Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Min dolgozik? A Corvinák orvosa Beszélgetés Váci György kétszeres Arany-díjas könyvkötőmesterrel A Verseghy könyvtárban Szolnokon, ha szerény körülmények között is, de életműkiállítást láthatunk. A tárlat címe A könyvkötészet múltja és jelene. Váci Györgynek kétszeresen is köze van ehhez a kultúrtörténeti értékű tárlathoz: gyűjteménye, amely egyedülálló a világon, több évtizedes kutató- és feltáró munkájának eredménye; azon nagyon kevesek egyike, aki a könyvkötészetet az iparművészet szintjén műveli, s a könyvkötő-művészetének „kéz közeibe eső” jelentősebb darabjait be is mutatja. — Jól mondja, hogy csak a „kéz közeibe eső” munkáim vannak itt, hiszen sok, számomra nagyon kedves, évekig, hónapokig dédelgetett könyvem a világ négy sarkában: Észak-Amerikában, Vietnamban, a Szovjetunióban, Londonban, ki tudja még, hogy hol... — A kérdést bárgyú lenne így feltenni: hogyan lesz valakiből messzi földön híres könyvkötőmester. Megtanulta a szakmát, szereti a könyvet, s kész. De ön csaknem egy fél évszázada Misztótfalusi Kis Miklós szerepkörét vállalta magára. — Tizenhat éves koromban a váci Kapisztrán nyomdába adtak tanulni. Híres, jó nyomda volt. Amikor segédlevelet kaptam, nekivágtam Európának, felkerestem a legnevesebb könyvkötőhelyeket. Igen, vállaltam Misztótfalusi Kis Miklóst, de Szenei Molnár Albertet is, aki azt mondta: „Nemcsak magunknak születünk.” Ezt én úgy értettem, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt embertársaim javára. Én a könyvkötészethez értek, mondtam magamban már egészen fiatalon, hát akkor ebben jeleskedjem! Mert ez a dolgok titka, kérem... Mindenki tegye a dolgát, lelkiismeretesen, becsületesen! Hogy lekopogjam, minden a szándékom szerint történt, szép megbízásokat kaptam: restauráltam már Corvinát, és más világhírű kódexeket is, hat évig Erzsébet angol királynő részére dolgoztam. Azt hiszerp, a könyv, az olvasás szeretete indított el ezen a pályán. — Minden emberközpontú kultúrpolitikának az a célja, hogy minél több könyvet jelentessen meg. A tízezres, százezres szériák természetesen csak gépi kötések lehetnek, abból is a legegyszerűbbek. Nem félti a szép könyv jövőjét? — Nem, mert a mai kiadók is előrukkolnak azért szén könyvekkel. Bár minél több olcsó, egyszerűen kötött könyv jelenne meg, hogy olvassanak minél többen. Csak a tanult, olvasott nemzedékek tudják ugyanis értékelni az én munkámat, amit hátrahagyok. — Most min dolgozik? — Olykor egy-egy díszes albumot készítek az Elnöki Tanácsnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, hozzánk látogató államférfiaknak . .. De mindennél fontosabbnak és előbbrevalónak tartom a fiatalok nevelését. Szeretném megmentetni az évszázadok könyvszépségeit. Hogyan? Hát tanítványaim révén: hogy ötven. hatvan, meg száz év múlva, amikor én már nem leszek, akkor is tudják restaurálni a kódexeket. az idővel nehezen dacoló könyveket. S amit még életemben szeretnék elvégezni: a könyvkötészettel foglalkozó múzeum létrehozását. IIven még nincs a világon. de néhány év múlva már lesz. megnyitom. Ennek a gyűjteménynek formálódó alapját láthatja most — országos vándorútján — a szolnoki közönség. , — Köszönjük a beszélge tédt. — ti — Fotó: Tarpai Zoltán Felnőttoktatás Tízéves az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyára, ahol 1972 óta minden évben megszervezik az üzemi általános iskolai osztályokat, amelyekben eddig 142 dolgozó pótolta eredményesen hiányzó osztályait. (A nyolcadikos végbizonyítványhoz ötszáz forint' pénzjutalom is jár.) A gyár 660 dolgozója közül 22 harminc éven aluli és 39 középkorú segéd- illetve betanított munkásnak kellene még befejezni az általános iskolai tanulmányait. Az idei tanévben iá — mint mindig — október első napjaiban kezdődik az oktatás az átlagosan tízes’létszámú üzemi osztályokban. Noha a gyáriak nyolcvan százaléka — a termelés jellege miatt — , betanított munkás, az általáínos iskolai végbizonyítvánnyal rendelkezők szakmát is szerezhetnek. Tavaly tizenegyen tettek eredményes vizsgát az ív-lánghegesztő, géplakatos és hegesztő szakmákból. (Ä1-Iskolai osztályok a tiszafüredi üzemekben SZAKMÁT IS TANULHATNAK A DOLGOZÓK talános tapasztalat:« a végzettek egy része a vizsga utón munkahelyet is változtat.) Kívülük a gyár dolgozói közül hatan gépipari szakközépiskolában, heten gimnáziumban, négyen közgazdasági szakközépiskolában folytatnak tanulmányokat. Évente száznál többen vesznek részt párt-, szakszervezeti és KlSZ-oktatásban. Elsősorban az itt elért eredményekért kapta meg az üzem az Alkotó Emberért megyei közművelődési pályázat második díját. Bár az MHD gyárát csak egy kerítés választja el az Alumíniumárugyártól, mégis ott á gondok teljesen mások, hiszen az üzem dolgozóinak döntő többsége szakmunkás'. Jelenleg az MHD tiszafüredi gyárához 1 ezer 10 munkás tartozik, és a harminc éven aluliak valamennyien befejezték az általános iskolát. Ebben az évben a gyári dolgozók közül hetvenegyen tanulnak: tizennyolcán a szakmunkások szakközépiskolájában, négyen gimnáziumban, öten közgazdasági szakközépiskolában. Technikusi minősítő tanfolyamra tizen járnak. Kívülük az idén a betanított és a segédmunkások közül húszán szereztek lakatos és ugyancsak húszán hegesztő szakmunkás-bizonyítványt. A gyáregység dolgozóinak a sikeres érettségiért másfélezer, az eredményes technikusi képesítő vizsgáért 1 ezer 800 forint pénzjutalmat. illetve alapfizetés-, vagy órabéremelést adnak. Gond, hogy az üzemben a dicséretes tanulmányi kedv és eredmények ellenére jelenleg is mindössze hárman folytatnak szakmai jellegű, felsőfokú tanulmányokat. D. Sz. M. Jevgenyij Svarc: A hókirálynő MESEJÁTÉK A SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN Nép-arénától a szupercirkuszig Évfordulót ünnepelnek a Fővárosi Nagycirkusz artistái. Negyedszázada nyújt biztos kenyeret számukra a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat. Tízéves az újjávarázsolt Fővárosi Nagycirkusz, amelynek első állandó mutatványos elődjét 150 évvel ezelőtt ácsolták össze a Népligetben. Az intézmény államosítása után — 1950 májusában — „Köszöntünk Budapest!” címmel mutatták be a Fővárosi Nagycirkusz első műsorát. A szakma nevezetes esztendeje 1951 is: megalakult az Országos Cirkusz Vállalat. Azóta állami alkalmazottak a porond művészei, s végleg megszűnt az artisták létbizonytalansága. Az államosítást követő első ti'z évben összesen 55 műsort mutattak be a Fővárosi Nagycirkuszban; 32 előadásban a cirkuszi artisták munkája dominált. Az új épületben eltöltött legutóbbi évtizedben azonban már a produkciók 90 százaléka volt az artistáké, és elérte az egymilliót az esztendőnként! nézőszám. Ezzel egyidejűleg nemcsak a műsorok színvonala, a nézők száma emelkedett, hanem az artistaképzés is fejlődött hazánkban. A húsz éve működő Artistaképző Iskola növendékeit ugyanis szívesen szerződtetik a világ legnagyobb cirkuszai is. A Szovjetunión kívül csak nálunk van szervezett artistaképzés. Gy. G. Középkori vásárcsarnokot tárnak fel Telkibányán Érdekes középkori lelet feltárása és helyreállítása folyik Telkibányán. Korek Józsefnek a budapesti Nemzeti Múzeum főigazgatójának irányításával bontják ki azt a középkori vásárcsarnokot, amely a hajdani arany- és ezüstbányászok beszerzőhelye volt. Az 1800-as években a terület akkori birtokosa, a herceg Bretzenheim család porcelángyárat létesített. Akkor emelte a község közepén álló vásárcsarnok fölé a ma is meglevő gyárépületet. A feltárás során előkerült az egykori épület szinte teljesen ép csarnok-rendszere. Az utóbbi évtizedekben alighanem Jevgenyij Svarc A hókirálynő című mesejátéka a magyar színházak legtöbbet játszott mesedarabja. A Bartók Gyermekszínház mutatta be először — 1963-ban — de néhány hónappal később már a Szig_ ligeti Színház is műsorra tűzte, Mádi Szabó Gábor rendezésében. » A hókirál^nő a szeptember 21-i bemutatóval tehát másodszor látogat Szolnokra, s ezen a premieren bizony- már az 1963-béli közönség gyermekei tapsoltak Gerda és Kei kalandjainak. A „régi” előadásból már csak két szereplőt láthattunk: Sebestyén Évát és Benyovszky Bélát. Az „új” Hókirálynő mesemondója — Katona János — úgy ajánlotta be a játékot, hogy kacagtató-vacogtató mesét mond. Verebes István rendezése inkább a vacogtatásra helyezett nágyobb hangsúlyt. Túl keményre sikerült ez az előadás, úgy érzem, még akkor is, ha a mesejátékok régebben divatos széplelkűsködő gügyögését már színpadképtelennek tartjuk. Túlpoentírozottnak véljük az erőszakot, alárendeltnek, néhol csupán illusztratívnak a humánumot. Persze, könnyen vitatható ez a megállapítás: „a színháznak is az életre kell nevelni”. Így igaz, de a színpadnak is az életkori sajátosságok figyelembevételével! Tudom, hogy nem rendezhette meg Verebes István a „Hókirálynőt” külön-külön 3—5 éves, 5—8 éves, 8—11 éves gyermekek számára. Éppen ezért erősebben kellett volna a mesejáték eredeti motivációjához ragaszkodnia, — a szeretet minden fölött győzedelmeskedik, az igazság úrrá lesz a gonosz fegyvereken is — jobban szolgálva és kielégítve a gyermek igazságérzetét. Kétségtelen, annál nagyobb a győzelem, minél erősebb ellenség szenved vereséget, de a legifjabb nézők gondolatvilága még nem kötődik konkrétan ehhez az előadásban is mutatott igazsághoz. A játék első része — döccenései és vontatottsága ellenére is — még „kézben tartotta” a közönséget, bizonyítja ezt a színpad és a nézőtér zajos kapcsolata, ám később kifáradtak a gyerekek, elcsüggedtek, sőt sírtak is. Egyszerűen a legkisebbeknek nem volt türelmük kivárni szeretett hőseik győzelmét. A hat-nyolc évesek és az idősebbek viszont ösztönösen érezték a játék dramaturgiáját, az ellenpontozásokra is hajszálpontosan, gyorsan reagáltak. Dicséretes, hogy a színház szinte a tanévkezdéssel egyidőben mutatta be gyermekdarabját, — de némi sietség sajnos végigvonul az egész játékon. Különösen érződik ez a sokszereplős jelenetekben, amikor is néha operett megoldásokat, a darab egészétől idegen játékelemeket találunk. Sokatérő gondolat viszont a mesejáték látott „időtlenítése”. A telefon, a modern fegyverek, mai eszközök használata figyelemfelkeltő: egymás tiszteletére, szeretetére ma is nagy szükség van, mindez nem meseelem, hanem az emberi boldogság része. örvendetes, hogy a színház ezúttal már legjobb művészi erőire bízta a játékot. A főbb szereplők^ közül elsősorban Udvaros Dorotytya vállalt és nyújtott legtöbbet, — Gerdája sikerült, kedves alakítás; Csák György Kei szerepében — a lehetőségei mostohábbak —r, egysíkúbb. de megnyerő, Czibulás Péter demagóg, gonosz tanácsnoka „szakmailag” csaknem tökéletes, de cseppet sem meseszerű. Jó ez, vagy rossz? Külön vita is nehezen döntené el, úgy gondoljuk, Szendrey Ilona a nagymama szerepében egyszerűségében igazi, Fehér Ildikó hókirálynőjének nincs emberarca és szava, pedig a gonoszság és az erőszak napjainkban már nem mitikus szférákból jön. Ez a beállítás tévedés, gyengíti az előadás mondanivalójának lényegét. Varga Tamás — rénszarvas — életrehívójának, erős megfigyelő és kifejező képességét bizonyítja. A díszlet szegényes, a jelmezekkel együtt rossz, allegorikus, asszociációkra viheti a képzeletet, a koreográfia sajnos fantáziátlan. 1 Tiszai Lajos ZENE HÁRFÁN ÉS FUVOLÁN Osztrák művészek hangversenye Szolnokon Az Osztrák Kulturális Intézet közreműködésével a szomszéd ország két zenésze mutatkozott be Szolnokon, csütörtökön este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az intézmény őszi hangversenysorozatának második koncertje hárfa- és fuvolamuzsikát hallgathatott a közönség. A hárfa igen hosszú utat tett meg, amíg az i. e. 3000- es évektől Egyiptomból elindulva. tökéletesedve elnyerte mai formáját, melyet a hangversenytermekből ismerünk A fafúvósok családjába tr-tozó ’Vvola is manapság csak elvétve található meg eredet: forrná iá ban. felváltották a fémcsövek, mint ahogy az előadáson Elizabeth Schmidt kezében is láthattuk, A nyitó/eneművet Dániel Purcell — a legnagyobb angol komponista. Henry Purcell testvére — a XVII. század jellegzetes zenei stílusában öntötte formába. A két. lírai érzelmeket idéző hangszer lágy finom hangon ..tálalta” a témákat. A hárfát megszólaltató Ingrid Schwarz már az első mű bemutatásakor túlnőtt a kísérő szerepén. Bár a fő motívumokat a fuvola bontogatta, a kíséret finomsága, a virtuóz technikai, dinamikai fellángolások az est főszereplőjévé a hárfát tették. A művésznő igazán emlékezetes játékot Georg Friedrich Händel Passacaille pour La Harde művében produkált. A fuvolista, Nussgruöer Flauto Creativo című alkotásival állt egyedül pódiumra Techmkailag tökéletesen kidolgozott produkciót hallhattak a nézők, de mindezt különösebb érzelmi töltés nélkül. Hiányzott az „élet” a kissé sótlan előadásból. A közös játék alkalmával sem volt meggyőzőek a fuvolista tétel befejezései. Az utolsó hangok szinte „lógtak” a levegőben. Az estet záró kompozícióban azonban — Gattenmeyer Bagatellek és Miniatűrök részletek — Elizabeth Schmidth is magára talált. s a zárótételben nyújtott könnyed játékáért méltán kapott nagy tapsot. <0
