Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

1980. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megszépül a ti- szaföldvári Ti­szazugi Földrajzi Múzeum, a kiál­lításokat felújít­ják. Képünkön Szabados Géza grafikus egy szarmataház ma­kettjét építi F11M JEGYZET CIRCUS MAXIMUS Előkészítő az iskolára Reménykedünk, hogy Rad- ványi Géza Valahol Európá­ban című filmjét nemcsak azok ismerik, akik rossz sor­sukban átélték a filmbeli éveket. De miért Radványi nyi első, nagy hazai siker­filmjének említésével kezd­jük, a második nagy hazai al­kotásnak méltatását. Azért, mert lehetetlen nem ész­revenni a rendezői szándé­kot: „Ott akarom folytatni, ahol abbahagytam...” Már- hogy itthon, Magyarországon. Radványi ugyanis régen dé­delgetett tervét valósította meg. Kétségtelen, időben megkésett ez a film, a befo­gadó közeg — a közönség — az 1940-es évek végén a mai­nál is érzékenyebben reagált volna a látottakra. Két okból: a háború okoz­ta sebek éppenhogy gyógyul- gattak; a Valahol Európá­ban még friss sikere millió­kat ültetett volna a mozivá­szon elé. Radványi akkor nem készíthette el a filmet, hosszú ideig külföldön élt és dolgozott. A „nagy visszaté­rés” — ezt a film igazolja — a Circus Maximussal követ­kezett be. Ezért bátorkod­tunk a Valahol Európában emlékét idézni, az alkotó szándékához igazodva; a Va­lahol Európában cingár, sá­padt és soványka kamaszhő­se — Gábor Miklós — érett férfiként jelenik meg a Cir­cus Maximus elején, — de egyáltalán hosszú idő óta a magyar filmművészetben A történet 1944 őszén kez­dődik Budapesten. Riasztó fronthírek, légitámadások, éhínség, nyilas fenyegetések. A rájuk váró biztos halál­ból kell kimenteni néhány üldözöttet. Magyarokat és külföldieket. A hihetetlenül nehéz feladatra egy vándor- cirkusz tulajdonosnője vál­lalkozik. Nem ingyen, de ez ettől még áldozatkész és be­csületes vállalás. Elindul a karaván a szökött francia tiszttel, az antifasiszta orvos­sal, magyar katonaszökevé­nyekkel, stb. Megkezdődik a nagy cirkusz; átjutni a hatá­ron, a jugoszláv partizánok­hoz. A porond-küzdőtér — a fasiszták kezében van, ezen kell „játszani” az életért. Nem igen lehet kétséges a néző előtt — már a jegyvál­táskor sem, — hogy mi a film vége. Szokvány sztori, gondolhatja, valamilyen há­borús kalandfilm. Képzelet­beli vitánkat csak ezzel egé­szíthetjük ki: nem akármi­lyen kalandfilm. Radványi ugyanis mindent tud a „film­szakmáról”, s talán éppen ezért tud több lenni a „film­iparosnál” — az egyébként tiszteletre méltó — „mester­embernél”. Egyszerűség és egyértelműség jellemzi gon­dolati építkezéseit, nála a meglepő is kézenfekvő, a bo­nyolult is olyan mint az egy­szeregy. .. A film sikere vagy bukása egy „benne van a korban” évjáratú fura lelkű modem Kurázsi mamán nyugszik. Ő menekít, ám az élet őt sem kényezteti el, harcol, hogy megtartsa ami —: aki számá­ra fontos, de alig szerencsé­sebb, mint az üldözöttek. Margittay Ági, a Szigligeti Színház tagja játsza azt a bravúros szerepet, a rikácso­ló alpári emberkereskedőt, de úgy, hogy időnként bor- zongunk tőle, mégis érezzük, többszörös szerepjátszásról van szó. Ez a látszólagosan embertelen ember — Margit­tay figurája — a körülmé­nyek parancsoló hatalmától olyan, amilyen, a máz, mö­gött van emberarca. Partnerei, Major Tamás, Páger Antal, Bács Ferenc, is tehetségük legjavát adják. Tiszai Lajos Új irodalmi műsor a televízióban Szép szó címmel új irodal­mi műsor sugárzását kezdi meg a közeljövőben a televí­zió. A kéthavonta sorra ke­rülő, mintegy 70 perces prog­ram, amelynek címét József Attila folyóiratának fejlécé­ről választották, olyan szép- irodalmi és kritikai összeál­lítással jelentkezik, amely értékes alkotások bemutatá­sa mellett az irodalmi élet különböző jelenségeivel is foglalkozik. A Szép szó számaiban egy­aránt szerepelnek novellák, versek, egyfelvonásos dara­bok, valamint beszélgetések és viták. Teret kapnak fia­tal írók és költők, bemutat­nak olyan írásos, illetve tár­gyi emlékeket, amelyeket nemzetközi illetve nemzeti örökségként tart számon az irodalom. A műsorban olyan művekkel is megismerked­hetnek a nézők, amelyeket még sehol sem láthattak- hallhattak, vagy amelyek ép­pen a Szép szó számára ké­szültek. A folyóirat szerkesz­tő bizottságának tagjai: Ba- ranyi Ferenc, Bata Imre és Koczkás Sándor. Szovjet színházak vendégjátéka Két világhírű szovjet szín- társulat vendégszerepei ha­zánkban a Szovjet Kultúra Napjai alkalmából. A le- ningrádi Gorkij Drámai Szín­ház társulata, s az Arkagyij Rajkin vezette Miniatűr Színház — ugyancsak a Néva- parti nagyvárosból — közeli napokban érkezik Magyaror­szágra. A Gorkij Színház társulata ezúttal harmadszor lesz a hazai közönség vendége, leg­utoljára öt évvel ezelőtt, az akkori szovjet kulturális se­regszemle keretében lépett fel. A leningrádi Miniatűr Színház 27 tagú társulata no­vember 2—10. között szere­pel Budapesten és Székesfe­hérvárott. az Általános iskola első osztályában számos gye­rek azért kerül műveltség­beli hátrányba társaival szemben, mert előzőleg nem járt óvodába. A pedagógu­sok a megmondhatói, hogy mennyivel könnyebb föl­menni az ABC-hegyre azok­kal a növendékekkel, akik­nek az értelmi képességeit nemcsak a szülő, hanem az óvoda is csiszolta, ahol a közösségben élés szabályai­ból is ízelítőt kaptak. Már az 1960-as évek dere­kán sürgetővé vált a társa­dalmi igény: iskolára előké­szítő foglalkozásokat kell szervezni az óvodákból ki­rekedt gyerekeknek. Éppen tíz esztendeje jelent meg az első számú miniszteri utasí­tás, — ezt 1977-ben még egy követte — amely lerakta a foglalkozások jogi alapjait, s egyszersmind a pedagógi­ai tennivalókról is intézke­dett. Azóta folyik nálunk, megszakítás nélkül, az öt­éves gyerekek felkészítése az iskoláskorra. Tíz alatt azonban sok víz lefolyt a Dunán. Az 1970 és 1980 közé eső időszak min­den bizonnyal úgy vonul be Miskolczi Miklós: Város lesz csakazért is... Kezdjük a közepén, s te­gyük fel a kérdést, hogy mi a legnagyobb fogyatékossága a könyvnek? Az, ami egy 3—5 gépelt oldalnyi újság­cikknek erénye, az tudni­illik, hogy a szerző végig je­len van a könyvben hogy igyekszik „életszerű” lenni. Ám ami „színes” mondjuk egy tárcában, helyénvaló ak­tualitás egy vezércikkben, az laposságok halmaza lehet egy szociográfiában. Ügy érezzük, hogy a szerző rosz- szul jelölte ki magának a fel­adatot. Mindenáron meg akarta „védeni” Dunaújvá­rost (kiktől, miért?!) ahe­lyett, hogy a műfaj követel­ményeinek megfelelően 1 e - í r t a, lerajzolta volna. Ama „hőskorról” van szó. Drágán, embert, anyagot, energiát nem kímélve építet­te meg a gyárat és a várost egy voluntarista politikai el­határozás. Hogy milyen áron és milyen eredménnyel, ar­ra éppen a szerző ír le szá­mos példát könyve második részében. Már az építés fázi­sában tettenérhetők ezek, s célszerű is lett volna a szer­zőnek jobban utánajárni, hogy kik és milyen kénysze­rítő körülmények hatására kerültek Sztálinvárosba. Szól a lumpen, a deklasz- szált elemekről, de viszony­lag keveset arról a parasz­ti rétegről, amely a beszol­gáltatások elől szinte mene­kült az építkezésekre, a biz­tonságosabb iparba. Egy ré­a magyar pedagógia történe­tébe, mint az óvodai nevelés nagy évtizede. Üj alapokra fektettük a nevelőmunkát, melynek tengelyébe az is­kolai életre való felkészítés került, miközben az óvodai hálózat fejlesztésében is nagyot léptünk előre. 1970- ben száz óvodáskorú gyerek közül csak hatvanat tudtunk elhelyezni, most pedig már 86 jár óvodába, és a statisz­tika a következő években még ennél is kedvezőbb lesz. Ily módon az előkészítő fog­lalkozásokon részt vevő gye­rekek száma a jövőben csökkenni fog. Ne feledjük, hogy az óvodai nevelésben nem részesülő megközelítő­leg hatvanezer ^gyereket je­lent! Az ő sorsuk, szellemi gyarapodásuk iránt nem le­hetünk közömbösek. SOKAKAT foglalkoztató kérdés: Nem terhelik-e meg túlságosan az ötéves gyere­keket ezeken a foglalkozáso­kon? Azonnal válaszolhatunk az aggályra: nem, erről nin­csen szó, mert az előkészítőn nem „szigorú” iskolai mun­ka folyik, hanem játékos, szórakoztató foglalkoztatás. A pedagógus nem hagyomá­(Magyarország felfedezése sorozat) szűk a téeszek konszolidáló­dása után vissza is tért a faluba. Ám az a tektonikus erejű társadalmi mozgás több figyelmet érdemel, ha szabad mondani ennek felmérése leírása a szociográfia legfon­tosabb, elodázhatatlan fela­data. Éppen ezért, hogy job­ban megértsük a ma jelen­ségeit, a ma Dunaújvárosát. Szerzőnk azonban sajnálatos módon moralizál, vagy ép­pen kedélyesen pletykálko- dik ott, ahol elemeznie kelle­ne. A könyv legnagyobb para- doxona a lakás, a lakótelep problémagubanca. Dunaújvá­ros modellként szolgálhatna minden lakáscentrikus vá­rosépítésnek, tervezésnek, ar­ra hogyan nem szabad, mert életidegen* mert anti­szociális. A lakások, panelhá­zak tömege még nem város! Elvégre az ember nem csu­pán dolgozik és lakik (már tudniillik ha egyáltalán kap lakást...). Az urbs, a civitás minőséget jelent, szolgáltatá­sok, kulturális; egészségügyi stb. intézményhálózatok szö- vevényét, gondoskodást az nyos tanítási órát tart, ha­nem kötetlen, húsz-harminc perces elfoglaltságot kínál nekik. A „MUNKA” ezekben a napokban kezdődött el, mert a miniszteri előírás szerint az iskolaelőkészítés októbertől májusig tart, he­tente két, esetleg három al­kalommal, összesen 192 órá­ban. Egy-egy csoportban — a körülményeknek megfele­lően — átlagosan 10—25 kis résztvevővel foglalkozik a pedagógus, sok helyütt az a tanítónő, aki majd az első osztályban is vezetni fogja őket. A vizsgálatok is tanúsít­ják, hogy mekkora hasznuk származik ebből a 192 órás „tanévből” a gyerekeknek. Mégis akadnak szülők, éven­te mintegy három-négyezer, akik rendszertelenül küldik el fiukat, leányukat az elő­készítőre, vagy el sem enge­dik, mivel a részvétel nem kötelező. Az ő meggyőzésük nemcsak a pedagógusok fel­adata, hanem mindazoké is, akik felelősséget éreznek a gyermekek jövőjéért. P. K. J. emberről a bölcsőtől a ko­porsóig. Fekete Gyula hívta fel a figyelmet egyik írásában, hogy milyen veszélyeket rejt magában az a tény, hogy a faluból városba kerülő (el­ső generációs munkás) addig produktív embert passzivitás­ra, fogyasztói életmódra kényszerítjük. S tesszük ezt úgy, hogy még nyomaiban sem lelhetők fel a közössé­gi élet fórumai, mert nem épül fel a szolgáltatások rend­szere. a kulturális intéz­ményhálózat. Hálás, de nem könnyű fel­adatra vállalkozott Miskolczi Miklós, de ez kicsúszott a ke­zei közül. A napi újságírás szemlélete és módszerei al­kalmatlanok egy város ke- reszmetszetének bemutatásá­ra, szociografikus igényű le­írására. S ez nem értékítélet, nem azt jelenti, hogy Mis­kolczi Miklós rossz újságíró. Rövidebb lélegzetű írásaiban olykor frappánsan, szelleme­sen mutat rá egy-egy jelen­ségre. például kedvelt téma­körében: a házasság-szex- párkaocsol átokról. Ám szülő­városával úgy járt, mint az úszó, aki a folyó közepén ér­zi a víz hőfokát, de nem lát­ja a partokat, olykor azt sem, hogy merre folyik a víz. A sorozatról szólván joggal le­hetünk igényesek, hisz az ed­digi kötetek magasabbra emelték a mércét. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bfldapest, 1980. H. S. Rendhagyó lecke Mit csináltam 20 évig? Érettségi után többen csak most találkoztunk először... Az első pillanatban zavarba is jöttünk, mert az egykori tinédzserek helyett meglett felnőttek találták magukat egymással szemben. Szaki bácsi. Nyári Endre testneve­lő tanár most már sohasem hallható korholását véltük fülünkben csengeni: — El­híztatok, nem mozogtok?... Izgatottan figyelünk az osz­tályajtó felé. tárva nyitva, hiszen néhányan még nem jöttek meg. Kíváncsian te- kintgetünk, ki lesz a követ­kező? — Késett Árokról a vonat! — lép be mindent megma­gyarázva Jasin a Jászságból. — Hóakadály várható kun- Karcag felől! —1 toppant kö­zénk fülig érő mosollyal Smucig. Igazolásként diplo­matáskájából kiemel egy üveg vodkát... Órarend szerint, pontban 15 óra 2 perckor Zsineg, a napos, feláll a pádból, vezé­nyelnie se kell, az osztály máris ünnepélyesen hapták- ba szedi magát. Előttünk Fehér Lajos osztályfőnök úr, az orosztanár. Vállain már hetven esztendő. Jelentés hangzik tiszteletére, a húsz év előtti formula ez: — To- varis pripadavatyel,.. Ta­nár elvtársnak jelentem, az osztály létszáma 27 fő, je­len van mind a 27 fő! Nagy Jancsi ezután mint egy ka­masz, bűnbánóan kijavítja saját magát: — Mikor ezt a szöveget ta­nultam. szerettük volna ha mindenki eljön... Súgnak innen is, súgnak onnan is, kimentik a távollévőket: — Leidecker az NDK-ban dolgo­zik, Balogh az NSZK-ban. Ponyokainak az édesanyját a kórházba kellett kísérnie. Szolnokon a Közlekedés- gépgyártó Szakközépiskola IV. D osztályában így kez­dődött el az a rendhagyó osztályfőnöki óra. A húsz évvel ezelőtt érettségizett gépiparistákat Halász Mik­lós, az intézet igazgatója me­leghangú levélben köszöntöt­te. Ezután jött a feleltetés! Mert a találkozó szervezői már jó előre körlevélben mindenkinek elküldték a há­zi feladatot: „Mit csináltam 20 évig?” — Frappáns a kérdés, ne­kem nagyon tetszik, akár szabadalmaztatni is lehetne, mondjuk a népgazdaság né­mely területén megérne egy vizsgálatot: — Mit csináltak egyes vállalatok, akik csak évekig egyhelyben topogtak? — így kezdi válaszát az egykori rossz tanuló, mert ugyebár az életben már min­denki jó tanuló igyekszik lenni. — Majd mindannyian to­vább tanultatok! — olvasom ki a diákjai között helyet foglaló Szalav József kollé­giumi igazgató, s magyar ta­nár tekintetéből az elisme­rő nyugtázást. ABC-sorrendben szólítják a neveket, és sokszor derűs, de mégis komoly, vallomá­sokkal is felérő válaszokból kitűnik, hogy nemcsak a mai napra, de az elmúlt húsz év alatt is rendszeresen készült a csapat, eredményesen dol­gozott mindenki. ... munkavédelmi előadó csoportvezető az ÁFOR-nál, csapolásvezető az öntödében, energetikus a gyárban, mű­vezető, vagy éppen üzemve­zető. az alkotó pályán min­denki megtalálta önmagát. Babosán József a nagyká- tai járási pártbizottság első titkára éppen az őszi megyei könyvnapok megnyitójáról érkezett, de beszámolt arról is. hogy nem lett hűtlen a műszaki élethez. Karakas Lajos egykori if­júsági labdarúgó-válogatott, az aktív sportolás után a megyeszékhelyen a TRVVV osztályvezetője, fia már 16 éves. Kiss Béla a Hűtőgépgyár jászárokszállási üzemének termelési főnöke, ma sem cá­fol rá mesélő kedvére: — Azt mondja a főnököm, ezt a dokumentációt tisztáz­ni kell. — Hol? —kérdez­tem. — Amerikában! Kocsis József Tiszakécské- ről a közlekedési karon vég­zett, a KPM közlekedési vas­úti főosztály vezetőhelyette­se. Korcsog István a Diósgyő­ri Gépgyár gyártásvezetője tömören summázza életét: — Egy munkahely, asszony egy se... — De már nem so­káig! — fűzi hozzá. Miskol­con a Szépvölgyi utcában fel­építette a családi fészket. Lafferton László agrárgé­pész szakon szerzett diplo­mát. munkahelye Szolnok, KEVITERV a III. számú iro­daházban. — Szeretek pecáz- ni, tudom, hol a csarnok, ahol a halat árulják. Nagy János, a csupaszív örökdiák a Ganz Villamos- sági Művek szolnoki gyárá­nak igazgatója már két éve. Pásztor József Tiszafüred­ről a Mátraalji Bányák fő­mérnöke Visontán, gyöngyö­si patrióta lett. A padtársa Szedmák László három fiú atyja. 6 az egri Finomszerel- vénygyár műszaki csoportve­zetője. Varga János az Aprító­gépgyár technológusa azt új­ságolta el. hogy ebben az évben csak kétszer hívták be tartalékos tiszti tovább­képzésre ... Ezen az órán felel a ta­nár is. — Tényleg tetszik emlé­kezni, hogy a gömb térfoga­tából háromszor zúgott be a fél osztály? ... — Természetesen, ilyen az életben egyszer fordul elő — oldódik mosollyá Paraj ta­nár úr szigorúsága. Logikai következetessége máig is annyiunk példaképe maradt. Jáger Pista bácsi a por­tás, bár mankóval ugyan, de ma is a kapuig kísér bennünket. Fehér asztal mellett, most már a feleségek társaságában is, egy percre azon tűnőd­tem. milyen nagyszerű dolog az. hogy jó útravalót kap­tunk ballagási tarisznyánk­ban. Jó tudni azt is. hogy nem vadásztunk státusszim­bólumra, s nem hord a mé­reténél nagyobb mellényt egyikőnk sem. Nosztalgia nélkül, holnap megint megyünk újra a ma­gunk útján. De még távol a hajnal, s addig: — Fel, fel fiúk a dalra! Simon Imre Megszépül a múzeum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom