Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-28 / 253. szám
SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1980. október 28. Száz éve született EMLÉKEZÉS HATVÁNY LAJOSRA Fonotéka, rövidfilm-koktél, szaktanácsadó szolgálat Új programok a megyei művelődési központban Hatvány Lajos Kossuth-dí- jas író, kritikus születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar írók Szövetsége tegnap koszorúzási ünnepséget rendezett a Farkasréti temetőben. Az író urnahelyénél a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső miniszterhelyettes és Végh Józsefné főelőadó, az írószövetség részéről Garai Gábor főtitkár és Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés koszorúját a Magyar Tudományos Akadémia, az Irodalomtudományi Intézet, az Irodalomtörténeti Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői. Részt vett a koszorúzáson az író özvegye és számos barátja, tisztelője. Az író, kritikus, irodalom- történész egykori lakóhelyén, az I. kerület Bécsi kapu tér Tetszés szerint kiválaszthatjuk a huszadik századi magyar irodalom bármely kiemelkedő alakját, belelapozhatunk a róla szóló monográfiába vagy tanulmányba; száz százalékosan bizonyosak lehetünk abban, hogy olvasás közben sűrűn találkozunk Hatvány Lajos nevével. Élete és műve olyannyira ösz- szeforrt a magyar irodalom fogalmával, hogy olykor még arra is hajlamosak vagyunk, hogy igazságtalanok legyünk vele szemben. Ennek az igazságtalanságnak forrása sajátságos módon éppen ő maga, az író, kritikus és irodalom- történész, akinek élete legfőbb szenvedélye a progresz- szív, társadalmilag elkötelezett művészet, amelyet tollával és pénzével egyszerre támogatott. Ez utóbbi azonban oda vezetett, hogy kortársainak egy része, majd a már róla olvasó utókor, hajlamos volt arra, hogy csak a mecénást, a jótékonykodó bárót lássa meg benne, s közben megfeledkezett művének nagyságáról. Pedig Hatvány az elsők között van, akik felismerik a valóságos értékeket Magyar- országon; ő az, aki a leghamarabb kísérletet tesz Ady életművének bemutatására, aki felismeri József Attila zsenialitását ;egy életen át harcol, vitatkozik, tanít és segít. ~Gyulai Pál tanítványaként indul pályáján, diplomájának megszerzése után rendszeresen publikál, először külföldi majd magyar sajtóorgánumokban, a Nyugat egyik alapítója és anyagi támogatója. Egész Európában otthon érzi magát; Berlin, München, Pá7. számú háznál tegnap emléktábla-avatási ünnepséget is rendeztek. Juhász Ferenc avatóbeszédében méltatta Hatvány Lajos szépírói, kritikusi tevékenységét. Az emléktábla alá a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső és Végh Józsefné, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Nagy Péter és Tolnai Gábor akadémikusok, a Magyar írók Szövetsége nevében Garai Gábor és Garamvölgyi Ká- rolyné ügyvezető titkár helyezték el a megemlékezés koszorúit. Koszorút hoztak az emléktáblához a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi' Intézetének, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Magyar PEN Clubnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, valamint a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának képviselői. * * * rizs, Becs, majd második emigrációja idején Anglia egy-egy állomása mozgalmas útjának. Szerkeszti a Pesti Naplót, megindítja Esztendő című folyóiratát, bekapcsolódik az őszirózsás Forradalom eseményeibe, a Nemzeti Tanács tagja lesz, majd a Vörösmarty Akadémia megszervezésén munkálkodik. A forradalmak bukása után Bécsbe emigrál, csak 1927- ben tér haza, s itthon forradalmi szerepe, írásai miatt bebörtönzik, ahonnan — részben külföldi tiltakozásra — 1928 őszén szabadul. A külföld tiltakozása nem véletlen Hatvány nemcsak a magyar, az egész európai irodalom kiváló ismerője, számos világhírű kortársával tart állandó kapcsolatot. Thomas Mann két ízben is vendégeskedik budai házában, s élete végéig levelezőpartnere marad. Oroszlánrésze lehet így a magyar kultúra külföldi megismertetésében; népszerűsítésében is: irodalmunk valóságos nagykövete Európában. 1947-ben, második emigrációja után ismét bekapcsolódik a magyar szellemi életbe, egyetemi katedrát kap, tag ja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának, 1959-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki. Befejezi élete főművét: Így élt Petőfi című monográfiáját. Ezért találkozunk oly gyakran nevével, ezért nem létezik magyar irodalomtörténet Hatvány nélkül: munkássága egy hosszú időszakon keresztül befolyásolta és formálta a magyar irodalmi élet arculatát. G. A. Idestova másfél éve, hogy megnyitotta kapuit Szolnokon az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Falai között ez idő alatt számos szakkör, tanfolyam, művészeti csoport, klub kezdte meg munkáját, előadóestek, színházi előadások, hangversenyek sora várta az érdeklődőket. A meghatározott céllal szerveződött kisközösségek és a nagyobb szabású közművelődési rendezvények látogatói mellett azonban szép számmal akadnak olyanok is, ' akik csupán néhány kellemes órát szeretnének eltölteni szabad idejükből a művelődési központban. Ezidáig sajnos túl sok lehetőség között nem válogathattak. Az intézmény — egyébként ízlésesen berendezett — előcsarnokában csupán a televízió műsorai, a büfé és néhány sakkparti kínált szórakozást. Ezen kívánnak változtatni a művelődési központ munkatársai azzal, hogy az eddigieknél változatosabb, gazdagabb előtér-programokkal várják a látogatókat. ismerkedtek már a „Játék a képekkel” című sorozattal, amely amellett, hogy kellemes szórakozást nyújt, próbára teheti ismereteink gazdagságát is. Az 'előcsarnokban felállított diapressen — mindennap délután 3-tól este 8-ig, hetenként változó témával — non-stop vetítéssel egy ötven képből álló diasorozat jelenik meg, amelyekhez játékos kérdések és feladatok kapcsolódnak. A válaszokat tesztlápon, írásban kell megadni, a legjobb játékosok hanglemezeket nyerhetnek, és a közeljövőben meghívást kapnak a művelődési központ „klubpresszójába”, amely ugyancsak az új előtér-programok közé tartozik. A klubpresszó rendszeresen jelentkező ösz- szejövetelein — habár ezek mindig egy adott téma köré csoportosulnak — mindenki szabadon, érdeklődésének és igényeinek megfelelően töltheti szabad idejét. játékos, szórakoztató formában juthat új ismeretek, új információk birtokába. Az ismeretszerzésnek az előbbinél hagyományosabb, de ugyancsak szórakoztató módja az előcsarnokban hetenként jelentkező „Rövid- film-koktél”. A vetítéseken az érdeklődők megismerkedhetnek a tudományok, a művészetek világával, olyan filmeket láthatnak, amelyeknek információs anyagát sem a televízió, sem a mozi nem tudja számunkra közvetíteni. A művelődési központ előcsarnokában a zenekedvelők is kellemesen tölthetik idejüket, ugyanis megkezdte működését a fo- notéka, amely komoly- és könnyűzene hallgatására egyaránt lehetőséget biztosít. Újszerűségében mindenféleképpen az első helyen áll azonban az intézmény „Mindennapi dolgaink” című tanácsadó szolgálata, amely első alkalommal október 28-án három szolnoki nagyüzem dolgozóit, október 29- én pedig a nagyközönséget várja. Szakemberek segítségével választ kaphatnak az érdeklődők azokra a kérdésekre, amelyek mindennapi élet során felvetődnek. A tanácsadó szolgálat témája első alkalommal az otthon és a lakás lesz. Nyilván jónéhányan megLézer-show Az „Üropera” Szolnokon Két előadáson, nagy érdeklődés kíséretében mutatkozott be szombaton este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az „Űropera — Lézer-show” című előadás, amely — felhasználva a legmodernebb technikai eszközöket — vizuális és hang-effektusok szintézisével kelt hangulatokat. A több síkon játszódó előadás különlegessége a lézer-fény, amelynek szórakoztatóipari, színházi reklámcélokra történő alkalmazása valószínűleg a közeli jövő egyik nagy lehetősége. A szép és különleges pillanatokban, a szó legjobb értelmében vett látványosságban bővelkedő előadás (rendezője: Hegedűs László) méltán aratott sikert a Planetárium után, első vidéki „premierjén”, Szolnokon is. Képünkön: az előadás egy pillanata Játsszunk matematikát! Aki tudja a megoldást jelentkezzék! Matematikai óra a kengyeli általános iskola 4. osztályában. A feladatok megoldásában Hőgye Ilona tanítónő se gít Diafilm-újdonságok A tücsök és a hangya franciául is Számos újdonságot jelentet meg karácsonyra a Magyar Diafilmgyártó Vállalat. Közreadja a hangosított mesefilmek második sorozatát: a tíz színes tekercshez tartozó kazettáról Andai Györgyi, Detre Annamária, Tahi Tóth László, Kristóf Tibor, Bencze Ilona és Szirtes Ádám előadásában, zenei aláfestéssel hallható többek között „A szállást kérő róka”, az „öreg néne őzikéje” története, valamint József Attila, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor és Tamkó Sirató Károly több gyermekverse. A legkisebbek érdeklődésére tarthat számot a „Kacor király”, „A kiskakas gyémánt félkrajcárja”, Fekete István nagysikerű Tüs- kevár-ának folytatása, a „Téli berek, valamint Deve- cseri Gábor Állatkerti út- mutató-ja is. A kisiskolások részére új változatokban készítették el a Pinokkiót. Az egy korosztállyal nagyobbaknak szól a Lúdas Matyi karikaturistájának, Lehoczky Istvánnak két filmje: „A mi autónk” és a „16 éves leszek”. Felnőtteknek ajánlják „A magyar irodalom nagyjai” sprozatból a József Attila és Radnóti Miklós költészetét bemutató, hangosított diafilmet : a verseket Kútvölgyi Erzsébet és Kozák András mondja el. Az előkészületben lévő diaprogramok közül a képzőművészet kedvelőinek szerezhet kellemes perceket a Csontváry — modern festészet: Posztimpresz- szionisták című összeállítás. Űj kezdeményezésként idegen nyelvekre fordítják le magyar diafilmek szövegét. Leica szalagon, külön angol szövegkönyvvel kapható a Macskássy Gyula rajzolta „Dia Dani kalandjai a gépemberrel”, franciául pedig többek között „A császár új ruhája” és „A tücsök és a hangya”. Ez a kísérletnek szánt sorozat a diafilm mintaboltokban lesz kapható. RAI>ÍO ^n lOSSTí'» 1 A rádió, oly sok egyéb funkciója mellett, politikai, gazdaságpolitikai hangosújság is. A politikai ismeretterjesztésben játszott szerepe elvitathatatlan, néhány műsor (és riporter) pedig probléma- érzékenysége miatt érdemli meg a hallgató figyelmét. Egységesen jó „minőségről”, magas színvonalról nem beszélhetünk: gyakorta hallunk riportnak, interjúnak álcázott egyszerű tudósításokat, hosszú és konfliktusmentes műsorokat is. A 168 óra legutóbbi adása egységesen jó, magas színvonalú volt. Bánki Árpád erőteljes fogalmazása, „ellenpontozott” rádió-publicisztikája többet tett a tények tárgyilagos felsorakoztatásánál, továbbment az egyszerű ironizálásánál, az „ej-ej”-nél; „fölpiszkálta”, felháborította (lehet, hogy: dühítette) a hallgatót. Ha úgy tetszik: a nyilvános tettenérés kendőzetlen tényeivel érvelt. Amiről szólt: a reprezentációt csökkenteni, a fölösleges, közpénzeket herdáló hejehujákat megszüntetni kívánó rendeleteket itt-ott ügyesen megkerülik. Vagyis — és itt nem lehet mellébeszélni — szórják a pénzt. Kíváncsian várjuk, milyen visszhangja lesz a sokfogásos, aperitiffel és egyebekkel kombinált „kivagyi” orvoskongresszus (konferencia?) „értékeit” oly meg5yőzően felvázoló riportnak. A kérdés — van-e nálunk fölös reprezentáció, vagy csak kirívó esetek vannak — feltétlenül megérdemli a figyelmet. Csakúgy, mint a 163 ói a másik riportjában hallottak, amit nagyjából így összegezhetnénk: a városnéző utak; vagy egyszerű „csencselés”. Nézőpontok ütköztek: a légi- • forgalmi vállalat szabad kapacitását igyekszik „lekötni” voltaképp kitűnő közel-keleti programajánlatokkal. Ugyanakkor — a vám- és pénzügy- őrség illetékesei szerint — ezeknek az utaknak a résztvevői tekintélyes kárt okoznak kisebb-nagyobb devizakihágásokkal, csempészésekkel, ilyen-olyan rendű szabálysértésekkel. Szó esett az utasok szempontjairól is: végletes megnyilatkozásokat hallottunk; többek között: „mindenki csencsel, én miért ne?”. Domány András „Szakma vagy parkolópálya?” című riportműsora egy sajátos státus-képződmény, a „káderes”, a személyzetis helyzetét, feladatát vizsgálta, alaposan körüljárva a címben föltett kérdést, őszintén szólva cseppet sem megnyugtató a kép, ami Domány riportjából kibontakozott. Egyrészt bebizonyosodott ; a személyzetis munkája nagyon fontos, távlatokat is mérlegelő tevékenység. Másrészt: máshonnan (föntről, oldalról) kikerülve, „átirányítva” (ragyogóbbnál ragyogóbb jellemzésekkel) „parkolni” vannak a pályán. A riport érdeme: ez I a figyelmeztetés. Röviden A rádió nagy vállalkozása: a közelgő Bartók-centená- rium alkalmából vasárnapról vasárnapra jelentkezik az „így láttam Bartókot” című műsor. Legutóbb a világhírű hegedűművész, Szigeti József emlékezett. Jobbat aligha tanácsolhatnánk: figyelni, hallgatni kell ezt a műsorsorozatot, amely nem egyszerűen memoárfüzér, s nem is pályarajz, de részleteiben benne foglaltatik a XX. századi magyar (és európai) kultúra fejlődéstörténetének egy jelentős korszaka is. — eszjé —
