Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 16. Mindig voltak és mindig lesznek. Ez a természet rendje. Ha két ember szövetkezik egy életre, senkinek semmi biztosítéka nincs, hogy együtt végig is élik a sorsukat. Az egyik mindig előbb megy el, hacsak nem a halálra is szövetkeznek, De hát ez ritka, mint a fehér holló. És már ne haragudjon érte, ebben semmi szenzáció nincs. Téma? Nem tudom, de azt igen, hogy ez is egy állapot: ■ ■ Özvegyek nézze, miattam ne legyen egy rossz napja se senkinek, aki azt hiszi, jó a házassága. Kü­lönben a kislány szakiskolába készül, majd csak jobb lesz az életünk pár év múlva. Addig meg? Ügy érzem, az elején, a nehezén túl vagyok! Hirdessek ? Göcsörtös ujjú, fájós lábú öregasszony biceg elő a ház végéből. Nyomában három év körüli kisfiú. Kezében akkora alma, hogy majd’le­töri a kezét. Majszolja s kí­váncsiskodik. — Alszik a fiam, éjszakás volt, de mindjárt szólok neki. Hatalmas termetű, szép szál fiatalember dugja ki borzas fejét a szobaajtón. — Pillanat — mondja — aztán kopott frottírban kijön. Láthatólag nem tetszik ne­ki jövetelem célja. Kiküldi az anyját a gyerekkel a kony­hába. — Maga is özvegy? — Nem, de ismerem az egyed ülélésí. — Csakhogy maga nő. Amikor a feleségem a máso­dik gyerekkel együtt szülés után meghalt, majd megbo­londultam. És annyira közeli ez a dolog, hogy ne haragud­jon, nem adom ki magam szí­vesen. Hányán lehetnek így Szolnokon? Mit tudom én! Hányán, hogy segítenek ma­gukon? Azt se. Volt, aki azt tanácsolta, hirdessem magam, hátha akad egy jóravaló öz­vegyasszony, aki elvált, aki összekötné velem az életét. De hát nekem ezen a régi házon kívül — ami még nem is az enyém — semmim. A fizetésem átlag munkásbér, mondja már meg, mi vonzót talál bennem egy magányos nő? És ha gyereke van neki is? És ha — fiatal vagyok — lesz közös gyerekünk is? Előttem van egy régi szak­társam példája. Szegény, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Két tizenéves gye­rekkel újból férjhez ment az özvegye. Bizony, az új férj, az új körülmények azt ered­ményezték, hogy mindkét gyerek, ahogy dolgozni kez­dett. elmenekült a „családi” fedél alól. Nem tudom meg­mondani magának, mit hoz a jövő. Amíg az anyám él, tud gondoskodni ia kisgyeH rékről, valahogy kibírom. A gyereknek az anyját viszont senki se pótolja. Kikísér, egészen a ház ka­pujáig. Nem beszél tovább. Szó nélkül is értem, nincs mit mondania, s nem is akar beszélni. Mégis, hogy kezet fogunk, inkább magától, mint tőlem, újra megkérde­zi: — Akadna is „pitvarló”, nem is egy — mondja nevet­ve. — De hát a gyerekeim bőrét vigyem vásárra? Apám,' anyám, agglegény bá­tyám mellettem áll, bármi­ben segítenek szívesen. Sok­szor azzal vígasztalnak: jobb a sorom, mint egy elvált asz- szonynak. Az elvált ugyanis kapja a családi pótlékot, a gyerektartást — ha kapja! — és kész. Nekem meg össze­jön havonta több mint hét­ezer forint. Ha okosan gaz­dálkodom, nem fogyasztom, növelem a vagyont. Bár az apa hiányát érzik tudom, de nem lesz gondom a lányok nevelésével, tán még ki is házasítom őket, ha megérem. Ha megérem? Fél éve or­vostól ki, orvoshoz be. Ez is, az is bántja valamikor erős, munkabíró szervezetét. Leg­utóbb hosszas kórházi kivizs­gálás után közölték vele: a szíve rendetlenkedik, óvato­san éljen, ha szeret, akar él­ni. Azóta fél. Megvette az Or­vosi Lexikont, ha a város­ban jár, gyűjtögeti a külön­böző, egészséges életmódot propagáló könyveket. Estén­ként kézenfogja a kislányo­kat, sétálnak, ha a tsz kirán­dulást szervez a hegyekbe, mennek. Talán hipochonder egy kicsit. Felkutatta, a csa­ládban hány szívbeteg volt, s ki, hogy végezte közülük. Közjegyzőnél csináltatott végrendeletet. — Harmincévesen talás ez mór sok, túlzás — óvatosko­dom. — Nem igaz — valósággal szenvedéllyel vágja vissza a felvetést. — Nekem most már családfenntartóként kell gondolkodnom. Ezért még a sírhelyemet .is megvettem előre, hogy a gyerekeimnek azzal se legyen bajuk, ha el­megyek. Sokszor álmodom a férjemmel. A temetésén azt mondta a szónok: — nem egyházi temetés volt! — kedves feleségem, eljövök hozzád az éjszaka homályá­ban, ne zárd be előttem aj­tód. ablakod! Lehet, ez bo- londított meg, sokáig ébren is álmodtam vele. — Kellene egy kis szóra­kozás. kikapcsolódás. Talán egy üdülés se ártana, ha a nagyszülők vállalnák addig a gyerekek gondozását. Hát­ha segítene, felejteni, meg­nyugodni. — Egyedül? Ez az egy szó sokáig visz- sza-visszatért gondolataim­ban. Egyedül? Esetleg bízni abban, hogy így, vagy úgy vigasztalódhat közben? Mi az értelme? Bár egészséges fia­talembereknek mindenkép­pen mindenféleképpen szük­sége van rá... Csakhogy megoldást, ki­utat találni jaj, de nehéz! Realitás Az ajtó csak résnyire nyí­lik, látom, biztosítólánc is védi a bent lakót. A harminc év körüli no bizalmatlanul mér végig. — A gyárból jöttem. Sza­bónál keresem. Azt mond­ták, itthon kell lennie, mert beteg. A láncot kiengedi, nyitja az ajtót. Elnézést kér, a kis- szobában a lánya nem vetet­te be az ágyat, csak elro­hant az iskolába, a nagyob- bikban pedig ő már egy he­te fekszik, kel. Az őszi alat­tomos nátha jól „kicsinálta”. Pedig irtózik a betegségtől, még jobban a táppénztől. Tu­lajdonképpen csak gyógysze­rért ment az üzemorvoshoz, de miután csúnya zörejek hallatszottak a tüdején, az orvos szigorúan ágyba pa­rancsolta. Mire idejutunk, már tu­dom, összetévesztett. Azt hi­szi, valamiféle hivatásos be­teglátogató vagyok. Amikor megmondom, dehogy, sokáig egy szót se szól. Hallgatunk. A kis szövetkezeti lakásban duruzsol az olajkályha, az asztalon pár szál virág fony- nyad a vázában. Látszik, tényleg nincs olyan állapot­ban, hogy figyelne aprósá­gokra. — Ha nem írja meg, ki va­gyok, hol dolgozom, elmon­dom magának az egészet. Egyet mindenekelőtt tisztáz­zunk: nem akarom magam se hirdetni, se sajnáltaim. Három éve vagyok özvegy, akkor huszonkilenc éves vol­tam, az urain harmincöt. Villanyszerelő volt, nem is keresett rosszul. Halálos bal­eset érte. Nem, nem munka­helyi, s ha azt mondom, ma­gának köszönheti, nem bán­tom holtában se. Állandóan besegített munkatársaknak, akárkinek, házépítésben, el­vállalt mindenféle szerelést. Mégse higgye, hogy áram­ütés érte. Bgy elkészült ház­hoz hívták, a tévéantennát kellett a tetőre szerelnie. Nos, tudja hogy van. Akiről tudják, hogy szereti az italt, ilyenkor megkínálják. Hogy miért nem munka után? Ki tudja ezt már? Tény, hogy pár kupica után mászott a tetőre. Hogy azért szédült meg, ezt se tudom. Tény, olyan szerencsétlenül esett, hogy nem tudták megmente­ni. fgy maradtam magamra a tízéves kislánnyal. Sokan vigasztaltak, a munkahe­lyemről rengeteg segítséget kaptam. Most, három év táv­latából mégis azt mondom: Rossz a rosszal de még rosszabb nélküle. A gyerekre kapok ' árvanyugdí­jat, a biztosító is segített, megadta, ami járt, mégis, valahogy nagyon egyedül vagyok- A szüleim messzi él­nek, nem is mondhatom, hogy anyagilag segíthetnek, mert hazudnék. Az anyósom sokszor hoz a gyereknek ez,t- azt, a gyárban minden évben kétszer adnak segélyt, tud­ja. amikor az egyedül gyere­ket nevelőknek jár pár száz forint. De itt maradtam egy fizetéssel, egy szövetkezeti lakás terheivel. És ha nagyon őszinte akarok lenni, itt ma­radtam a harminokét évem­mel. Nem könnyű egyedül élni, tisztességesen marad­ni. A korombeli férfiak nem kapkodnak — ha nősülésről van szó — gyerekes özvegy­asszony után. Persze, nekem sincs sok illúzióm. Átéltem olyan éveket, olyan napokat a férjemmel, főleg az ital miatt, amit senkinek se kí­vánok. — Nincs kiút? — A magányra semmikép­pen. Még átmenetileg se, mert ahhoz nincs gyomrom. Arra ugyanis mindig akad­na vállalkozó, de érdekes: esek a vállalkozó kedvűek mind családos emberek. Hát — Hirdessek? Se igent, se nemet nem tu­dok rá felelni. Örökséggel Az igaz, a kocsinak is csak az emléke maradt, de a köz­úti baleset után ugyancsak dolgoztak a hagyatéki ügyek intézői. A hatalmas falusi ház, a takarékban összegyűlt tízezrek, a nyeremény betét­könyvek olyan biztos megél­hetést jelentenek az özvegy­nek s két kislányának, ami miatt — ő így mondta — meggondolja, összeköti-e még egyszer valakivel a sorsát. Pedig fiatal, alig harminc­éves. A gyerekek után több mint kétezer forint, özvegyi nyugdíjként annál is több érkezik minden hónapban postán. A férj jóval idősebb volt, nem kis fizetésű és jó húszéves munkaviszony állt mögötte. A feleség havi két­ezer forintos fizetése így tu­lajdonképpen kiegészítés. Mindent összevetve pénzes — ráadásul csinos — özvegy­asszonyként tartják számon a faluban. Megpróbáltam megérdek­lődni, hány olyan özvegy fér­fi és nő él a megyében, aki gyereket vagy gyerekeket nevel. Elképedtem: őket se­hol sem tartják számon, ró­luk jelenleg nincs kimutatás és statisztika. A nagyválla­latok, gyárak, intézmények is legfeljebb idézni tudnák egyet-egyet. Úgy számon tartják őket, mint az elvál­takat. akiken a kollektív szerződések szerint illik, kell segíteni. A népszámlálás után — vigasztaltak — helyesebben az adatok feldolgozása után majd erről -is tudunk. Még országos központokban sincs értelme érdeklődni, mert „megyék szerint nem bonta­nak”. Maradjunk tehát az egyik, mindennemű nyilatkozástól elzárkózó véleményénél ? „Ez a természet rendje. Ez is egy állapot, özvegyek vol­tak, vannak, lesznek!” És ez minden statisztikán túl tényleg realitás ... Sóskúti Júlia tltolsó simítások a~bagi csomópontnál Gyöngyös felé Hatvan kikerülésével Tovább az M—3-ason Október közepén, határ­időre átadják az M 3-as au­tópálya új szakaszát. Az új út a 34-*es kilométertől az 55-ös kilométerszelvényig tart, ahol a 21-es számú. Hatvan—Salgótarján utat keresztezi. Hatvantól észak­ra. A Gyöngyös felé uta­zóknak nem kell majd Hat­van városán áthaladniok. Jelenleg már a befejező munkálatok folynak; padka­készítés és rendezés a jelző­táblák, korlátok kihelyezé­se stb. Az elvégzett munka nagyságát jellemzi az egy- milliárd-ötszázötvenmilliós beruházási költség: kilo­méterenként megközelíti a nyoicvanmilKót. Ez a szám magasabb a korábbi pálya­szakaszokénál, amit az árak A régi út mellett már készen áll az új pályaszakasz kiinduló­pontja, a kisbagi völgyhíd emelkedésén kívül az itteni domborzati viszonyok il­letve a két csomópont költ­ségei indokolnak. Két és fél millió köbmé­ter földet mozgattak meg az építők, és az új pályát bevezető, 156 méteres kisbagi völgyhíd mellett még to­vábbi tizenhat épült. Az új útvonal elkerüli Aszódot, — ide a Bag határában létesí­tett csomóponton térhetnek le a járművek — a másik csomópont Hatvantól észak­ra, a már említett 21-es út­nál létesült. A következő, Gyöngyös határáig vezető szakasz át­adása 1982—83 táján várha­tó, majd 1984 végére Vison- táig kell elkészülnie az út­nak egyelőre fél pálya szé­lességben. K. T. A szabálysértések oka: FELEDEKENYSÉG, VIRTUS, HINYIIGStG A több mint ezerkétszáz — árvíztől megrongálódott — családiház újjáépítéséhez nyújtanak segítséget a DÉL­ÉP, a Hajdú és Borsod me­gyei állami építőipari vál­lalatok házgyárai. Békésen, Dobozon és Szeghalmon be­mutatót tartanak. Hat kü­lönböző típusú családi há­zat mutatnak be, és egyben tanácsadó szolgálat és OTP- ügyelet tájékoztatja az ér­deklődőket a tervekről és az irányárakról. Képünkön: elemekből gyorsan felépül a családiház. Kunmadarasi szemle A tiszafüredi járásban ta­valy 191, személyi és társa­dalmi tulajdon elleni, sza­bálysértést tárgyaltak. A szabálysértéseik közül 47-et Kunmadarason követtek el. A szám tekintélyesnek tű­nik, és némi emelkedést mutat, mivel 1978-ban a községben hasonló ügyek miiat csak négy alkalommal kellett intézkedni. Az elkövetők személye évente változik. Akit egy­szer mezei vagy bolti lopá­son fogtak, és megbüntet­tek, legtöbbször kerüli a ha­sonló törvénysértést, elvég­re a felderített „ismétlés” elbírálása már jóval súlyo­sabb. Az esetek csaknem 48 százaléka zártkerti és mezei lopás: különösen kukorica- és gyümölcsérés idején. Ami a bolti szarkákat illeti, ők sem kenyeret lopnak. A gye­rekek rendszerint édességet, a felnőttek szalámit, kávét, cigarettát csúsztatnak a zse­bekbe. Sokan inkább kérke­désből, rosszul értelmezett virtusból követnek el ilyen vétséget, korántsem a szük­ség kényszeríti rá őket. Ami az adófizetőket illeti, közöttük is akadnak „fele­dékenyek”. A helyi 2 ezer 400 adófizető közül mintegy félezer hátralékost tartanak nyilván, sőt 159 alkalommal fizetésletiltásra is sor ke­rült. Márpedig az így be­tervezett 2 millió 200 ezer forint bevételre égetően szüksége van a községnek, elvégre ez az összeg az is­kola, az óvodák, a bölcső­dék zavartalan fenntartását is biztosítja. Noha a településen évente 35—40 családi ház épül, és a tulajdonosok csaknem ugyanannyit tataroznak, úgyszólván megszűntek az engedély nélküli építkezé­sek. Tavaly például mind­össze egy' melléképület „szü­letett” ilymódon. Hasonlóan törvényes a helybeli ötven­nyolc kisiparos tevékenysé­ge. Feljelentés nem érke­zett áraik, munkájuk ellen, bár a helyszíni tanácsi el­lenőrzések több számlázási hiányosságot, pontatlanságot fedeztek fel náluk. Változatlanul gondot okoz a nagyközségben a köztisz­taság. Különösen hétvége­ken az étterem és a szóra­kozóhelyek környékén sok az eldobált üveg. papír. Ta­valy tíz, az idén három helyszíni bírságra került sor, noha a csökkenés sem­miképpen sem javulást je­lez. Ami az idei számokat il­leti: eddig 91 szabálysértést iktattak a tanácsházán, amelyből 27 társadalmi és személyi tulajdon elleni vét­ség volt. Növekszik a becsü­letsértések száma, a tavalyi 'hattal ellentétben az idén már kilencet tárgyaltak az illetékeseik. A mindenkire érvényes állampolgári kötelességeket Kunmadarason a lakosság egy viszonylag szűk rétege, 80—150 ember sérti meg al­kalmanként kisebb-nagyobb mértékben, ők követnek el pénzbüntetéssel járó sza­bálysértést. D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom