Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 12. ÉBRED A VÁROS Leghamarabb a pék szokott felkelni — úgy öt felé már friss kenyér illata szálldogál a kemence körül. Néhányan .topogva várakoznak a buszmegállókban, korán érkeztek, mert a tsz-tagókat pontosan viszi munkahelyükre a jármű. Csörögnek a tejes- kannák, a háziasszonyok teát tesznek a gáztűzhelyre. Legtöbb helyen rotyog a kávéfőzőből a sokak számára nélkülözhetetlen nedű. Itt, Túrkevén több mint 11 ezer ember él, ■— ki a gyárba, ki a földekre igyekszik, gyalog, igen sokan pedig kerekezve. (Az iparban két és fél ezren, a mezőgazdaságban majd kétezren dolgoznak.) Ilyenkor reggel megjelenik a locsolóautó is, mintegy bizonyságát adva: ébred a város. Fotó: larpai Zoltán Fábián Bálint pék már hajnal 2-kor kezd Autóbuszon utaznak munkahelyükre a tsz- tagok Két keréken a gyárba Nagy József nem számolja, hányszor fordul a Ke vi-tejet tartalmazó zsákokkal a teherautóig, amíg kifut minden szállítmány Hat óra: locsolják az utat Jó napot, hogy van doktor Agy? Hegyi István leül az írógép elé és angolul lekopogja: — Most éppen mit csinálsz? A gép azonnal válaszol — természetesen angolul: — Ez és ez a dolgom, hiba nincs a munkámban, a memória- egységemből ennyit és ennyit használtam fel — és még hosszasan fecsegne, ha a kérdező le nem lőné az R—22- est. Az R—22-ea számítógép Szolnokon, a SZÜV Liget utcai irodaházában. Hegyi István, a számítógépközpont termelési osztályvezetője és Leningrádban tanulta meg a számítógépnyelvet. „ö”, az R—22-es és bátyja, az R—20-as — aki idősebb, de semmivel sem okosabb, sőt... — nos hát ők ketten jelentik azt a vonzerőt, amitől divatos lett a számítógépes szakma a megyében. A SZÜV-nek nemrég két adatrögzítőre volt szüksége. Meg is hirdették annak rendje-módja szerint. Nem kevesebben, mint negyvenen jelentkeztek a hirdetésre. Pedig az adatrögzítés a szakmában a „favágás”. Semmivel sem változatosabb, színesebb, mint egy pénztárosé, bármelyik csemegeboltban. De... Erről a „dé’-ről kérdeztem meg néhány fiatalt. Olyanokat, akik — egy kivétellel — a szamárlétra legalsó fokáról kezdjék a fel- kapaszkodást, oda a „Nagy Gépi Szellem” közelébe. — A Verseghy Gimnázium után „nem jött be” az egészségügyi pálya. A rendelőintézetben az egyik kolléganőm — akinek a férje a SZÜV-nél dolgozott — sokat mesélt a szakmáról. Az iskolában szerettem a matematikát — megpróbáltam. Persze, hogy nem az adatrögzítő gép vonzott, ami mellé kezdetben leültettek, hanem az R—20-as, ami — aki? — a belépésemkor a csúcs volt... Fodor Magdolna technológiai szervező beszél így a pályakezdéséről. — Én már a középiskolában is számítástechnikát tanultam — mondja Szalmási Judit vezető operátor. Eger- bem végeztem közgazdasági szakközépiskolában és a számítástechnikai ágazat első érettségizett fecskéi voltunk. Az iskolai tanulmányaim alapján szürkébbnek képzeltem a munkát, a valóság sokkal színesebb. Orosz Tibor feleségével együtt vállalta fel a számítógép társaságát. — Szolnokon érettségiztem a közgazdasági szakközépiskolában — kezdi a férj. — Könyvek, filmek, tévé —• egyszóval érti, a kíváncsiság hozott ide. Ami fogadott? Talán szegényesebb a külsőség, mint egy sci-fiben, de a munka tartalma sokkal több, mint amire számítottam, Itt nem lehet az ember fáradt, másnapos. A gép számára küldött utasításban egy betűcsere akár ötvenezer forintos kárt is okozhat. így- vélekedik erről á felesége is. Nem lennénk igazságosak a vállalathoz, ha nem írnánk le, hogy a jó munkahelyi légkör, a kedvező munkakörülmény is Hozzájárul ahhoz, hogy nem ismerik itt a munkaerőínséget. Mi több, vannak matematikusok, akik évek óta sorban állnak a felvételért. De ne fojtsuk bele a gépbe a szót: hadd mondja el, min is dolgozik. Tehát a gépek három műszakban „gondolkodnak”. Végzik a népszámlálás adatainak analízisét, de többek között a Füszért, az Illet- ményhivatal és az OTP ügyintézésébe is besegítenek. Szűcs Ferencet, az OTP igazgatóját kérdezem, milyen munkatárs a számítógép? — Mi közel tízezer átutalási betétszámla és a mintegy 68 ezer postai betétszámla kezelését bíztuk rá. Nem számoltuk ki, hogy hány dolgozónk munkája szabadult fel ezzel, az viszont tény, hogy a reklamá- ciómentesen, kulturált formában teszi a dolgát a gép. A megye valamennyi fiókjától Szolnokra összpontosítottuk az átutalási betétszámlák kezelését. Ha az ügyfelekkel való foglalkozásra a jövőben több idő jut, és ha kedvesebbek, türelmesebbek lesznek a mérsékeltebben leterhelt dolgozóink szerte a megyében, ez már a számítógépes adat- feldolgozás eredménye. Ha magunkra marad,unk ezzel a munkával, alighanem agyonnyomott volna bennünket a megnövekedett számhalmaz. Mindenesetre új munkaerők beállítására lett volna szükség, növelni kellett volna az irodák számát. Szükség van tehát számítógépre. De milyen áron? Máris olyan témánál vagyunk, amelyik az elkövetkezendő években a gazdasági viták egyik tűzfészke lehet. A számítógép segítségét mind nehezebb nélkülözni egy-egy termelőüzemben. Egy közepes nagyság- rendű üzem, vállalat már alig boldogul gépi adatfeldolgozás nélkül. Viszont a SZÜV-éhez hasonló számítógép ára 30—60 millió forint. Ekkora beruházásra pedig nem képes valamennyi igénylő. — Ahhoz, hogy tejet igyunk, nem kell megvenni a tehenet — mondja Molnár A grafikát természetesen egy számítógép készítette Iván, a számítóközpont igazgatója. — Vállalatunk jelentős fejlesztés előtt áll. A tervek szerint 1983-ra a Vasipari Vállalat szomszédságában felépül az új üzemépületünk, ahová magunkkal visszük az R—22-es gépünket, és üzembe állítunk egy korszerűbb, nagyobb teljesítményű R—35-ös komputert. Ezekhez a készülékekhez egyszerű postai telefon- vonalakkal az üzemeknél, vállalatoknál terminálok csatlakoztathatók. A bekapcsolt partnerek éppen úgy használhatják a számítógépet, mintha a sajátjuk lenne. — Ilyen igénnyel, úgy tudom, senki nem jelentkezett. Viszont saját számítóközpontja van a jászberényi hűtőgépgyárnak — egy R—20- ast üzemeltetnek — ugyancsak saját számítógépe^ állít munkába rövidesen a Nagyalföldi Kőolaj- és Föl$- gáztermelő Vállalat, s még néhány üzem és vállalat is készül az önálló adatfeldolgozásra. 400 lakásért már érdemes töprengeni ' — A számítógép korán vénül. Az eszmei elöregedése hét esztendő; azt használja ki ideálisan ezeket a drága eszközöket, aki a beállítás első pillanatától hét éven keresztül két-három műszakban dolgoztatja. Ez viszont nem egyszerű feladat: a kétszáz dolgozónk közül negyven diplomás, ám nem elég a magasan kvalifikált szakembergárda. Legalább ötéves gyakorlat kell egy számítógépes stábnak ahhoz, hogy igazi értője legyen a gépnek. A jászberényiek évekig készültek a számítógép fogadására. Mondhatnám, délután még nálunk dolgoztak és reggel munkába álltak a saját készülékük mellett. Az „olajosok” ugyancsak három évet töltöttek már el itt a SZÜV-nél, tehát őket sem éri készületlenül a komputer beállítása. Mire a két cégnek valóban szüksége is'van a saját adat- feldolgozó rendszerére, másoknak viszont azt ajánljuk, hogy egy-két milliós beruházást igénylő terminálok segítségével vegyék igénybe a mi növekvő kapacitásunkat. Egy számítógép hozzávetőleg ötven lakás ára. Ha a megyében a táv-adatfeLdol- gozás segítségével háromnégy számítógépet megspórolunk, mintegy 400 lakás árát taikarítottuk .meg. A tét nagy, kötelességünk hát a lé^ hetőségeket alaposan mérlegelni. — Reméljük, megteszik ezt a vállalatok is. Különben mennyi a számítógép órabére”? — Talán furcsának hangzik, de a gép egyre olcsóbb munkaerő. Az R—22-es három évvel ezelőtt 8940 forintért dolgozott óránként. Később 6500. majd 6000 forint lett az órabére — ma 4920 forintot „keres” egy óra alatt. Egy szerencsés körforgás középpontjában van a komputerünk: minél több a munkája, annál nagyobb hatékonysággal, tehát egyre olcsóbban dolgozik. Minél olcsóbb, annál több a megrendelés. A jövendőbeli ügyfeleinket az állami gazdaságok, tcjwulcszövethesrték között keressük. De sok segítséget nyújthatunk a megyei kórháznak, a Bame- válnak, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak, a Zöldértnek, az Erdértnek és még számos gazdálkodó egységnek. Ha már ilyen okos a gép... Dr. Kondricz Józsefet, a SZÜV országos központjának igazgatóját arra kértem, tekintsünk körbe a megyékben. — Vállalatunk harmincéves, a szolnoki számítógépes központ az idén tízesztendős. Az igényeknek megfelelően 1963—64-ben az ipari centrumok környékén — Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Győrben — vállalati kezdeményezéssel hoztuk létre a számító- gépes központokat. Később, 1971-től már kormányprogram írta elő a hálózatunk fejlesztését úgy, hogy a megyeszékhelyek legyenek az elektronikus adatfeldolgozás centrumai. Jelenleg 14 megyeszékhelyen már dolgoznak a komputerek, Békéscsaba, Szekszárd. Eger és Nyíregyháza még „szűz terület”, de 1985-re valameny- nyi megyeszékhelyen munkába állnak a számítógépek. — A számítógépi szolgáltatások tömegének egyhar- madát önök végzik az országban. Mi a 'jövő útja? — Országszerte az a tendencia, hogy a vállalatok, üzemek vagy saját minikomputereket állítanak üzembe — melyeknek beszerzési ára 10—12 millió forint és a nagyobb információs háttér megteremtésére rákapcsolhatok a SZÜV számítógépeire —. vagy terminálok segítségével veszik igénybe a megyeszékhely „elektronikus szellemi kapacitását”. Egy későbbi távlat az, hogy a SZÜV valamennyi számító- gépes központját összekötjük, és így kialakul egy orszá-. gos hálózat, ami a szolgáltatásainknak egy magasabb szintje lesz. — A számítógép egyre inkább kinőtt abból a korból, hogy fetisizáljuk. Az embernek egy igen okos és hűséges munkatársa, dolgoztatni kell hát, mivel nagyon munkabíró. Ha így tesznek a gazdái, megéri az árát —, ha viszont az üzemeltetői nem tudják legalább két műszakban kihasználni, nagyon drága masinává válhat. — Nos, hát hogy van doktor Agy? — Akkor érzem jól magam, ha minél többet „gon- dolkodhatom...” Palágyi Béla Megnyíhuk » crayfc s Xámjai Aakns Szakküépisk*U
