Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 16. Mindig voltak és mindig lesznek. Ez a természet rendje. Ha két ember szövetkezik egy életre, senkinek semmi biztosítéka nincs, hogy együtt végig is élik a sorsukat. Az egyik mindig előbb megy el, hacsak nem a halálra is szövetkeznek, De hát ez ritka, mint a fehér holló. És már ne haragudjon érte, ebben semmi szenzáció nincs. Téma? Nem tudom, de azt igen, hogy ez is egy állapot: ■ ■ Özvegyek nézze, miattam ne legyen egy rossz napja se senkinek, aki azt hiszi, jó a házassága. Különben a kislány szakiskolába készül, majd csak jobb lesz az életünk pár év múlva. Addig meg? Ügy érzem, az elején, a nehezén túl vagyok! Hirdessek ? Göcsörtös ujjú, fájós lábú öregasszony biceg elő a ház végéből. Nyomában három év körüli kisfiú. Kezében akkora alma, hogy majd’letöri a kezét. Majszolja s kíváncsiskodik. — Alszik a fiam, éjszakás volt, de mindjárt szólok neki. Hatalmas termetű, szép szál fiatalember dugja ki borzas fejét a szobaajtón. — Pillanat — mondja — aztán kopott frottírban kijön. Láthatólag nem tetszik neki jövetelem célja. Kiküldi az anyját a gyerekkel a konyhába. — Maga is özvegy? — Nem, de ismerem az egyed ülélésí. — Csakhogy maga nő. Amikor a feleségem a második gyerekkel együtt szülés után meghalt, majd megbolondultam. És annyira közeli ez a dolog, hogy ne haragudjon, nem adom ki magam szívesen. Hányán lehetnek így Szolnokon? Mit tudom én! Hányán, hogy segítenek magukon? Azt se. Volt, aki azt tanácsolta, hirdessem magam, hátha akad egy jóravaló özvegyasszony, aki elvált, aki összekötné velem az életét. De hát nekem ezen a régi házon kívül — ami még nem is az enyém — semmim. A fizetésem átlag munkásbér, mondja már meg, mi vonzót talál bennem egy magányos nő? És ha gyereke van neki is? És ha — fiatal vagyok — lesz közös gyerekünk is? Előttem van egy régi szaktársam példája. Szegény, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Két tizenéves gyerekkel újból férjhez ment az özvegye. Bizony, az új férj, az új körülmények azt eredményezték, hogy mindkét gyerek, ahogy dolgozni kezdett. elmenekült a „családi” fedél alól. Nem tudom megmondani magának, mit hoz a jövő. Amíg az anyám él, tud gondoskodni ia kisgyeH rékről, valahogy kibírom. A gyereknek az anyját viszont senki se pótolja. Kikísér, egészen a ház kapujáig. Nem beszél tovább. Szó nélkül is értem, nincs mit mondania, s nem is akar beszélni. Mégis, hogy kezet fogunk, inkább magától, mint tőlem, újra megkérdezi: — Akadna is „pitvarló”, nem is egy — mondja nevetve. — De hát a gyerekeim bőrét vigyem vásárra? Apám,' anyám, agglegény bátyám mellettem áll, bármiben segítenek szívesen. Sokszor azzal vígasztalnak: jobb a sorom, mint egy elvált asz- szonynak. Az elvált ugyanis kapja a családi pótlékot, a gyerektartást — ha kapja! — és kész. Nekem meg összejön havonta több mint hétezer forint. Ha okosan gazdálkodom, nem fogyasztom, növelem a vagyont. Bár az apa hiányát érzik tudom, de nem lesz gondom a lányok nevelésével, tán még ki is házasítom őket, ha megérem. Ha megérem? Fél éve orvostól ki, orvoshoz be. Ez is, az is bántja valamikor erős, munkabíró szervezetét. Legutóbb hosszas kórházi kivizsgálás után közölték vele: a szíve rendetlenkedik, óvatosan éljen, ha szeret, akar élni. Azóta fél. Megvette az Orvosi Lexikont, ha a városban jár, gyűjtögeti a különböző, egészséges életmódot propagáló könyveket. Esténként kézenfogja a kislányokat, sétálnak, ha a tsz kirándulást szervez a hegyekbe, mennek. Talán hipochonder egy kicsit. Felkutatta, a családban hány szívbeteg volt, s ki, hogy végezte közülük. Közjegyzőnél csináltatott végrendeletet. — Harmincévesen talás ez mór sok, túlzás — óvatoskodom. — Nem igaz — valósággal szenvedéllyel vágja vissza a felvetést. — Nekem most már családfenntartóként kell gondolkodnom. Ezért még a sírhelyemet .is megvettem előre, hogy a gyerekeimnek azzal se legyen bajuk, ha elmegyek. Sokszor álmodom a férjemmel. A temetésén azt mondta a szónok: — nem egyházi temetés volt! — kedves feleségem, eljövök hozzád az éjszaka homályában, ne zárd be előttem ajtód. ablakod! Lehet, ez bo- londított meg, sokáig ébren is álmodtam vele. — Kellene egy kis szórakozás. kikapcsolódás. Talán egy üdülés se ártana, ha a nagyszülők vállalnák addig a gyerekek gondozását. Hátha segítene, felejteni, megnyugodni. — Egyedül? Ez az egy szó sokáig visz- sza-visszatért gondolataimban. Egyedül? Esetleg bízni abban, hogy így, vagy úgy vigasztalódhat közben? Mi az értelme? Bár egészséges fiatalembereknek mindenképpen mindenféleképpen szüksége van rá... Csakhogy megoldást, kiutat találni jaj, de nehéz! Realitás Az ajtó csak résnyire nyílik, látom, biztosítólánc is védi a bent lakót. A harminc év körüli no bizalmatlanul mér végig. — A gyárból jöttem. Szabónál keresem. Azt mondták, itthon kell lennie, mert beteg. A láncot kiengedi, nyitja az ajtót. Elnézést kér, a kis- szobában a lánya nem vetette be az ágyat, csak elrohant az iskolába, a nagyob- bikban pedig ő már egy hete fekszik, kel. Az őszi alattomos nátha jól „kicsinálta”. Pedig irtózik a betegségtől, még jobban a táppénztől. Tulajdonképpen csak gyógyszerért ment az üzemorvoshoz, de miután csúnya zörejek hallatszottak a tüdején, az orvos szigorúan ágyba parancsolta. Mire idejutunk, már tudom, összetévesztett. Azt hiszi, valamiféle hivatásos beteglátogató vagyok. Amikor megmondom, dehogy, sokáig egy szót se szól. Hallgatunk. A kis szövetkezeti lakásban duruzsol az olajkályha, az asztalon pár szál virág fony- nyad a vázában. Látszik, tényleg nincs olyan állapotban, hogy figyelne apróságokra. — Ha nem írja meg, ki vagyok, hol dolgozom, elmondom magának az egészet. Egyet mindenekelőtt tisztázzunk: nem akarom magam se hirdetni, se sajnáltaim. Három éve vagyok özvegy, akkor huszonkilenc éves voltam, az urain harmincöt. Villanyszerelő volt, nem is keresett rosszul. Halálos baleset érte. Nem, nem munkahelyi, s ha azt mondom, magának köszönheti, nem bántom holtában se. Állandóan besegített munkatársaknak, akárkinek, házépítésben, elvállalt mindenféle szerelést. Mégse higgye, hogy áramütés érte. Bgy elkészült házhoz hívták, a tévéantennát kellett a tetőre szerelnie. Nos, tudja hogy van. Akiről tudják, hogy szereti az italt, ilyenkor megkínálják. Hogy miért nem munka után? Ki tudja ezt már? Tény, hogy pár kupica után mászott a tetőre. Hogy azért szédült meg, ezt se tudom. Tény, olyan szerencsétlenül esett, hogy nem tudták megmenteni. fgy maradtam magamra a tízéves kislánnyal. Sokan vigasztaltak, a munkahelyemről rengeteg segítséget kaptam. Most, három év távlatából mégis azt mondom: Rossz a rosszal de még rosszabb nélküle. A gyerekre kapok ' árvanyugdíjat, a biztosító is segített, megadta, ami járt, mégis, valahogy nagyon egyedül vagyok- A szüleim messzi élnek, nem is mondhatom, hogy anyagilag segíthetnek, mert hazudnék. Az anyósom sokszor hoz a gyereknek ez,t- azt, a gyárban minden évben kétszer adnak segélyt, tudja. amikor az egyedül gyereket nevelőknek jár pár száz forint. De itt maradtam egy fizetéssel, egy szövetkezeti lakás terheivel. És ha nagyon őszinte akarok lenni, itt maradtam a harminokét évemmel. Nem könnyű egyedül élni, tisztességesen maradni. A korombeli férfiak nem kapkodnak — ha nősülésről van szó — gyerekes özvegyasszony után. Persze, nekem sincs sok illúzióm. Átéltem olyan éveket, olyan napokat a férjemmel, főleg az ital miatt, amit senkinek se kívánok. — Nincs kiút? — A magányra semmiképpen. Még átmenetileg se, mert ahhoz nincs gyomrom. Arra ugyanis mindig akadna vállalkozó, de érdekes: esek a vállalkozó kedvűek mind családos emberek. Hát — Hirdessek? Se igent, se nemet nem tudok rá felelni. Örökséggel Az igaz, a kocsinak is csak az emléke maradt, de a közúti baleset után ugyancsak dolgoztak a hagyatéki ügyek intézői. A hatalmas falusi ház, a takarékban összegyűlt tízezrek, a nyeremény betétkönyvek olyan biztos megélhetést jelentenek az özvegynek s két kislányának, ami miatt — ő így mondta — meggondolja, összeköti-e még egyszer valakivel a sorsát. Pedig fiatal, alig harmincéves. A gyerekek után több mint kétezer forint, özvegyi nyugdíjként annál is több érkezik minden hónapban postán. A férj jóval idősebb volt, nem kis fizetésű és jó húszéves munkaviszony állt mögötte. A feleség havi kétezer forintos fizetése így tulajdonképpen kiegészítés. Mindent összevetve pénzes — ráadásul csinos — özvegyasszonyként tartják számon a faluban. Megpróbáltam megérdeklődni, hány olyan özvegy férfi és nő él a megyében, aki gyereket vagy gyerekeket nevel. Elképedtem: őket sehol sem tartják számon, róluk jelenleg nincs kimutatás és statisztika. A nagyvállalatok, gyárak, intézmények is legfeljebb idézni tudnák egyet-egyet. Úgy számon tartják őket, mint az elváltakat. akiken a kollektív szerződések szerint illik, kell segíteni. A népszámlálás után — vigasztaltak — helyesebben az adatok feldolgozása után majd erről -is tudunk. Még országos központokban sincs értelme érdeklődni, mert „megyék szerint nem bontanak”. Maradjunk tehát az egyik, mindennemű nyilatkozástól elzárkózó véleményénél ? „Ez a természet rendje. Ez is egy állapot, özvegyek voltak, vannak, lesznek!” És ez minden statisztikán túl tényleg realitás ... Sóskúti Júlia tltolsó simítások a~bagi csomópontnál Gyöngyös felé Hatvan kikerülésével Tovább az M—3-ason Október közepén, határidőre átadják az M 3-as autópálya új szakaszát. Az új út a 34-*es kilométertől az 55-ös kilométerszelvényig tart, ahol a 21-es számú. Hatvan—Salgótarján utat keresztezi. Hatvantól északra. A Gyöngyös felé utazóknak nem kell majd Hatvan városán áthaladniok. Jelenleg már a befejező munkálatok folynak; padkakészítés és rendezés a jelzőtáblák, korlátok kihelyezése stb. Az elvégzett munka nagyságát jellemzi az egy- milliárd-ötszázötvenmilliós beruházási költség: kilométerenként megközelíti a nyoicvanmilKót. Ez a szám magasabb a korábbi pályaszakaszokénál, amit az árak A régi út mellett már készen áll az új pályaszakasz kiindulópontja, a kisbagi völgyhíd emelkedésén kívül az itteni domborzati viszonyok illetve a két csomópont költségei indokolnak. Két és fél millió köbméter földet mozgattak meg az építők, és az új pályát bevezető, 156 méteres kisbagi völgyhíd mellett még további tizenhat épült. Az új útvonal elkerüli Aszódot, — ide a Bag határában létesített csomóponton térhetnek le a járművek — a másik csomópont Hatvantól északra, a már említett 21-es útnál létesült. A következő, Gyöngyös határáig vezető szakasz átadása 1982—83 táján várható, majd 1984 végére Vison- táig kell elkészülnie az útnak egyelőre fél pálya szélességben. K. T. A szabálysértések oka: FELEDEKENYSÉG, VIRTUS, HINYIIGStG A több mint ezerkétszáz — árvíztől megrongálódott — családiház újjáépítéséhez nyújtanak segítséget a DÉLÉP, a Hajdú és Borsod megyei állami építőipari vállalatok házgyárai. Békésen, Dobozon és Szeghalmon bemutatót tartanak. Hat különböző típusú családi házat mutatnak be, és egyben tanácsadó szolgálat és OTP- ügyelet tájékoztatja az érdeklődőket a tervekről és az irányárakról. Képünkön: elemekből gyorsan felépül a családiház. Kunmadarasi szemle A tiszafüredi járásban tavaly 191, személyi és társadalmi tulajdon elleni, szabálysértést tárgyaltak. A szabálysértéseik közül 47-et Kunmadarason követtek el. A szám tekintélyesnek tűnik, és némi emelkedést mutat, mivel 1978-ban a községben hasonló ügyek miiat csak négy alkalommal kellett intézkedni. Az elkövetők személye évente változik. Akit egyszer mezei vagy bolti lopáson fogtak, és megbüntettek, legtöbbször kerüli a hasonló törvénysértést, elvégre a felderített „ismétlés” elbírálása már jóval súlyosabb. Az esetek csaknem 48 százaléka zártkerti és mezei lopás: különösen kukorica- és gyümölcsérés idején. Ami a bolti szarkákat illeti, ők sem kenyeret lopnak. A gyerekek rendszerint édességet, a felnőttek szalámit, kávét, cigarettát csúsztatnak a zsebekbe. Sokan inkább kérkedésből, rosszul értelmezett virtusból követnek el ilyen vétséget, korántsem a szükség kényszeríti rá őket. Ami az adófizetőket illeti, közöttük is akadnak „feledékenyek”. A helyi 2 ezer 400 adófizető közül mintegy félezer hátralékost tartanak nyilván, sőt 159 alkalommal fizetésletiltásra is sor került. Márpedig az így betervezett 2 millió 200 ezer forint bevételre égetően szüksége van a községnek, elvégre ez az összeg az iskola, az óvodák, a bölcsődék zavartalan fenntartását is biztosítja. Noha a településen évente 35—40 családi ház épül, és a tulajdonosok csaknem ugyanannyit tataroznak, úgyszólván megszűntek az engedély nélküli építkezések. Tavaly például mindössze egy' melléképület „született” ilymódon. Hasonlóan törvényes a helybeli ötvennyolc kisiparos tevékenysége. Feljelentés nem érkezett áraik, munkájuk ellen, bár a helyszíni tanácsi ellenőrzések több számlázási hiányosságot, pontatlanságot fedeztek fel náluk. Változatlanul gondot okoz a nagyközségben a köztisztaság. Különösen hétvégeken az étterem és a szórakozóhelyek környékén sok az eldobált üveg. papír. Tavaly tíz, az idén három helyszíni bírságra került sor, noha a csökkenés semmiképpen sem javulást jelez. Ami az idei számokat illeti: eddig 91 szabálysértést iktattak a tanácsházán, amelyből 27 társadalmi és személyi tulajdon elleni vétség volt. Növekszik a becsületsértések száma, a tavalyi 'hattal ellentétben az idén már kilencet tárgyaltak az illetékeseik. A mindenkire érvényes állampolgári kötelességeket Kunmadarason a lakosság egy viszonylag szűk rétege, 80—150 ember sérti meg alkalmanként kisebb-nagyobb mértékben, ők követnek el pénzbüntetéssel járó szabálysértést. D. Sz. M.
