Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 26. KÜLPGLÍTtKAÍ * KÖRKÉP Genf: II lét párbeszéde Rakéták, atomfegyverek a szőnyegen I Genfben a szakértők között megkezdődött az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról a szovjet—ameri­kai tárgyalás. A szovjet kezdeményezésre létrejött meg­beszélés a majdani SALT—III. előkészítését szolgálja. A múlt hét elejétől újság­írók, televíziós csoportok vá­rakoztak a svájci konferen­cia-városban a szovjet— amerikai tárgyalás megkez­désére. A küldöttségek meg­érkezése után nyilvánvalóvá vált: Moszkva és Washing­Mindazonáltal a genfi megbeszélések különlegesen nehéznek ígérkeznek. Az el­ső találkozókon még az sem dőlt el, hogy miről is tár­gyaljanak a küldöttségek? Emlékeztessünk: a hadá­szati fegyverzetkorlátozásról folytatott szovjet—amerikai tárgyalás menetrendjének a második SALT-szerződés után kerülne sorra olyan megállapodás megszövegezé­se, amely már az Európában elhelyezett nukleáris fegy­verzetet 'is érinti. A Szovjet­unió egyúttal jelezte, hogy előbb-utóbb a brit és a fran­cia atomfegyverekről szintén tárgyalni kell. Tavaly azon­ban a NATO olyan lépést tett, amely az európai kato­nai egyensúly megbomlásá­val, új rakétafegyverkezési versennyel fenyeget. Az úgynevezett euroraké- tákról van szó. Arról a terv­ről, hogy az elkövetkező években a nyugat-európai NATO-államok területén 572 amerikai, középhatótávolsá­gú rakétát helyeznek el. Ezt a fejlesztést, amely fenyegeti a szovjet—amerikai hadá­szati egyensúlyt, azzal indo­kolják, hogy a Szovjetunió korszerűsítette középhatótá­volságú rakétaerőit. Csak­hogy ezeket a rakétákat, amelyek kizárólag a Szov­jetunió területén állomásoz­nak, azért állították fel, hogy kiégyensúlyozzák a Nyugat­A Schmidt—Brezsnyev meg­beszélés után ismeretessé vált: a Szovjetunió még a SALT—II. ratifikálása előtt hajlandó megkezdeni á kér­déskörben a. tárgyalást. A genfi megbeszélés elne­vezése vitatott a kezdet pil­ton tapasztalt szakértőket küldött Genfbe, olyan dip­lomatákat, akik a SALT—II. szerződés hosszú és nehéz tárgyalás-sorozatán bizonyí­tották képességüket a kom­promisszumok megtalálásá­ban. Európában lévő. előretolt amerikai nukleáris rakétá­kat távolsági vadászbombá­zókat, valamint a brit és a francia atomütőerőt. Üj NATO-rakéták elhelyezése Európában tehát nem indo­kolt. A Szovjetunió ezek után is hajlandóságot muta­tott rakétái számának egyol­dalú korlátozására, ha a NATO eláll „eurorakéta-ter- vétől”. A nyugati országok azonban nem ragadták meg az alkalmat, s tavaly decem­berben, brüsszeli tanácsko­zásukon határozatot hoztak arról, hogy az NSZK, Belgi­um, Hollandia, Nagy-Britan- nia és Olaszország földjére amerikai, középhatótávolsá­gú atomfegyver-hordozóesz­közöket telepítenek, olyano­kat, amelyek szovjet célpon­tokra irányulnak. Tavaly december óta a nemzetközi politikában vi­haros hónapok teltek el és sok más mellett ez a kérdés szinte állandóan a napiren­den szerepelt. Moszkva mindannyiszor emlékeztetett rá, hogy ez a lépés vezetett a kelet—nyugati kapcsolatok lehűléséhez. Szükséges tehát, hogy az említett rakéták ne kerüljenek Európába. Meg­tárgyalták e kérdést Schmidt nyugatnémet kormányfő moszkvai látogatásán is és a kancellár közvetítése hozzá­járult a párbeszéd felvételé­hez. lanatától. Az amerikai fél ugyanis, a saját terminoló­giáját használva, úgy akarta feltüntetni, rnintha a napi­renden csak a Szovjetunió oldalán lévő rakétákról le­hetne szó, illetve azokról a még nem létező amerikai fegyverekről, amelyek tele­pítését a NATO decemberi határozata előírja. Moszkvá­ban ezért rámutatnak: az adok-veszek ilyen amerikai felfogása elfogadhatatlan. Megállapodásra, a fegyver- rendszerek leépítésére, s az új fegyverkezési hajsza el­kerülésére csak akkor lehet számítani, ha Washington betartja a katonai paritás ál­tala is elismert elvét. Tehát: a hadászati mérleg részét képező élőretolt amerikai hordozóeszközök ritkításáról, vagy leépítéséről is tárgyal­ni kell! A Pentagon vonakodik et­től. Ügy tünteti fel, mintha ezek nem is léteznének. Pe­dig a szocialista országok közelében lévő repülőterek­ről, a partmenti vizeken ha­józó anyahajókról és tenger­alattjárókról a Szovjetunió területén lévő célpontokat is fenyegetnek az atomrobba­nófejekkel ellátott légibom­bák, rakéták. A tárgyalásso­rozat elnevezésének — han­goztatják Moszkvában — erre utalnia kell. Sokezer Hirosima Mindez nem formális vita., A szocialista nagyhatalom képviselői számtalanszor ki­fejtették: érdekük a nukle-. áris leszerelés. Európában már annyi atomfegyver van, ami a hirosimai bomba pusztító erejét sokezerszere­sen múlja felül. A leszerelés, a fegyverzetkorlátozás azon­ban kizárólag a kölcsönösség alapján mehet végbe. A tör­ténelem arra tanít, hogy az egyoldalú engedmények meg- engedhetetlenek ilyen súlyú stratégiai kérdésekben. A Szovjetunió azon van, hogy a dialógust, a lét pár­beszédét fenntartsa. Szüksé­ges a megbeszélés folytatá­sa, a kölcsönös megértés ke­resése. Csak így lehet elke­rülni, hogy az enyhülés ered­ményei még komolyabb ve­szélybe kerüljenek. Ez az egyetlen módja a minden korábbit felülmúló fegyver­kezési verseny elhárításának. Miklós Gábor Az 572 rakéta története Elnevezés — vita Ember és telelem Milliók gondja A munkanélküliség az idén több nyugati országban ro­hamosan gyorsul. A mai helyzet mind jobban emlé­keztet az 1929—33-as nagy válságra. A jelenlegi zűrzavarról szóló statisztika napról-nap- ra aggasztóbb. Nagy-Britan- niában a nyár végén a mun­kanélküliek száma megha­ladta a kétmilliós főt. Ilyes­mire a szigetországban az utóbbi ötven évben nem volt példa. A Közös Piac or­szágaiban — a közösség tör­ténetében először. A munkanélküliek száma elérte a hétmillió főt. Az USA-ban, az elnökválasztás előtt, csaknem minden ti­zedik munkaképes amerikai munkahelyet keres. A prog­nózisok pedig különböznek a választások előtti beszédek sokszor túl derűs hangnemé­től. Különösen aggasztó, hogy számos nyugati közgazdasá­gi szakember a munkanél­küliséget „társadalmilag cél­szerűnek” véli, A munka- nélküliség célszerűségének még a tudományos „mutató­ját” is kidolgozták. Az USA- ban például az ötvenes évek­ben ez a „mutató” a munka­képes lakosság két százalé­ka, a hatvanas években vi­szont már négy százaléka volt, 1974-ben pedig az ame­rikai elnök gazdasági kon­zultatív tanácsa ezt az érté­ket öt százalékra emelte. Vagyis, az USA-ban „célsze­rűnek” tartják, hogy körül­belül ötmillió ember bizony­talanságban éljen. Célszerű, de kiinek? Vajon az ember valóban csak a gépi civilizá­ció nyersanyaga lenne? A Szovjetunióban szerencsé­re a lakosság teljes foglalkoz­tatottságát tartják „társadal­milag hasznosnak”. Minden munkaképes embernek van munkája. A szocializmus ötven évvel ezelőtt, éppen a nagy gazdasági világválság legnehezbb éveiben egyszer s mindenkorra megszüntette a munkanélküliséget. A Szov­jetunióban a munkához való jogot nemcsak az. alkotmány mondja ki. az a gyakorlatban valósul meg. Az embereknek van számos problémájuk, ne­hézségük, s ez természetes egy olyan társadalomban, amelynek gazdasága, tudo­mánya és kultúrája dinami­kusan fejlődik. De nem fe­nyegeti őket a félelem, hogy kenyér nélkül maradnak — sőt, az ország egyik legna­gyobb problémája a mun­kaerő állandóan növekvő hiánya. Gyennagyij Piszkarjevszkij az szkp XXVI. kongresszusára készülődik I kommu- nisták és az egész szovjet társadalom figyelme napjainkban a párt beszá­molási és választási idősiza- kára irányul, mely megelő­zi a jövő év februárjára ösz- szehívott XXVI. kongresz- szust. A gazdasági élet állandó fejlődése, á nép életszínvo­nalának emelését biztosító nagyszabású intézkedések különösen figyelemreméltó­ak a nyugati világ válságai­nak hátterében; ám ez ön­elégültséget is szülhet, mivel az idő a szocializmus javára dolgozik. A kommunistákat azonban mind,enekelőtt az kell hogy izgassa, hogy ők mint a társadalom élcsapata, ideológiai-nevelő és szervező munkájukkal megteremtsék a társadalmi életben, a tár­sadalmi viszonyok fejleszté­sében, az egyéni szabadság­jogok bővítésében az új, ha­talmas változások előfelté­teleit. Annál is inkább, mi­vel a szabadság a szocializ­musban nem ajándék, hanem szoros összefüggésben .van azzal a kötelességgel, hogy hatékonyan, dolgozzunk a társadalmi és egyéni érdek nevében. Tény. hogy a termelés ha­tékonyságának fokozása és a munka minőségének javítá­sa terén nem sikerült olyan ütemben előrehaladni, ahogy azt a terv elő ránvozza. A beszámolási és választási időszakban feltárják a ter­vek meg nem valósulásának objektív és szubjektív okait. Az objektív okokhoz sorol­ható a munkaerőtartalékok egyre fokozódó hiánya, ami a második világháború de­mográfiai örökségével függ össze: a mezőgazdaság el­maradása, amelynek állapo­tát döntően meghatározzák a kedvezőtlen éghajlati vi­szonyok, melyeket a nagy befektetések ellenére is csak nehezen tudunk leküzdeni: a fűtőanyag-, nyersanyag- és energiatermelésre fordított összegek jelentős növekedő se. mivel ezek lelőhelyei a nagy iparközpontoktól egyre távolabb kerülnek; és a kül­kereskedelmi konjunktúra rosszabbodása. A kritika a szubjektív jel­legű okok leküzdésére össz­pontosul. Így például pazar­lás okozza a fónnhiányt, mely a fémtermelés hatalmas mé­retei ellenére is jelentkezik. Néhány vállalat még mindig rosszminőségű gépeket és be­rendezéseket gyárt. Hiány van bizonyos könnyűipari termékekben, mindenekelőtt divatos cipőben és ruhában, ugyanakkor a divatjamúlt cikkeket nem sikerül értéke­síteni. Az 1981-es évtől kezdve a gazdasági életben és a tár­sadalmi viszonyokban vég­bemenő nagyszabású átala­kulások megvalósításának konkrétabb és teljesebb öt­éves terve lesz. 1977-ben a párt kezdemé­nyezésére kidolgozták, majd össznépi vita után elfogad­ták a Szovjetunió új alkot­mányát, mely meghirdette az állampolgároknak az állami és társadalmi ügyekben va­ló még szélesebb körű rész­vételét, a társadalmi szer­vezetek szerepéneit és aktivi­tásának fokozását, a népi el­lenőrzés erősítését, a nyil­vánosság bővítését, a köz­vélemény állandó figyelem- bevételét, a kritikához való jogot és a kritizálok védel­mét. Ezt követően az új alkot­mánynak és az SZKP XXV. kongresszusának megfelelő­en az SZKP KB és a Szov­jetunió Minisztertanácsa kö­zös rendeletet hozott a gaz­dasági mechanizmus korsze­rűsítéséről. a népgaz­daság irá­nyításá­val kapcsolatos valamennyi újítást rögzítenek az ötéves tervben. A vállalati muta­tókban elsőrendű szerepet kap a hatékonyság és a mun­ka minősége. A vállalatok nagyobb önállóságot kapnak, többet fordíthatnak az anya­gi ösztönzésre. amelyben csakúgy, mint a termelés irányításában, nagyobb jo­gokkal rendelkeznek majd a szakszervezet és a többi tár­sadalmi szervek. A gazdasá­gi ösztönző intézkedések egész rendszere arra irá­nyul, hogy valamennyi dol­gozó érd,ekeit legyen a ter­melésben. A gazdasági élet és a demokrácia kölcsönös egymásra'' hatásának fejlesz­tésében — mely a párt táv­lati célja, amelyet állhatato­san igyekszik megvalósítani — a párt össznépi támoga­tást élvez. Fjodor Breusz Jelenleg Az értekezlet elmaradt Hz OPEC paralízise OPEC-miniszterek konferenciája Bécsben, ahol az egységen már repedések látszottak Jamani sejk. szaúd-arábiai olajipari miniszter, aki már sok vitát támasztott az OPEC ülésein Az Irak és Irán közötti fegyveres konfliktus megbé­nította az OPEC, az olajex­portőr országok kartelljének tevékenységét. Ez a testület idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Az előzetes tervek szerint éppen Irak fővárosában, Bagdadban kellett volna november 5-én megtartani az OPEC ünnepi csúcskonferenciáját. Ezt az értekezletet a szervezet kénytelen volt lemondani. A kényszerű döntés kato­nai és politikai okokra vezet­hető vissza. Nemcsak arról van szó, hogy Irak, mint a világ Szaúd-Arábia után má­sodik legnagyobb olajexpor­tőre, s így értelemszerűen az OPEC egyik vezető tagja — fegyveresen szemben áll Iránnal, egy másik OPEC tagállammal. Ezt a konfron­tációt kiterjesztette és még bonyolultabbá tette, hogy Irak megszakította diplomá­ciai kapcsolatát Líbiával és Szíriával. Az indokolás iraki részről az volt, hogy az em­lített országok Iránnak ha­dianyagot szállítanak; ezt mind Teherán, mind Szíria és Líbia cáfolja. Ez az újabb lépés magában foglalta, hogy Irak politikai kapcsolatai egy másik kiemelkedően fontos OPEC-tagállammal, Líbiával is megszakadtak. De még a Szíria és Irak közötti diplo­máciai kapcsolat megszaka­dásának is van olajvetülete — noha Szíria nem tagja az OPEC-n,ek. Az iraki olajme­zőkről a Földközi-tenger irá­nyába vezető csőhálózatok egyike ugyanis Szírián halad keresztül. Ez a csővezeték a két ország közötti pénzügyi viták miatt néhány eszten­deje nem működik, de az ira­ki—iráni fegyveres konflik­tus egy korábbi szakaszában Szíria felajánlotta Iraknak a csővezeték használatát. A diplomáciai kapcsolat meg­szakítása ilymódon ebben a viszonylatban is érinti az olajexportot. A katonai-politikai kon­frontációk sora tehát önma­gában lehetetlenné teszi az OPEC működését. Vannak azonban a háttérben olajgaz­dasági előzmények is. Bécs­ben az OPEC előző csúcsér­tekezletén, röviddel az iraki —iráni konfliktus kirobba­nása előtt, elvi határozat szü­letett arról, hogy az olajex­portáló országok általában tíz százalékkal csökkentik termelésüket. Ezt Szaúd-Ará­bia akkor sem fogadta el a maga számára kötelezőnek, a többség azonban hajlandó­nak mutatkozott a határozat végrehajtására. A döntés vol­taképpen része volt egy kompromisszumnak egyfelől az OPEC úgynevezett „mér- sékeltjei”, másfelől a nagy­szabású áremelést követelő OPEC-radikálisok — Algé­ria, Líbia és Irán — között. Ezt a taktikai kompromisz­sJzumot nem egyszerűen az Irak és Irán közötti háború zúzta szét, hanem az is, hogy Szaúd-Arábia az új helyzet­ben egyoldalú döntést ho­zott: napi 9,5 milliós hordós termelését mintegy hétszáz­ezer hordóval tovább növeli. Röviddel később a Perzsa (Arab) -öböl mentén lévő többi nagy olajexportőr — Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok — egy szaúdi te­rületen tartott megbeszélésen csatlakozott a döntéshez. Ügy döntöttek, hogy összesen na­pi három millió hordóval nö­velik termelésüket. A gesztus egyértelmű volt a tőkés világ nagy olajfo­gyasztó országai felé. A piac helyzete ugyanis önmagában a termelés emelését nem in­dokolta. Az lrak és Irán kö­zötti háború kirobbanása előtt a tőkés világban tapasz­talható visszaesés, valamint a takarékossági intézkedések következtében a fogyasztás mintegy napi három millió hordóval kevesebb volt, mint a kínálat. Így a többletter­melés a leggazdagabb tőkés országok ma már több, mint százhúsz naposra becsült tar­talékát duzzasztotta fel. Hi­szen ezek az országok — el­lentétben az olajat nem ter­melő prszágokkal — eléggé tőkeerősek a piacon jelentke­ző felesleg felszívására. Ilyen helyzetben a már régen ösz- szezsugorodott iráni és a to­vábbra is jelentős iraki olaj­kivitel felfüggesztése egyelő­re nem rendítette meg a pia­cot. Voltaképpen nem tör­tént más, mint az, hogy a többlettermelést felváltotta a piaci egyensúly. A szaúdi ösztönzésre ho­zott új döntéssel az OPEC néhány igen fontos országá­nak olajminiszterei a több­lettermelés helyreállítása mellett döntöttek. Ráadásul: ezt a döntést az OPEC kere­tein kívül, egyoldalúan haj­tották végre. Szovjet részről kezdettől fogva hangoztatták, hogy az Irak és Irán közötti konflik­tus a térség országait gyen­gíti és a nemzetközi mono- póltőke pozícióit erősíti. A politikai eseményeken túl az OPEC, mint egységes szerve­zet megbénulása ezt igazolja. —i—e (Összeállította: Majnár József)

Next

/
Oldalképek
Tartalom