Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 3. A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG legutóbbi • üléséről ki­adott közlemény a nemzet­közi helyzetet áttekintve megállapította: a katonai erőegyensúly megbontására irányuló törekvések változat­lanul veszélyeztetik a világ békéjét. A világban két pár­huzamos, de egymással szö­ges ellentétben álló folyamat figyelhető meg. Egyrészt je­len vannak a feszültség nem­zetközi méretű enyhülését és a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok kö­zötti kapcsolatok normalizá­lását célzó törekvések, más­részt — ezek mellett — foly­tatódik, sőt bizonyos vonat­kozásban erősödik a fegyver­kezési verseny, a háború anyagi előkészítésének folya­mata. Szívósak, akár a bambusz Azonnal felötlenek ezek a gondolatok, amikor az ember kezébe veszi a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Inté­zet 1980-as évkönyvét és át­futja az országok, vagy or­szágcsoportok fegyverkezésé­ről közzétett adatokat. A vi­lág fegyverkezési kiadásai, amelyek 1978-bán csaknem 440 milliárd dollárt tettek ki, tavaly meghaladták a 446 milliárd dollárt, az idén pe­dig elérik az 500 milliárdot. 'A. legfőbb fegyvervásárlók a Közel- és a Távol-Kelet, valamint Afrika országai, ök vásárolták meg a világ­kereskedelembe jutó fegyve­rek kétharmadát. Az orszá­gok közül első helyen a Dél­afrikai Köztársaság áll 16 százalékkal, míg az OPEC- tagországok tavaly átlagban 15 százalékkal emelték kato­nai kiadásaikat. A NA*TO az elmúlt évben — di978-as dollárértékben számolva — 192 milliárd dol­lárt költött fegyverekre, eb­ből 110,1 milliárdot az Egye­sült Államok. Az atlanti ka­tonai szövetségben az Egye­sült Államok után az NSZK következett 21,6 milliárd dol­lárral. Ezzel megelőzte Fran­ciaországot, amely 18,9 és Nagy-Britanniát, amely 15,5 milliárd dollárt költött kato­nai célokra. Mindezt figye­lembe véve, a világ összes katonai kiadásaiból a NATO tavaly 43 százalékkal része­sedett. A NATO-országok katonai körei a fegyveres erők cél­jait szolgáló kiadások állan­dó növelésénél gyakran a fo­kozódó „szovjet veszélyre” hivatkoznak. Anélkül, hogy a stockholmi adatokat száz százalékig autentikusnak te­kintenénk (maguk a szerzők is megjegyzik, hogy felfelé kerekítették a szovjet hivata­los kiadványok adatait) ér­demes a Varsói Szerződésről közölt számsorokat megvizs­gálni. A jelentés tanúsága sze­rint a szocialista országok katonai szövetsége tavaly 74,2 milliárd dollárral köl­tött kevesebbet katonai cé­lokra, mint a NATO, ezen belül a Szovjetunió 4,4 mil­liárd dollárral maradt el az Egyesült Államok mögött. Azokat a magyarázatokat te­hát. amelyek a fegyverkezés megnövekedett ütemét a Szovjetunió „védelmi szük­ségleteket meghaladó” kato­nai kiadásaival szeretnék igazolni, a jelek szerint'még egyes nyugati kiadványok is megkérdőjelezik. És egyene­sen ide kapcsolódik az, amit Frank Barnaby professzor, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet igazgató­ja az Évkönyv megjelenése alkalmából megtartott sajtó- tájékoztatód mondott: „Az USA fokozatosan közeledik ahhoz, hogy elérje az első csapásmérő-képességet a Szovjetunióval szemben, új és az eddiginél nagyobb ta­lálati pontosságú atomeszkö­zök telepítésével”. VILÁGOS KÉPLET. A Szovjetunió tehát önmegtar­tóztatását tetézze további fegyverkorlátozással — mi­közben a másik oldalon foko­zódó ütemben fegyverkeznek — így bizonyíthatja békés szándékainak hitelességét — ezt próbálják odaát a világ­gal elfogadtatni. Ügy véljük, ez a nézet a realitásérzék hiányát tükrözi és legalábbis felülvizsgálatra szorul. T. L. Fél évtizede már, hogy véget ért az amerikaiak vi­etnami háborúja. Hogy él azóta a vietnami nép? A Thong Nhat-i szövetkezeti műhelyben gyártják a díszes ratfia-falvédőket let alábbhagyott volna. Csakhogy az objektív felté­telek nem kedveztek a sza­porább léptekre szabott el­képzeléseknek. Jelentős át- dsoporitosításoicm kénysze­rült a vezetés; A kínai pro­vokációik, a polpotisták elle­ni hadviselés miatt a békés építőimunkára a tervezettnél kisebb energia jutott. Mdstanálban, természete­sen mind, sűrűbben emlege­mint a világ bármely más pontján. A háború alatt felnőtt nemzedékeik számá­ra csak a legszükségesebb cikkek beszerzése jelentette az igényt. Hosszú idő után csak a közelmúltban esett "szó az életszínvonal sziem- pontjából oly fontos ágaza­tokról, a mezőgazdaságról, valamint a könnyű-, az Most, fél évtized múltán másféle gondok is foglal­koztatják Vietnamot. Hiba* lenne elhallgatni, hogy új­fajta problémák keletkez-. nek. De mostanában — nyil­ván szimbolikus értelemben — erre gyakrabban emlege­tik Vietnamban, kedvenc növényük a bambusz szívós­ságát. igénytelenségét. EZ a hajlékony, de igen erős nád bármely talajban gyorsan gyökeret ereszt és naponta 10—15 centimétert nő. Ért­hető, hogy Vietnamot sokan éppen a bambuszhoz hason­lítják. Seres Attila Thai Binh tartományban a háborúban kiégetett föld rekultíválásához kerékpáron szállít­ják a dúsítotttermőtalajt A béke egyenlőre töré­keny. Vietnami a „harminc éves háború” óta átélt egy rövid, Véres agressziót: a kínaiak támadása újabb fájdalmas veszteségeket okozott. S alighogy felocsú­dott nép, ismét a frontra kényszerült: segítségével kergették el Kambodzsából Pol Potékat. S akkor még nem említettük a hoák lá­zadását és tömeges távozá­sát, a tájfun és az özönvíz­szerű esőzés, a földrengés, majd a szárazság pusztítá­sát. Sem az egyik, sem a másik esemény nem lényeg­telen. A kínaiak aknamun­kája — a boákon keresztül — Vietnam kereskedelmét veszélyezte te. A természeti csapások a rizsföldéken okoztak mérhetetlen káro­kat, az ellátásban nagy ne­hézségeket. Ilyen körülmények között a gazdasági talpraállás fo­lyamatát bizony szerény eredmények jelzik Nem mintha a forradalmi lendü­Hazai alapanyagból gyártják a telefonkészülékeket a hanoi posta üzemében tengődök számát. A vietna­mi politikusok azonban már akkor hangoztaták: a társa­dalmi szerkezet. lehetővé tenné a déli országrészben akár kilencmillió ember munkába állítását is. tik Vietnamban a gazdaság- politika teendőit. Bár az ellátás korántsem mondható zavartalannak, a lapokban már a múlt év ősze óta rendszeresen vissza-vissza térő téma az életszínvonal javítása, a jelenleginél na­gyobb választék teremtése. Az a kérdés persze egészen mást jelent Vietnamban, élelmiszeripar és az építő­ipar fejlesztéséről. Napjainkban a rizsterme­lésben néhol már a legkor­szerűbb termelési eljárást honosították meg. Ha a ter­mészeti erők nem húzzák keresztül a számítást, a leg­fontosabb élelem, a rizsel­látás gondjai hamarosan megoldódnak. Pótolták a több százezer hektáros kau- cs u kültat vények J.foghíjait”, amelyek a háború szörnyű emlékeit idézték. Fontos po­litikai kérdés volt a déli or­szágrészben a munkanélkü­liség felszámolása. A hábo­rút követő hónapokban dé­len legalább három millióra becsülték az állás nélküli TÖRttWORSZflG Terror és válság Üj szakaszba lépett az el­múlt hetekben a törökor­szági terrorhullám. Míg ko­rábban a gyilkosságok el­kerülték a vezető személyi­ségeket, most a politikai hát­terű öldöklés már a nagy pártok irányítói között pusz1 tít. Az első áldozat a szél­sőjobboldali Nemzeti Akció­párt alelnöke volt, őt az el­lenzéki Köztársasági Nép­párt egyik parlamenti kép­viselője követte. A követke­ző áldozat a volt miniszter- elnök, Erim professzor. Meggyilkolásáért egy szélső­baloldali szervezet vállalta a felelősséget. Ezután ismét a fasiszta csoportok csaptak le: a vasmunkások szakszer­vezetének elnöke lett a ter­ror áldozata. Rendkívüli állapot A felsorolás természete­sen hiányos. Nem szere­pelnek benne a többé-ke- vésbé névtelen áldozatok, a politikai és a vallási mezbe öltözött terror által legyil- tak. Az elmúlt hónapban például a szélsőjobboldal és a szunnita papság áltál fa­natizált tömegek pogromot hajtottak végre Corum város alavita lakosai ellen. (Ezt a muzulmán szektát sommá­san kommunistának -minő­sítették. Emlékezetes a ta­valyi kahramanmarasi za­vargás, amikor az alaviták elleni támadásnak több száz áldozata volt.) Törökország ma történeté­nek talán, legsúlyosabb po­litikai válságát éli át. Az ország tartományainak je­lentős részét a terrorcselek­mények miatt a hadsereg ellenőrzi. A rendkívüli álla­pot azonban képtelen meg­fékezni a mind hevesebbé váló összetűzéseket. Az ok: az ország társadalmi és gaz­dasági válsága kritikus pontra érkezett. A török gazdasági helyzetet az elem­zők egyszerűen tragikusnak minősítik. A száz százalékos infláció, az ország hatalmas méretű eladósodottsága, a negyven százalékos munka­nélküliség ennek az állapot­nak a tünetei. Az energia- és nyers- anyaghiány miatt a török ipar alig félkapacitással mű­ködik, s sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha a szom­szédos Szovjetunió és Bul­gária nem látná el jelentős mértékben villamosenergiá­val Törökországot. A tizen­öt évvel ezelőtti gazdaság- fejlesztés a fogyasztási cik­kek termelését helyezte elő­térbe, a jelenlegi válság tükrözi e koncepció hibáit is. A török hitelforrások tel­jesen kimerülőben vannak. Az országot irányító ki­sebbségi Demirel-kormány a gazdasági segélymorzsákért politikai engedményeket tesz. Ilyen lépés volt pél­dául az amerikai kémrepü­lések engedélyezése Török­ország légterében. Valószínű, hogy Ankara az utóbbi idő­ben nagy hajlandóságot mu­tat arra is. hogy az ameri­kaiak közép-keleti akciói­ban részt vegyen. Ez azon­ban óhatatlanul rontja az ország viszonyát olajtermelő arab szomszédaival. A gaz­dasági bajok mindennapos tünete az alapvető fogyasz­tási cikkek hiányé. Az elmúlt évtizedben egy új nemzedék nőtt fel az or­szágban. Megsokszorozódott az egyetemek, főiskolák hallgatóinak száma, megiz­mosodott, szervezettebbé vált a török munkásosztály is. A falusi társadalom át­alakulása, az a tény, hogy milliónyi török munkás ke­rült a hazaitól gyökeresen különböző nyugat-európai körülmények közé, magya­rázza a felfokozódott társa­dalmi aktivitást, a balol­dali munkásmozgalom tér­hódítását. de azt is, hogy a talajt vesztett,nyomorgó fa­lusiak. kispolgárok és lum­pen elemek között befolyás­ra tették szert a szélsősége­sen nacionalista, vallási és terrorcsoportok. A török baloldal, a mun­kásszervezetek, a Török KP elítélik a. terror minden faj­táját, s rámutatnak, hogy a baloldali jelszavakkal fellé­pő ' csoportok végsősoron a fasiszta erőket szolgálják. A . török baloldal figyelmeztet arra is:- a jelenlegi nagypol*- gári kormány a szélsőjobb és a vallási erők foglya; ezektől függ fennmaradása. De nem képes az ország kormányzására a kisebb­ségbe szorult Köztársasági Néppárt sem. Ez a párt a Szocialista Internacionálé tagja, korábban igyekezett mérsékelt reformprogramot végrehajtani, azonban a po­litikai patthelyzet megoldá­sára képtelen volt. Választások lehetősége A török belpolitika kiút­talanságát jelzi a tény: az ankarai törvényhozás feb­ruár óta hiába próbálkozik azzal, hogy az országnak végre államfőt válasszon. Több mint száz forduló sem volt elég ahhoz, hogy valamelyik jelölt elegendő szavazatot kapjon. Ma egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a nagy parla­menti pártok vezetői idő előtti választásokat kezde­ményeznék. Ez talán lehető­séget adhatna egy biztos többségű kormányzat létre­jöttére. A polgári politiku­sok megegyezését sürgeti a katonai hatalomátvétel ve­szélye, hiszen a hadsereg az elmúlt évtizedekben már többször fellépett a török politika alakítójaként. M. G. Románia változatlan ütemben fejleszti villanymozdony gyár­tását. Az ország vasútvonalainak egyelőre csak egy ötödé villamosított, de ez a fejlődés iránya. A Bukarest—Brassó vonalon már .villanyvonat fut, az új, hazai gyártmányú, 5100 kw-os villanymozdonnyal, a craiovai „Electroputere” művek gyártmányával. Maximális sebessége: 160 km/óra

Next

/
Oldalképek
Tartalom