Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 11 Hazánk és a világ Megszoktuk már, hogy uborkaszezonról még nyáron sem lehet beszélni a diplomáciai életben. A tegnapi nap pedig éppen ellenkezőleg, valóságos csúcsidőt jelzett a Magyar Népköztársaság esetében : ugyanazon a napon indult Afrikába Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete, amikor Púja Frigyes külügyminiszter az NSZK- ba utazott. S ugyancsak a szerdai nap krónikájához tartozik, hogy Madridiban megkezdték érdemi tanácskozásukat az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó találkozó előkészítő szakaszára 35 országból érkezett képviselők, köztük a Petrán János nagykövet vezette magyar küldöttség. Látszólag a diplomáciai mozgások színtere nagyon is távol esik egymástól. Valójában azonban csupán földrajzilag van távol Afrika Bonntól, vagy Madridtól. Mindhárom színhelyen hazánk következetes és minden próbát kiállt külpolitikája jút kifejézésret: lázi a nemzetközileg is elismert irányvonal, amelynek alapköve a szövetségi hűség, a békepolitika, a fejlődő országok törekvéseinek megértése és támogatása, a tőkés államokkal pedig a korrekt partneri kapcsolatok elmélyítése. Losonczi Pál ezúttal négy afrikai államban folytat tárgyalásokat. Útjának első állomása Etióp.a, az a harmincmilliós ország, amely csupán hat éve "olytat sikeres küzdelmet a múlt örökségének felszámolásáért a belső és a külső ellenséggel szemben. Az El. nöki Tanács elnöke is részt vesz majd Addisz Abebában a szeptember 12-i ünnepségen, amikor a szocialista útra lépett Etiópia a császár trónfosztásáról, a haladó eszmékkel színre lépett forradalmi mozgalom győzelméről megemlékezik. Az imperialistaellenes harcról, a gyarmatosítók ellen viselt háború tapasztalatairól és az új társadalmi-gazdasági rend megteremtésében örvendetesen elmélyülő együttműködés további lehetőségeiről esik majd szó a körút további állomásain. Bizonyos, hogy Tanzániában éppúgy miii. Mozambikban es Zambiában figyelemmel kísérik hazánk külkapcsolatait, s ennek megfelelően értékelik az Elnöki Tanács elnökének látogatását. Külügyminiszterünk bonni útja annak örvendetes jele, hogy folytatódik a kelet—nyugati párbeszéd. Bizonyos, hogy a Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel folytatandó eszmecserékhez jó kiindulási pont a két ország kormányzatának szilárd meggyőződése: a feszültség közepette különösen nagy szükség mutatkozik a nézetek tisztázására, a közös cselekvés alapjainak megfogalmazására. A tárgyalófelek ezúttal valószínűleg a politikai kérdésekre helyezik a hangsúlyt, s ez — éppen az európai enyhülés megóvása érdekében — rendkívül hasznos lehet. Madridban egy hosszú tárgyalássorozat nyitányánál tartunk. Küldöttségünk célja, hogy Helsinki szellemében a megértés, a józan ész és a konstruktív kompromiszszumok keresésének légköre kerekedjen felül a találkozón. Ezzel — akárcsak az afrikai körút vagy a bonni látogatás révén — hazánk a nemzetközi megértés szellemét igyekszik elősegíteni, az enyhülés és a béke politikájához járul hozzá. Gy. D. Losonczi Pál Afrikába utazott (Folytatás az 1. oldalról) Larnaca és Aden: két leszállás, útban az afrikai látogatás első állomása, Etiópia felé. Az Elnöki Tanács elnökének TU—154-es különgépe szerdán valamivel déli tizenkét óra előtt landolt a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetén (tizednyi magyarországi Cipruson. A larnacai nemzetközi repülőtéren tartott rövid technikai pihenő államfői találkozóra is lehetőséget nyújtott: Losonczi Pál és Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök — Nikosz Rolandisz külügyminiszter, valamint Dobos István, hazánk ciprusi nagykövetének jelenlétében — rövid megbeszélést tartott. A négy óra alatt megtett 3260 kilométeres repülőút után már Aden, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa fogadta az elnöki különgépet. Megérkezését követően Losonczi Pál találkozott vendéglátójával, Ali Nasszer Mohammed Hasszanival, a JNDK Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnökével, a demokratikus Jemen miniszterelnökével. Az Arab-félsziget következetesen haladó politikát folytató országának államfője este az elnöki palotában díszvacsorát adott Losonczi Pál és felesége tiszteletére. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete ma a kora reggeli órákban indult tovább Etiópiába. Megállapodás Szíria és Líbia egyesítéséről Damaszkuszban szerdán hivatalos közleményben jelentették be, hogy Szíria és Líbia vezetői megállapodtak a két haladó arab ország teljes egyesítésében. Egy hónapon belül létrehozzák az egyesített állam közös kormányát. A törvényhozó testület szerepét a forradalmi kongresszus tölti be. Az egyesítés kiterjed a politikai, a gazdasági és kultúrális élet minden területére, s magában foglalja a két hadsereg és a hadvezetés összevonását Chilében most tartják a Pinochet által elrendelt „népszavazást” az ország megváltoztatott alkotmányáról, amely további 11 évre biztosítana hatalmat a diktátornak. Képünkön: tüntető fiatalok tiltakoznak Santiagóban a népszavazás miatt Folytatódnak a pártaktívák Lengyel gazdasági küldöttség Moszkvában Lengyelország számos körzetében folytatódnak a helyi pártszervezetek tanácskozásai az ország, valamint az egyes vajdaságok társadalmi, politikai sé gazdasági helyzetéről. Katowicében kedden értekezletet tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt ottani vajdasági szervezetének plénuma. A tanácskozáson résztvett Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára és Andrzej Zebinski, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Hozzászólásában Stanislaw Kania kijelentette: kritikus pillanatokban, amikor a konfliktusok tömeges jelleget öltenek, a párt iránti bizalom válik a legfontosabb üggyé. A kiutat keresi az egész párt, figyelembe, veve, hogy sok minden megváltozott — mondotta Kania, és hozzátette: „Most azt keil elemezni, hogy mit kell nekünk magunknak megváltoztatnunk, beleértve a párt központi szerveinek munkáját is”. Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyettes vezetésével szerdán lengyel gazdasági küldöttség érkezett Moszkvába. A vendégek megérkezésüket követően megbeszélést folytattak Ivan Arhipovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettessel, az Állami Tervbizottság elnökével és Mihail Kuzmin külkereskedelmi miniszter-helyettessel. A meleg, baráti légkörű találkozón a szovjet—lengyel gazdasági kapcsolatok több fontos kérdését vitatták meg. Szerdán az SZKP Központi Bizottságának épületében Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára találkozott Mieczyslaw Jagielskivel, a LEMP KB Politikai Bizotságának tagjával, lengyel miniszterelnök-helyettessel. A meleg, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen a két politikus véleményt cserélt a mindkét felet érdeklő kérdésekről. 99 LATINAM ERIKA és nz usn Agresszió és preventív diplomácia 99 Az Egyesült Álla-Hmok vezető körei kezdettől fogva ** nagy jelentőséget tulajdonítottak az Amerikai Államok Szervezetének, hiszen olyan eszközt láttak benne, melynek segítségével Latin-Amerikát az északi politika támogatására lehet ösztökélni, azon kívül az itt fellelhető stratégiai nyersanyagok nagy ígéretet jelentettek a hadiipar számára. Ugyancsak fontos szerepet szántak a szervezetnek a különböző haladó mozgalmak elfojtásában, ami megfelel több reakciós kormány érdekeinek is, melyek készésegesen visszhangozták a „kommunista fenyegetésről” és „kommunista agreszszióról” költött hidegháborús szólamokat. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államok mind türelmetlenebbül szorgalmazta az amerikai államok katonai együttműködését, illetve annak szerződéses alapokra helyezését. Az északi sürgetés ellenére viszont a latin-amerikai kormányok vonakodtak elfogadni a katonai költségvetés emelésével járó javaslatokat. Világosan kirajzolódott ez a hozzáállás a koreai kérdés kapcsán, melynek ENSZ-beli vitáin a latin-amerikai küldöttek támogatták ugyan az Egyesült Államokat, de az USA által kért 140 ezer latin-amerikai helyett mindössze ezer kolumbiai és néhány száz puerto-ricoi katonát küldtek Koreába. Ezek után az Egyesült Államok minden erejét latba vetette, hogy a számára anynyira fontos katonai együttműködés megvalósuljon. Törekvéseit végül is részleges siker koronázta, mivel 1952 és 1955 között több déli országgal sikerült megegyező tartalmú kétoldalú katonai egyezményt kötni. Az így létrehozott egyezmények rendszere jelentette sokáig az AÁSZ számára a közös katonai fellépés lehetőségét. Annak-ellenére, hogy az Egyesült Államok önző nagyhatalmi politikája jól kitapintható volt a Latin- Amerikával folytatott kapcsolataiban, az első jelentős sokkot csak az 1954-es guatemalai események jelentették a nemzetközi közvélemény számára. Az észak-amerikai monopóliumok uralma a kis közép-amerikai köztársaságokban volt a legnyomasztóbb, így érthető, hogy ezekben az országokban a „jenkiellenes” légkör szinte az izzásig hevült az 50-es évek elejére. Nem volt ez másképp Guatemalában sem, ahol az 1950-es választásokon a demokratikus erők győzelmet arattak, és megalakították a Nemzeti • Felszabadítási Frontot, a köztársaság elnökévé pedig Jacobo Arbenzt, a front jelöltjét választották. A haladó rétegek nyomására a kormány egész sor demokratikus intézkedést tett: törvénybe foglalta a sztrájkjogot; agrárreformot léptetett életbe és kisajátította az United Fruit Company észak-amerikai monopólium hatalmas földterületeit. Az Arbenz kormány ezenkívül visszautasította az USA által felajánlott gazdasági segítséget, továbbá nem volt hajlandó kétoldalú katonai egyezményt kötni az Egyesült Államokkal. Miután a „békéltető” intézkedések nem vezettek eredményre, az észak-amerikai vezető körök nyílt támadásba lendültek. Guatemalát haladéktalanul „kommunista állammá” nyílvánították, és megkezdték az ellenforradalmi bandák toborzását a szomszédos Nicaragua és Honduras területén. Az akciót közvetlenül az USA Külügyminisztériuma vezette és a bandák vezetője, Castillo Armas havi 150 000 dollárt kapott katonák toborzására. Természetesen a beavatkozásnak megfelelő külsőt kellett kölcsönözni, amiről az Egyesült Ál. lamok az 1954-ben Caracasban összehívott AÁSZ-konferecián gondoskodott. Az USA szélsőségesen reakciós határozat- és közleménytervezetel állt a közgyűlés elé, melyben a guatemalai eseményeket a „nemzetközi kommunizmus beavatkozásának” tűntette fel, és követelte a guatemalaí kormány elítélését, valamint szankciókat sürgetett ellene. A közvélemény felháborodását tükrözi, hogy például két hatalmas latin-amerikai ország, Argentina és Mexikó eleve tartózkodott a szava-BERLIN A Varsói Szerződés tagállamai „fegyverbarátság 80” gyakorlatának szerdai napján került sor a szocialista testvérországok közös manővereinek leglátványosabb, a katonai együttműködés igen fontos epizódjára, a partvédelemmel egybekötött partraszállásra a Keleti-tengernél. A gyakorlatot ezen a napon is megtekintették Erich Honeckerrel, a NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanács elnöKevel az élen az NDK párt- és állami vezetői. Jelen volta a szocialista országok meghívott honvédelmi miniszterei. BELGRAD A JKSZ KB elnöksége kedden Belgrádban megtartotta az ország gazdasági helyzetéről és a stabilizációs politika végrehajtásáról tárgyalt. A pártelnökség úgy értékelte, hogy az elmúlt hónapokban elértek bizonyos eredményeket a jugoszláv érkezett gazdaság stabilizálására irányuló politika megvalósításában. Az ülés határozata hangsúlyozza: a stabilizációs politika sikeres megvalósításához a kommunisták, minden szervezett szocialista erő, az összes dolgozó fokozott erőfeszítésére van szükség. Alapvető feladat a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a vállalati munkaszervezés magasabb szintre emelése. BUKAREST A Román Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának meghívására szeptember 9-én és 19-én szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői tanácskozást tartottak Bukarestben. A tanácskozás résztvevői véleménycserét folytattak az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának napirendjén szereplő kérdésekről. A tanácskozás a barátság és a kölcsönös megértés meleg légkörében zajlott le. SZÓFIA Szerdán Szófiában megkezdődtek a legfelsőbb szintű bolgár—mozambiki tárgyalások. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke és Samora Moises Machel, a Frelino párt (Mozambiki Felszabadítási Front) és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke szívélyes, baráti légkörben megvitatott több nemzetközi problémát.. Mint a kiadott közleményből kitűnik, a felek korunk alapvető kérdéseiben, a béke megszilárdításában, az enyhülés folytatódásában és a leszerelésre történő áttérésben azonos nézeteket vallottak. zástól. Az akkori amerikai külügyminiszter, Dulles nem riadt vissza a gazdasági és politikai zsarolás semmilyen formájától sem. Chile és Bolívia ígéretet kapott, hogy gazdaságát kisegítik a kritikus helyzetéből, ha az USA számára kedvezően szavaz, Ecuador kormányának pedig hivatalosan bejelentették: nem kapja meg a beígért 12 millió dolláros hitelt, ha az amerikai határozattervezet ellen emel szót. Ilyen előkészítés után a konferencia elfogadta a Guatemala elleni szankciótervezetet, ami természetesen nyílt beavatkozás volt egy független állam belügyeibe. Miután az agresszorok kezei szabaddá váltak, a külföldről támadó banditák rövid idő alatt megdöntötték az ország haladó kormányát. Hiába fordult Guatemala a Biztonsági Tanácshoz, az nem hozott hathatós intézkedéseket, hiszen abban az időben még jól működött ott is az amerikai „szavazógép”. Ahhoz, hogy az észak-amerikai politika gátlástalanságát szemléltessük nem szükséges csak a guatemalai példára hivatkozni, hiszen erre a célra egész sor más esemény is rendelkezésünkre áll. Ugorjunk talán mintegy tíz évet és vizsgáljuk meg a Dominikai Köztársaság ellen elkövetett agresszió részleteit. 1961-ben a véreskezű diktátor, Trujillo megdöntése után a Dominikai Köztársaságban a demokratikus erők kerekedtek felül, és az 1962- es általános választásokon Juan Bosch liberális politikust választották az elnöki székbe. 1963-ban imperialistabarát katonai körök megdöntötték a haladó kormányt, amiben általános vélemény szerint szerepe volt a Pentagonnak és a CIA-nak. 1965-ben azonban haladó katonák csoportja vette magához Eé hatalmat Francisco Caamano ezredes vezetésével, aki nyütan Juan Bosch demokratikus programját kívánta folytatni. A Johnson-kormány villámgyorsan reagált: „Az amerikai állampolgárok védelme” ürügyén haladéktalanul tengerészgyalogosokat küldött a Dominikai Köztársaságba. A dominikai agresszió ismét bebizonyította, milyen alárendelt szerepet szán az Egyesült Államok az AÁSZ- nak a politikai, katonai döntésekben. Csak miután már elfoglalták a főváros, Santo Domingo nagy részét, tájékoztatta az USA képviselője kollégáit, és egyben segítséget kért a „kommunista fenyegetés” elhárítására. Az AÁSZ öttagú bizottságot küldött a helyszínre, mely cinikusan megállapítja, hogy az USA fellépése nem más, mint „preventív diplomácia” Ezután az AÁSZ külügyminiszteri értekezlete határozatot hozott az amerikaközi fegyveres erők felállításáról és a Dominikai Köztársaságba küldéséről. Ezek a fegyveres erők — lényegében az amerikai tengerészgyalogság — és az újonnan kreált ideiglenes kormánj/ azután hosszú évekig gondoskodott az északi érdekek kiszolgálásáról. Kovács Gyula (Folytatjuk!)
