Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
1980. október 12. SZOLNOK MEGYE. NÉPLAP 3 Gazdák, diákok, lengyelek Szőlő, szőlő mért nem jössz, mért nem jössz a vödörbe... Más években ilyenkor, október közefrén már csak a le- kopasztott tőkék fölött méltatlankodhattak cserregve a seregélyek, most viszont némely táblán még nékik is savanyú a szőlő. Lassan, nagyon lassan érik az idén a bornak való, alig néhány napja kezdhették meg a gazdaságokban az úgynevezett „nagyszüretet”, a kövidinka, az ezerjó meg a többi borszőlő szedését. Mindig is a hangulatosabb tennivalók közé tartozott a szüret, a hétvégi esőtzést megelőzően vidáman tették hát dolgukat most, az idei feszített betakarítási hajrá minden gond- ja-baja közepette is a szüretelő téesztagolk, állami gazdasági dolgozók, diákok, háztáji szőlősgazdák. Csak ne kelljenek a gumicsizmák Papp Éva: — Ez lesz ma a harmincötödik teli vödröm Gyorsan telnek a kádak, ég a munka a lengyel lányok keze alatt A Jászsági Állami Gazdaságban, alaposan lekéstük volna, ha tartanák még a régi jó szokást, a reggeli pálinkaosztást. Délelőtt kilencre már jó néhány konténert teliszedték a szüretelő diákok. A gazdaság újerdei kerületében 420 hektáron érik a bornak való. — Pontosabban a pezsgőnek való — helyesbít a fiatal kerületvezető, Tiborcz Zoltán. — Az Izsáki Állami Gazdaságba szállítják a mustunkat, borunkat, ott készítenék belőle pezsgőt. — Megkésték az idén a szürettel. — Október első hetében még vártunk, hátha cukrosodnak a bogyók a fürtökön. Hatodikéin, talán soha még ilyen későn, kezdtük meg a bor- szőlőfajták szedését. Tizennégy, tizenöt cukorfokot mértünk csak a mustban, de ebből már lesz kilenc, kilenc és fél maligános bor. Az már megfelel pezsgő alapanyagnak. Igaz, ez az alapminőség. dehát nem kockáztathattunk tovább a mennyiségileg egyébként várakozáson felüli termést. — A hét végére csapadékos időt jelzett a meteorológia. Mi lesz, ha tartósan esős napok jönnek? — Jól jött, bár ne kerüljön sor az igénybevételre, hogy a MÉM tíz nappal meghosz- szabbította a diákok foglalkoztatásának lehetőségét. Állami gazdasági dolgozók, jászberényi és budapesti tanulók hétszáznál többen szedik hétfőtől a kövidinkát. Ha esőre fordul az idő? Bizony egyik napról a másikra megromolhat a termés. No és persze a diákok foglalkoztatása is több gonddal jár. Felkészültünk ugyan mindennel, amit a MÉM- ajánlás felsorolt a hidegebb, esős időszakra, de mondja meg, hol kapok én az országban több százas tételben kisméretű gumicsizmát? Molnár Sándor, a kerület kertésze kalauzol a gazdaság szőlőjében. Megtudom tőle, hogy összesen mintegy 2800 tonna bogyó betakarításával számolnak az idén. —i Megközelítően huszonháromezer hektó mustot préselünk ki. Ebből 17—18 ezer héktót a saját pincéinkben tudunk elhelyezni, figyelembe véve. természetesen az erjedési űrtartalmat is. A többi mustot folyamatosan szállítjuk Izsákra, a pezsgőüzembe. Vidám énekhangok csalogatnak az egyik magasművelésű szőlőtábla felé. A jászberényi dr. Gyetvai János. Általános Iskola zene- tagozatosai szüretelnek ott, Kiss Ferencné tanárnő felügyeletével. A kis írnok, Oláh Ildikó mutatja a kockás füzetben, kik a legszor- galmasabbak az osztálytársai közül. — Erdődi Erika neve mellé ötven, Túri Anikóéhoz negyven, Horti Marikáéhoz harminckilenc rovást húztam eddig. Ez annyi vödör leszedett szőlőt jelent. Mondták itt a bácsik, az állami gazdaságból, hogy ma ötszáz diák hatvanöt, hetven tonnát szed le. Karban éneklik a fiúk: álom, álom mért nem jössz, mért nem jössz a kacsinga- tós szememre... A nagyüzemi szőlőbetakarítás jövője szempontjából sem elvetendő rögtönzést visszhangoznak a lányok: szőlő, szőlő mért nem jössz, mért nem jössz a vödörbe ... — Bizony a fürtök magúkból bele nem sétálnak — nevet az egyik tőke mellől Papp Éva. — Persze nem olyan nehéz munka ez a szüret, csak a vicc kedvéért ferdítettük el az éneket. Különben érdemes hajtani, a fizetségen kívül kétezer forint jutalmat tűzött ki a gazdaság a legtöbbet teljesítő osztálynak. Jól jönne új sportfelszerelésre. Ugratásból döntetlen A jászságiakéhoz hasonlítva valamivel előbbre tart a szüret a Tiszazug három szőlőtermesztő gazdaságában, a csépai, a cserkeszőlői és a nagyrévi termelőszövetkezetben. — Nem volt értelme további érésre várni, látják, most is esőfelhők gyülekeznek — magyarázza Papp József, a cserkei Magyar—Román Barátság Tsz szőlészeti brigádvezetője. — Egy hét alatt csak fél fokkal javult a szőlő cukortartalma, most 15 fokot mérünk. Nem a legjobb, de a tervezett 450 tonnánál mindenképpen több lesz a termés vagy 200 tonnával. Jókora csattanás reszket- teti meg körülöttünk a levegőt. Kacagják a téeszbeli asszonyok, hogy majdnem elejtem a jegyzettömbömet. — Csak a seregélyeket riogatom a karikás ostorral — nyugtat meg nevetve Cser- nák György. — Hanem úgy látom, maga is ijedős. — Megijesztett — vallom be férfiasán, és tréfálkozva kiegyezünk, hogy egy null a javára. Közben, amikorra a dörej elhal a szőlőtáblát szegélyező, színesedő fák mögött, újabb seregélycsapat surrog a tőkék fölött. — Sok kárt tesznek? — kérdem. — Ajaj! — így Csernák György. — Eddig a napraforgóra jártak rá, de most, hogy azt már ‘betakarították, megint ideszoktak. Ha felhőhyi ; csapatban jönnek, néhány óra alatt sok mázsa szőlőt elpusztítanak, leverve a homokra. — Elhiszem — mondom ■—, de a neves természettudós, Herman Ottó feljegyzett egy mondást: minden seregély csak három szemet visz el a szőlőből. — Hogy-hogy hármat? —■ Mármint a saját két szemét, meg egy szőlőszemet a csőrében. Erre már Gyuri bácsi mondja: no. rendbén — akkor egy-egy, döntetlen. Közben teljesen beborult az ég. Ritkásan permetező esőcseppek pettyezik a poros szőlői evedekot. Átballagunk a szemben levő táblába, ahol vendégek szüretelnek. Papp József elégedett a munkájukkal: — Jól jött a lengyel fiatalok segítsége, egy hetet dolgoznak itt a téeszben. Jövő hétre a helyi általános iskolából és a szarvasi főiskoláról várunk erősítést, diákokat. ötven tonnányi szőlő még a tőkéken van. —■ Hogyan értik meg egymást a vendégekkel? — kérdezzük Báló József elnökhelyettestől. — Természetesen tolmács segítségével. Igaz, az ismerkedési esten, némi pálinka meg jóféle homoki bor elfogyasztása után úgy tűnt, már ők is egészen jól tudnak magyarul, mi is egyre jobban értjük az ő nyelvüket. Jobbféle kisüsti nyelvoldó hiányában mi is a vendégcsapat vezetőjének, Wojtzak Erzsébetnek a tolmácsolására szorítkozunk. Mint megtudjuk, ő a Lengyel—Magyar Baráti Társaság elnöke Ost row Wielkopolski város- lián. — Czekalski Zbigniew — nyújtja a kezét bemutatkozásképpen az egyik fiatalember. akitől az elnökasz- szony segítségével tudakolom, hogyan telnek a Cser- keszőlőn töltött napjaik? Zofia, Ursula és a többiek — Wroczlawban mezőgazdasági egyetemre járok, de a mi vidékünkön nem terem szőlő. Örülök, hogy ezt a munkát is megismerhettem. Jól jön a forint is, amit a szüretelésért kapunk a gazdaságtól, hanglemezeket vásárolok és viszem haza emlékbe. Elköszönőben még mondja a fiatalember: czujemy sie tu bardzo dpbrze. Ami a tolmácsolás szerint annyit jelent: jól érezzük itt magunkat. A szép szemű, fiatal lengyel kislány, Zofia Szukalska is mindennel elégedett: — Kitűnő a szállás a Tisza Cipőgyár üdülőjében, jó az ellátás a szövetkezeti étteremben, és a szabad időnkre szervezett program is változatos. Fürödtünk Cserke- szőlőn, jártunk Kecskeméten, megnézzük a tiszakürti pincét, és az arborétumot... — És ma este elvisznek bennünket Kunszentmárton- ba, a Körös étterembe • — lelkesedik Ursula Katowska. — A házigazdáink szerint jó híre van az ottani diszkóműsornak.' És sokan lesznek biztosan magyar fiúk is. Kérjük a tolmácsnőt, egy szármaradványon fekgtéllő néhány bogyóra mutatva, hogy magyarázza meg a lányoknak: minden tőkén felejtett szemért puszi jár az itteni szokás szerint, .összenevetnek a vendég szürete- lők, Wojtzak Erzsébet is nevetve tolmácsol: — Huncutok ám a lengyel lányok! Azt mondják, szép szokás, jó szokás. Mutassák csak meg, hogy melyik tőkén felejtsenek még szőlőt.. . Mondja még Erzsiké, csak úgy maga elé: winobraine jest bardzó pryjemne. Ami magyarul annyit tesz: vidám dolog ez a szüret. Temesközy Ferenc Három szakszervezel tartja kongresszusát Tegnap a XIII. kerületi pártbizottság székházában megkezdte munkáját az Élelmezésipari Dolgozók Szakszer vezetőnek 45. kongresszusa. A tanácskozáson megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Vámsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A kongresszust Dabrónaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke nyitotta meg, majd Balogh Kárölyné, a szakszervezet főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést a központi vezetőség írásos jelentéséhez. Rámutatott: az élelmiszeripar eleget tesz a lakossági ellátás és az export növekvő követelményeinek. A szak- szervezet szükségesnek tartja, hogy a továbbiakban jobban hozzák összhangba a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás fejlesztését. Az ÉDOSZ egyetért azzal, hogy egyes élelmiszeripari ágazatok korszerűsítésére fordítsanak megkülönböztetett figyelmet. Az V. ötéves terv időszakában több mint 50 milliárd forint értékű beruházás valósult meg az élelmiszeriparban. kétszer annyi, mint 1970—75 között. Ugyanakkor mint az üzemi szakszervezeti fórumokon is szóvá tették, item mindenhol fordítottak kellő gondot az új, illetve a rekonstruált létesítményekben a kellő higiéniai és szociális feltételek biztosítására. Ezen a helyzeten a jövőben változtatni kell, mert a hiányosságok nemcsak a munkakörülményeket rontják, hanem esetenként a termékek értékesítését is akadályozzák. A főtitkár kifejtette: az ipari üzemek tervfeladatait jobban, részletesebben kell lebontani a munkapadokra. Ha ugyanis a tennivalókat csak általánosságban közlik a dolgozókkal, akkor az üzemi vezetők csak kevéssé számíthatnak a munkabrigádok lendületes munkájára. Különösen nagy jelentősége van ennek a munka- verseny-mozgalom szempot- jából, mert még mindig előfordul, hogy a vállalások formálisak, ami nem írható egyes-egyedül a brigádok rovására. Sokkal inkább a hiányos tájékoztatásra vezethető vissza. Elmondotta, hogy az élelmiszeriparban a munka jellegétől adódóan nehezek a munkafeltételek. Az elmúlt években sokat tettek a munkakörülmények javításáért, az üzemekben azonban még mindig kézi erővel végzik a kisegítő és a befejező munkafolyamatok egy- harmadát, ezért gyorsítani kell a kisgépesítési program végrehajtását. A kongresszuson megkezdődött a vita. Az egészségügy minden területén jól segítette az elmúlt esztendőikben a szakmai szakszervezet, az orvosok, a kórházi dolozók és a gyógyszerészek tevékenységét — állapították meg az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tegnap megkezdődött VIII. kongresszusán. A Jókai utcai szakszervezeti székházában rendezett tanácskozáson az egészségügyi terület mintegy 240 ezer szervezett dolgozójának képvi sóletében 339 küldött vesz részt. A megnyitó ülésen jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és dr. Schul- theisz Emii egészségügyi miniszter. A kongresszusi küldöttek — dr. Babies Antal megnyitója után — meghallgatták dr. Fűzi István főtitkár szóbeli kiegészítőjét a központi vezetőség írásos beszámolójához. Á főtitkár egyebek közöt szólt arról, hogy a három műszakban dolgozó ápolónők, gondozók emberpróbáló fizikai megterhelése miatt indokoltnak tartják és javasolják, hogy a jövőben a . fizikai dolgozókéval azonos, az eddigieknél előnyösebb legyen besorolásuk, anyagi elismerésük. Rámutatott arra. hogy az orvosi etika területén van még javítani való, mint azt a közvélemény is tanúsítja. A főtitkári beszámoló után megkezdődött a vita, amelynek során felszólalt Sarlós István is. Egyebek között arról szólt,- hogy az egészségügyben, miként minden más területen is a szakszervezetnek meghatározott jogai vannak, s ezek érvényesítés során olykor nézeteltérések keletkeznek a szakszervezet és a gazdasági vezétők között. A lényeg azonban az, hogy a cél mindig közös, a munka jobbítása, a munkafeltételek javítása. Az egészségügyi dolgozók szakszervezeti tanácskozása vasárnap folytatja munkáját. Helye van az ésszerű javaslatoknak A közúti, a vízi, a légi és a városi közlekedés több mint 200 000 szervezett dolgozóját képviselő 335 küldött és a meghívott vendégek részvételével tegnap megkezdte kétnapos munkáját a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének XXX. kongresszusa. A tanácskozáson megjelent Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, valamint Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter. A szakszervezet központi vezetőségének írásos jelentését kiegészítő beszámolójában Moldován Gyula főtitkár hangsúlyozta: a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtására hozott átfogó intézkedések nyomán az ágazat minden területe dinamikusan fejlődött, teljesítményeivel javuló színvonalon, alapvetően kielégítette a népgazdaság, és a lakosság fuvarigényeit. Az eredményeknek részese a növekvő befolyású, erősödő tekintélyű, aktív szakszervezeti szervek tevékenysége is. A főtitkár a többi között beszámolt arról, hogy az előző kongreszus határozata értelmében kialakított ösztönző anyagi érdekeltségi rendszer eredményeként a szakszervezethez tartozó szakmák dolgozóinak átlagbére és -keresete a népgazdasági átlagot meghaladóan növekedett. A szakszervezet termelést segítő munkájáról szólva hangsúlyozta, hogy a gazdálkodásban minden ésszerű javaslatot támogatnak, segítik a kockázatot vállaló, a fegyelmezett munkát megkövetelő vezetőket, viszont számonkérik tőlük a folyamatos, szervezett munka feltételeinek megteremtését. A beszámoló után megkezdődött a vita az előterjesztések és a határozati javaslat fölött. Magnómotorok Kecskemétről. A BRG Kecskeméti Magnetofon-gyárában az eddigi szalagos rendszer helyett négy fős csoportokban szerelik a magyar konstrukciójú magnómotorokat. Az új munkaszervezéssel harminc százalékkal emelkedett a termelés, javult a minőség. A korábban importból beszerzett magnetofonmotorokat most a kecskeméti gyár állítja elő IIamhaU« '|ä| ___-__________■_____■ N agyobb figyelmet az élelmiszeripari ágazatok korszerűsítésére
