Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
1980. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Félidőben tart Miskolcon a Lenin Kohászati Művekben a 3-as kohó építése. A munka jól halad; tartani tudják a kilencven napos határidőt. A három nagyolvasztó közül a javítás alatt álló a legnagyobb, ezt 1952-ben építették. 1975-ben végeztek egy kisebb javítást rajta, most pedig teljesen felújítják. Az eredeti bátszázhatvannyolc köbméteres térfogatát kilencszázötven köbméterre bővítik Ahová nem lát a vendég... Közegészségügyi ellenőr voltam Szolnokon Mai első utunk a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat Bajcsy-Zsilinszky úti cukrászüzemébe vezet. Mint kezdő közegészségügyi ellenőr, Fauszt Lászlónét a várható fogadtatásról faggatom: — Ez általában a mi fellépésünktől függ. Az ellenőrzés sohasem egyenlő a hibák keresésével, felelőtlenség viszont szemet hunyni az észrevett hiányosságok fölött. o o o A cukrászüzem előterében mennyezetig tornyozott tojásosládák fogadnak. — Naponta 1800—2000 tojást használunk fel, hetente kétszer kapunk szállítmányt Mezőhékről, akkor viszik el a ládkat is. Látnak még ennél érdekesebbet is! — kezdi keserűen a „bemutatkozást” a vezetőnő. Tiszta fehér köpenyt öltünk, és valóban alig győzzük jegyezni az „érdekességeket”. A férfiöltözőtoen valóságos csatatér a szekrények tetején: használt tornacipő, száraz kenyér, régen felbontott konzerv, sárkefe, újságpapírba csomagolt paprikás szalonna — és sorolhatnánk tovább. A szellőzőablak zárva, a helyiségben enyhe bűz terjeng. A szárazáruraktár plafonjáról hullik a vakolat, a friss meszelésen élesen kirajzolónak a beázások nyomai. A süteménykészítő műhely gondos gazdáról árulkodik. Itt egyetlen észrevételünk, hogy a még felhasználandó melléktermék békésen megfér a szemetesláda közvetlen szomszédságában. — A cukrászműhelyt is látni akarják? — Igen. — Pedig azt kihagyhatnák! Fiatal lányok és fiúk — tanulók —. nők és férfiak szorgoskodnak a hatalmas asztalok körül. Mindenkin köpeny^ a nők fejkendőt, a férfiak sapkát viselnek. Néhányuk előtt fehér kötény, egy tortakészítő asszony viszont a felmosórongyot kötözte maga elé köpenye (vagy a torta?) védelmére. A padló takarítatlan, a nehezen hozzáférhető helyeken kupacokban rohad a hulladék. a cigarettavégek mindenütt eldobálva Mentség? — Hét takarító helyet kettő van,. Egyszerűen nincs, aki jelentkezzen. Munkaidő után és szabad napokon takarítunk. A havi öt-hatszázezer forint termelési értéket előállító üzem már régen kinőtte az épületet. — 1959 óta dolgozunk ebben a helyiségben. Akkor korszerűnek számított, de azóta ... Egyelőre remény sincs arra, hogy új üzemet építsen a vállalat. A körülmények maradnak, az ötven dolgozónak termelni kell. Tőlünk kapja a cukrászati termékeket hatvanhárom üz-Penészes konzerv Mosogatógép szépséghibával Nem szabad eltűrni * let Szolnokon és a szolndki járásban, de van, hogy Jászberénybe is szállítunk. Hűtőkocsi, „termosz” nincs, nem ritka, hogy több száz forint értékű áru megolvad egy-egy szállítmányból — tájékoztat Szabolcsi Mária, az üzem vezetője. Az ellenőrzési naplóba több oldalas feljegyzés kerül. — Mikor rendeznek olyan alapos nagytakarítást, ami után nyugodtan fogadnak bennünket? — E hónap végén. Addig visszatérnek a szabadságon levők, bejövünk egy szabadnapon és kitakarítunk. És addig? Következő állomásunk a közös konyhával, közös irányítással dolgozó Expressz és Nemzeti-Tallinn étterem. Az Expresszben négyszázötvenen ebédelnek nyáridőben, arnig a diákok meg nem jönnek, a Tallinnba négyszáz előfizetéses vendég jár. Az Expressz kétségtelenül legkritikusabb „helye” a W. C. Hamarosan kiderül, hogy a mellékhelyiségeket az egyik dolgozó édesanyja tartja „rendben”, aki a vendégektől kapott forintokért önként vállalta ezt a munkát. Más fizetsége nincs, igaz, szerződést nem kíván kötni a vendéglátó vállalattal. így akkor jön-megy, amikor akar, s tesz, amit jónak lát. Kérdés, hogy álláspontját a vendéglátó vállalat meddig fogadja el ilyen türelemmel? — Ide mást nem kapnék — védekezik Dávid Dezső né, az'' üzletvezető. — Örülök, hogy a néni bejár. o o o A Tallinn étterem és a tálaló tiszta, rendezett, az asztalokon hófehér térítők. A konyha kövezete azonban jó darabon hiányz:k. és az így keletkezett árok jócskán balesetveszélyes, nem beszélve arról, hogy sohasem szárad ki belőle a szennyes lé. A hűtőkamrák ellen már több a kifogásolni való: nyers tőkehús, kész cukrászsütemények. főtt hús egyvelege. A kisebb hűtőszekrényből több napos ételmaradványok kerülnek elő. — Ezt még felhasználják valamire? — Á, nem azonnal kidobom — így a főszakács. Vajon eddig miért tárolta? A mosogatóhelyiségek szellőzése imáig megoldatlan, a kívülről jól mutató mosogatógép használhatatlan; vagy egyáltalán nem működik,, vagy gyengén mosogat — magyarul hatástalan. A raktárakat rendben találjuk, az élelmiszereket megfelelő körülmények között tárolják. Igaz, a konyha melletti kéziraktárt gyakran fenyegeti elöntéssel az itt áthaladó szennyvízvezeték. A vízvezetékkel másutt is baj van; az Expressz tálalóterének egy pontján száraz időben is esik. — Már szóltunk, hogy csinálják meg. o o o Az ellenőrzési naplók őrzik a látottakat. Történik-e valami ezen kívül? — kérdezem Pauszt Lászlónét. — A járványügyi szolgálat hivatalos levelet küld a vállalatnak, amelyre nemcsak választ, hanem hathatós intézkedést is várunk. Válaszlevelükben jelzik, hogy a feltárt hiányosságokat mikorra szüntetik meg, akkor újra kimegyünk, megnézzük, hogy mi változott. Sipula György, a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettese hogyan értékeli a két egységnél lelt h iány osságokat ? — A cukrászüzemet a városi tanács fogja szanálni, de csak azután, ha az új elkészült, és már termel is. Ez legkorábban 1983-ban képzelhető el. Addig ebben az üzemben kelll megfelelő higiéniai körülmények között termelni. — Hűtőkocsira vagy zárt rakfelületű — úgynevezett termcszos — kocsira viszont már most szükség lenne! — Eddig nem fordult elő olyan panasz, hogy a kocsin megolvadt a sütemény, ezért nem tartottuk szükségesnek ilyen szállítójárművek beszerzését. Szerintem személyi mulasztás az oka. ha szállítás köziben tönkremegy az áru. de nincs akadálya annak, hogy termoszos gépkocsit vásároljunk. — A cukrászüzemben és a Nemzeti-Tallinn étteremben, valamint az Expressz étkezőben js kevés a takarítószemélyzet. Hogyan követelhető meg a tisztaság, ki takarítson? — Takarítókat országosan nem kap a szakma. Jelenleg kinn van egy körlevél az üzletvezetőknél ; próbáljanak meg erre a munkára is embert keríteni. Üzletvezetőinktől nagyobb körültekintést várunk, a környezeti tisztaság megóvására állandóan felhívjuk figyelmüket. — Az Expresszben és a Tallinnban több — részben az épület állaga miatti — hiányosságot is felfedeztünk a konyhában, a mosogatóhelyiségben, a raktárban, a tálalóban. — Az észrevételek jogosak, intézkedni fogunk. Igaz. az üzletvezetőknek eddig nem lett volna szabad eltűrniük ezeket a hibákat. Egri Sándor A budapesti képviselőcsoport ülése Felszólalt Kádár János Az országgyűlési képviselők budapesti csoportja tegnap ülést tartott a Hazafias Népfront budapesti bizottságának székházában. Az ülésen részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A képviselők meghallgatták Bozsó Lászlónak, az MSZMP Budapesti Bizottsága titkárának a főváros fejlesztéséről és az ipari vállalatok első félévi gazdálkodásának tapasztalatairól szóló beszámolóját. Kovács Károly, a képviselőcsoport vezetője, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára tájékoztatta képviselőtársait az országgyűlés őszi ülésszakának előkészületeiről. * * * -Tegnap a délutáni órákban Szolnokon, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának székházéban tartotta ülését az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja. Elfogadták a csoport 1980. második félévre vonatkozó munkatervét, majd Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a megye országgyűlési képviselőit az 1979. évi tanácsi költségvetés teljesítéséről, az idei esztendő főbb'tendenciáiról, a további feladatokról. Faiskola Jánoshidán Szőlöoltvány-alapanyag helyben Nagyrészt csemegeszőlő termesztésére alkalmas, 15— 20 fajta oltványt állítanak elő évente 15 hektáron a jánoshidai Vörös Hajnal Tsz növénytermesztői, mintegy 2 millió forint értékben, a nagyüzemi gazdaságok és a kertbarátok részére. Eddig az állami gazdaságoktól vásárolták a vadalanyokat, ám az ellátás gyakran akadozott, mert az előtenmesztést csökentették a gazdaságok. Tavaly az igényelt másfél millióból mindössze 50 ezret kapott a szövetkezet a fontos alapanyagból, ezért határozta el saját vadalany-előallító „faiskola” létesítését. Az 5 millió forint költségű, 20 hektáros telepítés alapozása — a földforgatás, az egyengetés, a fertőtlenítés, a talajjavítás — tavaly elkészült, az ültetés után a támberendezések építésével az idén befejeződik a munka. A vadszőlőanyagok három év múlva fordulnak termőre. Szerelés, géppel fl jugoszláv munkások pontosan a kétszeresét teljesítették annak, amit magyar szaktársaik fölmutattak. Ugyanazon a hazai nagyiberuházáson dolgoztak, azonos anyagokkal, ám: nem azonos fölszereltséggel, s éppen ezért eltérő technológiával. A jugoszláv szigetelők feladataik javát gépekkel oldották meg, folyamatosan tevékenykedtek — igaz, mérnök vezetőjük hangos botrányt csinált, ha bármilyen anyag is hiányzott, amit a beruházónak volt kötelessége előteremteni. Nem egyedülálló a példa. Tapasztalatok szólnak hasonló arányról a szovjet és magyar csővezeték-építők teljesítményét összegezve. Azután: vegyipari technológiai szerelési munkáknál a nemzetközi élmezőnyhöz képest a hazai cégek termelékenysége egyhatod, egynegyed csupán. Ha átlagot nézünk, kétszer-négyszer anynyi munkaórát használ fel a hazai szerelőipar azonos beruházás megvalósításához, mint a fejlett tőkés országokban. S ez már érzékelteti, miért a lassúság, miért kell — kell? — a nemzetközileg indokoltnak elfogadottnál jóval több munkás az itthoni teendőkhöz. Az ember gépet pótol, ahelyett, hogy fordítva lenne. A hazai szerelőipar gépesítettsége — az egy foglalkoztatottra jutó, kilowattban mért gépi teljesítőképesség alapján — a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva negyven százalékot ér el, s a szocialista országok egy részétől is jelentős — 30—50 százalékkal — elmarad. Fölgyorsult a hetvenes években az építés iparosítása, ám nem fejlődött ezzel párhuzamosan a közműépítés, az úgynevezett befejezőszak- és szerelőipari tevékenység,a technológiai szerelés. E feszültségeket tárta fel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. október 12-i ülésének határozata — az építő- és építőanyagipar helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól —, amikor kimondta, hogy a szak- és szerelőipar korszerűsítése nem érte el az előirányzott mértéket, s e területnek a jövőben a magasépítéssel összhangban kell fejlődnie. Egy évtizedet figyelembe véve, tagadhatatlanok a haladás bizonyítékai, ám ezek csak arra voltak elegendőek, hogy a minimális követelményeknek megfeleljen a szerelőipar. Maga az építés is egyre inkább szerelés — gondoljunk csak a paneltechnológiára, a könnyűszerkezetekre —, azaz a technológiai- és logikai-lánc szemeinek pontosan kellene illeszkednie. Gyakran hiányzik ez, s így az építőmesterileg kész létesítmény, lakóház, középület, ipari csarnok, hónapokig vár az átadásra. Azért, mert csak most alakítják ki a közműhálózatot, most dolgozik hajrázva a maroknyi szakiparos, s azoknak sincs elegendő gépük. A hazai gépgyártás még az ötödét sem fedezi a szerelésgépesítés igényeinek. Marad az import, amihez deviza kell. Több mint 11 ezer központi-fűtés-, víz-, gázvezeték szerelő, 12 ezer villanyszerelő áll alkalmazásban az építőipari vállalatoknál. S egy további adalék az ilyen jellegű munka növekvő fontosságának érzékeltetésére: 1970 és 1979 között a technológiai szerelés részesedése az építőipar egészének termeléséből megkétszereződött...! Napjainkban ötvenöt százalék fölé emelkedett a szakmunkások aránya az építőiparban. Nagy erő lenne ez, ám gyakran elfecsérlődik a tudás. Olyankor például, amikor a ma már sorozatban készített épületgépészeti blokkokat — ezek segítségével jelentősen csökkenthető a helyi szerelés —, eszközök híján, kezdetlegesen, kézzel, kézi szerszámokkal illesztik össze — magyarán: bütykölik — a beruházáson. Az összes népgazdasági beruházásnak csupán két- két és fél százaléka jutott az építőipar termelőeszközeinek fejlesztésére a legutóbbi években, s ennek az összegnek is csak a töredéke szolgálta a szerelés korszerűsítését. Az egészségtelenül kicsiny arányok következménye a gyakorlati feszültségek sokasodása, ami végül is arra a kényszerű fölismerésre vezetett, hogy az építés hatékonysága nem javítható a szak- és szerelőipar elmaradottságának fölszámolása nélkül. tartalékok rejlenek például az előregyártott, szabványosított, tipizált szerkezetek, szerelvények fölhasználásában, az előszerelésben; a munkások között a több szakmával rendelkezők arányának növelésében, az ösztönző bérformák alkalmazásában. S az is kézenfekvő: a szerelés-gépesítés előbb jelzett, vállalati teendői mellett szerteágazó feladataik vannak a gépgyártóknak, a beruházásszervezőknek, a tervezőknek. A haladáshoz ezért együtt megtett lépések kellenek, minisztériumokban és termelőhelyeken, s e lépések indoka most már nem az igény, hanem a szükség. L. G. Nagy Oj, Holzher típusú lapvágógéppel gyarapodott a Fejlődés rákospalotai Asztalosipari Szövetkezet jászkiséri telepe. Az új gépet stílbútor-alkatrészek gyártásában használják
