Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Idős emberek és téeszek között aláírásra várnak az eltartási szerződések Gondtalanabbá válhat az öregség Részben a szocialista brigá­dok segítségével, részben sa­ját építő részlegének közre­működésével a mezőhéki Táncsics Tsz nyolc szoba- konyhás-éléskamrás lakrészt alakított ki, mely alkalmas idős, elhagyott főleg tanyán élő tagjainak elhelyezésére. Ezeket ingyenesen bocsátja a rászorultak rendelkezésére. Akiknek közülük tanyája van külterületen, azt tőlük meg­vásárolja, egy összegben ki­fizeti a tsz. Jól bevált gyakorlat ez. megszűnteti a Bács megyé­ben készült tv-filmben lá­tott, elszomorító állapotokat, ugyanakkor az idős embere­ket nem szakítja el a falukö­zösségtől, mintha, pl. szociá­lis otthonba kerülnének. Könnyen megoldható napi élelmiszer és egyéb szükség­leti cikkeik beszerzése, közel az orvos, a jó ivóvíz, stb. A lakrészeket elhagyott épület felújításával alakították ki, szerény költség merült fel csupán. Hasonló módon sze­retnék tovább fejleszteni ezt a gondoskodást. Hatszáznál több a közös gaz­daság nyugdíjasainak, jára­dékosainak száma: a tagság 40 százaléka. Nyugdíjelőké­szítő bizottságuk nincs ugyan, de az SZTK-ügyintézőjük jó ismerője a nyugdíjtörvény­nek, és nagy alapossággal, lelkiismeretességgel nyújt tá­jékoztatást az idős tagoknak, készíti elő az igényléseket. Két éve 25, tavaly 30, az idén eddig 37 tag vette igénybe segítségét. Más módon is tö­rődnek, foglalkoznak az öre­gekkel, erre a vezetőség nagy gondot fordít. Anyagilag is támogatják azokat , akiknek nyugdíja; járadéka nem éri el a két ezer forintot! E célra az idén 679 ezer 700 forintot fordítottak, s belőle 449-en részesültek. Gyakran mondjuk, hogy látványos eredmények nem születnek, mégis egyre sok­rétűbb és összehangoltabb az az állami és társadalmi te­vékenység, mely a megye magukra maradt, idős lakóit — sokszor hozzátartozóik, gyermekeik helyett — felka­rolja. A javukra nyitott csekkszámlán összejött '736 ezer forint csepp csupán a tengerben, ám az öszegből gondoskodó szociális intéz­mények működését fejleszté­sét segítő társadalmi munka­akciók sokszorosára növelik e forintokat. A folyamatban lévő beruházások, felújítások időbeni; gondos előkészítésével megvalósításuk segítségével a lakosság, a vállalatok, intéz­mények. szövetkezetek sokat vállalnak át az államra nehe­zedő terhekből. A munkahelyek elsősorban saját nyugdíjasaik életkörül­ményein igyekeznek segíteni, ebben a mezőgazdasági szö­vetkezetek különösen sokat tesznek, hiszen náluk az át­lagosnál több az időskorú. Űj utakat is keresnek a támoga­tás módjára. Ilyen útkeresés is folyik a héki Táncsicsban. A módosított Polgári Tör­vénykönyvről szóló 1977. évi IV. törvény 586.\ §-ának (1) bekezdése megteremtette an­nak lehetőségét, hogy az egyedül maradt idős embe­rekkel tartási és örökösödési szerződést az állampolgárok mellett, kötelezettként jogi személyek is köthetnek. A megyei tanács vb igazgatási osztálya először az idős em­berek és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közötti szerződések megkötéséhez dolgozott ki ajánlást, ami iránt elsőként éppen a Tán­csics Tsz tanúsított érdeklő­dést, és képviselői közre is működtek a részletkérdések kidolgozásában. A szerződés- tervezetek elkészültek már, de még egyet sem írtak alá. Első lépésként a Táncsics Tsz működési területének há­rom községben — Mezőhéken, Mesterszálláson és Rákóczi- újfaluban — felmérték, kik azok a közvetlen hozzátarto­zó nélküli öregek, akikkel esetleg tartási szerződést köt­het a tsz. Mintegy 50 ilyen idős embert találtak a szoci­ális bizottság, az ifjúsági szervezet és a nőbizottság tagjainak közreműködésével. Velük ilyen értelemben fog­lalkoznak, beszélgetnek és a helyi tanácsokkal közösen igyekeznek a tájékozódás után a megvalósítás útjára lépni. —rónai— A HOLNAP VÁROSA Felsőfokú központról, Szolnokról, felsőfokok nélkül magasságá­ból csodála­tos látványt nyújt a város: az ezüstösen csillogó Ti­sza lustán nyújtózik a gátak között, a Zagyva szeszélyesen tekergő szalagja pántlikát von a magasházak köré. A toronyházak, mint jelzőpontok emel­kednek a középmagas, alacsonyabb épületek vagy éppen földoh kuporgó házak között. Milyen üdévé, barátsá­gossá teszi a városképet a fák zöldje! És amikor az utcákat járjuk? Akkor milyennek látjuk? Szolnok sajátos helyzetben levő település. Gyönyörű a fekvése a két folyó találkozásánál —, de ez az áldás átok is volt valamikor. Bár hosszú év­századokra nyúlik vissza történelme, műemlék vagy műemlék jellegű épü­lete alig van. Elsöpörték a föld színé­ről a történelem viharai — a város túl­ságosan is a „népek országútján” fe­küdt. A régi, a valamikori Szolnok hangulatát a Tabán és a város mun­káslakta kerületei őrzik. A Minisztertanács 1971-ben fogadta el az országos településhálózat-fejlesz­tési koncepciót. Annak értelmében a városokat, a községeket településkate­góriákba sorolták, és hozzávetőlegesen az ezredfordulóig e jellegüknek meg­felelően kívánatos fejleszteni őket. Szol­nokot — hat másik várossal együtt — felsőfokú központnak jelölték, ami azt jelenti, hogy vonzáskörzetére kiterje­dően — körülbelül 240—250 ezer em­ber számára — el kell látnia a gazda­ság, az igazgatás, az oktatás, az egész­ségügy stb. megyei szervező-irányító, szolgáltató funkciókat. A településhálózat-fejlesztési koncep­ció eélokat jelölt ki. irányt szabott, de nem tartalmazott kötelező fejlesztési ütemet. Azt viszont előírta, hogy a ta­nácsoknak a hosszú és a középtávú területfejlesztési tervekben kell meg­határozniuk, hogy a koncepció javas­lataiból mi és milyen mértékben, mi­kor valósítható meg. Szolnok is — mint minden más tele­pülés — szerepkörét tehát csak fejlő­désében töltheti be úgy, ahogyan arra a gazdasági helyzet lehetőséget ad. A városi tanácsnak az ötödik ötéves terv­ben 1,5—1.7 milliárd forintja volt fej­lesztési céljaira. Ehhez még körülbelül 200 millió forintot vett át a tanács kü­lönböző vállalatoktól. Ismerve a nép­gazdaság helyzetét, és az előttünk álló feladatokat, valószínű, hogy a hatodik ötéves tervben szerényebb lehetőségek között kell gazdálkodnia a városi ta­nácsnak. Éppen ezért minden forint ki­adását alaposan meg kell gondolnia, előrelátóan, takarékosságra törekedve tervezheti a város holnapját, következő öt évét. Az a cél nem változik, hogy Szolnok mind közelebb kerüljön sze­repköréhez. hogy fokozatosan elégítse ki lakói igényét, hogy szép, korszerű és jellegzetes legyen a városkép, meg­feleljen a mai kor esztétikai követel­ményeinek. hogy magas színvonalú le­gyen a környezeti kultúra. így lehet egyre jobb a város lakóinak közérzete. A megyei pártértekezleten általános követelményként fogalmazódott meg, de Szolnokra is érvényes: a tanácsok munkájában nélkülözhetetlen a telepü­lés helyzetének, a lakosság, a közüle- tek szükségleteinek, de a lehetőségek­nek is alapos ismerete. Ezek egybeve­tésével kell kimunkálni egy-egy tele­pülés előrehaladását. Ne a vágyakat foglalják tervekbe, hanem megoldható,, de előremutató feladatokra vállalkozza­nak. szerint gondol­kodunk, Szolnok fejlődéséről, a mai városképről, akkor — mint az a városi pártértekez­leten elhangzott — a jelentős eredmé­nyek elismerése mellett tudnunk kell, hogy a jó átlag mögött egyenetlensé­gek, tennivalók sora húzódik meg. — Szolnok nem eléggé jellegzetes vá­ros — jelentette ki Molnár Attila vá­rosrendező, a VÁTI műteremvezetője, amikor e témáról beszélgettünk. — A lakosság számának gyors növekedése miatt robbanásszerűen kellett terjesz­kednie, tömeges lakásépítésre volt és van szükség, és az új városrészek el­nyomták a település régi arculatát, így például a Zagyva parti lakótelep. Sze­rencsére az értékes Tisza-partj város­rész (a Tisza, a Május 1., a Beloiannisz út és a Tisza-híd által határolt terü­let) még viszonylag érintetlenül meg­maradt. Ennek szépségét, sajátos han­gulatát érdemes a továbbiakban kibon­takoztatni. Egy város karakterét egyrészt a szer­kezete adja, ami hosszú évtizedek alatt alakul ki. A felszabadulás után Szol­nok egyike volt azoknak a városoknak, ahol már 1946-ban általános városren­dezési tervet készítettek. Lényegében annak alapján épült meg a Ságvári körút, a második Zagyva-híd, és már az kijelölte, hol vezet a majdani Északi körút. Aztán 1960-ban az élet diktálta új követelmények miatt (15 éves lakásfejlesztési terv, vasúti re­konstrukció) újabb általános rendezési tervet kellett készíttetnie a tanácsnak, majd 1970-ben ismét másikat, ami már kijelölte a két vasútvonal közti terü­letet (az akkori Kisgyepet), amerre a város terjeszkedhet. Ezek az újabb ter­vek a régi városszerkezeti elképzelése­ken nem változtattak, mint ahogyan lé­nyegében megőrizte az a városépítési koncepció is, amelyet a VÁTI készített el 1978-ban Szolnokra és településcso­portjára, ami szűkebb értelemben hét környező községet, tágabb vonatkozás­ban 32 települést foglal magában. Az általános városrendezési terv alapján Szolnok 22 különböző terüle­tére készült részletes rendezési terv. A VÁTI most megbízást kapott a vá­rosi tanácstól, hogy ezek közül vizsgál­ja felül a városközpont — a vasútállo­mástól a Szabadság térig terjedő, az út bal oldalán levő terület részletes rendezési tervét. Ez egyfajta felisme­rése annak, hogy a városközpont to­vábbépítésében új helyzet alakult ki. A tíz évvel ezelőtt készült terv Szol­nok központját tulajdonképpen csak egy viszonylag szűk területen belül jelölte meg. A fejlődés gyors üteme azonban megkövetelte, hogy a város- központ fogalmát az előzőnél nagyobb területre terjesszék ki. Az eredeti terv­ből a megyei pártbizottság székházán, a Centrum Áruházon, a Pelikán Szál­lón és az irodaházon kívül más nem épült fel, mert nem volt rá pénz. Ez érthető és olyan indok, amit el kell fogadni. Csakhogy: a szürke épület- együttesek mellett beépítik az eszté­tikailag kifogástalan megyei művelődé­si központ épületének egyik oldalát is. a csupaüvegfal már nem érvényesül kellően. Nincs, „levegője” már annak a területnek sem. Persze, erre is van magyarázat: az építkezésekhez nagyön drága a területelőkészítés, ezért minden közművesített helyet fel kell használ­ni. Ez a szemlélet viszont már vitat­ható, hiszen nem mindegy, hegy ho­gyan. egy vá­ros han­gulatához, sőt elen­gedhetetlen az, amit forintban nem lehet mérni. Granasztói Pál a modern városképről szóló tanulmányában így vélekedik erről: „A fák. a növényzet, a zöld általános és jellegzetes elemévé vált a városképeknek ... A modern vá­rosépítés — és nagyobb szabásúan, mint valaha — tereket és tömegeket, ezek együtteseit, csoportjait alkotja a mai és az eljövendő élet szükségletei szerint, s ezeknek újszerű rendje ké­pekben revelálódik számunkra ...” Nos, éppen ezek a terek és zöldek, a harmonikusan egymáshoz illeszkedő épületegyüttesek hiányoznak most ab­ban a kicsi magban, amelyet a köz­nyelv városközpontnak nevez; Ezért jó és örvendetes, hogy a városi tanács ve­zetői megrendelték a városközpont részletes rendezési tervének felülvizs­gálatát, módosítását. Remélhetőleg olyan terv készül, ami megfelel a táj, a város jellegének, amelynek megvaló­sítása sajátos arcúlatot ad. és amit — ha jóváhagy ar város .tanácsa, követke­zetesen érvényesítenek is. Csak akkor változtassanak rajta, ha azt az élet pa- rancsolólag írja elő, de a távlati célo­kat nem mellőzve. Szolnok másik nagy — a közérdek­lődés központjaiban levő — épülő vá­rosrésze a Széchenyi lakótelep, amely, ha teljesen felépül, több mint húszezer embernek ad otthont, és mai áron szá­mítva mintegy 4 milliárd forintban lesz. Az ott folyó munkákból is levonható néhány tanulság. A város vezetői — szem előtt tanítva a megyei pártértekezleten elhangzotta­kat — igyekeztek a lakásokhoz kap­csolódó infrastrukturális létesítménye­ket mielőbb felépíttetni. E dicséretes törekvésnek már megvannak az első eredményei, az új iskola, óvoda, böl­csőde, ABC. Bizonyítja, hogy tudják: nemcsak lakni, de élni is akarnak az emberek az új lakótelepen, amihez hozzátartozik a környezeti kultúra je­lentős fejlesztése is. Ezen a téren je­lentős változások remélhetek a most kezdeményezett környezetvédelmi ak­ciótól. A lakótelepről más is eszébe jut az embernek. Az egyik: nem árt, ha mi­előbb elkészül egy lakótelep épületei­nek színdinamikai terve, mert azáltal elkerülhető az egyhangú vagy a rikító színezés. (A Széchenyi lakótelepen most minden piros, reméljük, mire a terv valóság lesz, különböző, egymással össz­hangban levő színek árnyalatai uralják majd azt a, városrészt.) Hadd tegyük hozzá, a közérzetet javító, szakszerű, színdinamikai tervezésre a felújítások­nál és sortatarozásoknál is szükség van. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a lakás­építés bármely formájában, a városépí- • tésben, az épületek elhelyezésében, esz- . tétikai megjelenésében nem lehet helye az igénytelenségnek. A másik, almi az embernek eszébe öt- lik, az egy közmondással függ össze: A 23. emelet Ha az előbbiek A városképhez, karakteréhez hozzátartozik. „Sok bába közt elvesz a gyerek”. A Széchenyi lakótelepen elkezdett garázs­építésekről van szó, amelyet azóta a tanács leállíttatott, másutt keresve he­lyet, más formában kielégítve a lakóte­lepiek igényét. Az történt ugyanis, hogy hogy az egyik tervezőintézet — ez a VÁTI — készítette el a részletes ren­dezési tervet, a másik — a Kelet­magyarországi Tervező Vállalat — a be­építési tervet, és a garázsok létesíté­sének kivitelezési tervét már egy har­madik. „Am;it a lakótelepen láttunk az csak nyomókban hasonlít az el kép. .'le­sei nikre — mondták a .vendég’ terve­zők. — A kiviteli terv eltér elképzelé­seinktől, így balesetveszélyesek és nem esztétikusak a garázssorok.” Szolnok más gond­jaira is felhívja a figyelmet. Az egyik: a városi tanács műszaki osztályának a jövőben több időt kellene fordítania az építési kérelmek elbírálására, az enge­délyek kiadása során nagyobb igényes­ségre, megfontoltságra volna szükség. (Lásd: értékes területeken kifogásolha­tó részleges beépítések, garázsépítés a város belső területein, Tiszaliget beépí­tése stb.) A másik: Szolnokon eddig már több mint húsz tervezőintézet tette le a „névjegyét”, és ahány tervezőintézet, annyi elképzelés. Ügy tűnik, egy kicsit a kísérleti nyúl szerepét is betöltölte megyeszékhelyünk. Most végre a ta­nácsnak lesz városi főépítésze, akinek remélhetőleg módja lesz a kezdeménye­zésekre és a jogköre arra, hogy a sok­féle tervezői elképzelést képi megjele­nésében, hangulatában egymáshoz il­lessze, aki azt mondhatja: állj. ez nem lehet, mert ez nem esztétikus, így el­rontja a városképet, ez nem illik Szol­nak sajátos arculatához, hangulatához, ha úgy tetszik, karakteréhez. Aki nem engedi a jövő ellenében a pillanatnyi vélt érdekeket érvényesülni, aki a szak- igazgatási szervvel együttműködve kö­vetkezetesen képviseli a közérdekeket. Hazai vagy külföldi városfejlesztési gyakorlatok bizonyítják: kellemes, esz­tétikailag is élményt nyújtó építészeti együttesek akkor jönnek létre, ha van egy építész egyéniség (mint Kecskemé­ten Kerényi), vagy egy csoport (mint Zalaegerszegen), amely a városfejlesz­tési koncepció megalkotását és megva­lósítását legalább egy évtizedig vagy tovább irányítja. Ez egyik biztosítéka annak, hogy a városfejlesztés, város­építés ne legyen darabos, hogy ne le­gyen sok az esetlegesség, amire sajnos, Szolnokon van példa. Ennek egyik oka lehet, hogy húsznál több tervezőintézet formálta a várost. A más megyékben élő tervezőmérnö­kök, a fővárosi városrendezők között sok kiváló tehetség van, de ők Szolnok­ra mindig csak vendégségbe jönnek, következésképpen nem érezhetik át — talán nem is érthetik meg —, mi az, ami minket e városhoz köt, miért sze­retnénk, ha sajátos, máshoz nem hason­lítható arculatot adnának ennek a Ti- sza-parti városnak. Ügy véljük, itt az ideje, hogy a SZOL- NOKTERV munkatársi gárdáját meg­erősítsék, hogy több, országosan kvali­fikált szakembere legyen, amelynek elő­feltétele, hogy a városban nagyobb igény támadjon alkotóképes építész szak­emberek iránt. A SZOLNOKTERV-et érdemes volna alkalmassá tenni arra, hogy Szolnokra és más településekre is tervezhessen; olyan munkákat, ame­lyekre jelenleg elsősorban több fővá­rosi és néhány megyei tervező vállalat jogosult. A vállalatnál sok tehetséges fiatal szakember van, többen pályadíjat is nyertek. (Például a Tabán rendezési tervéről elismerően nyilatkozott az Or­szágos Műemléki Felügyelőség.) Az itt élő tervezők, városrendezők bizonyára nemcsak a tudásukkal, az eszükkel, ha­nem a szívükkel is „álmodnák” a jövő Szolnokját. Ma Szolnok kialakulatlannak tűnő, kicsit felemás, kicsit uniformizált tele­pülés. Még nem bontakozott ki sajátos karaktere, nem tükröződik építésén, hogy öreg és mégis fiatal város, hogy országrészek, az idegenforgalom kapu­ja. hogy fiatalok a lakói, hogy ez a me­gye legnagyobb diákvárosa. Ma még mintha nem őriznénk, nem vigyáznánk és nem hangsúlyoznánk eléggé a város­építésben Szolnok nemes értékeit, s a gyakorlatot megfigyelve úgy tűnik, nincs kialakult, stabil értékrend a város kü­lönböző területei között sem. a minőség jegyében esz­tétikusán, igényesen, ötletesen tovább építeni, szé­píteni, otthonosabbá varázsolni számunk­ra Szolnokot. így lesz tartósan méltó történelméhez, rangjához, funkciójához — jelentőségéhez. Ám tuidinunk kell. hogy a város fejlesztése, építése nem csupán állami feladat, nem szűkíthető le pénzügyi kérdéseikre, hanem magá­ban foglalja a kollektív otthonteremtés gondolatát és felelősségét, a lakosság cselekvő közreműködését is. Varga Viktória A cél adott: Ez a garázsügy Pihenőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom