Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
1980. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Októberi kínálat Színházi bemutatók, kiállítások szórakoztató rendezvények KAPU KELETEN Eligazítás a határátkelő-helyen A szolnoki közművelődési intézmények októberben is N változatos programokkal várják a látogatókat. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ zenei rendezvényei között tallózva elsőként a Szolnoki szimfonikus zenekar Stxauss-estje ígér kellemes szórakozást október 5-én este 7 órától. A zenekedvelők a Bakfark Bálint lant-trió előadásában a középkor és a reneszánsz muzsikájából is ízelítőt kaphatnak október 13-án este hét órától. A könnyűzene kedvelőinek két koncertet ígér októberben a művelődési központ. Elsősorban a tizenévesek örömére szolgál majd október 11-én délután 6 és este 8 órától az Edda együttes koncertje, a középkorúak és az idősebbek pedig Zárai Márta és Vámosi János műsorának -tapsolhatnak október 17-én délután 6 és este fél 9 órától. A szolnoki intézmények több kiállításnak adnak otthont októberben. A képző- művészeti világhét zárásaként október 5-én délelőtt 11 órakor Szandai Sándor szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A hónap kiemelkedő képzőművészeti eseménye lesz — október 11-én délután 4 órakor — Baranyó Sándor festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitója a Szolnoki Galériában. A Ságvári Endre Szak- szervezeti Művelődési Központban október 6-tól tekinthetik meg az érdeklődők Max, a nagystílű öreg betörő és cellatársa Pierre, a kiugrott szeminarista a me- luni börtönben színes televízión nézik a római szentév — minden 25. esztendő — forgatagát. Érdeklődésük korántsem vallási eredetű, csupán azért a különleges érdeklődés a templomok világa iránt, mert Max, az öreg betörő lebukása előtt kincseket ásott el egy Róma környéki kápolna kertjében. Persze, hogy megszöknek. Jean Girault csak úgy rendezhette meg ezt a francia bűnügyi vígjátékot, ha a két börtönlakót a forgatókönyv szellemes trükkjével kihozza a rács mögül és valahogy eljuttatja őket Rómába. Aki a krimi cselekményét előre elbeszéli, az egyéb gonoszságra is képes, szokták mondani, így csak annyit árulhatunk el, hogy papi ruhában élik kalandjaikat. Max püspöki útlevéllel utazik, Pierre abbéként kíséri. Jó ötlet — a szökéshez mindenképpen — ám ettől még a leglaposabb bűnügyi vígjátékok egyike lehetne. De három kitűnő színész, Jeán Gabin, Jean Claude Brialy és Danielle Darrieux játéka „lelket önt” a történésbe. Ha nem is remekmű A Szentév, kitűnően szórakozhatunk. Elsősorban Jean Cabin játéka felejthetetlen, Max, az öreg betörő csupa emberség, humor, Max, a püspök csupa irónia. Jean Gabin utolsó filmszerepe ez a kedves figura. A Szentévben úgy, olyan csendesen búcsúzik nézőitől a szívemberek megformálóinak utolérhetetlen művésze, Jean Gabin, amilyen csendben a mozinézők százmillióinak kedvence lett a Nagy ábránd, a Ködös utakon főhőse. Talán a Szentév az utolsó francia filmek egyike, amely még hitelesen és meggyőzően ábrázolni tudta — Jean Gabin mestere volt ennek — a gáláns betörő, egyáltalán a társadalom peremén élő ember és a loWlodzimierz Zakrzewski lengyel festőművész tárlatát. „Egy földmunkás család hagyatéka” címmel pedig életmód-kiállítás nyílik október 31-én délelőtt 11 órakor a Dalmjanieh János Múzeumban. Több rangos szórakoztató műsorra is sor kerül a hónap folyamán. A néptánc és népzene kedvelői a Csehszlovák Népi Együttes műsorát tekinthetik meg október 6-án délután 6 órától a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. *A helyőrségi művelődési otthonban „Szervusz Szergeji” címmel vidám, zenés gyermekműsort rendeznek október 11-én délután 4 órától. Minden bizonynyal sok érdeklődőt vonz majd a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „Lézer- show” programja, amely október 25-én délután 6 és este fél 8 órától várja az érdeklődőket. Nem kevesebb sikerre számíthat a Randorfi kaszkadőr csoport bemutatója sem október 31-én este 7 órától. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban folytatódik a „Találkozások” című pódiumest-sorozat, amelynek következő vendége — október 15-én este 7 órától — Rádai Imre kiváló művész és Pápai Erzsi Jászai-díjas színművész lesz. A Szigligeti Színházban októberben két bemutatót tartanak; Madách Imre halhatatlan művét, Az ember tragédiáját és Murray Schisgal Szerelem, ó! című vígjátékát mutatják be. vagias rendőr viszonyát. A Max-szerű betörő számára az emberélet a legnagyobb kincs, kimondott szavában fenntartás nélkül hisz az őt üldöző rendőrfelügyelő, — s fordítva. Ahol Max „dolgozik”, ott nem folyhat vér, — de ez ma már csupán a krimi, a műfaj nosztalgiája. A filmbéli — és nemcsak a filmbéli — géprablók — Max ellenpontjai — példája bizonyítja, hogy mennyire megváltozott az erőszak fogalmának tartalma. Jean Gabin mellett egy másik csillag, Danielle Darrieux brillírozik új szerepkörben, ám a „nagy hármas” Jean Claude Brialy játékával válik teljessé, sziporká- zóan szellemes minden közös jelenetük. Igen szépek Guy Suzuki felvételei, hangulatos Claude Bolling muzsikája. — ti — Pávaköri örömök, gondok Megyei minősítőre készülnek az együttesek A KÓTA megyei szervezetének népzenei bizottsága legutóbbi ülésén a megyei és országos minősítő versenyek előkészítésével foglalkozott, és összeállította az 1980—81. évi munkatervet. A pávakörök idei ténykedését, szerepléseit értékelve megállapították, hogy a csoportok aktívan részt vettek a községek társadalmi ünnepségein. Népszerűvé vált a „szomszédolás”, a környező falvak kulturális életébe való bekapcsolódás egy.egy fellépéssel. örvendetes, hogy a megye 27 együttese közül egyre több sikerrel vesz részt a Jászkunság határán kívüli találkozókon, fesztiválokon. A népdalkörök „nagy” problémája az utánpótlás hiánya. Az idősebb dalosokkal — bár igazán lelkesek, szívből énekelnek — nem tudják a karvezetők a tiszta, stabil hangot igénylő népdalcsokrokat a megfelelő színvonalon bemutatni. A községekben működő pávaköröknek általában jó a kapcsolata a helybéli termelő- szövetkezetekkel, de nem mindenütt. Akad olyan csoport, amely csupán a találkozókra való utaztatásban várja a segítséget, de ez a minimális támogatás is elmarad. Nehézséget okoz a kották beszerzése. A KÖTA által ígért kiadványok nem jelennek meg mindig időben, ha egyáltalán megjelennek. Ilyenkor nincs más megoldás, mint válogatni a helyi népdalkincsből, s a találkozókon megtölteni a tarsolyt a hallott műsorszámokkal. A csoportok közti információ- áramlás, a jó kapcsolat gyümölcsözően térülhetne meg a produkciók színesedésében. Jelenleg a tapasztalatcsere a találkozókra korlátozódik. Szorgalmazni kellene a járási, körzeti bemutatókat; s mindenképp hasznos lenne — ha ennek a feltétele megvan — egymás próbáinak látogatása. A pávakörök programját az őszi hónapokban a megyei minősítőre való készülés határozza meg, melyet december közepén Jászszent- andráson, Kunszentmárton- ban és Szolnokon rendeznek meg. A bemutatókon minősített együttesek indulhatnak a jövő évi — a Bartók cente- náriúm jegyében zajló — országos „megméretésen”, Ti- szakürtön, Törökszentmikló- son és a megyeszékhelyen. Ártánd közúti határállomás. Hazánk fontos, keleti kapuja. Nagyvárad alig tíz kilométere van innen. A forgalom most csendes, ritkán tűnik fej egy-egy átutazó kocsi. Nem úgy, mint az éjjel, amikor csupán magyar gépkocsikból ötszáz lépte át a határt. — Szabad szombatra virradóra ez a jellemző — mondja Hámos Miklós határőr törzszászlós. Legalább azóta, mióta nem csak dollárért lehet ijenzin.t venni Romániában. A jószomszédi, baráti kapcsolatok erősítését szolgálta az említett/megkötés eltörlése. Nemcsak a dollár miatt — Persze, nemcsak a „dolláros benzin” vetette vissza az utasforgalmat — magyarázza a 35. szolgálati évét töltő Lovász Gyula határőr őrnagy. — Úgy tűnik, kiutazták magukat az emberek. A rekord 1978-ban volt, amikor hárommillióan lépték át a határt. Az idén eddig kétmillió körül alakul az utasok száma. — Beállt már ez a forgalom, a vártnak megfelelő — vélekedik az őrnagy. Az átkelőhely épületei korszerűek, környezetük szépen parkosított. Öröm lehet itt szolgálni. Az utasokat persze ez kevésbé érdekli — sokkal inkább az, hogy minél hamarabb indulhassanak tovább. így van ez a szomszédos — bi- harkeresztesi — vasúti átkelőhelyen is, ahol naponta hat pár nemzetközi gyors utasait kell ellenőrizni. Lovász Gyula őrnagy szerint nem kis gondot okoz ez az állománynak. — Az éjjel is fél háromkor futott be az a gyors, amelynek már fél nyolckor meg kellett volna érkeznie. Elképzelhető, hogy a tér-, vezésben, a szervezésben, az állomány leterhelésében mennyire negatív szerepet játszanak az ilyen tények. Ráadásul a szerelvények túlzsúfoltak. A tapasztalatok szerint Budapestről is kellene gyorsvonatokat indítani a román, vagy a bolgár tengerpartra, és akkor elviselhetőbb lenne az utazás, nem lenne ilyen tumultus. Hasonlókat lehet elmondani az autóbuszutakról. Hetente egy — többnyire agyonzsúfolt — járat indul Budapestről Nagyváradra. Mejggondic&andó lenne egy Szolnok—Nagyvárad közötti járat létesítése is úgy mint a Debrecen—Nagyvárad közötti. Annál is inkább, mivel a határátkelőhely parancsnoka szerint: — Egyre jobban előtérbe kerülnek a társasutazási formák. A vállalatok is sok autóbuszt indítanak. ügyeskedőkből kárvallottak Mindez persze más szervekre tartozik, nem a határőrök dolga. Az átkelőhelyen szolgálatot teljesítőket elsősorban az foglalkoztatja, hogy az utasoknak rendben van-e az útlevelük, betart- ják-e a vám- és devizaszabályokat. Lovász őrnagy nem teljesen elégedett: — Sok ember nincs tisztában a szabályokkal. Azt megnézik például. hogy van-e „üres ablak” az útlevelükben, de hogy az útlevél érvényes-e még, arra már nem figyelnek. Sokan százas és ötszázas címletű bankjegyeket akarnak magukkal vinni. Ezt sem szabad. Ugyanígy betétkönyvet kivinni. — Milyen indokkal visznek magukkal betétkönyvet? — Az egyik azt mondja: nem merte otthon hagyni, hátha elviszik a betörők. A másik elintézi annyival: a kocsiban felejtettem. Több tízezer forint betét esetén természetesen elfogadhatatlan ez a feledékenység. Ugyanez vonatkozik a tájékozatlanságra az utas által vitt áruk esetében, hiszen minden megyében van vámhatóság, amelyik szívesen ad felvilágosítást. Jobb ismerni a szabályokat és megelőzni a kellemetlenségekét, a szabálysértést, illetve a vám- és devizabűntettekért jogosan járó büntetést. Ezzel mindenki egyetért, ügyeskedők mégis mindig akadnak. Főleg azt nem értik meg, hogy bizonyos cikkeket — például szőnyegeket, piperecikkeket, híradás- technikai cikkeket, még a kiviteli érték alatt sem lehet kivinni. A külföldre utazóknak egyébként — legalábbis ezen az átkelőponton — most ezek mennek slágerszámba, meg a gyógyszerek — főleg a fogamzás- gátlók. Ez utóbbiakból esetenként százszámra kerüljek elő délceg férfiak táskáiból. Ékszer a benzintankban A határőrizeti és a vámhivatali szerveket persze nemcsak tudatlanságot mímelve próbálják — általában eredmény nélkül — becsapni. A találékonyság széles skáláját bontakoztatják ki a „dörzsölt” utasok. Lopott és „kölcsönkért” útiokmányokkal is próbálnak például átjutni a határon. A próba persze — a közmondással ellentétben — ritkán szerencse. Tanúsíthatja ezt az a csehszlovák állampolgár is, aki lopott okmányokkal igyekezett a köztörvényes bűneiért járó büntetés elől menekülni, de Ártándnál horogra került. Azt sem kíséri több szerencse. aki a nemzetközi gyorsvonatok forgózsámolyán, padlásterében vagy a ‘ceherszerelvények árui között lapulva próbál átjutni a határon. Az itt szolgálatot teljesítők nagy rutinra és ember- ismeretre tettek szert. Az átkelőhely parancsnoka derűsen említi: — Romániába utazott egyszer gépkocsin egy öreg ' osztrák. Váltig bizonygatta, hogy nincs nála egy fia lei sem. A vámtiszt megkérdezte tőle: „És ami a cipőjében van?” Az osztrák elképedt és csak annyit kérdezett: „Honnan tudja, hogy oda tettem?” Meglehetősen savanyú képet vágnak azok a kamio- nosok is, akik járművének „halálbiztos” rejtekhelyeiből — például a fényszórókból -— előkerülnek a csempészáruk. Ha valaki rajtaveszt,- fizetnie keLL Mégis sokan vállalják a veszélyt. Aztán már késő bánat, eb gondolat. Az az utas sem gondolta például, aki a benzintankba dugta az ékszerét, hogy olyan drága lesz számára Ártándon a benzin. A házas társak általában véd- és dacszövetséget kötnek — mégsem árulnak el mindent egymásnak. Ezért aztán kész cirkusz, ha a vámvizsgálatnál kerül elő a férj dugeszpénze. A családi tűzfészek lángja itt is fel- fellobban ilyenkor. 'Olyan esetben is, amikor valamelyik fél kiviteli tilalom alá eső cikket társának tudta nélkül akar kicsempészni az országból, és itt kiderül. — A múltkor is volt ilyen eset — meséli a parancsnok. — A férj váltig bizonygatta, hogy semmit sem tudott felesége szándékáról. Hittük is, meg nem is, hiszen így ő kibújhatott a büntetés alól. Amikor azonban magukra hagytuk őket. és a férj felpofozta nejét, hitelt adtunk szavának. Beszélgetés köziben figyeltem a szolgálatot teljesítők udvarias, gyors ügyintézését. Szemmel láthatóan örömmel végzik munkájukat. — Nem teher számunkra a megfeszített szolgálat — mondja Lovász őrnagy —, ha az utasok fegyelmezett magatartással segítenek bennünket. Ez nemcsak nekünk jelent könnyebbséget, hanem előny származik belőle az ő számukra is. hiszen ha rend van, gyorsabb a forgalom. Akinek meg valamilyen gondja van, szóljon, szívesen segítünk: Nem érheti szó a ház eleiét Az átkelőhelyen járva könnyű meggyőződni arról, hogy a felsőbb szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szolgálat kulturált ellátásában ne legyen fennakadás. Búcsúzáskor azt kérdezem a parancsnoktól, hogyha külföldre utazik valaki az itteni állományból, ugyanúgy betartja a szabályokat, ahogy itt megköveteli? — Csúnya dolog lenne, ha nem így tennénk. Nálunk turista az egész csalód. Nemrég voltunk például Csehszlovákiában. Mindösz- sze egy fokost hoztam emlékbe. Velünk nem sok baj van a határon. De így van ez a többieknél is. A törzs- zászlós például Nagyvárad- . ról nősült, így gyakran járnak át — de még azt sem viszik-hozzák, amit szabadna. Nálunk nem érheti szó a ház elejét. Simon Bél» — vfs — A Népszínház szeptember 26-án Lentiben mutatta be Hasek „Svejk a derék katona” című művét. Csongrádi Mária rendezésében. Képünkön: Téren Gizi és Mészáros Mihály mraEGYZET A Szentév
