Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Magyar—szovjet kapcsolatok Év végi események A Magyar írók Szövetsége nemzetközi kapcsolataiban kiemelkedő jelentőségű a Szovjetunió írószövetségével való együttműködés, amely évrő évre tartalmasabbá, gyümölcsözőbbé válik. Október 20-án kezdődik Moszkvában a szocialista országok írószövetségi vezetőinek értekezletei, amelyen a magyar írókat Dobozy Imrének, az írószövetség elnökének vezetésével küldöttség képviseli. A szovjet kultúra napjai alkalmából október 30-án szovjet íróküldöttség érkezik Budapestre. A vendégek a tervek szerint irodalmi esteken vésznek részt, s jelen lesznek az írószövetség, valamint a Magyar Rádió közös szervezésében a Radnóti Miklós irodalmi színpadon november 6-án sorra kerülő szovjet irodalmi esten is. Fazekas tájház Tiszafüreden Dikó, almárium, tisztaszoba, bütykösök és kanták írószövetség i Nézőtéri pillanatok Néhány napja különös élményben volt részem. A Szigligeti Színházban délutáni előadáson, szakmunkástanulókból álló (közel) telt ház előtt játszották Az ember tragédiáját, 14—17 éves diákok előtt. Vidám, zsivajgó, izgő-mozgó nézőtér az előadás előtt, kisebb-nagyobb fegyelmezetlenségek (rágógumi pukkantás, félhangos szövegelés, zörgés) az előadás első perceiben. Nyers, életkorban éretlen és — mondjuk ki — javarészt a Kengyelfutó gyalogkakukk, az Edda-művek típusú s egyéb „szubkulturális” termékeken is nevelődött közönség ült itt, kissé ellenálló mindennel szemben és — Madáchira — fölkészülten (vagy fölkészítetlen?). Történtek is furcsa dolgok: minden halálsikolyt, durvább színpadi gesztust például óriási ováció, nevetés követett, a római szín „dolce vitája” kishíján nyíltszíni tapsot kapott. (Érzésem szerint a színészeket nagyon megviselhették a közönség szokatlan reakciói.) Legyinthetnénk: közönség és mű ezúttal nem találkozott. Csakhogy erről szó sincs. Voltak az előadásnak ugyanis olyan pillanatai, percei, periódusai, amikor a játék és a közönség együtt volt: igazi, mély, feszült színházi csönd uralkodott ilyenkor a nézőtéren. Például a prágai, a bizánci színben, vagy a római szín végén... És — azt hiszem — ezekért a szép csöndekért kell és érdemes ennek a közönségnek is játszani a Tragédiát. — szj — A Nyázó-ház az átadás ünnepélyes perceiben Mester és tanítványa. A tájház nfegnyitásán részt vett Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekasművész; képünkön tanítványával, a jelenlegi egyetlen füredi fazekassal, Szűcs Imrével látható A tisztaszoba Boroskancsó 1880-ból, idős Nyúzó Gáspár munkája ti,zenöt-húsz fazekasmester — család — dolgozott Füreden s portékáikat — szekéren — tekintélyes 50—60 kilométeres távolságra „vásároltatták”. A Nyuzó-dinasztia a leghíresebb füredi fazekascsaládok egyike. Nyúzó Gáspár (1839—1910) és fia (1864— 1922) — apja nevét örökölte — a Malom utcában dolgoztak. Házuk Tiszafüred utolsó, népi építészetileg is értékes épülete. Pénteken délután ebben — az Országos Műemléki Felügyelőség, a Középtiszai Intéző Bizottság és a nagyközségi tanács jóvoltából — felújított épületben nyílt meg a Nyúzó Gáspár fazekas tájház. Az ered,éti ház több mint százéves, a két mester jó negyven évig dolgozott fedele alatt. Dr. Füzessy Anikó múze- umágazgató tanulmányából tudjuk, hogy bár 1832 előtt is éltek fazekasok Tiszafüreden, a mázas kerámia fejlődését, a feliratos cse- réptárgyak alapján ettől az évsiaámjtól lehet nyomon követni. A híres, neves füredi fazeikasság az 1840-es évektől kezdőd,ően alakította ki termékeinek új, sajátos arculatát.: a díszítés jellegzetes eleme a körzővel szerkesztett virág, a szabadkézzel felkarcolt, csőrében — virágzó — ágat tartó madar. A Tisza-menti falu fokozatosan a magyarországi fazekasművészet egyik, jelentős központjává vált. Voltak évek, amikor egys-erre A kiállítási célokat szolgáló jelenlegi tájház három helyiségből áll: a konyhából jobbra a tisztaszoba nyílik, balra a műhely. Mindhárom helyiségben főleg a Nyuzó-család használati tárgyait, s természetesen — a két mester munkájának les- szebb darabjait helyezték el. — ti — Anyanyelvűnk vonzásában Bemutatjuk a jászberényi főiskola nyelvi és irodalmi tanszékét "A tanítóképző intézményekben főiskolává válásukkal egyidejűleg, öt évvel ezelőtt vezették be a tanszéki rendszert. A fél évtized alatt a. Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a hét tanszék megtalálta helyét a képzés és a nevelőmunka egészében, kialakította sajátos arculatát, szervezettebbé vált az oktatók tudományos kutató munkája. Némelyik tanszék azonban,, mint például a nyelvi és irodalmi, az addigi hasonló szakcsoportból alakult ki, így a változás nem okozott törést; az oktatók a korábbi munkamegosztásban az addigi eredményekre építve folytatták a hallgatók képzését, nevelését, s tudományos tevékenységüket. Ez a „helyzeti előny” az újonnan ■ megalakított tanszékekkel szemben semmiképpen sem csekély, hiszen az olvasás, az anyanyelvi nevelés megújításának, korszerűsítésének kutatása már korábban is a jászberényi oktatók nevéhez fűződött, s ma is a főiskola egyik legjelentősebb tudományos programjának számít. Azaz nemcsak a főiskolán, hiszen az anyanyelvi nevelés az egész társadalom ügye, a párt tudománypolitikai irányelveiben is az egyik fő kutatási irányhoz tartozik. A kisdiákok „nyelve” Az anyanyelvi nevelés kutatásának előzményeként a hat-tízéves diákok olvasásával foglalkozott a főiskola tanárainak egy csoportja. Innen vezetett az út az alsó tagozatosok beszédkultúráján át az anyanyelvi nevelés kutatásához, amely dr. Nagy József tanszékvezető, főigazgató-helyettes iránytásával több éves, eredményekben gazdag múltra tekinthet visz- sza. Az elismerést igazolja, hogy a tanszék nagy szerepet kapott az általános iskolai új oktatási-nevelési tervek kialakításában, a tankönyvek megírásában. A jászberényi nyelvészek munkáját dicséri az „Anyanyelvi tantárgypedagógia” is, amely valameny- nyi tanítóképző főiskolán előírt jegyzet. A könyveket igen alapos arfyaggyűjtés, s a kutató munkával párhuzamos kísérlet előzte meg, amelynek középpontjában a 6—10 éves gyerekek beszédkultúrájának, anyanyelvi műveltségének továbbfejlesztése állt. A gyakorlat, a valóságos helyzet feltárása, elemzése révén olyan tankönyveket adtak a kisdiákok, a tanítók kezébe, amely minden bizonnyal kiállja az idő próbáját, s amelyből könnyedén, játékosan tanulhatják meg a 6—10 évesek anyanyelvűnk „titkait”, szabályait. Tanulmányok, műfordítások A tanszék a bázisa a Szolnok megye földrajzi neveit összegyűjtő kutató munkának is, amely dr. Farkas Ferenc docens irányításával szintén több éves program. A nyelvi és irodalmi tanszék publikációs tevékenysége igen gazdag. Az utóbbi öt évben a főiskola oktatói 165 könyvet, illetve tanulmányt, cikket jelentettek meg, s ebből hetvennyolcnak a szerzője, illetve szerkesztője a tanszéken dolgozik. Gyakran találkozhat az olvasó dr. Doboss Gyula műfordításaival, tanulmányaival az irodalmi folyóiratokban, dr. Horgósi Ödön, az oroszt oktatók csoportjának vezetője pedig a nyelvtanítási illetve russzisztikai kutatásaival ért el sikereket. Ez utóbbi elismeréseként állandó meghívott a hazai és külföldi russzisztikai konferenciákon. Az orosz tanítás említése nem véletlen, hiszen a nyelvi és irodalmi tanszék a gazdája. A tíz oktató közül — egyébként a főiskola legnépesebb tanszéke — öten az orosz tanítással, öten a magyar-nyelv és irodalommal foglalkoznak. Az oktatók szintén úttörői voltak az alsó tagozatos orosz nyelvoktatás bevezetésének előkészítésében, s a főiskolai szak- kollégiumok kialakításában. Számos előnye van annak, hogy az anyanyelv és egy idegen nyelv oktatói azonos tanszéken dolgoznak, hiszen a tanítás során sok közös gond merül fel, főként. a nyelvtan területén. S noha sokban különbözik az orosz és a magyar nyelvtan, mégis sikerül közös módszereket találni, amelyek segítségével könnyebben sajátítják el a kisdiákok a szabályokat. „Fakultatív” helyesírás A tanszék igen gazdag tudományos tevékenysége mellett — a jelentősebb eredményekről szóltunk csupán — ä pedagógusok továbbképzésében, s a hallgatók oktatásában, nevelésében is kiemelkedő szerepet játszik, hiszen a tanítók nyelvi és irodalmi műveltsége meghatározó a kisdiákok tanításában. Nem véletlen hát, hogy az oktatók „igen szigorúak” — így mondják a hallgatók — a számonkérésnél. Hogy adhatnának tanítói oklevelet annak, aki nem tud helyesen írni, szépen, tisztán, érthetően beszélni? Az első évesek év eleji dolgozatai arról tanúskodnak, hogy a hallgatóknak van mit pótolni felkészültségükben. Dr. Farkas Ferenc több évfolyam eredményeit hasonlította össze, s a kialakult kép cseppet sem megnyugtató. öt évvel ezelőtt még egyetlen első éves sem írt elégtelen dolgozatot, a jelesek aránya pedig 9,4 százalék volt. Az 1978/79-es tanévre felvettek 19,3 százaléka viszont elégtelenül oldotta meg a nyelvtani feladatokat; jeles dolgozat nem született. Az elképesztő visszaesés figyelmeztető. A főiskola nem vállalhatja magára a többi iskolatípus mulasztását, a tantervi anyagot nem helyettesíthetik a helyesírás tanításával. A tanszék oktatói igen bölcsen úgy vélik, hogy a helyesírást meg lehet önállóan is tanulni. A hallgatók minden segítséget megkapnak, hogy pótolják a hiányosságokat, időről időre maguk is lemérhetik tudásszintjüket. A tapasztalatok szerint a főiskolán bevált az a „fakultatív” helyesírás-tanulás, hosszabb-rövidebb idő alatt sikeresen eleget tesznek a követelményeknek a hallgatók, s sokan bekapcsolódnak a tanszék tudományos kutatásaiba is. Az utóbbi években az országos tudományos diákköri konferenciákon mindig az első díjasok között szerepelnek a jászberényiek az alsó tagozatos diákok beszédkultúráját, nyelvhasználatát elemző dolgozataikkal. Mindez a tanszék jó oktató-nevelő munkáját is dicséri. A tankönyvek után jegyzetek Dr. Nagy József tanszék- vezető elégedett munkatársaival. Legfőbb erényüknek a nyitottságot, az együtt dolgozás igényét említi. így nem véletlen, hogy jó közösséggé, „csapattá” vált a tanszék, amely az anyanyelvi nevelés „műhelyének” számít. Ennek köszönhető a sok szép eredmény. A szigorúság, amely az oktatókkal szemben is megnyilvánul, meghozta gyümölcsét. S mik a további tervek? Folytatódnak az anyanyelvi nevelés kutatásai, a megye földrajzi neveinek gyűjtése. Űj feladatot jelent a tantárgypedagógiai jegyzetek megírása, hiszen elkezdődik a tanítóképző főiskolák oktató-nevelő munkájának korszerűsítése is. S hogy a jászberényi tanszéken készül a jegyzetek többsége, ez újabb elismerés az oktatóknak, s egyben a főiskolának. Tál Gizella % Délutánonként szívesen keresik fel a tiszaugi általános iskolások az úttörőszobát
