Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
1980. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Szikszai Károly: December Számból kicsordul az éjszaka, fekszem feketében alig dobogva faggatom arcom ujjaim közt tőrrel: tél ellen ugató pálinkával, mert nem melegíti torkomat beszéd, mert nem akarok szólni, csak keményedek mint madárcsőr hajnalra befagyva havas bőröm mögött minden ablak fekete. 'Csíki László: A szavak: az ismeretlen sebei Hány életem lehet, melyet mások élnek? Az ütközőkön utazik egy hobó. égő mezők fölött. Valaki szánt az éjszakában. Egy másik elolvassa. Ez az eső Rabindranath Tagore nyári szakálla az aszályban, A magasból vizek erednek: a nevük felé. Felkel egy ország egy messzi hajnalon. Valaki mindig buenos airesben repül —■ egyetlen költöző tüdő. Valaki anyjára gondolt egy óceán közepén, és hegyet kiáltott. Ott most élnek. Miért nevezitek el nevemmel, szememről, szerelmemről a föld részeit? Miért éltek az életemmel, ti furcsa idegenek? Zalán Tibor: Idővázlat A part, a kert, a füstölgő szöllőhegyek, havazás kísér, vissza már nem megyek oda, hol végtelen békesség a nyár. Álmom is havazik. Hóban ébredek. Füstölgő szöllőhegyek, a kert, a part vár akit szerettem, áll, arca zavart mert nem vár, csak idéz még a képzelet. Szíve gödréből valaki kikapart. A part, füstölgő szöllőhegyek, a kert. Napraforgó-idő. Hullanak a telt húsú körték. De. nézd! Üresség éjlik <ott, hol egykoron jövőnk menetelt. Irodalmi oldalainkat Martyn Ferenc grafikáival illusztráltuk a járókelőket, de két részeg férfin kívül más nem fogadta el az ajándékukat. Többen tolvajlásra gyanakodtak, és rendőrrel fenyegetőztek. A G/4. jelű háztömb előtt — itt parkolt a legtöbb márkás autó — majdnem alkapták őket. Lélekszakadva futottak a lakótelep legszélső, J/16-os tömbje elé, ahol még járda sem épült, a gyerekek hatalmas törmelékhalmok között játszhattak. Itt folytatták a .kiosztást”, és mindenki boldogan habzsolta az időközben megolvadt édességet, mígnem a maradékot két idősebb fiú elvette tőlük. Zsákmányukkal szempillantás alatt eltűntek az egyik lépcsőházban. Csató Károly: A lázadó A bárzenész ez idő tájt figyelt fel először a két fiúra, a G/4. jelű ház előtti szépen gondozott parkban sütkérezve. Azt hitte, cigarettát dugdosnak a hátuk mögött, de amikor elszaladtak, a helyükön két üveg ital maradt. Ö nemrég ébredt csak fel, hisz a bár hajnali négykor zár, és öt óra is elmúlik, amire ágyba kerül. Mindig a délutáni napsütésben próbált újra és újra meggyőződni arról, hogy a lakótelep valóban él, és ő vissza tudja adni a hangulatát, lefojtott, bánatosan szaggatott improvizációban. Ujjai alatt érezte a zongora billentyűit, legbelül pedig hallotta az ellenpontozásban feszülő és csak a zene nyelvén kimondható panaszt, könyörgést, örömet, amit csak kevesen hallanak ki az ő zongorajátékából. Gyakorlott szeme azonnal felismerte a márkás italok üvegéit. Az egyik majdnem tele, a másik csak félig. Arra határozottan emlékezett, hogy nem látta inni a gyerekeket. Fogta hát az üvegeket, és elindult a parkon át. A járókelők gyanakodva nézték az üveget lóbáló robosztus, különc alakot, akinek szakálla alól nyakláncok csillantak elő, és valószínűtlenül vizenyős, kiélten rezzenéstelen tekintetével mintha átlátna mindannyiukon. Kiérve a parkból, a G/5-ös háztömb előtt a szökőkútnál látta meg őket. Megállt előttük, feléjük mutatta az üvegeket, és elkezdtek beszélgetni, mintha nagyon régen z osztályfőnök nem tudta mire vélni, hogy tanítványáról, Harmathegyi Zoltán nevezetű 5./a osztályos tanulóról miért érdeklődik egy idegen férfi, aki előrebocsát-> ja, hogy a fiú sem közeli, sem távoli rokona; csak ismerősök, de lehet hogy barátok. A jövevény majdnem alázatos kérő-kérdező hanghordozása, furcsa, zavart őszintesége gyanút ébresztett. Évtizedes pályafutása alatt még hasonló eset sem fordult elő soha. Eddig csak rendőrséggel, gyámhatósággal és felháborodottan panaszkodó szomszédokkal találkozhatott. Ezért is pattoghattak számonkérő éllel a kérdései. Pillanatok alatt tisztázódott, hogy az illető semmilyen hivatalt sem képvisel, csak önmagát. — A gyermek személyiségére és magatartására vonatkozó adatok, sajnos, szigorúan bizalmas jellegűek — zárta le a kínos párbeszédet, a helyzet furcsaságára való tekintettel pedig felírta az érdeklődő nevét, foglalkozását, lakhelyét és személyi igazolványának számát. „Soha sem lehet tudni — gondolta — Harmathegyi Zoltán jellembeli kisiklásainak feltárásában mikor lehet szükség a szakállas bárzenész adataira ” Zoltán és szülei annyi fejtörést okoztak már az iskola vezetésének, hogy jobbnak látták, ha a lehető leghivatalosabban járnak el; minden előírást pontosan betartva. Erre nagy szükség volt az apa, dr. Harmathegyi Arisztid jogi fenyegetőzései, és az anya, dr. Harmathegyiné Palánkhy Hédi burkolt zsarolásai miatt, amelyek bizonyos tiltott pénzgyűjtésekre és nem tisztázható célú ajándékokra, pedagógusok megvendégelésére vonatkoztak. Ilyesmi még alaptalanul is felboríthatta volna a testület nyugalmát, megzavarhatta volna a kartársak közötti kölcsönös hallgatáson alapuló, kizárólagos egyetértés kellemes állapotát. „Akkor majd én beszélek, de a megfelelő helyen'’ — sziszegte nem is egyszer az asszony. A nagyváros hatalmas lakótelepének legjobban felszerelt iskolájában Harmathegyi Zoltán akkor még negyedik osztályos tanuló „visszamaradt a társaitól”; magatartása miatt nem kívánatos személy lett. Padtársával, Zalay nevezetű főorvos András nevű fiával egyszer abban fogadott, hogy másnapra csak fejben csinálja meg a házi feladatát. Zoltán nyert, András pedig száz forintért — szüleitől minden héten ennyit kapott takarékbélyegre — jégkrémet kellett hogy vásároljon. Sorra kínálták egy nylon reklámszatyorból Oravecz Imre: Test, élettelen kemény hasáb mélyen ülő szem fehérük a világ északi táj, távol ébred a sarkkörön mozdulatlan rénszarvasok a nap körben jár vándorol a vándor ruhájáról a havat lesöpri hajából a korpát kifésüli arcán gond és kíváncsiság várja őt a halott vidék halott állataival ismernék egymást. Egy idő után megfordult, és a szeméttartóba dobta az italokat. Vastag aranylánc csillant csuklóján, amikor búcsút intett a fiúknak. Ügy ahogy jött, ugyanolyan lassú, medvés járással tűnt el a park fái között kanyargó sétányon. Harmathegyi Zoltán édesanyja, a városban közismert Palánkhy lány, a húszezres lélekszámú lakótelep fodrász- és kozmetikai szalonjának volt a vezetője. Néhány hete már nem dicsekedett fia iskolai sikereivel, még a családi életbe beavatott barátnőinek sem, akik a változást azonnal észrevették. Egyszer csak megkülönböztetett figyelemmel fordult azokhoz az asszonyokhoz, akiknek a' férjük valahol magas pozíciót töltöttek be. Előjegyzési naptára tele volt a nevükkel. Beosztottai munkáját a bejelentkezésükhöz igazította, néhányukat pedig maga látta el. Nemsokára a különösen drága pakolások és más költséges szépítkezési szertartások elvégzését saját kizárólagos jogává tette. Végül már ő határozta meg azoknak a személyeknek a körét, akik ilyesmiben egyáltalán részesülhettek. Hamarosan elterjedt a szalonban, hogy mindez azért van, mert Zoltán gyógyítása rengetegbe kerül, s duplán kell a pénz, hogy a megszokott életnívót is megtarthassák. Három hétig nyaraltak az Istriai-félsziget egyik gyönyörű fekvésű tengerparti kempingjében, ahol Zoltán különös dolgokat művelt. A környéken csatangoló helybeli gyerekeknek odaadta a békafelszerelését a különösen drága szigonypuskával együtt. Ha valamire pénzt kapott, azonnal elosztogatta, s utána étlen-szomjan ücsörgött a tengerparton. A szülők egyre erőteljesebb számonkérésére a vállát vonogatta, s ha elcsördült a nyakleves, csak nevetett. Elajándékozta a farmernadrágját, trikóit, gumimatracát is. Két napra a faházba zárták, s egyedül már nem tehetett egy lépést sem. Erre a kiszáradt tengeri sünök tüskéjével vérezte fel tenyerét. A seb elmérgedt, hatszáz dinárt emésztett fel a tetanuszinjekció. Hogy felügyelet nélkül ne maradjon, szülei az iskolaév kezdetén beíratták a napközibe, ugyanis a nyárorv még kivitt a padokra négy üveg drága viszkit, egy doboz originál Habana szivart, két kristályvázát és négy hamutartót. A napköziben is váratlan események történtek. Elajándékozta dráßa festékkészletét, Parker tollát. A szülők követelésére persze minden visszakerült, de másnap a kukában találták meg. A vécében ráhúzta a vizet tornafelszerelésére, kemping-kerékpárját a cigánytelepen hagyta. A számonkérések elől a vécébe és a fürdőszobába zárkózott. Mind a kettőt úgy kellett kifeszíteni, hogy másnap reggel előcsalják. A felvilágosult szülők persze tudták a dolgukat, egy percre sem estek pánikba. Neves szakemberek szakszerű tanácsainak megfelelően jártak el. Esténként ők is lélekelemzésről beszélgettek, s meg voltak győződve, hogy gondjuk átmeneti. bárzongoristát A lábujjhegyen vezette a nővér a g> et mekek kói - termébe. A szakállas, robosztus alak megállt az ágy előtt, s kezét tehetetlenül összekulcsolva nézte az álomtalan álomba taszított gyermek kifejezéstelen arcát. Arra riadt fel, hogy a nővér belekarolt és gyengéden kivezette a félhomályba tompult fehércsempés folyosóra. i
