Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, október 4. [tudomány Mennyi műtrágyával? Valóság és lehetőség a lucernatermesztésben Szocialista mezőgazdaságunk megszilárdulása óta az eszközellátottsága többszörösére nőtt. Ez vonatkozik a lucernára is. Azonban legfontosabb fehérjeforrást biztosító növényünk termésátlagai nem .követték az adott technikai színvonal biztosította lehetőségeinket. Ennek következménye, hogy jelenleg a szálastakarmány-alapú fehérjékből a kielégítettség színvonala csupán mintegy 60 százalékos. Az is, hogy tápanyagmérlegünkben 45 ezer tonna keményítőfelesleg és 200 000 t emészthető nyers- fehérjehiány van. (A szálastakarmány — széna — fehérjehiány 138 ezer tonna.) E mennyiség • pótlását népgazdaságunk évi 200 millió dollár importtal ellensúlyozza. A jelenlegi termésátlag a termesztett fajták potenciális termőképességének csak mintegy 40—50 százaléka. A termésátlagokat az alábbi adatok mutatják: tására 2,88 és 2,94 tonna/hek- tár mennyiséggel nőtt. Az öntözés és mélylazítás a trágyázás hatékonyságát, ter- mésriövelő képességét tovább javította. Az öntözés a három év össztermését — trágyázás és lazítás nélkül — 4,68 tonna/hektárral növelte. Alkalmazása esetén javult a műtrágyák hatékonysága. A legnagyobb szárazanyagtermés csak a három vizsgált agrotechnikai eljárás együttes hatására érhető el. Év Országos Megyei to/ha Nagykunsági 1961—65 átlagában 2,97 2,51 2,25 1966—70 átlagában 4,30 4,21 4,01 1971—75 átlagában 4,80 4,80 4,74 1961—75 átlagában 3,96 3,87 3,79 1976 4,41 4,39 4,34 1977 5,10 4,87 4,91 Az alacsony termésátlagok okát vizsgáltam meg a Nagykunság területén 4 ezer 46 hektárnyi üzemi lucerna adatai alapján. Részletesen elemeztem telepítéstől kiszántásig a szikes, réti és cser- nozjom talajokon a talajművelési, trágyázás és öntözés hatását. A tájterület legnagyobb hányadát kitevő, kedvezőtlen termesztési lehetőségeket biztosító réti szolonyec talajon kisparcellás kísérletben vizsgáltam 1976—1978 között a kombinált talajművelés (középmélyszántás plusz mélylazítás), a kombinált trágyázás (tartalékoló alapműtrágyázás + évenkénti, egyszeri nitrogén fejtrágyázás) és öntözés hatását a lucerna szárazanyag termésére. Az alacsony termésátlagok főbb okai az alábbiakban foglalhatók röviden össze. A rossz dózisok hatása Javaslat az üzemeknek A lucerna mindhárom fő talajtípuson — szikes, réti, csérnozjom — meghálálja a telepítés előtti mélyművelést. Ezért a szikes talajokon sekélyszántás és mélylazítás elvégzése szükséges, réti talajokon pedig középmélyszántás és mélylazítás. A jelenlegi trágyázást gyakorlat nem szolgálja eredményesen a termesztési célkitűzéseket. Az üzemi adatok azt mutatják, hogy csak a 100 kilo- gramnv hektár feletti egy évre jutó vegyestrágya hatóanyag emeli jelentősen a termést. Alacsonyabb adag hatékonysága nem megfelelő. A „tartalékoló” alapmű- trágyázás hatása három évig megbízhatóan és jól érvényesül. Ezért a foszfor és kálium mennyiség telepítése előtt 3—4 esztendőre egyszer kászálás után évenként egyszer adott' nitrogén műtrá- ajánlatos kiadni, kiegészítve kisebb adagú nitrogénnel. A második évtől a tizenkét hónap alatt egy alkalommal — első kaszálás után — kiadott nitrogén az alapműtrágyákkal együtt megfelelő szintű termést biztosít minden évben. Ide vonatkozó kutatási eredményeim rövid ismertetésével alapvetően arra szeretném rái> ányítani a figyelmet, hegy a lucerna terméshozama már a jelenlegi technikai, technológiai lehetőségek szakszerű alkalmazása esetén is hatékonyan tovább növelhető. Dr. Nagy Jenő DATE Kutató Intézete, Karcag Bikaborjú két anyától A fókák szociális élete A fókafélék valamennyi világtengerben megtalálhatók. Kedvelik a hideg és a mérsékelt égövi tengereket, de némely faj képviselői ritkán a meleg tengerrészekre is elvetődnek. A fókák életével régóta foglalkoznak a biológusok. Sok évtizedes megfigyelés, hogy gyorsan megbarátkozik az emberrel, alkalmazkodik az állatkerti környezethez és jól idomítható. Másfél évtizede az etoló- gusok is vizsgálják a fókákat. Érdekes, hogy a fókák általában nem élnek társadalmi életet, a szaporodási időszakot kivéve nem nagyon alkalmazkodnak egymáshoz. Párzás idején összegyűlnek a jégtáblákon és vagy monogám „házasságot kötnek”, vagy háremeket alkotnak. Az idős hímek több nőstényből álló háremet igyekeznek, maguk köré gyűjteni, s heves küzdelmeket vívnak egymással. De az eddigi hiedelmekkel ellentétben a fókák monogám hajlama is megfigyelhető. Az etológusok határozottan állítják, hogy a fókák „társadalmi” viselkedése, szokásai, rendkívül erős mértékben függnek a környezeti tényezőktől. Ha változik a környezetük, változnak szokásaik és szociális életük is. Két évvel ezelőtt nagy közieltűnést keltett és világraszóló tudományos eredménynek számított az első, lombikban fogant csecsemőnek a megszületése. A „lombikban fogantatás” lényege az volt. hogy az anyának a petefészkéből kioperált pejtestejtdét különleges konstrukciójú lombikban termékenyítették meg a férj spermájával, majd a megterméke- nvült petesejtet egy ideig mesterségesen táplálták, s miután megfelelően továbbfejlődött, visszahelyezték az anya szervezetébe. Ily módon lehetővé vált, hogy az anya, akinek petevezetéke elzáródott és ezért meddőnek hitték, gyermeket hozhasson a világra. Természetes körülmények között a petesejtet a férfi ivarsejt a petevezetékben termékenyíti meg. ahonnan az tovább vándorol a méhbe, s ott beágyazódik. Ma már arra is lehetőség van, hogy idősebb férfiak is utódhoz jussanak, vagy netán időközben elhunyt férfiaknak is utódaik születhessenek, ha idejekorán gondoskodtak róla, hogy spermájukat speciális körülmények között, az un. spermabankok valamelyikében megőrizzék. Nem árt tudni, hogy harminc évvel ezelőtt egy angol orvos bukkant nyomára annak a vegyi anyagnak, amely megfelelően védi a legérzékenyebb sejteket — így a petesejtet és — a férfi ivarsejtet is — a mélyhűtés okozta károsodástól (a spermát ugyanis igen alacsony hőfokon tartva raktározzák a majdani felhasználásig). A dán kutatók által végzett állatkísérlet, ha nem - is egészen, de egyes momentumaiban hasonlít a „lombikbébi" létrejöttével kapcsolatos mesterséges beavatkozáshoz. A képünkön látható kis bikaborjú megszületésének az volt az előzménye, hogy egy vörös dán tehénből kioperáltak egy petesejtet és 25 napi mínusz 196 Celsius-fokon való tárolás után átültették azt egy jersey-fajtájú másik tehén petefészkébe. Az onnan elindult, majd megtermékenyült petesejtből az eredeti „biológiai anya” összes tulajdonságait továbbvivő utód született. Sürgető igényt elégít ki Új magyar szíiretelőgép A vizsgált 4 ezer 46 hektár terület évenkénti átlagtermése 4,99 tonna/hektár széna volt. Három-négy évig is kimutatható a telepítést megelőző, nem megfelelő mennyiségű szántás negatív hatása. Szikes talajokon a 18—21 centiméteres szántáshoz viszonyítva a 22—25 centiméteres szántás három éven keresztül évi 0,66 tonna/hektár terméscsökkenést okozott. Réti talajokon a 22—25 centiméteres szántáshoz viszonyítva a 18—21 centiméteres szántás a vizsgált evek átlagában évi 1,2 tonna/hektár mennyiséggel csökkentette a termést. Csérnozjom talajokon a 22—25 centiméteres szántáshoz viszonyítva a 26—32 centiméteres szántás a termésátlagot 1,04 tonna/hektár mennyiséggel növelte. A nem megfelelő mélységben szántott területek aránya jelentős. A trágyázás gyakorlatában nem érvényesül megalapozott szemlélet. A terület jelentős része telepítés előtt nem részesült alapműtrágyázásban — 1538 hektárnyi. Az évenkénti trágyázásban nem részesült területek aránya szintén magas, a vizsgált esztendőkben maximum 1807 hektárra terjedt ki. Hatására átlagosan évenként hektáronként 1,25 tonna meny- nyiséggel nőtt a termés. A felhasznált műtrágyák egymáshoz való aránya nem egyezik a lucerna tápanyagigényével. A döntő rész nitrogén. A kiadott műtrágyadózisok nagysága a terület jelentős részén olyan alacsony, hogy nem megfelelő hatékonyságú. Kimutatható, hogy a trágyázás hatása hektáronként 100 kilogramm éves NPK mennyiség felett megfelelő. Ez a dózis 2.11 tonna/hektár éves termésnövekedést biztosított. Ez- alatti mennyiségeknél hektáronként ez maximum 0,93 tonna. Az öntözés volumene indokolatlanul kicsi, mivel egyes években 56—637 hektár között változott területe, bár a vizsgált három agrotechnikai eljárás közül a legnagyobb terméstöbbletet biztosította. Mennyisége hektáronként 2,71 tonna. A telepítés előtti szántás mélysége, a trágyázás és öntözés egymással szoros összefüggésben van. A rosszul megválasztott szántásmélység csökkenti a trágyák hatását. Öntözés nélküli termesztés esetén a szántásmélység jó megválasztása még fontosabb, mint öntözés esetén. Réti talajon a három évre kiadott tartalékoló NPK alapműtrágyázás és az első gyázás, valamint a középmélyszántás és 40 centiméteres mélylazítás, öntözés hatására a lucerna termésátlaga elérte a hektáronkénti 13,27 tonna mennyiséget. Ez az érték közelíti a lucerna potenciális termőképességét. A mélylazítás megbízható hatása a második évtől jelentkezett. Kedvezően befolyásolta a lucerna szárazanyag termésének keményítő értékét is. A második és harmadik évben évenként hektáronként 1,29 tonna meny- nyiséggel növelte a szárazanyagtermést. A trágyázás hatása igen jelentős volt mindhárom évben. A lucerna szárazanyag termése a hektáronként 710 kilogramm és 960 kilogramm, három év alatt kiadott összes NPK haVilágjelenség, hogy elsősorban gazdasági meggondolások miatt egyre nagyobb teherautókat, illetve dömpereket gyárt az ipar. A méretek növekedését azonban csak sokirányú műszaki fejlesztés tette lehetővé. Az óriási kocsitestekhez pl. óriási gumiábroncsokat is kell gyártani, melynek szintén rohamosan fejlődik a technológiája. Újdonságot jelentett a cordszö- vet nylonnal és más műszálak-» kai való helyettesítése, a. célszerű futómintázatok kialakítása. valamint legújabban a futófelületnek finom, kopásgátló acélszálakkal való telítése. Az abroncsok méretei még rohamosabban növekedtek, mint a gépkocsik; a fejlesztés célja az volt. hogy ugyanakkora terhelés esetén csökkentsék az abroncsoknak a talajra ható fajlagos nyomóerejét. Így jobb a Úriás dömperek terepjáró képessége, kevésbé teherbíró talajon is biztos a közlekedés. A mai óriási abroncsok szélessége eléri a 70 cm-t, átmérője a 3 métert. Állandóan nő a kocsi összsúlyának egy tonnájára eső motorteljesítmény is. Az erős motor nagyobb üzembiztonságot, kevesebb motorhiba miatti állásveszteséget jelent és Jobban gyorsít. Ma már az óriás gépkocsik 10—12 %-os emelkedőn 10—12 km sebességgel jutnak Az egyre fokozódó kereslet, de ugyanakkor a csökkenő munkaerő-létszám a szőlő esetében is sürgetően követeli a kétkezi munkán alapuló munkaműveletek — közülük is elsősorban a legmunkaigényesebb szüretelés — hatékony gépesítését. Felismerve ezt a sürgető igényt, a kutató és fejlesztő szakemberek éppen úgy, mint a gyártók, a szőlőszürethez is fel. A hatalmas teljesítmény elérését különféle konstrukciós megoldások segítik. A nagyobb egységeket turbó kompresszorral látják el. Az égéstérbe juttatott nagynyomású levegő révén a hengerűrtartalom mellett 10—15 °f„al növelhető a motorteljesítmény. Az üzembiztonságot hatalmas olaj hűtők, újszerű csapágymegoldások, nagy nyomású kenés biztosítja. Ezekkel a kostrukclós megoldásokkal ma már sorozatban gyártják a 60 tonnás gépkocsikat. sőt a 8—10 000 tonna napi teljesítményű külfejtési bányákban megjelentek a 90—100 tonnás egységek Is. Képünkön: a Szovjetunói „Kirov” teherautógyárában nemrég kezdték el egy négyke- rék-meghajtású nagy teljesítményű dömper sorozatgyártását. A gyár termékeit 15 országba exportálják. igénybevehető betakarítógép létrehozásával igyekeztek a termesztők segítségére lenni. A Budapesti Mezőgépfejlesztő Intézet tervezői olyan univerzális szüretelőgépet fejlesztettek ki, amely a bogyósok közül az összes köszméte, a fekete és piros ribiszke, valamint az ezirányú kísérletek bíztató eredményei alapján a málna, sőt a csipkebogyó szüretelésén kívül alkalmas a szőlő betakarítására is. Ez a MEZŐGÉP szekszárdi gyárában előállított és már sorozatban gyártható BGB—1 jelzésű önjáró, mechanikus hajtású bogyós- gyümölcs-betakarító gép, a régóta jól ismert MTZ—50-es erőgép felhasználásával kialakított hidas vázú eszköz- hordozóból és rászerelt szüretelőbői áll. A szüretelő-adapter a hidas eszközhordozó vázhoz ál- líthatóan csatlakozik. Ez egyrészt lehetővé teszi a leválasztó szerkezet beállítását a termésszinthez, másrészt az adaptert felemelve, jobb terepjáró képesség érhető el. A közel méteres hosszúságú üvegszálas poliészterből készült és hidraulikus motorral hájtva, vízszintes síkban mozgó termésleválasztó verőelemei a gyümölcstermő felületet belengetik. A lengéstől adódó gyorsulás és a közvetlen verőhatás következtében a bogyók leválnak. Az egymással szemben lévő verőujjak közel párhuzamosan, az egymás mögött elhelyezkedők 180 fokos fázisel- téréssel lengenek, amitől a szőlősorok színuszgorbéhez hasonló mozgásba lendülnek. A szemközti verőujjak távolságát a lombfal szélességétől ,a termés elhelyezkedésétől és a fajtajellegtől függően, a hajtórúdjaik hosszának állításával lehet a kívántra változtatni. A lengésből adódó gyorsulós és a közvetlen verőhatás következtében a bogyók leválnak. A leválasztott bogyók és fürtök, a leszakadt levélzet- tel, valamint más szennyeződésekkel együtt hullnak le á lejtősen elhelyezkedő felfogótálcákra, amelyekről a részben tisztító hatást is kifejtő fúvóventillátor légáramlata juttatja a bordás szállítószalagra. A szállítószalag felett elhelyezett szívószeles ventillátor a még visszamaradt szennyeződéseket is kiszívja, és az ilyen módon megtisztult termés a haladási irányból oldalra — hidraulikus munkahenger segítségével — 90 fokban elfordítható szállítószalagra kerül, amelyről már a betakarítógéppel együtt haladó gyűjtőszállítóeszköz befogadóterébe hullhat. A szállítószalagokat és a szívöventillátort is az eszköz- hordozó hidastraktoron kialakított hidraulikus rendszer hajtja meg. Mégpedig úgy, hogy a termésmennyiségtől függően, a fokozat- mentes fordulatszám-szabá- lyozásukat teszik lehetővé a hidraulikus szivattyúk, és a hidromotorok közé szerelt mennyiségszabályozó szelepek. A termésleválasztó szerkezet továbbá a termést gyűjtőtartályhoz juttató szállítószalag emelését és süllyesztését, valamint ennek elforgatását szállítási, illetve munkahelyzetbe, hidraulikus munkahengerek végzik el, szintén a hidas eszközhordozó hajtómotorjára épített hidraulikus rendszerrel működtetve. Mindezek végzése közben a traktor vezetése az univerzális erőgépekhez hasonló. A szüretelőegységének vezérlését a mennyiségszabályozó szelepeket működtető és in- dító-fékező karok segtíségé- vel a vezetőülésből egy ember üzembiztosán megoldhatja. A betakarítás a géppel 30— 180 cm-es magassági méretek között végezhető. A területteljesítmény 10 órás műszak alatt a szőlőben 7000 kg/óra áteresztőképesség mellett a termesztett fajtától és a termesztés körülményeitől függően 1,5—3 ha. A betakarítás veszteségei a megengedett veszteséghatárokon belül tarthatók az üzemeltetésre alkalmas feltételek között. — KI. — *
