Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-28 / 253. szám

1980. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha karate—telt ház Szombaton zsúfolásig megtelt Szolnokon a tisza- ligeti sportcsarnok, s ez azért érdemel említést, mert ritka az olyan sport- esemény, amely ennyi né­zőt vonzana. Ha a sport- csarnok ötéves fennállását vesszük alapul, akkor is csak a Képes Sport terem­labdarúgó-torna és a nem­zetközi Tisza Kupa kosár­labda rendezvények csá­bítottak ezernyi érdeklődőt a lelátókra, na és termé­szetesen ,a karatebemuta­tók, — versenyek. A hétvégi viadalra ki- lencszázharminc »jegyet adott el a rendező Szol­noki Jubileum Lakóterü­leti Sportegyesület, amely tavaly év elején vette fel tagjai közé a karatézőket, s mint ez a példa is bizo­nyítja, nem fizetett rá a szakosztályra. A megye- székhelyen Furkó Kálmán — immár két dános mes­ter — irányításával három éve alakult meg a karate klub, amely nemcsak most, hanem korábban is telt házas közönséget tudott a sportcsarnokba vagy más­hová kicsalni. Az idei ver­senyt, a Szolnok Kupát éppen hároméves fennállá­suk ünnepének jegyében rendezték, szabálymagya­rázattal és technikai be­mutatóval egybekötve. Az izgalmas, látványos karate-verseny hazánk­ban még ma is kuriózum­nak számít, pedig az új sportág már kivívta létjo­gosultságát : országos ve­zérkara tavaly óta a Ma­gyar Cselgáncs Szövetség égisze alatt dolgozik, szak- bizottsági szinten. A kara­te gyors előretörését, sike­rét a gomba módon sza­porodó klubok is bizonyít­ják valamint az a tény, hogy a bemutatók, verse­nyek nemcsak Szolnokon, hanem az egész országban „csurig töltött” helyiségek­ben zajlanak. A Szolnok Kupán tizen­négy klub hatvan ver­senyzője vett részt, mind­három karate irányzat — kyokushinkai, shotokan és taekwondo — képvisele­tében. A színvonallal a jelenlévő szakbizottsági tagok is elégedettek vol­tak, de a még nem szak-. értő közönség sem csaló­dott. Bizonyos, hogy az új sportág hívei — bármilyen eseményről is legyen szó bárhol is rendezzék — leg­közelebb ismét telt házat alkotnak. Bár számuk nem éri el a labdarúgó-szurko­lókét, viszont . mindig emelkedni fog, mint ahogy a karateversenyek is min­dig forró légkörben, izgal­makban bővelkedve zaj­lanak. Ráadásul bundától sem kell tartaniuk, — ezt a szolnoki karateverseny nézői tanúsíthatják a leg­jobban. — cl — Lengyel és magyar győzelem a Szolnok Kupán A tiszaligeti sportcsarnok­ban szombaton 16-tól 20.30 óráig tartottak a Szolnok Kupa országos karatever­seny küzdelmei. A K. O., egyenes kieséses rendszerű viadalt két súlycsoportban rendezték, a 72 kg alatt negyvenketten, felette pedig tizennyolcán vívtak izgal­mas, kemény párharcot. Az alacsonyabb testsúlyúak há­rom csoportban mérkőztek, és a három csoportelső kö­zött dőlt el a. végső helyezés. A győzelmet a varsói egy dános mester, Marek Drozd- zowski szerezte, meg, míg Börzsei Károly (Üjpalotai SE) szintén egy dános, és ®yör- ke Tibor (Bp. Műszaki Egye­tem) négy kyus versenyző holtversenyben a 2—3. he­lyen végzett. A 72 kg felet­tieknél Somogyi Zsolt (Bp. Műszaki Egyetem) egy kyus karatéző bizonyult a leg­jobbnak, a szolnoki Bánki Sándor nyolc kyus verseny­ző pedig második lett a há­rom kyus nyíregyházi Bódi István előtt. A házigazda szolnoki karatézők technikai bemutatót tartottak A kemény összecsapások egyike Fotó: T. Katona Labdarúgó NB II HULLÁMVÖLGYBEN A SZOLNOKI MÁV MTE Debreceni Kinizsi—Szolnoki MÁV MTE 4:3 (2:1) Debrecen, 600 n., v.: Lau- bér. D. Kinizsi: Kiss — Vaj­da, Cs. Kiss, Puskás, Tóth I. (Kacsur a 83. percben) — Tóth E., Tőzsér, Andirkó — Tóth F. (Kelemen a 80. perc­ben), Bodonyi, Orenstein. Edző: Molnár János. — SZMÁV MTE: Bartos — Por- banda, Baran, Sebők, Tóth Gy. — Csontos, Földesi, Ba­tári — Kántor, Szátmári, Nász. Edző: Géléi József. Orkánszerű szél támogatá­sával kezdte a játékot a szol­noki csapat, ám mindez nem sok segítséget adott a táma­dóknak. A-3. percben ugyan­is a hazaiak szerezhettek vol­na vezetést. Tóth E. lövését Bartos a kapufa segítségével hárította, a beívelt szöglet át­szállt a végig bizonytalanko­dó kapuvédőn, és a labdát a gólvonalról vágták ki a vé­dők. Két perc múlva Baran 30 méteres szabadrúgása cen­timéterekkel suhant el a jobb alsó sarok mellett. A debre­ceniek technikásabb, szemre tetszetősebb támadásszövé­sükkel végig mezőnyfölény­ben voltak, és a 20. percben a vezetést is megszerezték. Bartos rosszul öklözött ki egy labdát, éppen a 16-os vo­nalnál tanyázó Bodonyi elé, aki teketória nélkül a hálóba bombázott, 1:0. Tíz perc múl­va Baran ügyes labdával ug­ratta ki Szatmárit, akinek beadását Batári lehajolva fe­jelte a hálóba, 1:1. Mindösz- sze egyetlen percig örülhet­tek az egyenlítésnek a szol­nokiak, Csontos rosszul talál­ta el a labdát, amely Oren- steinhez pattant, és neki sem volt nehéz azt a hálóba jut­tatni, 2:1. A félidő utolsó percében Földesi egyenlíthe­tett volna, ám az ötösről lö­vésével egy védőt talált teli­be, a labda hozzá pattant vissza, és másodszorra a ka­pu fölé emelt. A 48. percben egy tűzijáték nyomán csak szerencsével szabadult fel a szolnoki kapu, majd az 55. percben az előre húzódó Se­bők egy lepattanó labdát 16 méterről a felső sarokba lőtt, 2:2. Ezután Bartos a labda mellé nyúlt, és a kapuvédő helyett a kapufa mentett. A 60. percben Kántor villám­gyors elfutása után Szatmá­rihoz került a labda, ő még a kapust is kimozdította, s úgy továbbított Nászhoz, aki-» nek már nem volt nehéz a hálóba továbbítani, 2:3. A vezetés ellenére sem érezhette magát nyeregben a szolnoki gárda, hiszen né­hány játékos bántó hibákat vétett, igazolva ezzel gyenge formáját. Így történt ez a harmadik gólnál is, amikor Batári feleslegesen fejelt bo­le egy pályán kívülre tartó labdába, aztán előbb leszerel­te Tőzsért, majd könnyen el­vesztette a labdát, és a be­adást Puskás fejjel a hálóba csúsztatta, 3:3. A 90. perc­ben szerezték meg a győztes gólt a hazaiak, ami, mond­juk meg — sokáig a levegő­ben is lógott. A bizonytalan szolnoki védelem csak nézte, mint helyezi fejjel Tóth Er­nő szögletét Puskás a háló­ba, 4:3. Közepes színvonalú, bár gólokban gazdag mérkőzést vívott a két csapat, de te­gyük hozzá, hogy a gólszü­ret a kavargó szél mellett a két gyenge napot kifogó ka­pus „érdeme” is. Számos kezdetleges hibát vétettek a játékosok, és a 13. forduló után joggal tehetünk fel né­hány kérdést: vajon milyen elgondolás alapján játszik Csontos a védelem tengelyé­ben, amikor erre adottságai alapján alkalmatlan? Vagy meddig élvez még bizalmat Batári, aki hétről hétre a leggyengébb teljesítményt nyújtja csapatában? Mikor les", végre ütőképes védel­me a MÁV MTE-nek, hiszen még a sereghajtó Hajdúbö­szörmény is kevesebb gólt kapott, mint a rangos helye­zésre aspiráló piros-kék csa­pat? El kell mondani azt is, hogy Géléi Józs.ef nincs könnyű helyzetben, hiszen túl nagy választéka nincs a vezető edzőnek. Az együttes játékerejét ezúttal sem si­került az átigazolások során számottevően megerősíteni! Bartos hihetetlen gyenge na­pot fogott ki, több gólban is ludas volt, Porhanda és Ba­ran állt még a legderekasab- ban helyt a védelemben. Se­bők a támadókat segítette, rutinja egy gólt is eredmé­nyezett — hátul viszont nem tudták pótolni hiányát. Tóth Gyula nagy harcot vívott szélsőjével, küzdelmük válta­kozó sikert hozott. Csontos szemmel láthatóan nem érzi jól magát a hármas számú mezben. Földesi sem tudta felvállalni ezúttal az irányító szerepkört, Batári a szokott gyenge formáját nyújtotta. Kántor ritkán kapcsolódott be a támadásokba, amikor ..megrázta magát”, nagyon nehéz volt tartani. Szatmári küzdött, verekedett, de leg­többször magára hagyva. Nász a gólján kívül nem sok emlékezetes megmozdulással vétette magát észre. A hazai csapatból Puskás, Tóth Ernő, Andirkó és Orenstein emel­kedett ki. Lauber a mérkő­zés színvonalának megfele­lően dirigálta az összecsapást — számos hibával tarkítva ténykedését. — palágyi — Mezőtúri Honvéd— Kazincbarcika 4:1 (1:1) Kazincbarcika, 500 n., v.: Barna. M. Honvéd: Ulbert — Herédi, Dávid, Mohácsi, Pri­bék — Fodor S., Tóth, Silye, Martinkovics — Oláh, Cziko- ra. Edző: Bencsik Gyula. — Kazincbarcika: Novák — Kiss S„ Szert (Fekete a 65. percben), Helgert, Fodor — Farkas, Kálmán, Kiss L. — Szép, Koleszárik, Majoros. Edző: Szentmarjai Tibor. Alaposan felázott, víztó­csákkal tarkított pályán ke­rült sor a találkozóra. Az 5. percben Kiss L., a hazaiak középcsatára hagyta ki az első helyzetet, a 10. percben Herédit a földön fekve rúg­ták meg az arcán. A 12. perc­ben Martinkovics kapott jó labdát a jobb oldalon, ügyes cselek után az alapvonalról pontosan Tóth elé lőtt, és a szélső nem hibázott, 1:0. A 20. percben Kiss L. nagy lö­vése zúgott el Ulbert kapu­ja mellett. A 29. percben egyenlített a hazai csapat: Kiss L. lőtt kapu elé, Majo­rost lefejelte a labdát, és Kál­mán hálóba lőtt, 1:1. A 37. percben szorongatott a Ve­gyész, és Szép, a hazaiak szélsője gólhelyzetben hibá­zott. Egy perc múlva Kál­mán nem találta el a labdát a kapu torkában, és odalett a kínálkozó helyzet. Az 53 percben Silye a bal oldalon futott el, szép cselsorozat után pontosan hozta gólhely­zetbe Tóthot, aki kicselezte a kifutó Novákot, és ismét megszerezte csapatának a ve­zetést, 2:1. Ezután a vendé­gek percei következtek: az 57. és a 60. percben nagy helyzetet hagyott ki Fodor a barcikai kapu előtt. A 65. percben Kiss L. kapta Majo­rostól a labdát, Czikora el­csúszott, de a csatár óriási erejű lövése elzúgott a jobb kapufa mellett. A 70. perc­ben Oláh vitte fel a labdát a bal oldalon, középre ívelt, Novák nem tudta megfogni a labdát, Martinkovics rácsa­pott, és a hálóba vágta, 3:1. A 77. percben Kálmán lab­dája Feketéhez került, a csa­tár bombáját Ulbert bravú­rosan védte. Négy perc múl­va Czikora labdájára Mar­tinkovics jól rajtolt, fakép­nél hagyta védőjét, és a háló­ba lőtt, 4:1. Nem várt arányú győzel­met szerzett a Honvéd ezen az esős délutánon. A mező­túriak jobban alkalmazkod­tak a nehéz talajhoz, és erő­vel is jobban birták, főleg szünet után. A feljavult kö­zéppályások vezérletével győ­zelmük még nagyobb arányú is lehetett volna. A Honvéd csapatában Ulbert kitűnően őrizte kapuját, a védők jól alkalmazkodtak az igen ne­héz talajhoz, egy-két hibától eltekintve jól oldották meg feladatukat. A középpályások főleg szünet után feljavultak, ami az eredményen is meg­mutatkozott. A három tagú csatársor ezen a találkozón igazi támadójátékot nyújtva valósággal szétzilálta a Ve­gyész védelmét. A hazai csa­patból Fodor, Majoros, Kál­mán és Szép játszott jól. — sindel — Karcag—Szarvas 2:1 (1:0) Karcag, 1000 n., v.: Korok­nál. Karcag: Kocsis — Deb­receni, Sándor 11., Halász, Varga 1. — Hernádi, Szabó II., Antal — Tassi, Varga II., Herbály. Edző: Dóka János. Szarvas: Széplaki — Paulik, Kajtár (Porkoláb a 64. perc­ben), Erős, Bánáti — Sztvö- recz, Plásttyik, Fehérvári 'Bá­lint a 71. percben) — Tabár, Ravasz, Durucskó. Edző: Papp László. Karcag már a 3. percben vezetést szerzett: Antal ve­zette fel a labdát, kapu elé ívelt, s a jó ütemben felugró Tassi fejese a jobb sarokban kötött ki, 1:0. A 6. percben Tassi, Varga, Tassi, Szabó adogatás végén az utóbbi 16 méteres lövése a jobb felső sarok fölött hagyta el a já­tékteret. A 20. percben Erős 22 méteres szabadrúgását Kocsis a felső léc érintésé­vel mentette szögletre. Nem sokkal később Antal húzott el bal oldalon, lövése a ka­pufa tövéről vágódott az alapvonalon túlra. A 31. percben Ravasz kiugrott a karcagi védők között, Kocsis kifutott kapujából, s a szarvasi játékos az üres ka­pu mellé gurított. A karca­giak ügyes kombinációkkal mezőnyfölényt harcoltak ki, míg a vendégek szórványos ellenakcióit biztosan hárítot­ták a karcagi védők. A 42. percben Varga II. szólója után a 15 méteres lövést véd­te Széplaki, majd Tassi be­adását húzta le a befutó karcagi támadók elől A 44. percben Erős bombaszabad­rúgása a felső lécről vágódott le, a karcagi védők felszaba­dítottak. Fordulás után negyedórán keresztül eseménytelen me­zőnyjáték folyt a pályán. A 63. percben született a ha­zaiak második gólja. Varga II. vezette fel a labdát, a jó ütemben kiugró Tassi elé tá­lalt, akinek nehéz szögből le­adott lövése a kapus kezéből a gólvonalon túlra perdült, 2:0. A vendégek perceken be­lül két cserét is végrehajtot­tak, szépíteni igyekeztek, mi­közben a fellazult védelmet a karcagiak több ízben za­varba hozták. A szarvasi vé­dők durva belemenésekkel pórbálták feltartani a karca­gi rohamokat. A 82. percben Herbályt akasztották a 16- oson belül, de a játékvezető a 16-osról ítélt szabadrúgást. A 88. percben a lest rekla­máló karcagi védők mellett Ravasz közelről a hálóba lőtt, 2:1. A magára talált karcagi csapat nem tisztelte jónevű ellenfelét. A megelőző két mérkőzéshez hasonlóan kivá­ló csapatmunkával és jó já­tékkal lepték meg ellenfelü­ket, a helyzetek alapján na­gyobb különbséggel is nyer­hettek volna. A védelem biz­tosan állt a lábán, a közép­pályások jól szűrték meg az ellenfél próbálkozásait, és a csatárokkal felváltva veszé­lyeztették a szarvasi kaput. N A támadók is mindent meg­tettek a siker érdekében. Na­gyobb higgadtsággal még eredményesebbek lehettek volna. A karcagi csapat min­den tagja elismerést érdemel. — szöllősi — Lehel SC — Hódmezővásárhelyi MSE 0:0 Jászberény, 1200 n., v.: Mé­zes. Lehel SC: László — Ger­gely, Fényes, Lakatos, Pozs- gai — Postás, Répást, Luká­csi — Bacher, Sárközi, Pecha. Edző: Kóczián Antal. HMSE: Bugyik — Kántor, Lancsa, Magyar, Bazsó — Bálint dr., Szadeczky, Pogács (Fehér a 75. percben) — Olasz (Simái a 29. percben), Vad, Stark. Edző: Szigeti Ferenc. A vizes, csúszós talajon ki­egyenlített mezőnyjáték ala­kult ki, egyik csapat sem tu­dott tartós fölényt kiharcol­ni az első fél órában. Bachtr lőtte fölé Pecha átadását, majd Vad távolról vette célba László kapuját. Ké­sőbb Bálint dr. 30 méteres szabadrúgása csattant a ka­pufán. A másik oldalon Sár­közi élesen belőtt szögletei okoztak zavart. Közvetlenül szünet után két gólhelyzetet is kihagytak a jászberényiek. Előbb Sárközi szögletét lőtte Pecha mellé, majd Postás nyolc méterről gyámoltalanul a kapusba lőtt. Néhány perc múlva Gergely kapott sárga­lapot, mert ellenfelét meg­rúgta. Hazai mezőnyfölény alakult ki, a vendégek ritka ellentámadásai azonban ve­szélyesek voltak. Az egyik ilyen alkalommal Vad hibá­zott a kapu torkában. A hód­mezővásárhelyi kapunál Pecha egymás után kétszer rontotta el a kínálkozó lehe­tőségeket. Később Sárközi kapott jó labdát Lukácsitól, faképnél hagyta őrzőjét, de 10 méterről lövés helyett ka­pura emelt, így védett a vá­sárhelyi kapuvédő. Az újabb kínálkozó gólszerzési alkal­mat Pecha hagyta ki, amikor elvétette Sárközi lapos be­adását. Az első félidőt nagy küz­delem, de alacsony színvona­lú játék jellemezte. A vendé­gek karmestere, Bálint dr. Lakatos személyében védő­őrizetet kapott, így nem tu­dott csapatának igazi vezére lenni. Szünet után meglepe­tésre a kék-fehérek kereked­tek felül, szinte végig dik­tálták az iramot, mezőnyfö­lényt harcoltak ki, de gól­helyzeteiket gyenge csatárjá- tékuk miatt nem tudták ki­használni. Jó: Fényes, Luká­csi. Sárközi, ill. Lancsa, Si­mái, Pogács. — hoffer — Kézilabda Gólzáporos búcsú NB I B Női: Tisza Cipő SE—Nagykanizsai 'Olajbá­nyász 21:18 (8:6) Martfű, 100 n., v.: Reinspach, Berg­mann. Tisza Cipő SE: Gyú- rós — Herbály (4), Budai (3), Kazinczy (2), Ferenczi- né (1), Mészáros (3), Sipos- né (4), cs.: Czibulya, Döb- reiné (2). Serfőző (2), Sajtos. Edző: Gálik János. Az Olaj­bányász szerezte meg a ve­zetést, a hazaiak azonban rövidesen egyenlítettek és végig kezdeményeztek. Mi­közben a vendégek a két bombázóra, Budaira és Ser- főzőre ügyeltek, addig a szél­ső játékosok és a beállósok szórták a gólokat. Az adok- kapok találkozón a Tisza Cipő SE legalább nyolc gólt szedett össze szabad­dobásból, amelyet 9 méter­ről a sorfal mellett és a ke­zek között, szereztek a nagy- kanizsaiak átlövői. Végered­ményben a gólzáporos, utol­só mérkőzésen a martfűiek megérdemelten győztek. Jó: Siposné, Mészáros, Herbály.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom