Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 2. Kommentárunk Tiberis-parti dilemák Ez már a negyvenedik kormányválság Rómá­ban a második világhá­ború óta! önmagában is kétségtelen jele annak, hogy az Alpoktól délre rendkívüli bizonytalan­ság jellemzi a politikai életet. Üjabban azon­ban a gzadasági helyzet stabilitása is — ismét megingott. Francesco Cossiga kormányának bukását éppen az okoz­ta, hogy a törvényho­zásban egyetlen mandá­tummal alulmaradt a gazdasági csomagtervről kért bizalmi szavazáson. Mint annyiszor, most is sokesélyes a válság személyi oldala. Rómá­ban egyelőre befejeződ­tek a pártok vezetőivel folytatott eszmecserék, s Sandro Pertini államfő előreláthatóan csütörtö­kön ad megbízást vala­kinek a negyvenedik kabinet megalakítására. Döntésével azonban tu­lajdonképpen semmi nem oldódik meg. Lehet, hogy Amaldo Forlani, a Ke­reszténydemokrata Párt elnöke, vagy Flaminio Piccoli, a keresztényde­mokraták főtitkára, ne­tán Amintore Fanfani, a szenátus nagy tapasz­talatokkal rendelkező elnöke — aki ugyan­csak a kereszténydemok­raták soraiba tartozik — előbb vagy utóbb siker­rel egyezteti a különbö­ző frakciók érdekeit, el­simítja a kiszemelt koa­líciós partnerek között ilyenkor mindig kiéle­zett vitákat, és létrehoz­za a kormányt. Ez azonban felszíni, tüneti kezelés, amitől a, beteg állapotában — az olasz társadalmi - és gazdasági helyzetben — semmiféle javulás nem várható. Tulajdonképpen a szó­ba jöhető kormányzati formulák is másodlagos fontosságúak. Vannak, akik máris szeretnék a kormányban viszontlátni a szociáldemokratákat, s így a korábbi hármas hyelyett négyes koalíció tenné le az esküt. Má­sok még a kifejezetten jobboldali liberálisok bevonását is • szorgal­mazzák, noha ennek a pártnak rendkívül cse­kély a számaránya és a tekintélye. Személyek és formu­lák esélyeit latolgatják tehát, ahelyett. hogy végre gyökeresebb vál­tozásokra szánnák el magukat. Az Olasz Kommunista Párt hu­zamos ideje sürgeti, hogy a társadalmi fe­szültségeket, a gazdasá­gi visszaesés és a létbi­zonytalanság nyomasztó légkörét széleskörű nemzeti egységen alapu­ló nagykoalícióval old­ják föl, amelyben kom­munista politikusok is helyet kapnának. Mind­ennek jelenleg úgyszól-/ ván semmi esélyé sincs. Kiutat pedig csak egy ilyen kabinet kínál­na. A szocialisták azon­ban — cserében a most megbukott kor­mányban kapott tárcá­kért és Bettino Craxi fő­titkáruk esetleges kor­mányfői megbízatásáért — legalább annyira el­lenzik az OKP javasla­tát, mint a keresztény­demokrácia. Maradnak tehát a di­lemmák. S aligha vélet­len, hogy a borúlátó megfigyelők Rómában már azt firtatják, vajon a következő kabinet ké­pes lesz-e úrrá lenni a gazdasági bajokon, vagy — mint arra annyi pél­da kínálkozik a közel­múltból — ismét az elő­rehozott választásokhoz folyamodnak? Gyapay Dénes Összehívták a Hazafias Népfront kongresszusát (Folytatás az 1. oldalról) lódva méltatta az 1979-es és az idei esztendő gazdaság- politikai, irányítási munká­jának eredményeit, kiemel­ve: az egyensúlyi helyzet ja­vításában a szervezettebb és fegyelmezettebb munka je­lei is megtalálhatók. Ki­egyensúlyozott, nyugodt lég­körben folyik a munka az országban. — Ennek a jó politikai hangulatnak a jegyében, erőnk tudatában, a lakosság támogatásával készülünk a népfront VII. kongresszusá­ra. A pártkongresszust elő­készítő országos eszmecsere elemezte a bel- és külpoli­tikai helyzetet, így most a szokottnál nagyobb figyel­met fordíthatunk a nép­frontnak a társadalomiban betöltött helyére, a mozgal­mat övező igényekre, össz­pontosítva egyben a ránk háruló feladatokra. E témá­val kapcsolatban, visszaté­rő gondolat, hogy a hozott határozatok végrehajtása, e munka segítése a mi te­endőnk. De ez csak az egyik feladatunk. A másik, hogy az általunk összegyűjtött tapasztalatok alapján részt vegyünk a javaslatok, a programok, a tervek kidol­gozásában is. Sarlós István ezt követő­en a munkastílus, a munka- módszer továbbfejlesztésének szükségességéről szólt, ki­emelve a közvetlen kapcso­latok jelentőségét, a mun­kaidő utáni fórumok össze­hívásának követelményét.' A VII. kongresszus jár majd elől a példával, hiszen a másfél napos munka során szabad szombaton, illetve vasárnap tanácskoznak a küldöttek. A népfront legfel­sőbb fórumának előkészítése jegyében egyébként — a kormány tanácsi hivatalával egyetértésben — az idén a szokottnál korábbi időpont­ra hívják össze a falugyűlé­seket — mondotta befejezé­sül a HNF OT főtitkára. Kádár János felszólalása Az előterjesztés elhang­zása után Kádár János emel­kedett szólásra, és az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a ta­nácskozást. A népfront-kongresszusi felkészülésről szólva hangsú­lyozta. hogy népünk nagy­ra értékeli eddigi eredmé­nyeinket. Ez nagyon sokféle formában kifejezésre jut. Többek között megnyilvánul abban a nagyfokú politikai érettségben is, amellyel köz­véleményünk a nehéz fel­adatokat is megérti, s kész azok megoldására. Majd alá­húzta: egyaránt szükség van arra, hogy népünk, polltf- kánk nagy eredményeit be­csüljük, értékeljük, s arra is, hogy gyengeségeinkről, hibá­inkról nyíltan, őszintén szól­junk, hogy azokat ki is ja­víthassuk. A Központi Bizottság el­ső titkára az elmúlt napok eseményeiről szólva emlé­keztetett rá, hogy a múlt héten az országgyűlés meg­tárgyalta a kormány prog­ramját, megvitatta a belső építés és a nemzetközi hely­zet fő kérdéseit. E hét elején a Vatikán küldöttségével folyt jó szel­lemű tárgyalás, amelyen mindkét fél kifejtette alap­állását. A tárgyalást méltat­va hozzáfűzte, hogy ami­kor az állam és egyház vi­szonyáról beszélünk, vala­mennyi Magyarországon mű­ködő egyház és az állam vi­szonyára gondolunk. Hétfőn ünnepeltük a fegy­veres erők napját, amely alkalmat adott arra, hogy ki­fejezzük megbecsülésünket az egyenruhában szolgálók iránt, akik nem csekély ál­dozatkészséggel, odaadással, fáradtsággal helytállnak, őr­zik szocialista társadalmunk törvényes rendjét, határaink sérthetetlenségét, népünk biztonságát és békéjét. Kádár János ezután rámu­tatott arra, hogy a mi leg­főbb erőnk a szocialista nemzeti összefogás és egyet­értés, amely — nem könnyű utat bejárva — sok-sok év alatt kibontakozott és ma a társadalmi élet minden te­rületén elevenen ható fon­tos tényező. A Központi Bizottság el­ső titkára befejezésül üdvö­zölte a Hazafias Népfront VII. kongresszusának össze­hívását. Hangsúlyozta: a tanácskozás előkészítésével, a tömegeket megmozgató ren­dezvényekkel, s a belpoliti­kai élet kiemelkedő esemé­nyét jelentő kongresszusi munkával tovább erősödik a népfront-mozgalom, növek­szik befolyása, ami egyben népünk szocialista nemzeti egységének további erősíté­sét is jelenti. A Hazafias Népfront amely nehéz tör­ténelmi korszakban szüle­tett, rendeltetésének megfe­lelve, minden erejét népünk javáért, békésebb. szebb életéért és egy biztonságo­sabb világért mozgósítja. Befejezésül e hivatás ered­ményes betöltéséhez kívánt sok sikert a szocialista épí­tésért a jövőben is tenni kész népfront aktivistáknak. A HNF OT ülésén az elő­terjesztéshez hozzászólt még Pesta László, a népfront bu­dapesti bizottságának alel- nöke, Szabó János, a HNF Zala megyei bizottságának titkára és Rácz Gyöngyi ag­rármérnök. az OT tagja. Az észrevételeket Sarlós István összegezte. Ezt követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott a VII. kongresszus időpontjára, majd arra, hogy a helyi és a területi népfrontbizottságo­kat 1980. október 15. és 1981. január 30-a között kell újjá­választani. Az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megrendezendő kongresszu­son mintegy ezer küldött vesz majd részt. Az Országos Tanács elfogadta a VII. nép­frontkongresszus napi­rendjét. Az ülés Kállai Gyu­la elnöki zárszavával ért vé­get. Folytatódtak a szovjet—indiai tárgyalások Tegnap folytatódott Nilam Szandzsiva Reddinek. az Indiai Köztársaság elnöké­nek moszkvai látogatása. Az indiai elnök hétfőn este érkezett a szovjet főváros­ba és kedden folytatott megbeszélést Leonyid Brezsnyewel, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnökével. A meg­beszélésen áttekintették a szovjet—indiai kapcsolatok alakulását, s mindkét rész­ről megállapították, a fej­lődés állandó s mindkét or­szág. mindkét nép javát szolgálja. A nemzetközi kérdésekről is folyt eszme­csere. különösen az ázsiai helyzet kérdéseire fordítot­tak nagy figyelmet. Kitüntették a szovjet—kubai űrpáros tagjait Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyúj­totta át tegnap a Kremlben a magas szovjet kitüntetése­ket a szovjet—kubai közös űrrepülés két részvevőjének, Jurij Romanyenkónak, az expedíció parancsnokának és Arnaldo Tamayo Mendeznek, az első kubai űrhajósnak. Romanyenko másodízben kapta meg a Lenin-rendet és az Arany Csillagot, míg a kubai űrhajóst a Szovjetunió Hőse címmel, a Lenin-rend- del és az Arany Csillaggal tüntették ki. Leonyid Brezsnyev meleg szavakkal szólt a két űrhajós kiváló munkájáról és rámu­tatott: útjuk a szovjet—ku­bai barátság kiemelkedő jel­képe is volt. „Az a híd, amely a tengereken és az óceáno­kon át létesült a Szovjetunió és Kuba között, immár a vi­lágűrben is megépült” — mondotta többek között. A két űrhajós emlékül né­hány, a világűrben velük járt emléktárgyat adott át az SZKP KB főtitkárának Irán — Irak állóháborúvá merevedett a katonai konfliktus A frontokról érkező be­számolók alapján úgy tű­nik, hogy a tíz napja kirob­bant iráni—iraki katonai konfliktus állóháborúvá me­revedett. Bagdadi jelentések szerint tegnap tovább foly­tatódtak a harcok Ahwaz, Dizful, Khorrarshahr és Abadan körzetében és mindkét fél folytatta légitá­madásait az olajkitermelő és feldolgozó létesítmények ellen. Az iraki hadsereg főparancsnoksága azt jelen­tette. hogy az iraki erők el­sősorban Bandar Shahpur, Abadan körzetében és ben folytatták támadó- had­mozdulataikat. NSZK-választások: II pártok programjai Az október 5-i nynugatné- met parlamenti választáso­kon induló három nagy po­litikai párt — a kormányon lévő szociáldemokraták (SPD) és szabaddemokraták (FDP), valamint az ellenzéki keresz­ténydemokrata (CDU) és ke­resztényszociális unió (CSU) szövetsége — kül-, gazdaság- és belpolitikai kérdésekben lényeges elemeit tekintve el­térő programot képvisel. Külpolitika Helmut Schmidt, kancellár szociáldemokrata pártja vá­lasztási programjában leg­főbb feladatának a külső és a belső béke megőrzését ne­vezi. Külpolitikailag ez ket­tős alapon nyugszik: az At­lanti Szövetség erősítésén és az enyhülési politika folyta­tásán. Az SPD állást foglal a NATO politikai és straté­giai egysége és az Egyesült Államok vezető szerepe mel­lett. A kelet—nyugati kato­nai egyensúly fenntartása a szövetség központi feladata. Ehhez az NSZK a Bundes­wehr korszerűsítésével járul hozzá — az Egyesült Álla­mok után az NSZK NATO- hozzájárulása a legmagasabb — és támogatja az Atlanti Szövetség decemberi fegyver­kezési határozatát. Ugyanak­kor elutasítja a NATO geo- stratégiai feladatkörének ki- szélesítését, és nem járul hozzá ahhoz, hogy a nyugat­német hadsereget (nukleáris fegyverekkel szereljék fel. Az enyhülési politikában a keleti szerződések, az NDK- val kötött alapszerződés, a Nyugat-Berlinnel foglalkozó., négyoldalú megállapodás és a helsinki záróokmány je­lenti az alapot. Az SPD célja a kelet—nyugati párbeszéd folytatása, a konfliktusok tárgyalásos úton történő ren­dezése, az európai együttmű­ködés hatékony, szerződéses formáinak kiterjesztése. A fegyverkorlátozás különböző nemzetközi fórumain a párt a NATO álláspontját képvi­seli, hangsúlyozva a kölcsö­nös kompromisszum lehetsé­ges és szükséges voltát. A koalíciós partner sza­baddemokraták álláspontja az alapvető kérdésekben megegyezik, illetve közel áll az SPD-éhez. Hans-Dietrich Genscher pártja azonban erőteljesebben hangsúlyozza az „enyhülés oszthatatlansá­gát”, .-.vagyis a világ más pontjain támadó konfliktu­sok kihatását az európai lég­körre. A párt a leszerelést te­kinti a nyolcvanas évek fő feladatának, ugyanakkor az SPD-nél jóval keményebb formában a NATO álláspont­ját képviseli a fegyverzet­csökkentés alapvető kérdé­seiben. A Franz Josef Strauss ve­zette uniópártok számára feltétlen elsőbbséget élvez a NATO és az Egyesült Álla­mok politikájához való iga­zodás. A 'CDU—CSU hata­lomra kerülése esetén kész nagyobb összegeket fordítani a Bundeswehr ütőerejének növelésére, és kiterjeszteni BUDAPEST Feng Yujiu, a Kínai Nép- köztársaság budapesti nagy­követe tegnap fogadást adott hazája nemzeti ünnepi al­kalmából a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Ke­serű Jánosné, könnyűipari miniszter, Házi Vencel kül­ügyminiszter-helyettes, vala­mint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több más képviselője. MADRID A madridi találkozót elő­készítő megbeszéléseken résztvevő 85 (ország (képvi­selői folytatták a találkozó napirendjének megvitatását. A zárt ajtók mögött megtar­tott tanácskozáson felszólalt a szovjet és az amerikai kül­döttség vezetője is. BERLIN Berlinben tegnap bejelen­tették, hogy Erich Honecker, érkezett a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnöke dr. Rudolf Kirch­schläger osztrák szövetségi elmök meghívására novem­ber 10. és 13. között hivata­los látogatást tesz Ausztriá­ban. BELGRAD „A JKSZ Központi Bizott­sága egyöntetűen állást fog­lal a párt 1978. júniusi, 11. kongresszusi határozatának következetes végrehajtása mellett. Hangsúlyozta, hogy következetesen tovább kell fejleszteni a szocialista ön- igazgatási termelési viszo­nyokat, s ezen az alapon kell megoldani az ország jelenle­gi társadalmi-gazdasági prob­lémáit.” — állapította meg a JKSZ KB hétfőn Belgrád- ban megtartott plénumának határozata. TOKIÓ A japán kormány felhatal­mazta az export-import ban­kot, hogy további hiteleket bocsáthat rendelkezésre a Szovjetunió szibériai terüle­tén folyó közös kőszénkiter­melési vállalkozásnak. így tovább enyhítette a Wa­shington által szorgalmazott gazdasági bojkottot. RÓMA Alessandro Pertini olasz köztársasági elnök kedden este befejezte a pártok veze­tőivel folytatott tanácskozá­sait a kormányválság megol­dásáról. Az államfő egyna­pos „gondolkodási időt” kért és ma ad megbízást valaki­nek az új kormány megala­kítására. a NATO — és ezen belül az NSZK — jelenlegi geopiliti- kai szerepét. Erősíteni kíván­ja a hadsereg kiképzését és a fiatal nemzedékek kapcso­latát a hadsereggel. Keleti politikájának hom­lokterében a német újraegye­sítés áll. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal „a teljesítmények és ellentel­jesítmények egyenlősége alap­ján, a „német érdekek” fi­gyelembevételével (kívánnak „fair” módon együttműködni. Gazdaságpolitika Az SPD legfontosabb gaz­dasági célja a minél telje­sebb foglalkoztatás elérése, az inflációs ráta alacsonyan tartása, a gazdasági növeke­dés biztosítása. Ennek kulcsproblémája a párt számára az energiaellá­tás biztosítása. A kőolajtól való fokozatos elfordulás je­gyében a hazai kőszén és az alternatív energiaforrá­sok kerülnek előtérbe, vala­mint — bizonyos keretek között — az atomenergia. A válsággal szembeni leg­hatékonyabb orvosság az SPD számára változatlanul a konjunktúra, amelynek szinten tartásában az állam­nak beruházási-hitel- és el­lenőrzési politikájával köz­ponti szerepet szánnak. En­nek érdekében vállalják az évről évre növekvő állam- adósságot, valamint azt, hogy az adópolitikai refor­mok nem annyira a nagy- vállalkozók érdekeit tartják szem előtt, mint inkább a lakosság fogyasztói kapaci­tásának növelését. Az FDP a szocialista piac- gazdálkodás védelmezőjeként lép fel és azt ígéri válasz­tóinak, hogy fékezően hat majd a koalícióban a szo­ciáldemokraták reformter­veire és ..több államot” igénylő elképzeléseire. A Li­berális Párt megkerüli az atomenergia kérdését azzal, hogv nagyobb energiataka­rékosságot. erőltetettebb üte­mű energiakutatást sürget, amellyel ..feleslegessé vá­lik” a nukleá^s energia. A CDU—CSU az állam szerepének radikális vissza­szorításával és a vállalkozók beruházási kedvének javí­tásával kívánja életben tar­tani a konjunktúrát, teljes foglalkoztatottságot és ala­csony inflációs szintet ígér­ve. Adópolitikájában a kö­zépvállalkozókat kívánja egyoldalúan előnyben része­síteni a munkavállalók szé­les tömegesei szemben. Ál­lást foglal az atomenergia korlátlan bevezetése mellett. Belpolitika Az SPD elégedett a jelen­legi belpolitikai helyzettel, amelynek fő alkotóeleme a szociális béke. Ez az SPD- hez közel álló egységes szak- szervezeti szövetség önmeg­tartóztatásán alapul mind a bértarifa-tárgyalásokon, mind a sztrájkok eszközétől való idegenkedésben. A párt elegendőnek tartja a terro­rizmus ellen eddig hozott törvényeket. Igyekszik vala­mennyire racionális mederbe terelni a Haladó gondolkodá­súnkat sújtó foglalkoztatási tilalom gyakorlatát — le­nyesve a legkirívóbb példá­kat. Az FDP — amelynek kép­viselője vezeti a Belügymi­nisztériumot — túlhaladott­nak minősíti a terrorizmus csúcspontján hozott megszi­gorításokat és a rendőri in­tézkedések liberalizálása mellett száll síkra — „az ál­lam erejét nem a tilalmak számán lehet lemérni” jel­mondattal. A CDU—CSU elégtelennek tartja az alkotmányos rend védelmét szolgáló törvénye­ket és rendőri intézkedése­ket. A tüntetési jog gyakor­lását erősen korlátozó intéz- kad.éseket kíván bevezetni, tovább akarja szigorítani az antiterror-törvényeket, és ál­talánossá akarja tenni a köz-- alkalmazottaknál a foglal­koztatási tilalmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom