Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

TARTALOMBÓL A kétarcú falu Minél később, annál drágábban A Corvinák orvosa Fiatalokról fiataloknak A tlszaligefti napok Ifjúsági nagygyűlés menetdalverseny, Egység és haladás A kormányzati politikát és munkát, valamint az évi költségvetést rendre megtár­gyalja az országgyűlés. Még­is érthető, ha a mostani ülésre a szokottnál jobban figyeltek az emberek. Bonyo­lult a nemzetközi helyzet, többféléi is aggasztó hírek érkeznek, és bár idehaza nyugalomban élünk, a gond­jaink nem csekélyek. Növel­te az érdeklődést, hogy -föl­szólalt a tanácskozáson Ká­dár János is. Kormánypolitika és mun­kaprogram, költségvetés — óriási téma, jelzi ezt Lázár György miniszterelnök ex­pozéja, . a pénzügyminiszter tájékoztatója, számos képvi­selői hozzászólás, köztük a párt első titkárának beszéde. Szorítkozzunk a legfonto­sabbakra. Ami a nálunk uralkodó politikai felfogást illeti, Kádár János megálla­pította, ' hogy a szocialista rendszer nem egy kifaragott kőszobor, amely így marad az idők végeztéig. A szocia­lizmus tehát változik, és en­nek éltető eleme a fejlődő szocialista demokrácia. Ide tartozik — amint azt a mi­niszterelnök hangsúlyozta — a választott képviselők ellen­őrző, bíráló, javaslattevő munkája és a kormánynak az a szándéka, hogy megőriz­ve a maradandót, elhagyva a meghaladottat és támogatva a jobbító törekvéseket — gondjait megosztja a néppel. Nyilvánvalóan ennek a po­litikának gyümölcse a ha­zánkban tapasztalható társa­dalmi béke, a párt és nép egymás iránti bizalma, a szo­cialista nemzeti egység. Amint azt Kádár János is hangsúlyozta: Magyarorszá­gon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött, de vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bán­tani. Más oldalról szólva: a magyar kormány messzeme­nő jóakarata mindig biztosí­ték volt ahhoz, hogy az egy­ház a maga útját járva segí­teni tudjon' az új társadalom felépítésében és megerősíté­sében — idézte a püspöki kar nyilatkozatát Bíró Imre ró­mai katolikus plébános, az egyik budapesti képviselő. A szocialista demokrácia kiteljesedéséhez azonban, mint az a parlamenti vitá­ból is kiviláglott, még sok erőfeszítés szükséges. Egye­bek között a' kormány és a szakszervezetek már kiala­kult folyamatos munkakap­csolatának továbbfejleszté­se. Ami feltételezi, hogy a szakszervezetek a gazdasági munkát is hathatósabban se­gítsék és tagságuk érdekeit is eredményesebben képvi­seljék. Ide tartozik természe­tesen a dolgozó kollektívák véleményének figyelmesebb meghallgatása is. Egyszers­mind a kötelességteljesítés következetesebb számonkéré­sére fenn és lenn. Ennek gya­korlati megvalósítása érde­kében a kormány új felelős­ségi rendszert dolgoz ki, ide értve a jogtalan előnyszer­zés, a protekcionizmus visz­­szaszorítására alkalmas in­tézkedéseket. Mondani sem kell, hogy mint minden terv, minden elképzelés valóra^ váltása, úgy az ismertetett kormány­zati munkaprogram sikere is elsőrendűen a gazdasági munka eredményeitől, minő­ségétől függ. Napjainkban ez is közfigyelem tárgya, és az ide tartozó fő kérdések al­kották a parlamenti tanács­kozás zömét. Nem véletlenül említettük a minőség kifeje­zést. Hiszen a miniszterelnök is továbbfejlődésünk szem­pontjából kimagasló fontos­ságot tulajdonít annak, hogy mielőbb olyan minőséget ér­jünk el a termelésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak teljesíteni. Nem új felismerés ez a magyar gaz­daságpolitikában, de a világ­­gazdasági viszonyok időköz­ben továbbra is viharos ütemben változtak és általá­ban nem a mi sajátos lehe­tőségeink javára. Ennek el­lenére a kormánybeszámoló­ból és a pénzügyminiszter beszédéből eevaránt az csen­gett ki, hogy a gazdasági in­tézkedések hatására kedvező folyamatok indultak el' a népgazdaságban, aminek leg­beszédesebb jele a külkeres­kedelmi mérleg hiányának jelentős mérséklődése. Ezt tudomásul véve is, az egész parlamenti tanácskozásiból az szűrhető le, hogy az ország gazdasági egyensúlyának megteremtése, bár jelentősen előrehaladt, még csak a kez­detén tart. És miután a nem­zetközi gazdasági életben a közeljövőben kedvező fordu­latra nem számíthatunk, igen kemény munka áll még a magyar gazdaság előtt. Ezzel függ össze végered­ményben minden gazdasági természetű intézkedés, amely így vagy úgy a mindennapi életre is kihat. Ezek közepet­te is azonban a kormány ha­tározott szándéka, hogy meg­őrzi a vásárlóerő és az áru­alapok összhangját — tehát jó áruellátást biztosít —, ja­vítja a nagycsaládosok és a dolgozó nők helyzetét a töb­bi közt a szolgáltatások fej­lesztésével, az árak és bérek növekedését pedig olyan mó­don szabályozza, hogy lehe­tővé tegye az életszínvonal tekintetében vállalt kötele­zettségek betartását, a társa­dalmi juttatások összegének emelését, az idős, egyedülálló és önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő em­berek megsegítését, továbbá fejlessze az óvodai és kórhá­zi ellátottságot és változatos módszerekkel segítse a la­kásépítést, megreformálja a lakáselosztás rendszerét. Mindezek mellett minden ko­rábbinál határozottabb szán­déka, hogy teljesebb érvényt szerezzen a munka szerinti elosztás elvének és gyakor­latának, ezzel is ösztönözve a jobb gazdasági eredménye­ket. Elsőrendű követelmény­nek tekinti ugyanis, hogy a teljesítmények és a bérek között szorosabb legyen az összhang. Amint ebből a rövid ösz­­szefoglalásból is kitűnik, az országgyűlés igen sokoldalú­an vitatta meg a kormány és az egész dolgozó nép előtt álló bonyolult feladatokat. Nem is szólva a kormány nemzetközi politikai állás­­foglalásáról és Kádár János ezzel kapcsolatos megállapí­tásairól, amelyekre ezen a helyen nem tértünk ki. A beszámolók és a képvi­selői hozzászólások egyaránt arra vallottak, hogy helyes és hasznos az adott kérdé­sekről kialakult vélemények nyílt megtárgyalása, megvi­tatása, hiszen ez vezethet, mint azt Herczeg Károly, a Vasas Szakszervezet főtitká­ra hangsúlyozta, a közösség érdekeit kifejező lehető leg­jobb megoldáshoz. Helyes lenne — tette hozzá, ha az ilyen, vitáknak az eddigiek­nél nagyobb nyilvánosságot adnánk. Ez a parlamenti ta­nácskozás, úgy tűnik, már ennek a követelménynek kí­vánt eleget tenni. Losonczi Pál hazaérkezett afrikai útjáról Tegnap déliben landolt a Magyar Népköztársaság kü­­löngépe a Ferihegyi repülő­téren, amellyel Losonca Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke haza­érkezett Afrikából, ahol négy országban tett hivata­los, baráti látogatást. Útjá­ra elkísérte felesége, és kí­séretében volt Keserű Já­nosaié könnyűipari minisz­ter, Soós Gábor mezőgazda­sági és élelmezésügyi állam­titkár,, Garai Róbert külügy­miniszter-helyettes és Mele­­ga Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az Etiópiában, Tanzániá­ban, Mozambikban és Zam­biában járt Losonczi Pál és kísérete fogadására megje­lent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Púja Frigyes külügy­miniszter, Bajnok Zsolt ál­lamtitkár. a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és az állami élet szá­mos más vezető személyi­sége. Budapestre érkezve az El­nöki Tanács elnöke nyilat­kozott a Magyar Távirati Iroda külön tudósítójának. (A nyilatkozatot a 2. olda­lon közöljük.) Ifjúsági nagygyűlés a Felszabadulási Emlékműnél (Folytatás a 3. oldalon) A mezőtúri Dózsa Gyöngy Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola a gimná­zium és szakközépiskola fennállásának 450 éves év­fordulója tiszteletére tegnap jubileumi ünnepséget ren­dezett a városi tanács dísz­termében. Az ünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Andrikó Miklós, a megyei, pártbizott­ság első titkára, Barta László, a megyei tanács el­nöke, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titká­ra, a Művelődési Miniszté­rium, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium képviselője, Móricz Béla, a városi pártbizottság első tit­kára, ott voltak az iskola vezetői, az öregdiákok és az ifjúsági szervezet képvise­lői. A Himnusz és az üdvöz­lések elhangzása után And­rikó Miklós mondott ünnepi beszédet. — Egy nép erejének igazi éltető eleme, forrása, ha ha­gyományait úgy használja fel, hogy megtartja belőle azt, ami időtálló, és saját korán végigpillantva felte­szi a kérdést: hogyan élünk múltunk haladó örökségé­vel? légi és sportbemutató A 450 éves iskolát nemze­dékek hosszú sora tisztel­hette alma materként. Szü­letését nem anyakönyvezték olyan gonddal, mint a pata­ki, a debreceni vagy a pá­pai kollégiumét, de egyko­rú azokkal, egyike az ország legrégibb iskoláinak —kezd­te ünnepi beszédét a szó­nok, majd így folytatta: — A négy és fél évszáza­dos fennállás már öinmagá­­ban is okot adna az ünnep­lésre. A mezőtúri iskola azonban nemcsak egysze­rűen végigélte a közel fél ezredévnyi időt. hanem ha­ladó — olykor — „rebellis” — szellemével fontos szere­pet töltött be nemzeti kul­túránk ápolásában. Az in­tézet sok, kiváló, országo­san is elismert tanára, diák­ja, az itt nevelt generációk hosszú sora életével és mun­kájával, emberségével, helytállásával becsülettel szolgálta a haladás ügyét. Olyan nagyszerű szemé­lyiségek dolgoztak itt, illet­ve kerültek ki az iskola fa­lai közül, mint Szegedi Kis István, a reformáció felvi­lágosult író-humanistája, a gimnázium első rektora; (Folytatás a 3. oldalon.) Tegnap kora délután ün­neplőbe öltözött úttörők, kö­zépiskolások, KISZ-fiatalok gyülekeztek Szolnokon, a Táncsics Mihály úton, hogy pontosan fél kettőkor a Ki­lián György Repülő Mű­szaki Főiskola katonazene­karával az élen a kilenc út­törőcsapat, a hat középfokú tanintézet, a Járműjavító és a mezőgazdasági szakközép­­iskola KISZ-fiataljainak kép­viselői katonás sorokban, forradalmi és mozgalmi da­lókat énekelve induljanak a Felszabadulási Emlékműhöz; az ifjúsági nagygyűlés szín­helyére. A Felszabadulási Emlék­műnél Hajdú László, a KISZ Szolnok városi Bizottságának titkára köszöntötte a nagy­gyűlés elnökségét, a gyűlé­sen megjelent közel kétezer fiatalt. Baranyi Ferenc Ifjúság cí­mű versének elhangzása után Bánóczi Lajos, a KISZ Szol­nok megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi be­szédet, majd az úttörők vi­rággal köszöntötték a fegy­veres testületek képviselőit, illetve az Űttörőgárda és az Ifjú Gárda új tagjai tettek fogadalmat. A nagygyűlés befejezése után a tiszaligeti sportkom­­binát lelátóin foglaltak he­lyet a résztvevők, hogy meg­tekintsék a repülők bravú­ros légi bemutatóját és a karcagi Gábor Áron Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulóinak színpompás sportbemutató­ját. A bemutatót követően ki­csik és nagyok, úttörőrajok és sportolók vették birtokba a Tiszaligetet. A középisko­lások és a dolgozó fiatalok Ünnepel a mezőtúri 450 éves iskola Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXI. évi. 228. sióm, 1980. szeptember 28., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom