Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-25 / 251. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 25. Buddha „megtisztulása” A világ egyik legnagyobb Buddha-szobra Japánban található, Nara városában. A buddhizmus mintegy másfélezer évvel ezelőtt jutott át az ázsiai kontinensről a szigetországba, ahol a természetkultuszból és őstiszteletből álló sintoizmus mellett azóta is a legelterjedtebb vallás. A buddhizmus Japánban sok tekintetben eltér a többi országétól, mivel már az első misszionáriusok is több engedményt tettek a sintoizmusból áttértek számára. A buddhizmus eredetileg a bölcsek számára szolgáló tanítás kívánt lenni, követőinek nem mennyiségére, hanem minőségére helyezte a súlyt. Amikor mindinkább vallási mozgalommá lett. a földi lemondás jegyében lelki megváltást ígérvén a hívőknek, igyekezett megnyerni a nagy tömegeket. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy engedményeket tett ízlésüknek és igényeiknek is. Ennek jegyében került sor a mind nagyobb és mind pompásabb templomok építésére. A vallási kultusz a régebbi időkben csupán ereklyék tiszteletére korlátozódott, később terjedt el az a vallási szokás, hogy Budd.- hát képeken, szobrokon ábrázolják. így születtek azután az egyre nagyobb Buddha-szobrok, s amint az lenni szokott, rövidesen a gi- gantizmus vadhajtásai is megjelentek. . Természetesen semmi sem lehetett elég drága e szobrok anyagául, aminek eredményeként a kisebb szobrokat színaranyból, a nagyobbakat arany borítással készítették, és igen bőkezűen bántak a díszítő drágakövek felhasználásával. Végül is valóban lenyűgözővé váltak a vallásnak e külsőséges jegyei, s monumentalitásukat máig is mindenki megcsodálja. A szobrok rendszeres „karbantartást”, tisztítást kapnak, ezt meghatározott szertartás keretében végzik az arra érdemes személyek (a képen is éppen ezt teszik). Maya szertartásközpont Egy angol régészkutató eredményes ásatásokat végzett a Yucatan-félszigeten: felfedezett és feltárt egy jelentős maya szertartásközpontot. „Maya-méretekhez” viszonyítva kicsi a hely: mintegy 100x70 méteres fennsík egy meredek hegy tetején. Épületmaradványok veszik körül, legnagyobb közülük egy 10 méter magas templom-piramis. A nehezen megközelíthető tér észak- nyugati sarkában udvar van, amely valaha a rituális labdajáték, a „pok-tapok” színtere volt. A legérdekesebb a leletek között a sok kőoszlop, sztélé. Csak- a tér közepén van belőlük vagy 30, némelyikük — még 1100 év után is — függőleges helyzetben. Ezenkívül a tér mind a négy oldalát kőoszlopok szegélyezik, a legtöbb ledőlt, sok összetört. Némelyikük a föld alól került elő. Sok sztélén faragott jelenetek és többé-kevésbé jól kivehető feliratok vannak. A templom-piramis egyik sarkán álló oszlopon például egy szimbolizált gyékényszőnyeg, szörnymaszkok, felettük áldozati jelenet látható; egy álló férfi és egy ülő*nő. a közöttük elhelyett tálba áldozatot dobnak. Az őserdő bozótjából került elő a mayavilág második legnagyobb, 9,5 méter magas •sztéléje. Rajta aprólékosan kifaragott ruhát viselő, életnagyságú alak kukoricaszemeket szór a földre. A földműveléssel való kapcsolatát egy földistenségmaszk is kihangsúlyozza, amelyet hajdíszén visel. E különleges formájú, tollas hajdíszről nevezték el az egész, most feltárt területet Mimii Punit-nak, ami a maya nyelven „hatalmas fejdíszt” jelent. Az eddig megvizsgált hat sztélé közü] négyen volt áldozati jelenet. A szakemberek arra következtetnek, hogy a Mimii Punit az uralkodó dinasztia szertartásközpontja, esetleg temetkezési helye is lehetett. Múzeum a tengerben A holland Kelet-indiai Társaság hajója, az „Amsterdam” 1749-ben. első útján, áruval megrakodva hajótörést szenvedett Anglia partjain. Amikor 1969-ben új szennyvízcsatornát vezettek a tengerbe, a tengerpart fövenyben épségben megtalálták a roncsokat. A Tengerészeti Régészeti Bizottság fél éven át vizsgálta a hajót és rakományát, s megállapította, hogy eddig ez a legjobb karban levő, és legérdekesebb régi hajó, amely Anglia partjainál előkerült. Éppen ezért gondos kiemelését javasolják, noha a költségek nagyon borsosak. A hajót felső fedélzetéig homok lepte el, s a roncs csak a tavaszi alacsony víz idején bújik elő a tengerből. Megállapították, hogy a hajógerinc 9 méter mélységben szilárd tengerfenéken nyugszik. A hajó körül kitárt munkagödörből igen óvatosan kell eltávolítani az iszapot, a homokot és a vizet, a külső és a belső oldal kiszabadítását összehangolva, nehogy a fa- váz — támasz nélkül maradva — összeroppanjon. Elszállítása egész sor bonyolult műveletet igényelne A hajót ezért valószínűleg' a régi helyén hagyják, körülzárják, műanyag kupolával letakarják, és ott a helyszínen múzeumnak rendezik be. flz újjászülető Tirnovo Az ötvenezer lakosú Tirnovo Bulgária fővárosa volt a középkorban. 1186-tól 1393-ig. A török hódításkor nagyrészt lerombolták. lakói részben elhagyták. Csak a múlt század közepén elevenedett meg a bolgár nemzeti újjászületéssel együtt. Középkori emlékeit azóta tanulmányozzák. és ápolják, de nagyobb szabású munkálatok voltaképpen csak 1966 óta folynak. Ekkor nemzeti bizottságot hoztak létre a város komplex — történelmi, kulturális és turisztikai — fejlesztésére. Azóta helyreállították a régi városfalakat párkányzatos bástyáikkal. A Caravec-domb oldalán elterült. oalota ásatásai során egyebek között tróntermet és nagyszerű mozaikokat tártak fel. Egv nagyobb éoületre is bukkantak, amely a pátriárka palotája lehetett. Huszonhét templom, több utca és tér tárult fel. Új leletek Karthágó partvidékén Afrika földközi-tengeri partjain, az ókori Karthágó partvidékén fiatal bolgár kutatók végeztek régészeti vizsgálatokat. Az antik városnak egy eddig ismeretlen negyedét tárták fel: parti utat, oszlopcsarnokot és más épületmaradványokat. Szakemberek szerint a bolgár expedíció az ókori város partvonalát megrajzolva „fehér foltot” töltött ki Karthágó térképén. Az utóbbi évtized legjelentősebb régészeti felfedezése Ékírásos agyagtáblák az Ebiában feltárt romok között Szíria területén, a mai Aleppótól délre, mintegy 60 kilométerre hatalmas domb emelkedik, s lenyűgöző méreteivel fennségesen uralja a sivatagi tájat. Ez a homokhegy egy valaha virágzó erődítményvárost takar, amint ezt dr. Paolo Matthiae, a római egyetem régészeti misz- sziójának vezetője hosszú kutatásai alapján bebizonyította. Az itt folyó ásatások évek kitartó munkájával hatalmas kapubejáratot, több méter magas falakat, lakóházakat, templomokat, csatornarendszert tettek láthatóvá, nyilvánvalóan letűnt korok fontos településének ma is nagyszerű bizonyítékait. A kérdés csupán az volt a történészek számára, hogy mi lehetett e városnak a neve? 1968-ban aztán egy szobor felirata alapján sikerült megállapítani. hogy ez az óriási település az időszámítás előtti III. és II. évezred írott forrásaiban említett Ebla városa. Az igazi szenzáció azonban a legújabb ásatások során került napvilágra, s ezen a mai napig nem tudtak a régészek, történészek napirendre térni: egy palota romjai között a legnagyobb, időszámítás előtti III. évezredből származó, archívumra bukkanták. Több, mint 15 000 ékírásos agyagtábla — kereskedelmi feljegyzés, értekezés, krónika — sugallja az archaikus, homályos szövegek ködén keresztül egy eddig ismeretlen (sémita) nyelv, illetve egy erős birodalom fényét. Ugyanakkor ez a felfedezett „könyvtár” bizonyítja, hogy Ebla meghatározó hatalmat képviselt a Közel-Keleten. Korábban a régészek, a történészek úgy Kőkori „képtár” Az Azerbajdzsáni SZSZK keleti részén, Gobusztán vidékén, több mint 400 sziklarajzot fedeztek fel. A rajzokat sziklába karcolták. Tízezer év alatt keletkeztek, a legrégebbiek a középső kőkorszakból valók (i. e. 8500 —4500). Találtak rajzokat az újabb kőkorszakból, és a bronzkorszakból. A „legújabb” képek az írásos történelmi időkben keletkeztek. . A dombok ma száraz, sós sztyeppén emelkednek. Mikor a rajzok készültek, ezek a dombok a tenger partján álltak, dús növényzettől körülvéve. A képeken bikacsordák láthatók, lovak, szamarak. gazellák és kecskék, amelyek ma ezen a vidéken alig találnának elegendő élelmet. Az ábrázolások a szarvas- marhák háziasításának a folyamatát is mutatják: a középső kőkorszakból való rajzokon még vad bikákra vadásznak, az újabb kőkorszakból származók már szíjakkal megkötözött bikákat mutatnak. A képek számos információt nyújtanak az akkori emberek életéről. Csónakokat, hálókat, csoporttáncokat, leányszöktetéseket ábrázolnak. és a bronzkorszakból valók még szelídített lovakon való vadászcsoportokat is. A későbbi időkben írásbeli feljegyzéseket találtak ugyanott: egy római légió feliratát az I. századból, és perzsa feliratokat a XIII. és XV. századból. tekintették Szíria területét, mint kisebb jelentőségű ütközőhatalmak helyét az egyiptomi és a mezopotámiai civilizációk között. Az agyagtáblák szövegei ezzel szemben arról tanúskodnak, hogy Ebla városa erős királyság központja volt, amelyet ugyanúgy kell kezelnünk, mint a kor többi hatalmas államát. Ennek megfelelően a Közel-Kelet időszámítás előtti III. és II. évezredének történetét teljesen újra kell írni. Miről vallanak az Ebiában felfedezett agyagtáblák? Az eblai archívum fő értéke az, hogy egy archaikus államszervezetet mutat be, annak adminisztratív, gazdasági, szociális és vallásos struktúrájával együtt. A korábban nem sejtett királyi hatalom erejére jellemző, hogy az agyagtáblákon alárendelt kis államok egész tömegével találkozunk, s ugyanakkor az említett városok, falvak óriási száma egészen új képet fest Szíria és Palesztina városi civilizációjának kezdeteiről. Az archívumban előforduló több, mint 5000 földrajzi név között különösen érdekesek a városok nevei, így például Beirut, Byblosz, Damaszkusz, Gaza és a bibliai Szodoma, Gomora. Ezekről azt hittük, hogy jóval későbbi alapítá- súak. Ugyancsak meglepőek az agyagtáblákon olvasható személynevek, mint pl.: Ábrám, Saul, Ézsua, Dávid, hiszen ezek bibliai összefüggése kétségtelen. Még érdekesebb egy Ebrium nevű ki- rájly említése, amely rejtélyes hasonlóságot mutat a Genezisek Könyvéből (H) Éberrel, aki Noé leszármazottja és- Ábrahám őse. Ábrám pátriárkáig vezeti visz- sza történetüket a kereszténység és az iszlám, tehát történetileg fontos személyiség. Annál is inkább így van ez, mert a Genezisek Könyve úgy mutatja be őt, mint aki a dél-mezopotámiai Úrból származik, a káldeusok városából. Ezt a tudósok korábban igen kétes értékű „hagyománynak” tartották, s úgy vélték, hogy Ábrám és követői körülbelül az időszámításunk előtti 1800-ban vándoroltak Kánaán földjére. Ezzel szemben most egy olyan szíriai várost tártak fel, amelyet 500 évvel korábbra kelteztetünk, s amely már akkor igen gazdag a bibliai nevekben. Ennek megfelelően Ábrám népének vándorlása jóval korábban, valószínűleg időszámításunk előtt 2300 körül történhetett meg. Ezek a tények több más körülmény mellett a bibliai történések valóságtartalmát erősítik meg, történeti forrásértékét bizonyítják. Az eblai agyagtáblák jelentőségét csak növeli, hogy az ékírásos iszövegekben megjelenő szavak többsége sumer, s maga az írásmód is mezopotámiai eredetű. Ez a tény a korábban már említett erős mezopotámiai kul- túrhatás újabb bizonyítéka, illetve a Földközi-tenger vidékének és a Tigris, Eufrá- tesz völgyének szoros korabeli összefüggését jelzi. Az eblai nyelv mégis sok-sok olyan új elemet tartalmaz, amely alapján joggal feltételezhetünk benne egy eddig ismeretlen ÉNY-i sémita nyelvet, s ez valószínűleg az összes kánaánita (ugariti, föníciai, héber) dialektikus alapja volt. Kérdezhetnénk, hogy miért emelkedett Ebla városa i. e. 2400 körül erős hatalommá, mi tehette ezt lehetővé gazdaságilag, és miért állt olyan szoros kapcsolatban Mezopotámiával? Bizonyosan tudjuk, hogy az Ana- tóliából származó fémek és a Földközi-tenger melletti, egykori cédruserdők fája gazdaságilag nélkülözhetetlenek voltak Mezopotámia számára. E nyersanyagok” forgalma feletti ellenőrzés egyrészt óriási stratégiai hatalmat jelentett, másrészt a kereskedelem, a gazdasági fellendülés forrásává is válhatott. E szób'anforgó város, illetve terület fontosságát ismerte fel a nagy akkád uralkodó' Sargon, majd annak unokája Naram-Sen, akik hatalmukat nagy harcok árán Eb- Iára is kiterjesztették. Így az egész Eufrátesz folyását felölelő első óriási birodalmat hoztak létre, amely magába olvasztotta a korábban megdöntött sumer hatalmat is. Ezt a korszakot követően Ebla városát többször felégetik, lerombolják, s újraépítik. A nagy pusztulási időszakokat jól mutatják az ásatásokon feltárt vastag égett, hamus rétegek. Valószínűleg a háttérben É-i nomád törzsek betöréseit és rombolásait sejthetjük. Ez a folyamat i. e. 1800 körül indult meg, s 200 év múlva Ebla városa megszűnt létezni a közel-keleti történések színterén. Ennek megfelelően nem lehet meglepő az sem, hogy az eblai nyelv is lassan feledésbe merült . Ez az egykori hatalmas birodalmi központ a jelén régészeti feltárások során újra napfényre kerül a múlt homályából, s így teszi teljesebbé a Közel-Kelet történeti képét. Dr. Raczky Pál A KÖZEL-KELETEN
