működik az Antarktiszon, melynek területe a világ valamennyi országa előtt nyitva áll a kutatómunkára. Az expedíciók többségét azonban ma még a két ..legtehetősebb” ország, az Egyesült Államok és a szovjetunió indítja a jeges kontinensre. Különösen megnőtt az érdeklődés az Antarktisz iránt, mióta kiderült, hogy jégpáncélja alatt 85 milliárd köbméternyi földgáz és a milliárd tonna kőolaj jelenlétét feltételezik a tudósok, akik egyébként hatalmas szénmezőket is jeleznek. És egyelőre fel sem mérhető az ott rejtőző különböző ásványi anyagok meny- nyisége. Ügy vélik, hogy a hadikiadások akár csak 20 százalékos csökkentése árán is megoldhatók lennének legalább egy évszázadra a világ energia-, nyersanyag és élelmezési gondjai az Antarktisz kincseinek kiaknázása révén. Képünkön egy, az Antarktisz Stoningen-szigetén megtelepedett angol kutatóállomást láthatunk. Anyag- és személyszállítás gumiháton X INNEN-ONNAN Új üzemanyag befecskendező A robbanómotoroknál az üzem- anyag-befecskendezéses rendszerek tökéletesebb égést, nagyobb teljesítményt és jobb üzemanyagfelhasználást tesznek lehetővé, mint a karburátor. Mivel azonban a jelenlegi elektromechanikus üzemanyag-be- fecskendezők meglehetősen bonyolult felépítésűek és egyes alkatrészeiknek mikrométer pontosággal megmunkáltnak kell lenniük, az autógyárak csak a legdrágább modelljeikben alkalmazzák őket. Egy kisebb angol cég most számolt be a szaksajtóban, hogy tizenkét évi kutatómunkával sikerült kidolgozni egy teljesen újszerű, egyszerű, üzembiztos és olcsó üzemanyagbefecsken- dezőt, mely a kiskocsikban is alkalmazható karburátor helyett. Az ultraszonikus üzemanyagbefecskendező fő jellemzője az egyszerűség. A szerkezet egy kúpos kiképzésű acélházból áll, melynek hosszát úgy választották meg, hogy az alkalmazott frekvenciánál a hegyes végén rezegjen a legerősebben. A ház széles végéhez egy piezo-elekt- romos kerámiából készült tárcsa van rögzítve, a keskeny végén pedig az adagolást és porlasztást végző golyós szelep. A szelepet az üzemanyag nyomása tartja zárva, a golyót a szelepülésre szorítva. A vezérlő egység elektromos rezgéseket bocsát ki, melyeket a piezoelektromos tárcsa rezgéssé alakít, rezgésbe hozva az injek- torházat. így a szelepülés is rezegni kezd, rázza a golyót és lehetővé teszi, hogy rendkívül finoman porlasztóit üzemanyag haladjon át a szelepen. A berendezés rendkívül megbízhatóan működik, miután kopásnak csak a szelepülés és a golyó van kitéve. A golyó tömege mintegy százszor kisebb, mint az elektromechanikus üzemanyag befecskendezők mozgó részei, így nyilvánvaló, hogy az új konstrukció élettartama rendkívül nagy. Önpusztító immunrendszer A myasthenia* gravis nevű betegség a harántcsíkolt izmok kórosan gyors fáradékonysága, gyengesége. A gyakorlatilag befolyásolhatatlan kórképet már igen régen vizsgálják, de a sok adat ellenére a közelmúltig csak elméletek léteztek a betegség közvetlen okáról. Nemrég két londoni kutatócsoport bebizonyította, hogy a myasthenia autoimmun betegség, azaz, a szervezet immunrendszere önmaga ellen fordul. A kapcsolat az immunrendszer zavara és a myasthenia között már régen feltételezték. Mint ismeretes, az acetilkolin az a vegyület, amely a mozgató idegvégződésből kiszabadulva az izmot ingerületbe hozza. Ha az acetilkolin-receptort az antitest leköti, az izom még a normálisnál nagyobb mennyiségű acetilkolin hatására sem képes a megszokott erővel összehúzódni. Ha a betegek szérumát egerekbe fecskendezték, az izomgyengeség tünetei az állatokon is kialakultak, bizonyítva, hogy a szérum hordozza a tünetet kiváltó anyagot. Az utóbbi évtizedekben a szénbányászat jelentős műszaki fejlesztési eredményeket ért el. Felgyorsult a frontfejtések és elővájatok gépesítése, ezzel együtt a szén- és meddőanyagszállítás fejlesztése. Amellett az utóbbi években lényeges haladást értek el a szénbányászat és az egyéb kiszolgáló munkafolyamatok, valamint a földalatti személyszállítás gépesítésében, fejlesztésében is. Ez utóbbira különösen nagy szükség van, hiszen a ma működő bányák művelése a központtól — a leszállóhelyektől — törvényszerűen távolodik. Ez a helyzet amellett, hogy fizikailag nagyobb mértékben veszi igénybe a dolgozókat, jelentős munkaidő, illetve gépkihasználás-csökkenés- sel is jár. A szénbányászat földalatti dolgozói nem ritkán napi 45—60 percet fordítanak a tényleges munkaterületük elérésére. Kezdetben a főszállító vágatokban alkalmazott mozdonyvontatású vonatokkal és a lejtős fő vágatokban felszerelt különböző megoldású berendezésekkel (függőszékpályákkal, felvonókkal, stb.) próbálták megoldani, illetve gyorsítani a bányászok személyszállítását. Üjabban — a termel- vény szállításának korszerűsítésével egyidejűleg —a bányaüzemek meglévő hevederes szállító berendezéseit próbálják alkalmassá tenni személyszállításra, az új berendezéseket pedik eleve kettős céllal — az anyag- és személyszállítás követelményeit is figyelembe véve — szerelik fel. Annak tudatában, hogy elvileg megoldható a munkahelyhez legközelebb eső hevederes szállítószalagig a személyszállítás, a gyakorlati megvalósítást gátló nehézségeket is igyekszenek elhárítani. Képünkön: egy hidraulikus működtetésű bányászati szállítószalag-rendszer egyik elemét láthatjuk ösz- szeállítás közben. Nincs nagy átalakításra szükség, hogy az ilyen és hasonló szállítószalagok személyszállítási feladatokat is ellássanak, A „jövő szárad kontinense”
