Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-15 / 242. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 15. Védjük a Virágokat! Az utóbbi napokban sok olyan levelet kaptunk, amely- hen arról írnak olvasóink, hogy törődjünk többet környeze­tünkkel. Hasznos javaslatot tett például Zagyvarékasról írt levelében Gaál Mihály. Meg­írta, hogy sok parkban, kert­ben van olyan virág, amit át lehet menteni a jövő ta­vaszra. Kéri azokat, akik te­hetik, hogy vállalkozzanak az ilyen virágok — például muskátlik, dáliák — meg­mentésére. Előszobákban, kapualjakban, pincékben te­leltessék át őket és tavasszal, amikor lehet ültessék ki újra. Ezzel nagyon sokat te­hetnek környezetük szépíté­séért. Lassan épül az állomás Olyan sok hernyó és apró féreg lepte el mostanában a kerteket, hogy szinte véde­kezni sem lehet ellenük — írja levelében K. L. szolnoki olvasónk, és azt nehezmé­nyezi, hogy nem talál olyan növényvédőszert, amelyik tartós védettséget adna kert­jének, gyümölcsfáinak. Azt is kérdezi, hogy miért olyan lassan épül a megyei növény­védő állomás új laboratóriu­ma, amely pedig kiemelt me­gyei beruházás. Nagy szük­ség volna erre az állomásra, mert legalább remélhetnénk, hogy több segítséget kapunk kertjeink védelméhez, ha ez az egység működik majd, fe­jeződik be a levél. Kiállítások Jászberényben A képzőművészeti világhét alkalmával a Déryné Műve­lődési Központ Lehel klub­jában tárlat nyílt szeptem­ber végén — írja levelében H. A. tudósítónk. A művé­szetet kedvelők Benke Lász­ló, Sáros András és Vuics István 35 képből álló fest- ménykollekciójában gyönyör­ködhettek. A nagy tapaszta­lattal rendelkező művészek egészséges patriotizmusát tükrözik a kiállított képek, az alföldi tájak szépségét megörökítő alkotások, a megkapór portrék. (Levele­zőnk egy felvételt is küldött a kiállításról.) A jászberényi tanács dol­gozóinak munkáiból is kiál­lítást rendeztek. Olyan „al­kotásokat” mutattak be — írja Oláh János —, amelye­ket az ott dolgozók szabad idejükben készítettek. Talál­hatunk domborműveket, fa­faragásokat, bőrdíszműveket, hímzéseket, gyermekjátéko­kat és sok más olyan dolgot, amelyek bizonyítják, hogy milyen hasznosan lehet a szabad időt tölteni. A kez- deményezéshez csak gratu­lálni lehet, és azt kívánjuk, hogy nagyon sok követője legyen a kiváló ötletnek. Köszönet a Jászságba A múlt hónap 30-án Jász­berényből Bajára utaztam Kecskeméten át. Feledékeny- ségből az autóbuszon hagy­tam a ballonkabátomat. Ba­ján feladtam egy táviratot Jászberénybe, hogy ha meg­találták a kabátot Kecskemé­ten, szíveskedjenek leadni a forgalmi irodán. Másnap, amikor ismét Kecskemétre érkeztem, át is vehettem az elhagyott kabátot. Mivel sem az autóbusz ve­zetőjétsem másokat nem ismerek azok közül, akik se­gítettek nekem, önöket ké­rem meg, hogy továbbítsák köszönetemet azoknak, a de­rék, figyelmes embereknek, akik segítségemre voltak. Manapság sok elmarasztaló vélemény jelenik meg az autóbuszközlekedésről, az én esetem azt jelzi, hogy sok segítőkész ember is tevékeny­kedik ott. Dr. Szodfridt István Kecskemét (Levélírónk kérésének szí­vesen tettünk eleget, és mi is örülünk, ha elismerő vé­leményt írhatunk megyénk egyik legnagyobb munkás­kollektívájáról, a Volánról. A szerk.) Negyedszer is elsők A mi csapatunk, a Ságvári Endre Úttörőcsapat is részt vett a Tiszaligeti napok me- nertdalvensenyében. Örömün­ket ki sem tudtuk fejezni, amikor kiderült, hogy a Ti­sza Antal Úttörőcsapattal együtt elsők lettünk és így negyedszer is elnyertük a vándorzászlót, ami most már végleg a csapatunké marad. Lovász Ágnes Szolnok Mindenki segítőkész volt Október ötödikén Karcag­ról Kunmadaras irányába utaztunk Trabant Combi ko­csinkkal. Berekfürlő táján fékhiba miatt az útszéli árok­ba kötöttünk ki. Szerencsére senki nem sérült -meg közü­lünk, a kocsiban is aránylag csekély kár keletkezett. Na­gyon jó érzés volt, amit a baleset utáni pillanatokban tapasztaltam. Legalább 15— 16 személygépkocsi és egy autóbusz is megállt, az em­berek segítettek, tolták, von­tatták, emelték az én kocsi­mat. Amikor már kiszabadí­tottak, köszönetét sem várva tovább robogtak. A segítőkészség, az önzet­lenség olyan tanúságtétele volt ez előttem, amilyenre nem mindig számithat az ember. Jó lenne, ha az élet szürke mindennapjaiban is hasonló összefogást tanúsíta­nánk. M. E. Eger Válaszok, intézkedések Nyugdíjasok találkozóját rendezték meg október ele­jén a szolnoki Dohányfer­mentáló Vállalatnál. Azokat az időseket is meghívták a találkozóra, akik ezelőtt hu­szonöt évvel mentek nyug­állományba. Kedves kis ajándékokkal, Vigyáznak a szépre A Szolnok megyei Néplap szeptember 10-i számában „Becsüljük a szépet” cím­mel észrevétel jelent meg arról, hogy Vezsenyben az utalk mentén nem vigyáznak eléggé a virágokra, az utca tisztaságára azok, akik lege­lőre hajtják a teheneket. Eszes László tanácselnök Ti­sza jen őröl válaszolt a le­vélre. Válasza így szól: Felhívtuk a tehéntartó gazdák figyelmét, hogy álla­taikra hajtás közben vi­gyázzanak. Ne tegy enek kárt az utcai növényzetben. Mi is fontosnak tartjuk az utcák szépítését, de a háztáji és kisegítő gazdaságok állatai­nak is 'nagy hasznát vesszük. Szólni kellett volna A Néplap augusztus 27-i szerkesztőségi postájában Máté Imire megírta, hogy többen lemaradtak a tisza- földvári autóbuszról, mert a buszvezető azokat vette fel előbb, akik a végállomásra mentek. Megvizsgáltuk az észrevételt —• írja levelében a 7-es Volántól Nagy György forgalmi igazgatóhelyettes —, és megállapítottuk, hogy az autóbusz vezetője helye­sen járt el, amikor először a legtávolabbra utazókat vette fel. Utasunk akkor betegségét jelezhette volna a vezetőnek, aki bizonyára még ülőhelyet is biztosított volna a szá­mára. Az állandó igazság, hogy a tömegközlekedésben nem lehet minden egyes utas érdekét figyelembeven­ni. Az eset tanulságaként vi­szont felhívtuk az irányító szolgálat figyelmét a foko­zott gondosságra, körültekin­tésre — fejeződik be a levél. Jobban fognak vigyázni Szeptember 3-i lapszámunk­ban olvasónk szóvá tette, hogy a vasútállomási postá­nál éjjelente nagy a zaj. Az észrevételre a Debreceni Pos­taigazgatóságtól dr. Leven- csik József gazdasági igazga­tóhelyettes adott választ. Mint írja a szolnoki 2-es szá­mú postahidatal udvara a város felöl van. A közúti já­ratok ide érkeznek, és innen indulnak minden éjjel, és ezek kezelése elkerülhetetle­nül zajt okoz. Ez a zaj azonban nem za­varhatja állandóan a kör­nyék lakóinak nyugalmát. A csomagok sérüléseiről az utóbbi időben nem érkeztek jelentések, ez arra utal, hogy kezelőik óvatosan bánnak velük. Felhívtam lazonban az éjszakai munkát végzők figyelmét arra, hogy a cso­magokat mindenkor kíméle­tesen kezeljék, és vigyázza­nak a lakók nyugalmát biz­tosító csendre. Az eddigi kel­lemetlenségekért panaszo­sunk szíves elnézését kérem — fejeződik be a levél. Lesz kapcsolóóra Szeptember 3-án megjelenő postánkban K. J. levélírónk panaszolta, hogy lassan egy év óta nem tudja használni villanybojlerét, mert nincs hozzá kapcsolóóra. Olvasha­tatlan aláírással a TITÁSZ szolnoki Üzemigazgatóságá­tól kaptuk a választ a le­vélre. Ezek szerint jelenleg csaknem ezerhatszáz fogyasz­tó vár a kedvezményes el­számolást jelentő, éjszakai üzemre történő bekapcsolás­ra, két és fél ezer helyen pedig óracserét kellene el­végezni. Mindezt azonban csak késve tudják megvaló­sítani, mert nincs kapcsoló­óra. Az 1979 decemberi igé­nyeket például csak ez év augusztusában tudták telje­síteni. Panaszosunknál vi­szont azonnal beszerelik az órát, ha az egyéb szerelési hibákat kijavíttatja. Átépítik a pénztárhelyiséget A Szolnok megyei Néplap október 1-én megjelenő szer­kesztőségi postájában a kis­újszállási takarmányeladó helyünkkel kapcsolatban jo­gos volt az észrevétel. Azóta intézkedtünk a pénztárhelyi­ség átépítésére. Amíg az át­építés, illetve- a pénztár át­helyezése megtörténik, vá­sárlóink szíves türelmét kér­jük. Sajnos, vállalatunk a megye más pontjain is ilyen kényelmetlen helyen tud áru­sítani. A korszerűtlen for­galmazási körülmények kö­zött is törekszünk viszont ar­ra, hogy a kisállattartók meg­találják nálunk a szükséges árukat. Dobra András Gabonaforgalmi körzeti üzemvezető Túrkeve Szigorúbb törzsgárdaszabályzat Egységes alapelvek Két évtizede annak, hogy létjogosultságot nyert a törzsgárdatagság elismerése. A vállalatoknál, hivatalok­nál, intézeteknél, intézmé­nyeknél a munkahelyükhöz hű — a törzsgárdához tarto­zó — dolgozók fokozott er­kölcsi és anyagi megbecsü­lésben részesülnek. A törzs- gárdarendszer fenntartása to­vábbra is indokolt, de az ere­deti céltól olykor eltérő gya­korlat megszüntetése érdeké­ben egységes alapelvek sze­rint kell szabályozni a törzs­gárdához tartozás feltételeit, s az ezzel járó erkölcsi és anyagi megbecsülést. Ennek érdekében a Minisztertanács és a SZOTL elnöksége együt­tes határozatot hozott a törzsgárda-szabályzatok fe­lülvizsgálatára és módosítá­sára. (Természetesen a törzs­gárdaszabályzat megalkotása továbbra sem kötelező.) A szabályozásnál a követ­kezőket kell figyelembe ven­ni : — A törzsgárdához tarto­zás követelményeinél a mun­kaviszonyban eltöltött éve­ken kívül feltételként kell megállapítani a kifogástalan munkavégzést és a fegyelme­zett magatartást. — A megkülönböztetett el­ismerést kifejező fokozatokat általában 10, 20, 30, 40 évi figyelembe vehető munkavi­szony alapján kell megálla­pítani. Ettől — a vállalatok­nál — a helyi sajátosságok miatt el lehet térni de ez esetben is szükséges a leg­alacsonyabb fokozat elérését legalább ötévi munkavi­szonyhoz kötni. — Az egyes fokozatok el­éréséhez szükséges idő szá­mításánál általában az adott szervnél munkaviszonyban töltött idő vehető figyelembe. Ez alól kötelező kivétel a tervszerű (szervezett) mun­kaerő-átcsoportosítás miatt áthelyezett dolgozó, akinél a korábbi — áthelyezéssel ösz- szekapcsolt — munkaviszony is beszámítandó. Amennyi­ben az áthelyezés más ese­teit is figyelembe kívánjuk Venni, úgy ezek körét a törzsgárda-szabályzatban té­telesen meg kell határozni. — A szabályzatokban ren­delkezni kell a törzsgárdához tartozás ideiglenes szünetel­tetéséről vagy végleges meg­szűnéséről (a munkaviszony­ból eredő kötelezettségek megszegése, vagy más fe­gyelemsértő magatartás miatt). Ki kell mondani, hogy fegyelmi büntetés hatá­lya alatt álló dolgozó a törzs­gárdába nem vehető fel. — A törzsgárdához tarto­zással (felvétellel) és annak ideiglenes szüneteltetésével vagy végleges megszűné­sével kapcsolatos ügyekben a gazdasági (állami) vezető az illetékes szakszervezeti fó­rummal -együttesen dönt. — A törzsgárdához tarto­zókat megillető erkölcsi és anyagi elismerés meghatáro­zásakor a következő elveket kell figyelembe venni: meg kell határozni az erkölcsi megbecsülés formáit. Az egyes törzsgárdafokozatok el­érésekor a beosztástól és ke­resettől függetlenül egysége­sen meghatározott egyszeri pénzjutalom adható, amely­nek felső határa az egyes fo­kozatokkal arányosan 1000- től 4000 forintig terjedhet. A fokozatokhoz kapcsolódó ju­talomösszegek megállapítása helyi szabályozás feladata. Az említett összegeket meg­haladó anyagi elismerés (ajándéktárgy) vagy juta­lomszabadság nem adható. A törzsgárdaszabályzatokat a vállalatok (egyéb gazdál­kodó szervezetek) vezetőinek 1982. január 1-ig, az állam- igazgatási, az igazságszolgál­tatási és egyéb költségvetési szervek vezetőinek pedig 1981. január 1-ig az illetékes szakszervezeti fórummal egyetértésben kell felülvizs­gálni és módosítani a hatá­rozatban foglaltak s a helyi sajátosságok figyelembevéte­lével. A módosításig, illetve a határidő leteltéig a törzsgár- datagokat a jelenlegi szabá­lyokban rögzített jogok ille­tik meg. (Magyar Közlöny 1980. jú­lius 10-i száma) Szóvá tették— megvizsgáltuk Gazdáját keresi a szakadás „Vagy megvarrom, — kö­telezően varrógéppel — a szakadást vagy büntetést fi­zetek. Azt a szakadást, ami már akkor is ott volt a le­pedőn, amikor a csereágyne­mű garnitúrát kölcsönvettem. A Patyolat nem hitte el, hogy nem én okoztam — haszná­lat közben — a rongálást. Az se oszlatta el „gyanúját”, hogy a leragasztott csere­csomagból előkerült a tisz­tára mosott, de szakadt pap­lanhuzat, mellette a „ron­gyos” párnahuzat.” D. G. jászberényi lakos szerkesztőségünkhöz címzett leveléből idéztünk, a Patyo­lat bérágynemű-szolgáltatá- saira panaszkodik. Elismeri, hogy az akció hasznos, köny- nyíti a háziasszonyok mun­káját, az ágyneműk tisztasá­ga a legigényesebbek számá­ra is kielégítő. Kifogásolja viszont, hogy az ágyneműk egy része olyan kopott, hogy lassan már a „ránézéstől” is elszakad. Ez­zel kínos helyzetbe hozzák az ügyfelet, aki — mert siet — átvételnél nem bontja fel, és nem vizsgálja át a csere­csomagot. Érdeklődésünkre a Patyo­lat jászberényi átvevőhelyen a következőket mondták el: amikor bérágyneműt adnak kölcsön, nyilatkozatot írat­nak alá, amelyben az ügyfél kötelezi magát, hogy a kije­lölt határidőre visszahozza a kölcsönvett ágyneműt, és fe­lelősséget vállal a haszná­lat közben keletkezett ron­gálódásért. A kölcsönvevőnek átvétel­kor joga van kibontani és átvizsgálni a csomagot, ha abban hibát talál a Patyolat, másikat ad, de kicseréli ak­kor is, ha az ügyfél otthon veszi észre a hibát, és hasz­nálatba vétel előtt vissza­viszi az ágyneműt. Érdemes tehát átvételkor megnézni, mit vesz át, mert sajnos gyakori, hogy a Szol­nokon leragasztott csomag­ban ■— ott mossák a bérágy­neműt — szakadt ágynemű van. Meg is mutattak négy olyan fóliába csomagolt gar­nitúrát, amely a legutóboi szállítmánnyal érkezett, jde vissza kell küldeni a szakadt lepedő, a rongyos paplanhu­zat miatt. Ennyit tudtunk meg, és ez nem sok. Nem kaptunk vá­laszt arra, hogyan kerül sza­kadt ágynemű egy olyan cso­magba, ahová egyenként rak­ják be a tisztára mosott, jól kivasalt ágyneműket. Vagyis szinte lehetetlen nem észre­venni a hibát. így csak következtetni tu­dunk: vagy felelőtlenül dol­goznak, akik a kimosott ágy­neműt csomagolják, vagy pedig a vállalat — ezt pa­naszosunk írja — a kölcsön- vevővel akarja „újból” meg­fizettetni a kopást. Egyik el­járás sem hasznos, és első­sorban a vállalat részére nem az. Olyan veszéllyel jár, hogy a Patyolat elveszti azt a bi­zalmat, amit hasznos szol­gáltatásával, a kifogástala­nul kimosott és kivasalt ágy­neműkkel sokszor már kiér­demelt. I. A. * * * Szerkesztői üzenet. Kovács József Jászalsószentgyörgy: A pénzküldemények késésé­vel kapcsolatos panaszát to­vábbítjuk az illetékes Posta- igazgatóságnak. Dohányosok találkozója virággal fejeznék ki tisztele­tüket a mai dolgozók a nyug­díjasok iránt. Mind a negy­vennyolc résztvevőnek fe­lejthetetlen emléket szerez­tek azok, akik a találkozót megrendezték, köszönet érte. Lévai Jánosné Szolnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom