Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

1980. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több hónapos munkát követően sikerrel befejezték a Paksi Atomerőmű építésének egyik legfontosabb idei feladatát. A reaktorépület legsúlyosabb berendezése a 230 tonna súlyú 12 méter hosszú acéltest, 96 kerekes tréleren, karvastagságú kötelekkel, emelő óriásdaru segítségével került végleges he­lyére Elutazott a bolgár tanácsi küldöttség PÁRTMUNKA ÉS TERMELÉS n versenyképesség nyitja Borbély Sándor látogatása Szolnokon Tegnap Szolnokra látoga­tott Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a mun­kásőrség országos parancs­noka. A megye munkásőr- egységeinek életéről Posta Mihály, a munkásőrség me­gyei parancsnoka tájékoztat­ta. A tájékoztatón részt vett Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára is. Borbély Sándor a délutáni órákban visszautazott Budapestre. Napirenden a városkörnyéki községek Vb-iilés a szolnoki Városi Tanácsnál Tegnap ülést tartott Szol­nok város Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. A testü­let megvitatta és elfogadta a beszámolót, amely a vá­roskörnyéki községeket irá­nyító és segítő tevékenység­ről szólt. Ezután a végrehaj­tó bizottság előterjesztések­ről döntött. Elismerés a MEDOSZ aktíváinak A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizott­sága a társadalmi aktívái­nak rendezett ünnepséget tegnap Szolnokon, az SZMT székházában. A rendezvény a jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző tanulóinak és az általuk patronált úttö­rő őrs irodalmi műsorával kezdődött. Ezután Kátai Má­ria, a megyei bizottság tit­kára elismeréseket, jutalma­kat adott át a MEDOSZ munkáját rendszeresen és eredményesen segítő aktí­váknak. . Ezzel az áldatlan állapottal az elmúlt hónapokban meg­annyi szerv foglalkozott, míg­nem megszületett a" minisz­tériumi döntés: a gázboyle- reket a tervéző és a kivite­lező költségére 120 literes vil- lanyboylerekkel kell kicse­rélni. A szereléshez szüksé­ges tervek el is készültek, — de a munka még most sem kezdődött el. Miért nem? Mindenekelőtt azért, mert kellő buzgalommal nem szor­galmazta senki. Sőt! A la­kásszövetkezet vezetőségének képviselője a villanyboylerek beszerelésével még ma sem ért egyet. A terv ellen felül­vizsgálati kérelmet nyújtott be a megyei tanácshoz. A ki­vitelező (ÁÉV) meg néhány olyan részt talált a tervben, ami ellentétes az érvényben lévő építési jogszabállyal. A tervező (ÉSZAKTERV) men­tegetőzik: Ilyen eset volt Miskolcon, és akkor — álta­lános érvénnyel — mentesí­tették őket a szóbanfbrgó szabályok alól. A minisztéri­umban megígérték, hogy ha formai okokból szükség van az engedélyre, akkor megad­ják, — mondják a tervezők. Szó, ami szó, a terv alkal­matlanságának megállaíjtásá- ra hónapok kellettek. Hogy Háromtagú delegáció érke­zett október 20-án Szolnok­ra megyénk bolgár testvér­megyéjéből, Kjusztendilből. A küldöttség vezetője: Todor Gogov, a megyei tanács el­ső elnökhelyettese. Tag­jai: Ljubomir Markov, a Kereskedelmi és Vendéglátó Igazgatóság igazgatója és Kiril Popov, a Helyiipari és Kommunális Tevékenység Vállalatának főigazgatója. A delegáció — amely öt napig megyénk kereskedel­mét és a szolgáltatást ta­nulmányozta — heti prog­ramjában több vidéki láto­gatás szerepelt. Október 22- én Jászberénybe utaztak, ahol ellátogattak a Jászsági áruházba, a ruházati szak- üzletbe és a cipőipari válla­lathoz. Másnap Karcagra utazott a delegáció. Talál­miért? Mert a nyári szabad­ságolások miatt sok előadó távol volt a minisztériumban is, — érvelnek a tervezők, a kivitelezők. Komplikálja a helyzetet, hogy a külső energiellátás tervét (egy 15—20 méteres földalatti kábelről van szó) nem készítette el a tervező. A TITÁSZ-nak az ügyben érintett szakembere szerint egyébként nem nagy munká­ról van szó. Feltétlenül jogos a kérdés: mikor, mire lehet most már számítani? A tervezőiroda' szerint ezen a héten felter­jesztik a tervet a minisztéri­umba. Ami a külső hálózathoz való csatlakozást illeti, annak előtervét elküldték a szakha­tóságokhoz (Víz- és Csator­namű Vállalat, TITÁSZ, pos­ta). Ha azok jóváhagyását megkapják, két-három hét alatt elkészülnek a tervvel. Ezek szerint úgy tűnik, hogy az építők által joggal elvárt, kivitelezhető kiviteli terv — amiben nem lehet hibát ta­lálni — rövidesen elkészül. Kézhezvételétől számítódik az építők számára megsza­bott 120 napos kivitelezési idő. Ez már előre látható, hogy több lesz! A munkához ugyanis 121 komplettirozott koztak Kántor Sándor Ko- ssuth-díjas népművésszel, majd megtekintették a vá­ros szolgáltatóházát és ta­nulmányozták a berekfürdői üdülőterület ellátásának szervezését. Ezt követően Kunhegyesen a húsfeldolgo­zó üzemben, az ABC és a ruházati áruházban tettek látogatást. Tegnap délelőtt a bolgár küldöttség tagjait a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskolán Andrikó Mik' lósné főigazgatóhelyettes tá­jékoztatta az oktatási mun­káról, az iskola életéről. A bolgár tanácsi küldött­ség Szolnok megyei látoga­tása tegnap délután befeje­ződött. A Ferihegyi repülő­térre elkísérte a delegációt Bereczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese. Hájdú vízmelegítőre van szükség, — ez pedig hiány­cikk. Szállítását 1981 máso­dik negyedévére igazolta vissza a gyártócég. A lakásszövetkezet vezető­sége azonban kontrázza ezt, kéri, hogy állítsák vissza a régi állapotot. Álláspontja annyiban érthető, hogy ol­csóbb a gáz, mint a villany, Az is igaz, hogy a villany- boyler által felmelegített víz nem mindig elég egy több­tagú család szükségleteinek kielégítésére. Az is tény vi­szont, hogy a lakók elsőren­dű érdeke egy gázrobbanás megelőzése. A kémény pedig nem hozható olyan állapot­ba a 18 emeletes épületben, hogy működtethessék a gáz- boylereket. Jelenleg a leggyorsabb megoldást tehát a villanyboy­lerek beszerelése jelenti. Tu­domást szereztünk arról, is, hogy az Állami Építőipari Vállalat szakemberei ezen a héten egy újjítási javaslatot terjesztenek az ügyben a minisztériumba. Ennek lé­nyege, hogy a gázboylereket a konyhai szellőzőre kötnék be. Ez is ellentétes az érvény­ben lévő szabályokkal, ezért kell a ‘minisztérium jóváha­gyása. Az újítási javaslatban megfogalmazott megoldás 160—200 ezer forintba kerül­ne, míg a villanyboylerek be­szerelése kétmillióba. A dön­tés a minisztériumtól függ. Jó lenne, ha ilyen hosszú huzavona után mielőbb meg­jelennének a szerelők a Vár- konyi-téri lakásokban és munkához látnának, hogy folyjon a melegvíz a csapok­ból. Simon Béla „Nem is hittem volna, hogy Kunszentmártonban ilyen csodálatosan szép és ilyen kiváló minőségű bun­dák készülnek” — mondta egy fővárosban dolgozó kol­legám, a Pannónia Szőrme­kikészítő és Szőrmekonfek­ció Vállalat 4. sz. gyárában tett látogatása után. „Nálunk az a vélemény, hogy az a jó minőségű áru, amit el lehet adni” — felel­te Takács László, az üzemi pártvezetőség titkára, ami­kor megemlítettem neki kol­legám véleményét. Márpedig könnyen eladni olyan termé­ket, amelyből egyetlen is súlyos ezrekbe kerül, amely nem közszükségleti cikk, csak úgy lehet, ha az szép, divatos modern és kiváló munka. Egyaránt érvényes ez a belföldi és a külföldi értékesítésre. „Ex­portálni csak azt a szőrme­kabátot tudjuk, ami a le­geknek is megfelel.” — mondták a gyáriak, és pél­dának mindjárt az egyik dán vásárlójukat említették, aki az idén tízezer bundát vett tőlük, de már jelezte, hogy jövőre többet akar rendelni, már pedig minden egyes kabátot átvizsgál, és legutóbb is a kétezer kabát­ból csak egyet adott vissza javításra, de aztán azt is elvitte. Kölcsönös bizalom alapján Tény, hogy e gyár 13 éves fennállása alatt „kinőtte” magát: a vállalat négy gyá­ra közül értékben ez termeli a legtöbbet. Az idén a vál­lalattól rendelt 90 ezer bun­dából 42 ezer Kunszentmár­tonban készül. Ebből eddig megközelítően 32 ezret már le is szállított a Körös-men­ti üzem. Ez azt is mutatja, hogy nem választott rossz helyet új gyára telepítéséhez annak idején a Pannónia, amikor saját erejéből — a 260—280 millió forintos beruházáshoz mindössze tíz­milliós állami támogatást kapott — felépítette ezt a korszerű üzemet. Most, ami­kor évente sok millió forin­tot törleszt az igénybevett hitelből, nagyon is nagy szüksége van a vállalatnak arra, hogy termékei kelen­dőek legyének itthon is, kül­földön is. Mindebből már érthető, ho^v ebben a gyárban mi­ért fordít az általánosnál is fokozottabb figyelmet az üzemi pártvezetőség a gaz­dasági munka párti rányítá- sára, pártellenőrzésére, se­gítésére, a helyes vállalati szemlélet és magatartás ki­alakítására, felhasználva eh­hez a pártmunka minden módszerét, eszközét. Az üzemi pártvezetőség minden évben kétszer, fél­évkor és év végén beszámol­tatja a gyár igazgatóját az éves terv végrehajtásáról, a feladatok teljesítéséről. Csu­pán most ezekben a hóna­pokban — felmérő, elemző munka után — tárgyaltak a gazdaságpolitikai agitáció helyzetéről, és rövidesen na­pirenden lesz — ugyancsak Kakuk Mihály igazgató be­számolója alapján — az üzem- és munkaszervezés helyzete, feladatai. És már készülnek arra, hogy év vége felé először az üzem gazdasági és pártve­zetése megtárgyalja a hato­dik ötéves tervkoncepciót. „Megvan közöttünk a part­neri jó viszony, aminek alapja a kölcsönös bizalom” — magyarázza az igazgató, — „tisztában vagyunk ,azzal, hogy csak úgy tudjuk fel­adatainkat teljesíteni, csak úgy tudunk érdemben intéz­kedni, ha magunk mellett élvezzük a pártszervezetek segítő támogatását”. Ez a támogatás sokféle és sok irányú Kunszentmárton­ban. Vitatkoznak, érvelnek meggyőznek Nagyon fontos, hogy a dolgozók ismerjék a gyár helyzetét, feladatait, értsék, hogy egyes intézkedések miért váltak szükségessé. Mire gondolok? A könnyű­iparban, így a szőrmekabá­tok — a juh- és a vadbőr — készítésénél a nagy gzéria már a múlté. Ma Kunszent­mártonban is az évi 42 ezer bundát kétszer, háromszor annyi fazonban készítik el, mint akár tavaly is. A gyor­san változó divattal lépést kell tartani. Sőt, megelőz­ni. Ez a versenyképesség egyik nyitja. Sűrűn változik tehát a termék. A dolgozók­nak szinte napok alatt kell megtanulniuk olyan gyártá­si technológiát, amilyet ed­dig nem ismertek. Aztán: napirendre került — éppen a termelés haté­konyságának fokozása érde­kében — az órabérben dol­gozók felülvizsgálata. Kide­rült, több embert foglalkoz­tathat a gyár teljesítmény­bérben, ami fokozottabb tem­pót, szigorúbb munkarendet, munkafegyelmet követel. Az érintettek átminősítése azóta megtörtént. Más: a kikészí­tő üzemben be kellett vezet­ni a három műszakos ter­.melést. Ez százhúsz-száz- harminc embert — főként nőt — érintett. A példák hosszan sorolhatók, mennyi új. az eredményesebb munka érdekében milyen sok szer­vezési feladat végrehajtására került sor. Mit tett, hogyan segített az üzemi pártvezetőség, a pártalapszervezetek? Ma­radjunk az utolsó példánál, mert az lényegében tükröt mutat a pártszervezetek munkamódszeréről. Az üze­mi pártvezetőség kérte a kikészítőben dolgozó alap­szervezet vezetőségét: úgy segítsék a három műszakos termelésre való áttérés elő­készítését, hogy ne legyen vita, harag. Az alapszervezet titkára a műhely főműveze­tője, de három művezető is tagja az alapszervezet veze­tőségének. Nos, ők négyen — pártfeladatként, minden egyes emberrel személyesen beszéltek. Műszakbeosztásról, tenni­valókról, a három műszak bevezetésének szükségessé­géről, fontosságáról. Az emberek megértették: a továbblépés egyik fel­tétele a három műszak bevezetése, csupán azt kér­ték, hogy a szombati éjsza­kai műszakot helyezzék át vasárnapra. Lemérhető: a szóbeli agi- tációra .különösen nagy hangsúlyt helyeznek a gyár pártszervezetei. Élőszó­val könnyebb, mert lehet vitatkozni, érvelni, meg­győzni, magyarázni — mond­ják. Csakhogy erre fel kell ké­szíteni a párt aktivistáit. Jelenleg két politikai vita­körük működik az üzemben, mintegy ötven résztvevővel. Amikor az üzemi pártveze­tőség a gazdaságpolitikai agitációról tárgyalt, döntött arról, hogy újabb vitakört kell szervezni. Egv-egy vitakör Minden alapszervezetnek legyen legalább egy_egy vi­taköre, mert több jól fel­készült, másokat meggyőz­ni, másokra hatni tudó akti­vistára van szükség. Az agi- tációra való felkészítésre használják fel a pártnapo­kat is, amelyből évente egyet kifejezetten gazdaság­politikai célok ismertetésé­re használnak fel, de rájöt­tek: jó lehetőséget rejtenek agitációra a termelési, a szocialista brigádvezetői ta­nácskozások is. Lényegében erre akarják felhasználni az október 29-én megrendezés­re kerülő KlSZ-fórumot is, amelyen a gyári fiatalok az üzem gazdasági, párt- és tö­megszervezeti vezetőitől várnak választ az őket fog­lalkoztató kérdésekre. A szocialista brigádklub­ban rendszeresek a kiállítá­sok, a feladatok ismerteté­sére, a jól dolgozó kollektí­vák elismerésére szépen szer­kesztett faliújságok vánnak a gyárban, — mint a szem­léltető agitáció fontosságá­nak tanúi. fl bunda drága szőrméből készül Ügy is fogalmazhatok,' hogy az üzemi pártvezetőség ösztönzésére ma megkülön­böztetett figyelem hárul a gyárban az anyag- és ener­giatakarékosságra, a reális kockázatvállalásra. Mert ez a kettő náluk szorosan össze­függ. Köztudomású, hogy a bundák drága szőrmékből — nerc, farkas, pézsma, per­zsa, stb. ■— készülnek. Éven­te 300 ezer négyzetmétert importál belőlük az üzem Olaszországból, Portugáliá­ból, és mintegy 200 ezer darab hazai juhbőrt dolgoz fel. És drágák a kellékanya­gok is, a festékek, a ragasz­tók. Nem mindegy, hogyan gazdálkodnak ezekkel a dol­gozók. Mennyi megy hulla­dékba. Bár az előírás, hogy min­den tenyérnyi anyagot fel kell dolgozni. A gyárban elég sok volt az elfekvő készlet. A gyárvezetés most egy olyan embert állított munkába, aki a bőrök mi­nősítésével, az elfekvő kész­let értékesítésével foglalko­zik. Vagyis: eladják a gyen­gébb minőségű bőrből készí­tett termékeket, amiből ed­dig 30 millió forint bevéte­lük volt. Mi ebben a koc­kázatvállalás? Hogy ugyan­olyan garanciával árusítják őket, mint a kiváló minő­ségből készült bundákat. Az üzemi pártvezetőség, a pártszervezetek a gazdasági vezetés legközvetlenebb szö­vetségesei, segítői, támogatói minden olyan törekvésben, amely a párt gazdaságipoli­tikájával* a társadalmi cél­kitűzésekkel összhangban, őket szem előtt tartva keresi a vállalati érdekek érvénye­sítésének útját. De kritiku­sok is, mert a vállalati ér­dek nem sértheti a népgaz­dasági érdekeket, — mond­ják Kunszentmártonban. Határoza! nélkül is A Pannóniában többségé­ben nők dolgoznak — töb­ben gyermekes anyák —, sokan három műszakban, gyors technológiai váltások közepette. És igényes mun­kát kell kiadni a kezükből. Mindemellett' tanulniuk is kell, ráadásul jóval alacso­nyabb bért kapnak, mint mondjuk azok, akik a vál­lalat újpesti üzemében dol­goznak. Tanácskozáson már szóvá tették a kunszentmártoni ve­zetők: az éves bérfejlesztés­ből jelentős összeget elvitt a három műszakra való át­térés, mert műszakpótlékot kell fizetni. Ez a bérfeszült­ség, ami ma a vállalaton be­lül van, nem indokolható egyoldalúan az általános bérrendszer hibáival. Diffe­renciáltabb bérfejlesztésre ,van szükség ,a gyárak között. Ezt szorgalmazza most az üzemi pártvezetőség többek között. Bíznak abban, hogy érnek is el némi előrehala­dást. Vallják: „Ma a gazdaság­ban olyan folyamatok men­nek végbe, amelyek nem nélkülözhetik a pártszerve­zetek hatékony és figyelmes munkáját. Nekünk mindig pontosan kell érzékelnünk, milyen gazdasági folyama­tokat szükséges politikai munkával megkülönböztetett módon segíteni. És akár van rá határozat, ,akár nincs, ha egy ügynek politikai je­lentősége van, akkor azzal nekünk foglalkoznunk kell” Varga Viktória Víz nélkül — megfürödve Lakók, tervezők és építők kétéves vitája Szolnokon, a Várkonyi téri 18 »emeletes épületben több mint egy éve nem használhatók a fürdőszobák gázboylerei, ezért nem folyik a meleg víz az összkom­fortosként nyilvántartott lakások csapjaiból, sem a für­dőszobában, sem a konyhában. A tiltó rendelkezés oka — mint azt 1978. december 17-i lapszámunk „A termo- for-történet újabb fejezete” cimű cikkében megírtuk — az erősen kifogásolható termoforkémény, következés­ként az égéstermék áramlásának, a kellő szellőzésnek a hiánya, a gázrobbanás veszélyének elhárítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom