Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
1980. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Parkteremtő városlakók Virág nyílik az ablak előtt A városszépítő társadalmi akciók szervezéséért Karcagon Centeri László, a Hazafias Népfront városi Bizottságának titkára a felelős. — A közelmúltban hányféle felhívást tettek közzé, milyen akciókat szerveztek? — kérdezem tőle, tapasztalván, hogy a városban milyen sok a virágos utca, a gondozott közterület. — Márciusban a KISZ- szervezetek, az úttörők, a tanács, a népfrontbizottságok és a szakszervezet fogott össze a „Tiszta, kulturált környezetűnként” akció sikeréért- Az akció során együtt hirdettük meg a „Tiszta, rendes lépcsőház” és a „Tiszta utca” elnevezésű mozgalmakat. Március 15— 16-át városszépítési napokká nyilvánítottuk, városunk egész lákosságát felkértük, hogy hozzák rendbe a lakóházak előtti útszakaszokat, árkokat, átereszeket, ültessenek minél több fát, alakítsanak ki virágágyakat, kapcsolódjanak be aktívan a „Tiszta, virágos város” mozgalomba. — És az eredmény? — Tavasszal a két termelőszövetkezet és az állami gazdaság gépei elegyengették a földes utcákat. A város belterületén levő csaknem 100 kilométeres úthálózat alig egyötöde kövesút. a többi ősztől tavaszig járhatatlan földút. A mezőgazdasági szakközépiskola KlSZ-szervezetének kezdeményezésére a lakók 15 utcában ültettek fákat a Városgazdálkodási Vállalat szakembereinek irányításával. Az idei év legnagyobb ■eredménye a városközpontban — a Vörös Hadsereg út és a Püspökladányi út kereszteződésében épült OTP- lakások előtti — 2200 négyzetméteres park — valamikori felvonulási terep — kialakítása volt. Ha mindent bérmunkában végeztet a tanács, több mint másfél millióba került volna a terület rendezése- Az ott lakók, a környékbeli KISZ-esek, a különböző szocialista brigádok — összesen mintegy háromszáz ember — munkájának köszönhetően mindössze negyvenezer forintba került a parkosítás. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat karcagi kirendeltségének Damjanich Szocialista Brigádja májusban kapcsolódott be a munkálatokba. Szatmári Lajossal, az akkori brigádvezetővel mostani munkahelyén, a Phylaxia gyárban találkoztam: — Mi a park locsolásához szükséges hetven méter vízvezetéket fektettük le a brigáddal szombat délutánonként. Június elején kikelt a fű. a kiültetett nyárfák, fűzfák szépen gyökeret eresztettek, a kis fenyők nehezen szokják a talajt, néhányat ki kell majd cserélni. A friss zöldterület valóban üde színfoltja a városnak. A park minden négyzetméterén látszik, hogy a kora tavasztól nyár elejéig tartó munkát megbecsülik az ott lakók. Az utcabizalmiak, a vöröskeresztes aktívák és a HNF környezetvédelmi őrei vigyázzák az utcák rendjét, tisztaságát. Kun László környezetvédelmi őr hogyan Vélekedik Karcag tisztaságáról? — Az utóbbi időben kétségtelen. sokat — egyes városrészeken látványosan — fejlődött a város. Nem mindia népszerű feladat a szomszédokat, rokonokat arra figyelmeztetaetni. hogy óvják környezetüket, de megéri. Kifelé haladjunk a széles Dózsa György úton- Az útmenti árok és a járda között jókora terület fekszik, helylyel-közzel kihasználatlanul. Az egyik ház előtt fejkendős néniké kuporog négylábú székén. Időnként legelésző libái felé legyint a frissen tépett faággal. Karcagon szeretik a szépet — Hová hordják a háztartási szemetet, nénike? — A kert végén, a trágyadomb szélén elfér. Egy évben egyszer fogadunk egy fuvarost, aki elviszi. — Ősztől ezen az utcán is jár majd a szemétszállító autó, rendszeresen ürítik a kukákat. — Drága az nekünk, kedves, csák maga az edény több mint ötszáz forint. Nem kérünk belőle. Tavaly az összes lakások kilenc százalékát kapcsolták be a szervezett szemétszállításba. Nagy előrelépést jelent, hogy ma már a városszéli cigánynegyedek is igénylik ezt a szolgáltatást- Nehéz viszont meggyőzni az idős embereket, a nyugdíjasokat, sok esetben pedig nem a korlátozott anyagiak, hanem a közömbösség. a maradi szemlélet gátolja a városiasodást. — Sikerült e korlátozni az illegális szemétlerakó helyek számát? — kérdezem Andrási Tamást, a városi tanács műszaki osztályán. — A legutóbbi viszgálatkor 28 ilyen szeméttelepet találtunk a városszéli részeken. Ezek közül tavaly egyet számoltunk fel oly módon, hogy aki szemetet öntött oda, annak három köbmétert kellett elfuvaroztatnia. A közterületeket, kerteket, parkokat, játszótereket, szépítő, csinosító kollektívák méltán büszkék munkájukra. A kertes házban élők azzal tesznek legtöbbet városunk tisztaságáért, ha a kerítésen' belüli virágoskert mellett — az utcafrontot is magukénak tudva — rendszeresen gondozzák a portájuk előtti területet. A változás szembetűnő, ahogy a környezetvédelmi őr megfogalmazta. Méltán remélhető. hogy a mostaniak megőrzése mellett tovább gyarapítják értékeiket a karcagiak. Egri Sándor FOGLALKOZÁSA MEZŐŐR Éjszakai őrjárat Néróval „Senki sem állíthatja rólam, hogy izomkolosszus vagyok, meg az éveimből is már mindössze hat hiányzik a nyugdíjig, de azért nem ijedek meg az árnyékomtól. Igaz, mi, mezőőrök fegyvert is hordunk magunknál, de én a puskát nyolc éve, amióta ez a munkám, még nem használtam senki ellen. Aznap éjjel is már másodszor fordultam a kert körül, mert hol a hagyma, hol a krumpli fogyott gyanúsan a sötétben. Egyszer csak feltűnt az illető: egy negyven év körüli, 100 kilós férfi, afféle falu réme. Rögtön megismertem, ki ő. Zsákot cipelt a vállán, és tudtam, görbe úton jár, mert ahogy észrevett, egy d.űlőúton lekanyarodott a csalitba. Még a csillagok se pislákoltak, harapni lehetett volna az éjszakát. Utána eredtem: lassan hajtottam a kerékpárral, mellettem meg a kipróbált farkaskutyám, Néró poroszkált. A liceumbokor mögött szinte egymásnak szaladtunk. Lezuhantunk a földre, majd a zsákot eldobva, káromkodva rám tört. Megragadta a kerékpárt; és hözzám akarta vágni, amikor csak annyit szóltam: Néró, segíts! Nem telt bele egy gondolatnyi idő, és az éjszakai „vendég” a hátán feküdt, felette vicsorgott a szájkosaras Néró. Bekísértem őkéimét a rendőrségre, felvettük a jegyzőkönyvet. Pár hétig még fenyegetett a büntetés miatt, azután messze ívben elkerült. Valószínű szégyellte a leleplezett éjszakai „kiruccanását”. Érdekes, ennek már jópár éve, és ha most találkozunk, még a túloldalról is megsüvegeljük egymást. Mert tartós harág nem születhet semmilyen ügyből, minket nem azért fizetnek, hogy megjátszuk a sértődöttet. A „főszezont” tavasszal majd ilyentájt jegyezzük, és bizony a napi tizenkét óra szolgálat sokszor tizenhatra, tizennyolcra nyúlik. ívulönösen szorgos a helyzet dinnyeérés idején, mert ennek a csenésével még talán azok is megpróbálkoznak, akiket a többi, integető zöldségféle, pirosló. sárguló gyümölcs hidegen hagy. Nem kísérek be minden lefüleltet, dehogy. -Sőt előfordul, én nyújtok át neki 2—3 almát, körtét: nesze fiam, tudom sokan vagytok, edd meg. de ezentúl elkerüld a más portáját j Az emberek zöme megbízik bennem, és érzem: szeret. Még azt is elmondják, mettől meddig tart a -szabadságuk, és közben vigyázzak már a kis krumplijukra, veteményükre. Nem könnyű hivatás a mienk : hiszen emberismeretet, határozott fellépést, éles szemet, gyors döntést igényel a munkánk. Elvégre ha a mezőn vagy a zárt kertben látok egy idegent, pillanatokon belül döntenem kell, hogyan szólok hozzá, mit mondok. Ez a munkánk legnehezebb része. Meg a temérdek izgalom. Erről a feleségem tudna mesélni, hiszen hetente két három éjszakát a Homokkert fái alatt töltök. Sokszor kérleltek már: miért nem választok népszerűbb hivatást, hiszen olykor az ember a fejével is játszik. Erre csak azt válaszolhatom: nagyon szeretem a természetet, és a határban nem nyom a négy fal közelsége. Azután az is tény: még ma is akad lopás, így a mezőőrre is szükség van. Az mindenképpen jó, hogy nálunk Kunmadarason sokat javult a zártkertek, földek termésbiztonsága, hiszen amikor idekerültem, akadtak néhányan, akik kis híján mág a sapkát is lelopták a fejemről. Azóta puskát is kaptunk, meg ezt az idomított farkaskutyát, aki ezerszer jobban megérzi az idegen szagát, csörgését az éjszakai sűrűben, mint én. Persze olykor ő is téved. A minap is a tolvaj helyett egy gyümölcsös kerti pásztorórát zavartunk meg a sűrűben. Itt elmaradt a jegyzőkönyv, sőt korholtam is a társamat: gyere Néró, ne ugasd már világgá, hogy mit láttál, fordítsunk gyorsan hátat! Mert ez nemcsak veszélyes, csavargós pálya, olykor tapintatot is követel. Tudom, a magamfajta foglalkozásút afféle szürke falusi kisembernek tartják, és ha a fizetésemet, a havi 2 ezer 400 forintot nézem, az is vagyok. De nem panaszkodom, mert ezt a munkát nem lehet pénzért csinálni, és szeretem a kenvéradö gazdám, meg a feladatom. Nem vagyok afféle vándormadár típus, úgy hogy én már innen akarok nyugdíjba vonulni. Fényképet ne csináljon, mert aki ismer, tudja kiről van szó, aki pedig rosszban sántikál, hadd fúria csak a kíváncsiságát : kiféle miféle fizimiskájú ember lehet ez a Kálmán Imre. Még csak annyit kérdek: sokáig tart még a beszélgetés, tessék mondani, mert lassan szürkül, és a Néró nyugtalan, mehetnékje támadt... D. Szabó Miklós Lakásépítés Jászberényben Hajrá az ötödik évben Aligha van ma az országban olyan város, iparosodó nagyközség, ahol a tanácsi vezetőknek ne főne a fejük a lakásgondok miatt. Pedig immáron két évtizede annak, hogy folyamatosan megfeszített tempóban épülnek az új otthonok tízezrével évente. Nehéz lenne összeszámlálni, hány ezer olyan új lakótelep lakásaiban élnek ma emberek, ahol évekkel ezelőtt még szűzföld volt, vagy roskatag öreg épületek álltak. Ha csak az ország egy darabkáján, szűkebb pátriánk, Szolnok megye határain belül végzünk gyors számvetést, a végeredmény akkor is hihetetlen erőfeszítésről tanúskodik. Az első tizenöt éves program idején 45 ezer új lakás épült, 8 ezerrel több, mint amennyit a reális tervekben megfogalmaztak. A felmérések, statisztikai kimutatások azt bizonyítják, hogy a lakáshiány és lakás építés gondja elsősorban a növekvő népességű, a környékbeli települések lakóit vonzó, közép- és felsőfokú központok legégetőbb problémája; ahol évek, évtizedek múltán sem csökkent a lakásigénylők száma; akkor sem, ha a tervekkel összhangban kiegyensúlyozott volt a lakásépítés folyamata, ha biztosítani tudták a lakásépítés valamennyi feltételét, okosan gazdálkodtak a telkekkel, előrelátóan közművesítettek, gondoskodtak a folyamatos építőanyag -ellátásról, időben lekötötték a kivitelezői kapacitást, és így tovább. A második hosszú távú lakásépítési program első harmadának, — az ötödik ötéves tervidőszaknak — végére elkészül Szolnok megyében az a mintegy tizennyolcezer lakás, ami a tervben a maximálisan 'elérhető felső határként szerepelt. Ez vitathatatlanul nagy eredmény. Fél évtized eredménye ez a megyei összkép, amelyet ha településenként részekre bontva nagyító alá veszünk, kiderül, hogy az öt év alatt volt olyan város, község, amelyben a „rapszódikus” lakásépítkezés, a rendszeres határidőcsúszás kétségessé tette a terv teljesítését. Ezek közé tartozik Jászberény is, ahol az elmúlt két esztendőben nem volt szükség a lakáshoz jutók névjegyzékének elkészítésére, mert csak épültek, de nem készültek el az új otthonok. Ahol 1979- ben költöztek be, annak a 36 új lakásnak a tulajdonosai az eredeti terv szerint 1975- ben kellett, volna hogy birtokba vegyék a lakást. Nem könnyű ott, ahol a tervidőszak ötödik évében hajráznak, és kezdenek hozzá majdhogynem annyi célcsoportos lakás építéséhez, mint amennyit a tervidőszak első két esztendejében át is adtak. A tervezett 70—8*0 Csúsznak a határidők Költséges telekalakítás MÉSZÖV-lakásból 12 lett és most készül 70. Még öt évvel ezelőtt a tervben megfogalmazott elképzelés 300 OTP- lakásról szólt, most a mérlegkészítés során kétszáztízről beszélhetünk. Maradéktalanul csak a családiházépítés váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ügy tervezték, és valóra is vált, hogy öt év alatt ötszáznál több hagyományos és korszerű családi házat építenek, építettnek maguknak a jászberényiek. A magyarázata kézenfekvő. Ehhez volt biztosítva a lakásépítés minden feltétele. Természetesen nem önmaguktól teremtődtek meg ezek a feltételek sem. Nem bővelkedik a város belterületi állami telkekkel. Tömbbelsők feltárásával, kisajátításával és közművesítésével biztosított a tanács 150 családi (köztük több mint 70 magas fokú közrtiűvesítést igénylő korszerű csoportos családi) házhoz területet. Vállalva az ezzel járó anyagi terheket. Ugyanis csak ráfizetéssel tudta a korszerű családi házak építésére alkalmas telkeket értékesíteni. Ha a kisajátítás, és a 'közművesítés költségeit az utolsó fillérig felszámolja, a négyszögölenkénti ezer forint helyett a duplájáért kellett volna a telkeket áruba bocsátania. A város peremén a közművek hiánya az akadálya az olcsóbb építési telkek kialakításának és értékesítésének. Közművesítettség! Ha ennek minősége és mennyisége alapján kérné ma Jászberény a városi rangot, kétséges, hogy megkapná-e: A víz-, és csatornahálózatba bekapcsolt lakásainak aránya nem éri el a megyei átlagot sem, amihez tudni kell, hogy az utóbbiban a megyei átlag is (12 százalék) alatta marad az országosnak (34 százalék). Az, hogy mi van a föld alatt, alapvetően befolyásolja és meghatározza minden település, különösen a városok fejlődését. Csatorna- és vízhálózat nélkül képtelenség többszintes házakat építeni. Ezért szervezték meg Jászberényben az ország városai közül elsőként a szennyvíztársulást. A városi tanács vezetői reálisan számolnak azzal, hogy előbb-utóbb elodázhatatlanná válik az elavult ivóvízhálózat korszerűsítése és bővítése, is. Mindaz, ami a városban a felszín alatt van, vitathatatlanul körülményesebbé, hosszadalmasabbá tette már a többszintes lakóépületek, tömbök, építésének első lépését, a telek biztosítását. Nyilvánvaló, hogy mindez csupán egy a lakásépítést nehezítő objektív körülmények közül, amelyhez még hozzájárult az is, hogy az utóbbi években az új technológiát alkalmazni képes kivitelezői kapacitással sem bővelkedett a város. Tulajdonképpen csak a belső problémákkal, munkaerő- és szervezési gondokkal küszködő Jászsági Építőipari Szövetkezetre), egy-két-üzem építőbrigádjára és tanács költségvetési üzemére számíthattak. A családiház-építők könnyebb helyzetben voltak: 60 kőműves kisiparos van Jászberényben, és mindegyikük meg akar élni. A város tehát egyedül néni boldogult. A vállalkozás meghaladta erejüket, teherbíró képességüket, és mindezt még megannyi szervezetlenség tetézte. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat csupán egy-két épület generálkivitelezését vállalta, azt is a tervidőszak első éveiben. Mindehhez még hozzájárultak a túl körülményesen kivitelezhető [városrekonstrukciós elképzelések, törekvések, amelyek igaz, dicséretre méltó szándékra vallanak, mert a régi málott vakolatú, jellegtelen belvárosi házak helyére és a foghíjakba a városközpont képébe illő, a régi szép épületekhez stílusukban is harmonikusan kapcsolódó új házakat álmodtak meg. Ilyen volt az a négyéves határcsúszással, hagyományos technológiával, téglát téglára rakva megépített har-. minchat lakásos OTP-lakótömb is. A tanács szakemberei szerint nagy tanulságot szolgáltatott nekik az építkezés. Másképp kell csinálni. Korszerűbb, ésszerűbb megoldásokkal is meg lehet valósítani városrekonstrukciós elképzeléseiket, amelyekről ezután sem mondanak le. Mint ahogyan arról sem — és ezt az idén dinamikusabbá, szervezettebbé vált lakásépítkezés is bizonyítja, — hogy a „két szűk esztendő” adósságát minél előbb törlesszék. Természetes, hogy ez nem csupán a városi tanács vezetőinek jó szándékán és igyekezetén múlik, hanem a partnereken is, elsősorban a beruházókon, a kivitelezőkön, a telekkel, pénzzel gazdálkodó szakembereken, a lakóépületekben üzletet igénylő vállalatokon is, akik nem szívességet tesznek, hanem a kötelességüket teljesítik, amikor korrektül együttműködnek, segítenek. Nekik is meg kell tenniök mindent, hogy a város lakásra váró több mint ezerkétszáz lakója közül a következő években minél többen otthont teremthessenek maguknak. Kovács Katalin A KUNSZÖV-nél a múlt évben kezdték el a szakmunkásképzést a bőrdíszműves szakmában. A másodéves tanulók már besegítenek az Adidas termékek gyártásába is
