Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
1980. október 15. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 3 Kiszolgálják? Kiszolgáltatják ? 1. Tíz éve várakoznak Vigasztalan látvány a kunmadaras! főutcán. Egy villanyszerelő-műhely cégére alatt rozsdamarta kétszárnyú ajtó árválkodik. Jobbára hasonló körülmények jellemzik a nagyközség szolgáltató iparát, — mutatóban van egy TIGÁZ-kirendeltség két szerelővel — mert a többség kisiparos. Nem jobb a helyzet a szövetkezeti szolgáltatásban se. A kunmadarasi nők furcsállják, hogy a fodrász szövetkezet üzletében villanyfőzőlapon melegítik a vizet a fejmosáshoz 1980- ban. Nem vigasztalóbb, ha valaki nem elégszik meg az áruházban kapható kész ruhával, öltönnyel. Négy-öt szabó-varró kisiparos nehezen tudia a több mint hétezer ember igényét gyorsan, divatosan teljesíteni. A Patyolat csupán felvevőhelyet létesített, s ha tetszik, ha nem, az utaztatással is hosz- szabbodhat a vállalt határidő. Még rosszabb azoknak a helyzete, akik új háztartási Ahol a szolgáltatásokkal alapvető bajok vannak, rendszerint megjelennek a kontárok. Sajnos, nem köny- nyű a dolga a hatóságnak, ha a körmükre akar koppintani. Gyakran és sokfelé megtörténik, hogy a magatehetetlen és ráutalt megrendelő nyel egyet, s azt mondja: óh, csak besegítésről van szó, majd visszaadjuk mi is, kalákában épül a ház, szerelik a villanyt, a vizet, fedik a tetőt. Ellenőr a talpán, aki az ilyen helyzetekben bizonyítékot talál. Ha mégis? Számtalan községben gyakorlat: nem büntetnek rögtön, megpróbálnak szót érteni az engedély nélküli iparűzővel. Váltson működési engedélyt. Mindezen túl száznál több kisiparos is megél Árokszálláson. Sajnos, a legtöbb idős szakember, korszerűtlen műhelyekben, szerszámokkal. Hogy mégis tisztelik, becsügépet vagy rádiót, televíziót vásárolnak. A garanciális javításnak is „útja” van. A vásárló elmegy az áruházba, bejelenti, baj van a készülékkel. Az áruház aztán rövid időre visszafogadja a beteg jószágot, s küldi javításra. Még szerencse, hogy néhány kisiparos szakember helyben kijavítja a már nem jótállásos készülékeket. Borsos Lajos nagyközség! tanácselnök sóhajtva inkább, mint örömmel mondja: elkészült a szolgáltatóház terve. A sóhaj oka elfogadható indokkal párosul: tíz éve ígérik a madarasiaknak, megépül a szqlgáltatóházuk, műhelye, üzlete lesz benne a helyi ipari szövetkezetnek, a szolnoki ruhásoknak, a megyei fodrász szövetkezetnek és a TIGÁZ-nak is. Tíz év kicsit sok a várakozásból. Még akkor is, ha tudjuk, nem futja mindenre se a szövetkezetek, se a nagyközség, se a megye pénzéből. Kivitelező lenne, a helyi ipari szövetkezet ugyanis, bármennyire sok a munkája, elvállalta. Jobbára ez a helyzet a megye „másik” sarkában, Jász- árokszállás nagyközségben. Ott is pontosan tíz éve zavarja a több mint 10 ezer lakos életét a szolgáltatóház hiánya. Az iparosodó nagyközségben kis dolgokban próbáltak enyhíteni a bajokon. Üzlete van a fényképésznek, a fodrászok megyei szövetkezetének, javítóműhelye a jászberényi székhelyű cipőipari szövetkezetnek. A Gelka 1 szerelője amire csak képes, helyben javít, a háztartási gépek garanciális javítására a herényi műszerész szövetkezet részlege vállalkozott, így azok — ha csak nem háríthatatlan alkatrész- hiány az akadály — helyben „gyógyulnak meg”. lik munkájukat, az a szakértelmük, tisztességes áraik elismerése. Egy hiba van csak: vannak szakmák, amelyek már most szomorú jövőt vetítenek előre. Sokban nincs utánpótlás. A cipész, a kovács, a szűcs, a csizmadia szakma lassan a múltté lesz. A szolgáltatóház terve — amely egy 22 lakásos OTP- munkáslakóház földszintjén épülne — Bódis Zoltán nagyközségi tanácselnök szerint pontosan négy évig készült. A tanácselnök számtalan tárgyalásra, egyezkedésre, ígéretre emlékszik, de azt biztosan tudja, ha az idén nem fognak az alapozáshoz, aligha lehetnek jó reményeik a következő években. (Szinte hihetetlen, hogy nálunk időnként a tervezés ennyi időt vesz igénybe, s az is, hogy nem található az országban hasonló, adaptálható tervezet. Ezt különben Bíró György, a megyei tanács ipari osztályának vezetője is kétld ...) Mindkét nagyközségben él, dolgozik mezőgazdasági termelőszövetkezet is. Sajnos, szolgáltatásból meglehetősen kevés segítséget adnak a településüknek. Tagjaik részére esetleg fuvart, építőanyagszállítást vállalnak, de a lakosság a szállításban mindenütt a fuvarosokra hagyatkozhat, akiknek sokszor vastagon fog a ceruzájuk — ha éppen adnak számlát... Világot jártak Kunmadarason kevésbé, Jászárokszálláson annál inkább lassan közhangulati tényezőként kell tudomásul venni a szolgáltatások meny- nyiségi. minőségi lehetőségeit. A nagyközség lakói részben a helyi iparosodás, másrészt az ezernyolcszáz, más településen dolgozó tapasztalatai alapján elégedetlenek. Jászárokszálláson pesti, gyöngyösi, mátravidéki bérelt buszok járnak napjában, hozzák-viszik a munkásokat. Hétvégeken időnként nagy viták színhelye nemcsak — egy-egy baráti, rokoni közösség, hanem a tanácsháza is. Jönnek az emberek, s kérdezik: ott, amott miért van máskép a s nálunk miért nem lehet változtatni? Valóban, miért nem? (Folytatjuk) S. J. Kontárok vagy kaláka? Négy évig készült a terv az OÓF TERVE A szüret ideje alatt megszaporodott Vámosi Mihály fegyverneki kádármester munkája. Az idős mester a javításokon kívül új hordókat is készít Előnyben a minőségi sertések Néha a sok is kevés lehet, — az Országos Állat- tenyésztési és takarmányozási Felügyelőség szakembereinek véleménye szerint ez áll jelenleg a hazai sertéstenyésztésre; nem azért, mintha túlságosan nagy lenne az állomány, hanem: mértéktelenül nagy számú fajta van jelenleg a köztenyésztésben. Emiatt a felügyelőség — a minőségi hústermelés arányának fokozására és az úgynevezett hús- kihozatal javítására — új tervet dolgoz ki. A felügyelőség tervei szerint jelentősen csökkentenék a fajták számát, de úgy, hogy a különböző típusokból ne csak egy, hanem több álljon még így is a termelők rendelkezésére. A program megvalósítása egyebek között a tenyésztési költségek csökkentésével jár. A jelenleg tartott mintegy 20 ezer különféle fajtájú apaállatnál lényegesen kevesebb, mindössze 1600 is elegendő lesz, ezek viszont a legszigorúbb genetikai ellenőrzés után kerülnek a köztenyésztésbe és az állattelepekre. A terv megvalósítása nyomán azok a fajták kerülnek fokozatosan túlsúlyba, amelyek alkalmasak a fokozott export-követelmények kielégítésére és a hazai minőségi húsok arányának növelésére. Üj műhelycsarnokkal gyarapodott a BHG kunhegyesi gyára. A beruházás befejeztével a kábelformakészítők jutottak tágas, világos munkahelyhez A CSIPESZVÁLSÁG UTÁN Siker hogy másként gazdálkodnak „Ha közösen költjük el a kis szövetkezetek egyenként csekélyke nyereségét, akkor nagyobb beruházásokra is vállalkozhatunk. Egyszerre nem jut mindenre pénz így sem. mégis gyorsabban valósíthatjuk meg a legsürgetőbb fejlesztéseket, mintha egyenként kuporgat- nánk” — valahogy így gondolkodtak a kunszentmártoni járásban az ipari szövetkezetek egyesülése mellett érvelők. A tagságot sikerült is meggyőzniük: 1977 júliusa óta közös szervezetben dolgozik a cibak- »házi, az öcsödi és a két kunszentmártoni szövetkezet. Három év telt el, az ígért előnyökből azonban szinte semmit nem sikerült valóra váltani. A gyökeres változás eléréséhez az „összeadott’ fejlesztési alap is kevésnek bizonyult. Az első közös évet minimális nyereséggel, 1978-at hárommillióssal zárták. Tavaly a tervezett jövedelemnek csak az egyötödéhez, 660 ezer forinthoz jutottak hozzá. Az egész járást átfogó szövetkezet életének felpezsdítéséhez ennyi pénz rettentően kevés volt. Kétes haszonnal Az egyesülés utáni szövetkezettől fejlődést, teljesítő- képességének növekedését várták a ..házasság” gondolatának támogatói. Eddig nem ez történt, sőt például az építő részleg teljesítménye a felére csökkent. A bú- torasztalosok továbbra is jól dolgoztak, az ország minden részéből hívták és hívják őket könyvesboltok és más új létesítmények reprezentatív munkát kívánó felszerelésére. Az öcsödi „vasasok” munkájának eredménye is a főkönyv nyereségrovatába került. A ruhacsipeszt készítők pedig ontották az apró termékek millióit — azonban kétes haszonnal. Mindenhol ugyanazt csinálták és ugyanúgy, mint évekkel korábban. Miközben a piaci lehetőségek és a gazdasági követelmények jelentősen változtak. Az építők tavaly több mint négyszázezer forinttal rontották a gazdálkodás eredményét. A ráfizetés magyarázata egyszerű, rengeteg pénzt emésztettek fel a több éves határidőcsúszások miatti kötbérek. Persze a lakások egy részét nem is tudták volna korábban befejezni: az. egyesülés óta legalább 1Ö0 építőmunkás hagyta él a szövetkezetét. Azt azonban nem lehet csak a munkások hiányával magyarázni, hogy egy 12 lakásos épület több mint másfél évig készült Kunszent- mártonban. A korábbi szervezetlenség egyik legfőbb bizonyítéka, a munka idei tempója. Most már kilenc ihónap alatt készítettek el egy lakóépületet, pedig semmi különöst nem csináltak. „.Csupán” a faipari üzem egykori főnökét nevezték ki főépítésvezetőnek: eredeti szakmájában dolgozva most azt csinálja — ..Az építőrészleg adottságai egy szikrányit sem változtak. mégis jobban dolgoznak, mint régen” — mesélte Várkonyi Gyula, a Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet nemrégiben megválasztott elnöke. Újdonságnak legfeljebb azt nevezhetjük, hogy az új kunszentmártoni vezetés magáévá tett egy máshol már régen felfedezett igazságot: évekig építkezve lehetetlen nyereséghez jutni. Azonban hiába lett a korábbinál kétszer gyorsabb a munka, az átadás után mégiscsak azt várhatják, hogy nem „termelnek” veszteséget. A három-négy éve tervezett épületeknél ugyanis ma már sokkal gazdaságosabban készíthetőkkel keresnek pénzt más vállalatok. Régiek (vagyis alacsonyak) az évekkel ezelőtti szerződésekben rögzített árak is. Az már szinte mellékesnek' számít, hogy kötbér is terheli a „készülő házat”. Ha látványos sikerek még nem is igazolják ezt, úgy látszik, Kunszentmártonban kezdik felismerni, hogy a nem éppen kiváló adottsáA „csipeszválság” jelei már korábban is érezhetők voltak a szövetkezet régi vezetői mégis csak a múlt év végén kezdtek kifizetődőbb megrendelések után kutatni. A Szék és Kárpitosipari Vállalat az idén szerencsére 7000 darab heverő favázának elkészítésével bízta meg a kunszentmártoniakat. A két cég kapcsolata várhatóan hcsszútá- vú lesz, a szövetkezetiek azonban — korábbi tapasztalataikból okulva — szeretnék jobban biztosítani faipari üzemük helyzetét. Több vállalattal is tárgyalnak egyszerű termékek (például reggeliződeszkák, seprűnyelek) gyártásáról. Csak több partnerrel együttműködve tudják ugyanis kapacitásukat teljes egészében lekötni. Az eddig is nyereségesen dolgozó, igen jó minőségű munkára képes bútorasztalosoknak ugyancsak nagyobb hasznot hajtó feladatokat keresnek. A gárda igen jól és igen jól — amihez ért. Ma már nem tanakodnak hónapokig ha valamilyen anyagot nem lehet megkapni. Várakozás helyett dolgoznak azzal, amihez hozzájutnak. Még a tervek átalakítására is vállalkoznak, hiszen a szövetkezet műszaki gárdája erre megfelelően felkészült. (Régen is az volt, a képzett és rátermett emberek azonban olyan beosztásokban dolgoztak, ahol tudásukat nem kamatoztathatták. gok ellenére is képesek eredményesebben építkezni. Hasonló szemléletváltozás után ránthatják ki a kátyúból a szövetkezet termelési értékének hatvan százalékát adó faipari részleget is. A legfontosabb feladat: a ru- hacsipes/.eket készítőknek „értelmes” munkát kell adni. Csupán a háztartásokban nélkülözhetetlen „apróságok” gyártásával foglalkoznak ugyanis, ez nekik ma csak veszteséget hozhat. A csipeszeket egyre nehezebb külföldön eladni, a tervezett hatvan helyett tavaly mindössze 30 vagon termékre talált vevőt a külkereskedő partner, a HUN- GAROCOOP. Az exportárak is elfogadhatatlanok: ma, amikor a belkereskedelemnek negyven fillérért szállítják a facsipeszeket, külföldön 27 fillért fizetnek értük. Kunszentmártoniból mégis visznek csipeszt a határon túlra, sőt egy tavalyi szerződés szerint még az idén is szállítanak a veszteséges áruból. Csak a ráfizetés vállalása árán voltak ugyanis képesek embereiket foglalkoztatni. képzett szakemberekből áll, képesek a ma igen kifizetődő, tőkés országokból érkezett bútormegrendeléseket is teljesíteni. A kunszentmártoni Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet három év alatt nem tudta az egyesülés hasznosságát a gyakorlatban bizonyítani. Először ugyanis a szervezetlenséget kell megszüntetni, a fejlődés alapjait a mai adottságok kihasználásával kell megteremteni. Ezt az évet sem zárja óriási sikerrel a szövetkezet. Legalábbis, ha az eredményeket forintokban akarjuk kifejezni, akkor nem. Ennyi gond után azonban a jövő szempontjából! már az is sikernek számít, hogy a vezetők kezdik felismerni, miként kell gazdálkodniuk. Ha valóra is tudják váltani elképzeléseiket, akkor lesz módjuk az egyesülés kínálta kedvezőbb lehetőségek kiaknázására. — vszj --V állalva a veszteséget is A forintra még várni kell
