Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
1980. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csak a végeredmény késeit Négymilliós veszteség az ÉPSZER-né/ A Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalatának munkáját az V. ötéves terv korábbi éveiben csak dicsérhette az, aki eredményeikről hallott, elismerték erőfeszítéseiket a felügyeleti szervnél is. A jó Vélemény nem volt megalapozatlan, az 1975-ös 150 millió forint helyett tavaly már 225 millió volt az ÉPSZER termelési értéke, és a 40 százalékos növekedés mögött nem is egy esetben égetően fontos munkák elvégzése rejlett. A termelés növekedését jelző grafikon felfelé ívelésével párhuzamosan javult a vállalat jövedelmezősége. Egészen 1979-ig — 1980 első félévében már négymillió forintos veszteséget könyvelhettek el. (Azóta az árváltozásokat követői, számlakorrekciók révén több százezer forint folyit be a vállalat kasszájába.) Miért vállalkoztak 7 Ügy tűnhet, az ÉPSZER- nél — fdledve az előző évek jó eredményeket hozó munkamódszereit — az idén követtek el végzetes hibát. Pedig nem ez történt. Csupán' a veszteség új jelenség. Évekkel ezelőtt sem kellett volna jós hozzá, hogy megjövendölje: végül zavarba kerül a vállalat. A bizonyításra lássuk először, hol is a bajok forrása. A közvetlen ok az, hogy az épületeket befejező szak- és szerelőipari munkásokból kevés dolgozik a vállalatnál. Más cégnél sem dúskálnak az e feladatok megoldásában jártas mesterekben, az ÉPSZER idei helyzete azonban különleges. Épétkezéseik jelentős ré- kze az idén jutott el a befejezés stádiumába. Helyzetüket jól jellemzik Keszthely József főmérnök szavai: — Korábban évente gyakran negyven millió forint értékű szak- és szerelőipari munkát is vállaltunk, hogy foglalkoztassuk embereinket. Építkezéseinken ugyanis évekig nem volt szükség mindnyájukra, hiszen 1979 végéig a legtöbb helyen csak a falak felhúzásával, az épületek. vázának összeállításával voltunk elfoglalva. Kevesebb gondja lenne ma a vállalatnak, ha úgy szervezi a munkát, hogy amíg az egyik épületben a kőművesek dolgoznak, a másikon az átadás előtti utolsó simításokat végzik. Akkor nem mindenhol egyszerre kértek volna tetőfedőt, üvegest, víz- és gázszerelőt vagy szobafestőt. A szak- és szerelőipari kapacitás szűkössége szülte gondok azonban csak enyhébbek lennének, meg nem oldódtak volna. A vállalatnál végzett számítások szerint a munkát optimálisan szervezve is csak felét végezhetnék el a ma megoldatlan feladatoknak." A szerződéseket ugyanis úgy kötötték, hogy a ma nehézségeket okozó épületeket 1979-ben, vagy 1980-tban adják át. Így már érthető, néhány éve miért volt képes annyira gyors növekedésre az ÉPSZER. Megrendelést eleget kaptak, és amíg mindenhol csak építeni kellett, bir- ták is erővel. A vállalkozással megbízott vezetők nem vetették össze a finis előtti hónapokban megnövekvő feladatokkal saját lehetőségeiket. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy rengeteg reális igény kielégítése várt a vállalatra. Karcag és Tiszafüred térségében például — máshol készülő jelentős beruházások zökkenőmentes elvégzése érdekében — a Szolnok megyei ÁÉV már évek óta nem vállal munkát. Az űr betöltése — mint a megyei tanács vállalatára — az ÉPSZER-re várt. A követelményekhez való felzárkózáshoz a tanács lehetőségeihez mért pénzbeli támogatást is adott. Az ötéves terv ideje alatt juttatott 15 millió forint azonban kevés volt a jelentősen megnövekedett fejlesztési igények kielégítéséhez. Hajrá: olaj a tűzre Nem jutott pénz például a vállalatnál egy olyan ipari üzem megteremtésére, ahol előre legyárthatták volna a szerelési munkáknál használt anyagok egy részét. Márpedig ilyen üzem nélkül egy, az ÉPSZER-éhez hasonló nagyságú feladatokat megoldó szervezet nem ütőképes. A befejező kapacitások szűkösségét az ipari háttér szüntethette volna meg. A vállalat helyzetét csak tovább rontották az építőiparban már hagyományosnak számító anyagellátási gondok. A karcagi gyermek- otthon és a tiszafüredi lakások építéséhez például majdnem egy évig nem kaptak födémpanelt. Az első esetben hajrázva behozták a lemaradást — de milyen áron? Az átadási határidő tartása érdekében, azokat lassítva az előírt ütemben haladó építkezésekről küldtek embereket Karcagra. Tulajdonképpen csak elodázták, más településre helyezték át a kapacitáshiány szülte gondokat. Igaz, részben kényszerűségből —. túl feszes, szükségszerűen problémákat is okozóa'k voltak az ÉPSZER tervei — mondták a megyei tanács építési osztályán. —A feladatok megfelelő ütemezése azonban enyhített volna a nehézségeken.” A megfelelő programok azonban hiányoztak, és a nagyobb gondok jelentkezése után pedig tenszerűtlenné vált a munka. Az 1980-as terveket például csak jócskán megkésve kapták meg az építés- vezetőségek, a jobb munkára serkentő ösztönző rendszert sem dolgozták ki időben. Szakemberek nélkül A szervezetlenséget a vállalat szakmai irányító apparátusának gyengeségei magyarázzák. A legfontosabb posztokról ugyanis sok mérnök, üzemmérnök és technikus hiányzik. Terveik között szerepelt a magasam, képzett szakemberek számának növelése, elképzeléseiket azonban nem voltak képesek valóra váltani. Felügyeleti szervük többszöri ajánlatára sem alakítottak, ki szorosabb kaposotalot felsőoktatási intézményekkel. Nem igyekeztek vonzóvá tenni a vállalatot sem az újonnan érkezők számára, pedig — Fehérvári László, a megyéi tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője szerint — erre módjuk lett volna. Az ÉPSZER több éven keresztül jutott annyi jövedelemhez, amennyiből lakások építésére is futotta volna. Lakást ígérve biztosan lett volna a vállalatnál munkára jelentkező, megfelelő képzettségű szakember is. Egyetlen félévet zári veszteséggel az ÉPSZER Vállalat. Csak a jelent vizsgálva nyugodtan nevezhetnénk „kisiklásnak” is a történteket, hiszen mostanában a legtöbb építőipari vállalat gondjai megszaporodtak. A probléma lekicsinylése azonban hagy hiba lenne. Nemcsak 'azért, mert az 1980-as csorba kiköszörülése is jórészt 'attól függ, hogy a vállalatinak sikerül-e a leginkább isürgető munkákat elvégző Alvállalkozókat találnia. Jó esetben még szerény nyereséggel is zárhatják az évet. Az ÉPSZER feladatai a VI. ötéves tervben sem lesznek kisebbek az eddigieknél. Továbbra is bizonytalan kime- inetelű vállalkozások, szakszerűtlen tervezés és irányítás esetén azonban az építtetők igényei, a hatékonyság javítása csak óhaj marad. Persze a szervezettebb, szakszerűbb munka sem oldhatja meg teljesen a vállalat gondjait, fejlesztések nélkül a befejező munkálatok elvégzése továbbra is bizonytalan marad. A kapacitások megfelelő szerkezetének kialakításához viszont pénz is kell, de csak a felügyeleti iszerv segítségére számítani igen kockázatos dolog lenne. Vállalatnak is lesz — ha nem is mindenre elegendő — fejlesztési alapja és megfelelő 'célokat megjelölve ezzel hitelekhez juthat, vagy a továbblépést segítő pályázatokat nyerhet el a VI. ötéves terv során. V. Szász József Köszönet és elismerés a sikeres aratásért Gazdaságaink a jó termés elérésének feltételeit megteremtették a szakszerű talaj- munkával, tápanyaggal, korszerű fajtákkal, minőségi vetőmaggal és növényápolással. A nyári betakarítás előkészítésekor nagy gondot fordítottak az anyagi-műszaki és személyi feltételek biztosítására. A szükségállapotot előidéző rendkívüli időjárási viszonyok eddig példátlan próbára tették az aratókat. A napfényben szegény, esős tavaszutó és nyár miatt a gabonák érése a sokéves átlaghoz viszonyítva két héttel késett. Az árpa 22 napos, a búza 31 napos aratási időszakából 13 nap volt esős, és a kombájnok mindössze nyolc napon dolgozhattak teljes műszakban. A viharos esők miatt a gabonának több mint a fele megdőlt, tízezer hektárnyi búzában jelentős kárt okozott a jégeső. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói eredményesen végezték el feladatukat. A gazdaságok pártszervezetei és szakirányítói a szocialista nagyüzemi gazdálkodás éveiben felhalmozódott tapasztalatok felhasználósával, megalapozott szakértelemmel és célratörő következetességgel szervezték a munkát. A fizikai dolgozók, különösen a kombájnosok, a szállítójárművek vezetői, a gabonaszérűk személyzete — amikor az időjárás engedte — hétköznap és vasárnap, éjt nappallá téve derekasan helytálltak, a rójuk bízott feladatokat sikeresen teljesítették. Elismerés illeti az aratás üzemein kívüli szervezőit, akik biztosították a folyamatos munka külső feltételeit, a gép- és személyi állomány üzemek közötti átcsoportosítását ami nem kis mértékben járult hozzá az aratás megMSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága gyorsításához, és idejében való elvégzéséhez. . Gazdaságaink az elemi csapások ellenére rekord termésátlagot értek el búzából és őszi árpából, a kimagasló mennyiségi mutatók, a jó minőséggel párosultak. Elismeréssel állapítjuk meg, hogy a termelőüzemek az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának 1980. évi gazdaságpolitikai programjában meghatározott gabonatermelési és felvásárlási célkitűzését túlteljesítették. Ezzel nagymértékben hozzájárultak az ország gabona-, ezen belül kenyérgabona ellátásához. A gazdaságok dolgozó kollektívái, párt- alapszervezetei a gyakorlatban helyesen érvényesítették pártunk gazdaságpolitikáját, bizonyítva, hogy nehéz természeti és közgazdaság! viszonyok között is lehet eredményesen gazdálkodni. Biztosítékot látunk arra, hogy a gazdaságok a már megkezdett, és a nyárihoz hasonló nagyságú őszi munkákat is eredményesen megszervezik és végrehajtják. Az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága, a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a nyári betakarítási munkák eredményes elvégzéséért köszönetét fejezi ki az állami gazdaságok, mező- gazdasági termelőszövetkezetek, felvásárló és ellátó vállalatok, a mezőgazdaság irányító szervezeteiben dolgozóknak. Az elért eredmények erősítsék a dolgozó kollektívák és az egyes családok, személyek magabiztosságát, pártunk politikájába vetett hátét, és ez ösztönözzön újabb, nagy feladatok sikeres végrehajtására. SZOLNOK, 1980. AUGUSZTUS 23. Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Szép eredmények a mezőgazdasági kiállításon (Folytatás az 1. oldalról) A kiskacsák a Palotási Állami Gazdaságot „képviselik”. A nagyüzemi kacsa- és lúd- tenyésztés technológiáját gyakorlatban mutatja be a gazdaság A termesztési költségek alakulása, a terméshozamok és a vetésterület, nagysága alapján maximális pontot, és aranyérmet kapott a tiszaföldvári Lenin Tsz Ljubilej- naja és Rána búzafajtája Rána búzafajták mellett. Ezüstérmet kapott az ugyancsak a tiszaföldváriak által bemutatott cukorrépa, öntözött kukorica, kompolti és martonvásári őszi árpa. A Héki Állami Gazdaság „istállójában” egy tisztavérű Holstein-Friz üszőt a kiállítás szépe címmel, egy-egy üszőt pedig ezüst, illetve bronzéremmel jutalmaztak, és ezüstérmes lett a gazdaság egyik Magyartarka- Holstein-Friz keresztezésű vemhesüszője is. A mezőhé- ki Táncsics Tsz-nek egy ezüst és egy bronzérmet „hoztak” a kiállított húshasznú limusin szarvasmarhák. a termelőszövetkezet által bemutatott bikák pedig „elnyerték” az Állatfor- galmi és Húsipari Tröszt különdíját. Megtekinthetők a kiállításon az Alkotó Ifjúság pályázatra beérkezett, az üzemi és szövetkezeti feladatok megoldásának egyszerűbbé, gazdaságosabbá tételét segítő legsikeresebb pályaművek is. Ezek közül második díjat kapott Krizsán JózsefHajdú Lajos szarvasmarha-gondozó, a Héki Állami Gazdaság kiállítás szépe címet kapott, Ujjhegy névre hallgató, húsz hónapos Holstein-Friz üszőjével. A gazdaság nyolc tisztavérű és tizenhét keresztezett szarvasmarhát mutat be az OMÉK-on nek, a DATE mezőtúri főiskolai kar tanársegédjének „A feldolgozásra kerülő sárgarépa betakarító gépeinek kialakítási kérdései” című munkája, Ketten kaptak pályamunkájukra harmadik díjat: Dávidiházi Gábor főiskolai tanársegéd — ugyancsak Mezőtúriról — és Kocsis István a DATE karcagi kutatóintézetének segéd- munkatársa. Az Alkotó Ifjúság pályázat díjait augusztus 30-án, a vásár ifjúsági napján adják át. Kép és szöveg: Temesközy Ferenc A Jászsági Egyesült Cipőipari Szövetkezet jászjákóhalmi telepén exportra készítenek női korcsolyacipőket, havonta hét és fél ezer párat
