Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. áugusztus 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A fővárosi Pesti úti szociális otthon olyan, mint egy szálloda A nagy irodaház már csendes, — ilyenkor délutánonként a takarítónők birodalma. Névtelen a gyárudvar, nem igyekeznek a targoncák, a teher­autók a raktárból az üzembe, az üzemből a raktár­ba. Az üzemcsarnokokban azonban pezseg az élet. A tfelsőrész-szabaszalón rékkenő a hőség. Katt- bumm... katt-bumm... dolgoznak a szabászgé­pek, sivítanak az egalizáló berendezések, minden­napi dolgát végzi a B-műszak. — Ifit dolgozik a mi párt- talapszervezetünk, — rnond- (ja J. Nagy Mihány segédmű- tvezető, a XI. számú párt- lalapszervezet titkára. Az üzemi pártbizottság tfcitkára azt mondta róluk: ez ü páritalapszanvezet összefor­rott. sokat tevő, vállaló kol­lektíva. Amikor ezt megem­lítem J. Nagy Mihálynak, Így felel: ’— Mákként nem is tud­nánk megfelelni a feladata­inknak. A B műszak 8 óra alatt 12 ezer pár bőr- és 5—6 ezer pár textil-cipőfelsőrészt Szab ki. Megszokott dolog, hogy a kommunista műszakon való Részvételre a párttagok moz­gósítanak a felsőrész-szabá­szaton. Kérnek, javasolnak, de ha szükséges, számon is kérik a vállalt feladatok tel­jesítését. J. Nagy Mihály mondja: őt elnevezte néhány KISZ-es végrehajtó bácsinak Miért? „Szeretjük a fiatalokat, de bem kényeztetjük őket. Mem feledhetjük, hogy végső so­ron mi, idősebb kommunis­ták, vagyunk felelősek ér­tük, a párt ifjúsági szerveze­tének tagjaiért. A becsületes (munkáért elismerés jár, a felelőtlenségért, a lusteágért elmarasztalás.” Valóban összeforrott, jó kommunista közösségként dolgozik, él együtt a B mű­szak pártalapszervezete. Kérdem néhányuktól: mit jelent számukra a pártalap- fezervezeti közösségi élet? — Én 1967-ben kezdtem a tanulást a martfűi Cipőipari Szakiskolában, ’70-ben ke­rültem a felsőrész-szabászat­ra, de mint tanuló is itt dol­goztam. Itt lettem a KISZ- alapszervezét vezetőségének tagja, aztán műhelybizottsá­gi tag. A pártalapszervezet vezetősége egyre-másra ad­ta a feladatokat.. — Mert láttuk, hogy Mari­ka szorgalmas, becsületes, a közösségért szívet-lelket adó ember, hát úgy gondoltuk, párttagot nevelünk belőle, — szól közbe J. Nagy Mi­hály. — Én vagyok a vöröske­resztes alapszervezet titká­ra, ugyanis itt a cipőgyárban, minden pártalapszervezetnek megvan a maga vöröskeresz­tes vagy KISZ-alapszerveze­te. A pártalapszervezet ve­zetősége rendszeresen beszá­moltat a munkáról, segít a munkatervek elkészítésében, a rendezvényeink — például a véradás — szervezésében — feleli kérdésemre Szőke Gáborné egalizáló. — Nálunk semmi nem tör­ténik egymás nélkül'. — mondja J. Nagy Mihály. — Olyan esemény nem történ­het, hogy a mi kollektívánk azon ne venne részt, hogy ne segítenénk, ha arra szük­ség van. — Mert minden párttag szocialista brigádtag és egy­ben vöröskeresztes tag is itt a műhelyben. Közösen ha­tároztuk el, hogy fokozottan törődünk a nyugdíjasainkkal ís. Nyugdíjasok. Hatan van­nak a pártalapszervezet tag­jai közül, de alkalmanként még Ibe-ibejámak dolgozói. Minden nyugdíjas mellé egy kommunistát jelöltek ki a pártcsoportok pátronálónak vagy ahogyan ők nevezik: összekötőnek. Az ő felada­tuk, hogy minden héten megkeressék az idős embe­reket. Tudják, mikor mire van szükségük, beszélgesse­nek velük. tájékoztassák őket az üzem, az alapszerve­zet dolgairól. Egyszóval érezzék, hogy a kollektíva teljes értékű tagjai, hogy tö­rődnek velük, hogy számon tartják őket. Juhász Gábor művezető mondja: — Én 1957 óta dol­gozom a gyárban, és a dol­gozók 95 százaléka törzsgár- da-tag. Tudja, ez nagyon so­kat számít. És csak mi tud­juk igazán felmérni, meny­nyit változott itt ez idő alatt az emberek szemlélete. Ak­kor még baráti alapon se segítettek egymásnak, azt se tudták, ki hol lakik. Ma? Hallotta-e. hogy valamikor „importból származó” veze­tőink voltak? Ma azok. aki­ket mi neveltünk ki magunk közül. Hogyan? Ügy, hogy vállaltuk: dolgozunk helyet­tük is, amikor konzultáció­ra. vizsgára vagy tanulmányi szabadságra kellett menniük. És egyöntetűen vallják: amíg idáig jutottak, az út nem volt sima. Volt olyan időszak, amikor pártvizsgá­lat indult az alapszerveze!­Társaflalmi munkában Ifjúkommunisták az árvízsújtotta területeken Szombaton és vasárnap háromezer budapesti, Bács- Kiskun, Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyei ifjú­kommunista végzett, illetve végez társadalmi munkát Bé­kés megyében az árvízsújtot­ta területeken. Mint a KISZ KB illetékesei elmondták; már az árvízvédelmi munkák idején megmozdultak az ifik: az ország minden tájáról je- letkeztek, hogy szeretnének bekapcsolódni a víz alá ke­rült javak mentésébe. Most, hogy az árhullám levonult és megszűnt az életveszély, a KISZ-esek bekapcsolódhat­nak a megrongálódott terü­letek régi arculatának visz- szaállításába. Hogy érdemes legyen megöregedni... A PÉNZ NEM MINDEN Fedett lőtér épül Tiszafüreden Ha csupán az anyagi javak forrásaitól és nem a hivatás- szeretettől függne az MHSZ tiszafüredi járási szervezeté­nek munkája, akkor az Utób­bi években nem sok ered­ményt tudott volna felmu­tatni. Tavaly például 95 ezer forint támogatásban része­sült a járás 18 klubja. Van olyan üzem, amely saját MHSZ klubjának fejleszté­sére csaknem ugyanennyit biztosított. Szó ami szó, a ti­szafüredi járásban szeré­nyebbek a lehetőségek, mint máshol. Ezért jó, és a honvédelmi nevelést mindenképpen elő­segíti majd, hogy a szerve­zeti módosításra vonatkozó főtitkári utasítást úgy hajt­ják végre, hogy az új klubo­kat bázisüzemekben hozzák létre. Ez — a járás sajátos­ságából adódóan — inkább azt jelenti, hogy a szövetség bázisai a termelőszövetkeze­tek. Az eddigi tapasztalatok alapján vezetőségek szíve­sen vállalkoznak az MHSZ­klubok támogatására, tud­ván, hogy munkájuk mirrd- annyiuk közös ügyét, a haza védelmét segíti elő. Más járásokhoz hasonlóan ezekben a hónapokban a ti­szafürediben is honvédelmi klubokba vonják össze a szö­vetség lövész- és tartalékos klubjait. Ahol csak lövész- klubok vannak, azokat is honvédelmi klubokká szer­vezik át. Természetesen nemcsak névváltozásról, ha­nem a'munka tartalmi gaz­dagodásáról is szó van, hi­szen az új kluboknak több szakosztályuk lehet majd. Eddig jószerével csak azo­kat tömöríthették soraikba, akiket a lövészet érdekelt. A szervezeti módosítástól joggal várják a tiszafüredi járásban is, hogy növekszik a taglétszám. Főleg a tarta­lékos tisztek, tiszthelyette­sek, a nők és a fiatalok" na- gyohb mérvű bevonására tö­rekednek. Nem akarnak megelégedni a utóbbi öt év eredményeivel, — bár azok, az előző időszakhoz és a lehetőségekhez viszonyít­va figyelemre méltóak. Így például kialakult egy olyan vezetői állomány, melynek cseréje a mostani szervezeti változáskor sem időszerű. A korábbi állomány kétharma­dát kicserélték. Eredményként könyvelhe­tő el az is, hogy most a járás mind a 13 községében van lőtér. 1975-ben csak három­ban volt. Megoldódott a fegyverek előírásszerű táro­lása is. A taglétszám majd­nem a kétszeresére nőtt a középtávú tervidőszakban. Közben öt új klub is ala­kult. Közülük kettő — az MHD helyi üzemében és a gimnáziumban — az idén. A honvédelmi nevelés tár­gyi feltételei is javultak. Szeptemberben kezdődik Ti­szafüreden egy több ISállá- sos fedett lőtér építése. Ügy tűnik, mire beköszönt a ta­vaszi versenyidény. Tiszafü­reden rendezhetik a járási lövészbajnokságot, amire ed­dig ott nem volt lehetőség. Minden egy helyen Korszerű városi szociális otthont, nyugdíjasházat és szakorvosi rendelőt építettek egy tömbbe Győrben, ezt rö­videsen átadják rendeltetésé­nek. Tatabányán, Szegeden is működik ilyen intézmény. A VI. ötéves tervben létesül ha­sonló Kecskeméten, Miskol­con, Pécsett, Salgótarjánban, Veszprémben és Baján. Az öregségtől mindenki fél, de meg akarjuk érni. Szeret­nénk, ha a munkában elfá­radt emberekre, hosszú, de­rűs öregség várna Hogy ér­demes legyen megöregedni... Bermann István ben őszinteség hiánya miatt. Amikor a taggyűléseken csak hallgattak a kommunis­ták. de a folyosókon ánnal többet beszéltek. Szerencsé­re, ez a múlté. — Eljutottunk odáig, hogy ma mindenki őszintén el­mondja véleményét hogy nálunk senkit nem hagynak magára gondjaival. Nyu­godtan odamehetünk a párt­alapszervezet vezetőségéhez, hogy elvtársak, segítsetek, vagy adjatok tanácsot, — magyarázza Bodnár András. Hogyan jutottak el idáig? Ügy, hogy nem elégedtek meg a hathetenkénti taggyű­lésekkel, az alapszervezeti vezetőségi ülések utáni pártcsoport-értekezletekkel. Kértek egymástól, és adtak egymásnak elvtársi szót vagy figyelmeztetőt. Példa erre egy rövid történet: egyik elvtársukat arra kérték: 'nincs meg a szakmunkás- bizonyítványod, szerezd meg. igaz, előtte fejezd be az ál­talános iskolát. Akkor in-- kább elmegyek a műhelyből, felelte az érintett. Elment, 'aztán visszajött, s mert a közösségtől nem tudott el­szakadni, hót inkább ráadta a fejét a tanulásra. Persze, senki ne higgye, hogy a felsőrész-szabászaton dolgozók — köztük a kom­munisták is — valamiféle ál­szerény emberek. Nem. Tud­ják: sokat „hozhatnak”, de 60kat is „vihetnek” el, mi­vel nagy értékű anyagokkal dolgoznak, és nem mellékes, hogyan gazdálkodnak velük. Bodnár András hulladékgaz­dálkodó büszke arra. hogy a huliladókbőnök felhaszlnálá- sávai az első féléviben 11 ezer 800 pár gyerek edzőci­pő, 7 ezer 200 pár kis fut- ballcipő, 11 ezer 300 pág kis­leányka szandál készülhe­tett a Tisza Cipőgyárban. — Tudja, hogy történhe­tett mindez? Ügy, hogy min­denki tudatában van a sa­ját felelősségének. És ezt a (felelősségérzetet elsősorban a pártszervezetünk tartja ébren. Varga Viktória Hazánkban a lakosság át­lagéletkora meghosszabbo­dott. Alapvetően megváltoz­tak az élet- és munkakörül­mények, az egészségügyi és szociális gondoskodás társa­dalmi feladattá vált. Az idős­korúak szociális ellátásának szervezése, az intézmények fenntartása az Egészségügyi Minisztérium felügyeleti irá­nyítása mellett alapvetően a tanácsok feladata. Az öregkor nem betegség Az időskorúak többször fordulnak testi-lelki panasza­ikkal orvoshoz, mint a fia­tal és középkorosztályok., A kórházak sebészeti, urológiai osztályain fekvő betegek le­galább 25—30 százaléka idős ember. Közülük sokan már gyógyultak, hazabocsáthatók volnának, de nincsenék hoz­zátartozóik, gondviselőik. Az öregedés természetes életjelenség — s nem beteg­ség. Fiziológiai, biológiai fo­lyamatát tudományos mód­szerekkel kutatják a Geron­tológiai Kutató Központban, de a fiatalságot konzerváló életelixírt még nem találták fel, ilyen csak a mesében lé­tezik ... Az orvosok tovább­képzésük során ismerkednek meg közelebbről a geriátriai (az öregkor speciális egész­ségügyi) problémákkal egy­re jobban megőrizhető az öregek testi kondíciója de még megoldatlanok a pszi­chés vagy lelki bajok... Szociális gondoskodás — Mi lesz velem, ha meg­öregszem? — halljuk gyak­ran a félő, bizonytalankodó kérdést még azok szájából is, akiknek van családjuk, van­nak gyermekeik. Hát még azoktól, akik magányosan, egyedül élték le életüket! Sajnos, sok ilyen körülmé­nyek között megöregedett ember szorul a tanácsok szo­ciális segélyeire. Pedig ezt sem könnyű megkapni! Kör­nyezetvizsgálat előzi meg a segélyek kiutalását. Ez kiter­jed az idős kérelmező jöve­delmi helyzetére, azt is meg­vizsgálják van-e tartására kötelezhető hozzátartozója. Orvosi véleményt kémek ar­ról, hogy valóban munkakép­telen-e. Ha még munkaké­pes, akkor szociális foglal­koztatóba utalják, ahol egy­szerű, könnyen betanítható munkát adnak neki, rövidí­tett munkaidőben dolgozhat, és munkájáért 'bért kap. Je­lenleg 21 szociális foglalkoz­tatóban mintegy 6 ezer, fő­ként fogyatékos ember dol­gozik, — 40—50 százalékuk időskorú. Aki nem munkaké­pes, és rendszeres szociális segélyt kap, annak segélyé­hez évente ugyanúgy hozzá­adják a 2 százalékos emelést, mint a nyugdíjasoknak, és megkapják az árintézkedé­sek ellensúlyozását szolgáló pótlékokat is. Jelenleg kétfé­le szociális segély van: tel­ni magukat megromlott egészségi állapotuk miatt, a tanácsok létrehozták az öre­gek napközi otthonát. Az idős emberek itt eltölthetik az egész napot, étkezhetnek; gondoskodnak számukra cél­szerű foglalatosságról, kirán­dulásokról, klub-programok­ról. Olyanok találkoznak itt naponta, akik még nem moz­gásképtelenek és szívesen vesznek részt a napközi ott­honok sajátos társadalmi éle­tében. Kísérletképpen most új el­látási formát vezettek be Szentmártonkátán: az öregek hetes napközi otthonát. A messze lakóknak nem kell reggelenként kilométereket gyalogolniok és este haza- menniöik, hanem kényelmes hálószobákban alhatnak egész héten, és csak a hét vé­jes összegű, — ez a jelenlegi özvegyi nyugdíj alsó határa és részsegély. Ez utóbbit azok kapják, akiknek nyug­díja vagy járadéka nem éri el az özvegyi nyugdíj alsó határát. Jelentős segítség az időskorúak számára a szociá­lis étkeztetés. Naponta egy­szer főétkezést, általában ebédet biztosítanak a taná­csok számukra, — kedvez­ményes térítés mellett. Napközi otthonok Azok számára, akik magá­nyosak, és képtelenek ellát­gén járnak haza. Télen a szo­ciális gondozó előre befűti a lakásukat és két napi éle­lemmel is ellátja őket. A mozgásképtelen és ma­gányosan élőkhöz kimegy a gondozónő, aki segít az idős ember háztartásában, bevá­sárol, kitakarít. A gondozó­nők zöme fizetség nélkül, tár­sadalmi munkában vállalja ezt a szép feladatot... Jelen­leg 15 ezer társadalmi gon­dozó 34 ezer időskorút láto­gat. Kifejlődőben van a szociá­lis ellátásnak egy új formá­ja: a nyugdíjasház; itt szép garzonlakásokban élnek az időskorúak. Az új nyugdíjas- házakba már eleve beépítik a napközi otthont is. A be­költözés feltétele: komfortos lakást kell leadni a tanács­nak, legalább 2 ezer forintos nyugdíjjal kell rendelkezni, hogy a közös költségeket a nyugdíjas fedezni tudja. Az új házakba most már az idős ember a bútorát is magával viheti, ugyanis a régiek bú­torozott lakások. A nyugdíjasok és jára­dékosok száma 1979 vé­gén meghaladta a két­milliót ... A szociális ott­honok férőhelyeinek szá­ma az 1975. évi 31 ezer­ről 32 ezerre, az öregek napközi otthonaiban a fé­rőhelyek száma 18 ezer­ről 23 ezerre nőtt. (MSZMP XII. kongresz- szusa anyagából)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom