Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉP! AP 1980. október 26. Jákó felhajtotta juhait a mocsárszéli halmok legmagasabbikára. Körülnézett. Északról ide derengtek a hegyek, alig karhossznyira a Tárná lustálkodott, récék, kacsák sütkéreztek a homokján, a tölgyes erdő is mozgott a sok apró vadtól. Jákó leszúrta a botját a halom tetején. A birkái békésen legeltek. Jó kövér füvet találtak. Jákó ekkor már biztos volt abban, hogy itt akar élni, a halom hátára építi majd a házát, idehozza a családját. Jákó jászember volt, megtelepedett a halom tetején, jó hatszáz évvel ezelőtt. Ez a legenda így származtatja Jászjákó- halma nevét. 1332-ben egy egri oklevél említi először, mint települést, 1337-ben pedig már határpere volt Berénnyel. Tájak, korok, múzeumok A falu hajdani fogadója istállójának falán egy tábla: a Tájak, korok, múzeumok mozgalom egyik állomáshelyét jelöli: Jászjákóhalmá, a messzi földön híres honismereti szakköre révén újabb térképre került fel. Ahol valamikor a lovak ropogtatták a zabot, most kincsek vannak: a falu, a jászföld múltjának becses emléktárgyai. Néhány hónapja ez előtt a kiérdemesült. volt istálló előtt is megállnak az országjáró autóbuszok. Jönnek szép számmal a kirándulók az ország minden részéből. Hiába véli a hivatalos álláspont, hogy nem kell több múzeum, van elég. Jászjá- kóhalma mégis falumúzeumot akar. Pontosabban: méltó hajlékot a meglevő falumúzeumnak. ahol bemutathatnák a gyűjteményt országnak. világnak. Várady Zoltán nyugdíjas igazgató-tanító — hatvanegy éve él a faluban — a honismereti szakkör szellemi atyja bizony már bosszús. — Minden türelem elfogy egyszer . .. Már a nyolcadik határidő is elmúlt, a falumúzeumnak szánt, épületet még mindig nem kaptuk meg. — Kin, kiken múlik, a község vezetőin? — Dehogy, ők legalább annyira szeretnék, hogy megfelelő körülmények közé kerüljön a gyűjteményünk, mint mi. a szakkör tagjai. Az asztalos szövetkezetnek kellene végre kiköltöznie abból az épületiből, amelyet falumúzeumnak szánt a közösség. Raktárfélének használják ... De nagy szolgálatot tennének a kultúrának, ha átadnák végre a közművelődésnek ’ ezt az épületet... Mi is így gondoljuk. Az erdők közelségé, a gazdag állatállomány megadta a kézműipar lehetőségét Jákó leszármazottainak. De amikor a hírneves jászjákó- halmi asztalosokról, csizmadiákról nézegetjük a korabeli feljegyzéseket, csodáljuk remekeiket, az ok, okozati összefüggések keresését a népmozgások következményeire is ki kell terjesztenünk. Nevezetesen a német az olasz, a spanyol (!). a török kézművesek hatására. A császári zsoldos seregekben harcolók közül ugyanis jó néhányan Jászjákóhalmán és környékén kötöttek ..különbékét” a törökkel, ilyen és olyan okoknál fogva megtelepedtek e gazdag vidéken. A megfakult félholdnak a Tárná völgyé'ben is búcsút mondott néhány tucatnyi török katona, a szablya helyett fűrészt, fejszét, fogott. Már csak a személynevek őrzik a «Rajna, a Pó az Ebro az Aranyszarv-öböl .egykori embereinek emlékét. Később északról jöttek úiabb kenyérfélének — a . Lékük” — s ősi szántó-vető munkájuk mellé megtanulták a csizma- vasv a komód- és az asztal- csinálás mesterségét. dainak munkájával ismerkedünk a számok segítségével is. Az alábbiakat a községi pártértekezlet beszámolójából idézzük: „Megépült az új szerelő- és raktárcsarnok, új technológia került bevezetésre, a gyártmányok ösz- szeszerelését pneumatikus pisztolyok segítségével végzik. 1975-ben 45 millió forint árbevételt értek el, 1979-ben 51 millió forintot. A nyereség 4,5 millióról 12 millióra emelkedett. 1978- ban megkapták a Kiváló Szövetkezet címet.” Egyébként még ma is harminckét asztalos kisiparos dolgozik a községben. Szövetkezeteiek és „maszekok” egyaránt vallják: lelke van a fának. Még többet az emberért — Az „asztalosok” eredményeivel elégedettek vagyunk, boldogulásuknak örülünk — mondja Molnár László, a községi pártbizottság titkára — de a szövetkezet budapesti központjáBővíteni akarjuk az öregek napközi otthonát, szélesíteni akarjuk a szociális gondozói szolgálatot, részben hivatásos, részben pedig társadalmi tiszteletdíjas gondozók munkába állításával. Javítani szeretnénk az eltartási szerződések mennyiségén, minőségén' egyaránt. S el ne felejtsem a nagyobb gondok árnyékában: a falumúzeum ügyét is „kalap alá” akarjuk hozni! Bolygó születik A per Jászberénnyel, amely 1337-ben kezdődött, bizony sokáig tartott. Még az elmúlt évtizedekben is minduntalan panasz volt a „jász fővárosra” a jákóhal- miak részéről: „Berény mindent elvisz tőlünk, embert, pénzt, lehetőséget.” A harag szűnőben, mert Jászjákóhalma már nem a város kisemmizett bolygója. Ezzel összefüggésben a népesség alakulása és foglalkozás szerinti megoszlása érdekes képet mutat: a három- ezer-háromszázötven körüli Jákó halma legendája Messzi földön híres mesterek lettek a hajdani „mindenféle népek”, jászok és nem jászok, akkor már magyarok. Kassától Kecskemétig végigvásározták a portékáikkal a Felvidéket, az Alföldet. Lelke van a fának — Manapság hová. merre jutnak el a jászjákcűialmi bútorok?' — a kérdéssel a „Jövő” Asztalos Szövetkezet üzemébe kopogtattunk be. Selyem László üzemvezetőtől kaotuk a választ: — Nyugat-németországi megrendelésre dolgozunk, már évek óta. rusztikus kisbútorokat készítünk. Molnár László: Az emberekkel való törődést tartjuk a legfontosabbnak... — Ügy látjuk, megint építkeznek. '— Anyagszárítót építtetünk, természetesen hőközponttal. Jelenleg — sajnos — még a nap és a szél szárítja nálunk az anyagot, de ha megvalósul ez a 20—24 millió forintos beruházásunk, évente 1500 köbméter fát tudunk majd benne korszerű körülmények között száríta-* ni. Ennek „a mennyiségnek mi kb. csak felét dolgozzuk fel. bérmunkában is fogunk szárítani. A kazánt a saját ipari hulladékunkkal fűtjük majd. ez nagyon lényeges, mert 72 mázsát „eszik meg” naponta. Olajban ez igen nagy pénz lenne! — De. hallottuk, baj van az átadási határidővel... — Igen, sajnos... A legújabb dátum: az év vége. A műhelyben dolgozók viszont egy lyukas kétfillérest nem tennének fel arra, hogy a szárító két-három hónapon belül rgűködni fog. — önöknél hány „asztalos” dolgozik? — Kilencven, kilencvenöt. Én? Hogy hogyan kerültem ide ilyen fiatalon, azt kérdezi? Az apám is asztalos -- Faipari üzemmérnöki oklevelem van. A régi kézműiparosok utónak nagyobb gondot kellene fordítania az emberek szociális. kulturális igényeire! De szélesítve a kérdést, úgy is igaz: még többet kell törődnünk az itt élő emberekkel. A két iskola központi fűtésének szerelését a hűtő- gépgyári szocialista brigádok és a helyiek áldozatos társadalmi munkával segítették. Nagy fába vágtuk a fejszénket. de sikerült. Az óvodáztatást is megoldottuk — nem mondom, hogy optimálisan. de erőnköz képest megfelelően. Ellenben nincs fogorvosunk! Áldatlan állapot, hogy fájós fogunkkal Jászberényig kell szaladnunk. (No. nem szó szerint, van autóbuszjárat bőven.) Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a fogorvosi szakrendelést mielőbb lehetővé tegyük. Ezt mindenképpen! De nem tűr halasztást az öregek helyzetének javítása sem! — Ezt hogy érti? A nyugdíj annyi, amennyi... — Megmondom pontosan: ötszázkilencvenöt nyugdíjasunk, járadékosunk van. A nyugdíjak alsó határa az elmúlt öt évben 970 forintról 1290 forintra emelkedett. A községi tanács tizenegy idős ember ellátásáról gondoskodik. De növekszik az egyedül élő öregek száma. Hatvan magára maradt Öregemberünk van. Emberhez méltó életüket igenis nekünk, a közösség munkabírás tagjainak kell biztosítanunk. A napközi otthonban huszonöt idős nénike és bácsika ellátásáról gondoskodnak, de bizony ez nem elegendő, még akkor sem, ha ez évente közel 200 ezer forintba kerül! A házi gondozásra is csak egy, arra hivatott dolgozónk van. Ezen is javítani kell! lélekszám nagyjából állandósult. Még mindig Jászberény elszívó hatása a legjelentősebb,, de hozzávetőlegesen annyian költöznek ki Jászberényből a községbe, mint fordítva. A keresőképes lakosságból a községben dolgozik hétszázharminc munkavállaló. Ebből kétszázhetvenkettő az igen jó terméseredményeket elérő, nagyszerűen gazdálkodó — egyébként a Kiváló Termelőszövetkezet címet is megkapták — Béke Tsz-ben dolgozik. A jákóhalmiak közül igen sokan még mindig a környező városokban, falvakban keresik kenyerüket: négy- száznyolcvanketten „ingáznak". De közülük mindössze negyvenketten járnak a jászberényi járáson kívüli munkahelyre. Az „ingázó” életmód nem tipikus, hiszen a napi utazási idejük — Jászberény, Jászapáti esetében — alig több mint a nagyvárosi átlagé. Bizonyos foltig az „alvó város" jelenségre mutat. hogy kilencvenhét szellemi dolgozó van az „ingázók” között. A közlekedési lehetőségek igen jók, annál is inkább, mert már több mint kétszáz személygépkocsi „fut” a faluban. A lakásállomány 40 százalékát az elmúlt öt évben felújították, a két- vagy többszobás lakások aránya 20 százalékkal emelkedett, de jelentős — 23 százalékos — a vízvezetékhálózatba bekötött lakások arányszámának növekedése is. Ez — természetesen — szoros összefüggésben van a községi vízhálózat — 3 kilométert „nőtt” a fővezeték — építésével. Selyem László: Nem panaszkodhatunk, kisbútoraink igen népszerűek a nyugati piacon Bővítették a könyvtárat, új ABC-áruhúzat — első a faluban — építettek. Változatlanul nagy gond — ez a probléma hamarosan égető kérdésként jelentkezik máshol is — a szeméttárolás, -elhelyezés. A girbe- görbe. kövezetlen utcák gépjárművel többször járhatatlanok, mint nem. A porták, házak egymás hegyén-hátán vannak, se szeri, se száma a ,.szemét”-ügyekből keletkezett szabálysértéseknek, pereskedésnek. A csizmadiák utódai Jákóhalmán ma is dolgozik' az ország egyik legrégebbi cipőipari szövetkezete. 1945. június 9-én alakult meg. 1964-ben több más cipőipari szövetkezettel egyesült. mai nevük: Jászsági Cipőipari Szövetkezet jászjá- kóhalmi telephelye (?). Két műszakban dolgoznak — ötvenhatan — meglehetősen mostoha körülmények között, legújabban — a szükség úgy diktálta — szabad szombatot sem tartanak. Az éppenhogy csak szalagon női korcsolyacipők százai. öregecske gépek, a kézi munka ,a legnagyobb érték. — Nagyon tudnia kell ebben a műhelyben, mindenkinek a dolgát, hogy a német, angol, a svéd, a norvég a belga — csupa korcsolyázó nemzet — meg legyenek elégedve a jákóhalmi cipőkkel?! — kérdő és csodálkozó megjegyzésünk Menyhárt Erzsébet telepvezetőnek szólt. — A csizmacsinálásnál könnyebb valamivel a korcsolyacipőgyártás, de tény, hogy nagyon oda kell figyelni, hiszen csak egyetlen komolyabb gépünk van. A megrendelés viszont — hogy lekopogjam — igen sok. Ennek ellenére a vevők meg lehetnek elégedve a munkánkkal — újra és újra nálunk rendelnek a kereskedők. — De mi lesz öt—tíz év múlva? Csupa „javakorabeli” embert látok a műhelyben. — Sajnos, alig van „utánpótlás”. Az alapítók és a későbbiek viszont mennek nyugdíjba. Őszintén szólva nem csodáljuk, hogy a „telephely” jelenlegi körülményei nem vonzák a fiatalokat. A régi mesterek közül tizenhatan még kisiparosként, saját műhelyben dolgoznak. Az utolsó jákóhalmi „betyárivadék”. A felvételt az akkor százéves bácsiról Kálmán Kata Balázs Béla díjas fotóművész 1935-ben készítette. (Eredetije a honismereti szakkör archívumában.) Nem hallottuk a falu vezetőitől, hogy erre is pénz kellene, meg arra is. Pedig kellene, ám a realitások diktálnak. A „nagykassza” alaposan kiköltekezett az utóbbi időben, a község pénzéből csak arra futja, amire nagyon kell. Vagy talán arra sem ... ? De nehogy azt higgyük, szegény a falu. Nem tudjuk ugyan, hogy Jákó annak idején hány birkát hajtott fel a Tárná mente legnagyobb halmára, akkor nagyon boldogult, de az tény, hogy utódainak több mint 300 millió forintjuk van a takarékban. Tiszai Lajos Népszerű az új bolt. Tóth Lajos üzletvezető elmondta, hogy a község első ABC kisáruhá- za — a nyáron nyílt meg —, havonta másfél millió forintot forgalmaz Fotó: T. Katona László IZhónap KÖZSÉG Á k A
