Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
W& fl TARTALOMBÓL: A Koplaló aranya Fekete-fehérben és csokonyakkendővel Szolnoki nyár r Választóik képviseletében s i Méltó keretek között, ünnepélyesen megtartották alakuló üléseiket a helyi tanácsok, lassan megkezdik felelősségteljes közéleti munkájuk hétköznapjait az újraválasztott és az újonnan megválasztott tanácstagok. A bizalom, a közéleti felelősség mindig az átlagosnál nagyobb lelkesedésre, fokozott tenniakarásra ösztönzi az új tanácstestületek tagjait. Ez a nagy kezdeti nekibuzdulás aztán néhol könnyen fásultságba csap át. Az egyik legfontosabb — amin tulajdonképpen múlik egy tanács, egy népképviseleti testület működésének eredményessége — az maguknak a tanácsüléseknek a hatékonysága. Rengeteg függ attól, hogyan készítik elő ezeket a tanácskozásokat. Hogy a szakapparátus, a végrehajtó bizottság már, eleve eldöntött kérdéseket akar vinni a testület elé, s attól csak azok ..szentesítését” várja, vagy ténylegesen igényt tart a tanácstagok. s az ő közvetítésükkel az egész helyi lakosság őszinte véleménymondására, döntésére, a végrehajtás támogatására. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése a tanácsi munkában éppen az, hogy a települést, a lakosságot érintő valamennyi fontosabb kérdésben maga a választott tanácstestület döntsön. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az ülés elé kerülő előtérj es ztéis ek töblb reális alternatívát tartalmaznak, ha a tanácstagoknak van mi ellen, vagy miért érvelniük, vitatkozniuk, van miről dönteniük. Persze, a tanácstestületeknek is jobban a ..sarkukra kell állniuk”, ha egy nem megfelelően előkészített téma kerül az ülés napirendjére. Hiszen joguk van úgy határozni, hogy az előre eldöntött előterjesztést nem fogadják el. az állásfoglalás előtt másféle reális alternatívák kidolgozását is kérik a szakapparátustól. Amennyire joguk van a tanácstagoknak a tényleges, érdemi döntésekhez, éppen annyira kötelességük az is, hogy ne feledkezzenek el folyamatosan tájékozódni választóik. a helyi lakosság véleményéről. állandóan tartsanak velük kapcsolatot. Hiszen, ha például a különféle helyi igények kielégítésének sorrendjéről szavaznak a tanácsülésen, akkor nem a saját egyéni véleményüket, hanem — népképviseletről lévén szó — választóik érdekeit álláspontját kell képviselniük, A közigazgatás még nyitottabbá tétele, a 'lakosság szélesebb körű bevonása a közügyekbe, jelentős részben éppen a tanácstagok által valósulhat meg. A tanácstag tekintélye persze elsősorban nem az általánosságokon, hanem saját közéleti munkájának milyenségétől függ. Annak a tanácstagnak, aki rendszeresen részt vesz a tanácsülések vitájában, aki él az in- terrpellálás jogával, bekapcsolódik a különféle bizottságok munkájába, s közben nem feledkezik el lakossági kapcsolatairól, a választói gyűlések összehívásáról, a falugyűléseken való részvételről. sőt a családlátogatásokról sem — nos, annak nem kell attól tartania, hogy nem kap elég súlyt a szava, nem lesz elég tekintélye a helyi közéletben. A ikiszolgált sínek, és más, úgynevezett helyhez kötött berendezések cseréjére a negyedik ötéves terv időszakában meglehetősen kevés forint jutott: akkor mindössze 1185 kilométer pályát újítottak fel és 2090 kitérőt cseréltek ki- Ez lépéshátrányba juttatta a MÁV-ot, 1976-ban, a most végéhez közeledő ötödik ötéves terv elején már 4150 kilométeres pályafelújítással voltak lemaradásban. Megannyi hátránnyal járt ez': a nemzetközi fővonalakon — a szomszédos országokéhoz képest — igen alacsony volt az utazási sebesség, a forgalmat lépten-nyo- mon lassújelek fékezték, s az óvatosság ellenére is megnőtt a balesetük száma. Hiába érkeztek nagy raksúlyú kocsik, megfelelő kihasználásuknak gátat vetett, hogy a fővonalak egy részén és a mellékvonalakon alacsony volt a tengelynyomás. Nem túlzás; az ötvenes évtized eleje, vagyis a háborús károk helyreállítása óta ez volt a mélypont. A múlt idejű fogalmazás indokolt: az ötödik ötéves terv — már előírásaiban is — kedvező változást hozott. A mostani az első olyan, középtávú tervidőszak, amikor nem csak a felhasználható forintokat határozták meg, hanem a feladatokat írták elő pontosan. Eszerint 1976 és 1980 között 1700 kilométer hosszú pályát kellett felújítani, s 2700 kitérő cseréje vált lehetővé. Vagyis a teljes vágányhálózatnak több mint tíz százalékát lehetett a ma közlekedésének követelményeihez igazítani. Korábban a pályamunkákat is nagy mértékben hátráltatta a létszámhiány: a sínek, betonaljak cseréje igen nehéz fizikai munkát követelt, s a kereset sem volt megfelelő. A változások Nagyobb sebességre kapcsol a MÁV Pálya felújítások, gópssltós, kitárok ópttóso első lépcsőjeként — már a negyedik ötéves terv kezdetétől nagyarányú gépesítés indult meg — kényelmes, jól felszerelt munkásszállók épültek. Megoldották az étkeztetést is, ami pedig a jövedelmeket illeti: az építő pályamunkások — éves átlagban — az 1975-ös 34 ezer forinttal szemben, 1979-ben már 43 ezer forintot kaptak kézhez. De feltehetőleg az a leglényegesebb, hogy az esztendő végéig, öt év alatt újabb egymilliárd forintot költve a fejlesztésre, tovább gépesítették a pályaépítést és a fenntartási munkálatokat. A törzshálózat vonalait ma már kizárólag géppel tartják karban, s így nehéz testi munkára csak kis mértékben van szükség. Az ötéves terv előírása eddig részarányosán teljesült. A tavalyi év végéig 1390 kilométer hosszú pályát újítottak föl, a kitérők közül pedig 2240 darabot cseréltek ki, s az idei számok is arra utalnak, hogv a célok megvalósulnak. Négy év alatt több mint 9,1 milliárd forintot fordítottak kitérő- és pályaépítésre, s több fővonalon végeitek-folytattak nagy munkát. így a budia- pest—hegyeshalmi vonalon. Budaörs és Tatabánya-felső között (ötven kilométernyi hosszon, a korábbinál előnyösebb nyomvonalon, az eddigieknél gyorsabban közlekedhetnek a vonatok), a Budapest—Szolnok—Záhony, a Szolnok—Biharikeresztes, a Budapest—Miskolc és a Szerencs—Nyíregyháza közötti vonalon. E felújítások egy része a hatodik ötéves terv időszakában is folytatódik (például Hegyeshalom felé). Bár- a terv. mint említettük, forint-keretet nem szabott, meg, a gazdaságosság szempontjait nem hagyták figyelmen kívül. A pályát olymódon újították fel, hogy az 1700 kilométernyi vágányhálózatnak dsupán kétharmadához használtak új anyagot, egyharmadának sínanyagát pedig a fővonalról helyezték át a melléíkvona- lakra. Ott, a kisebb forgalomnak még évtizedekig megfelelhetnek. A rekonstrukció hatására a tengely- nyomás 11—17 tonnáról 21 tonnára emelkedik, s a 31 tonnás tengelynyorpású vonalak részaránya 56 százalékról 61,5 százalékra emelkedik. (í^etvenhét iparvágányon. hozzávetőleg 70 kilométer hosszon is kicserélték a felépítményt.) A forgalom már eddig biztonságosabbá, gyorsabbá vált — ám igazi előrelépéssel a nyolcvanas évek derekán számolhatunk. A felújított pályákon óránként 140 kilométeres sebességgel is (közlekedhetnek a vonatok, s elképzelhető, hogy — külföldi példára — Budapest és a kiemelt megyeközpontok között „intercity” vonatpárok indulnak, amelyek megállás nélkül, a mainál lényegesen hamarabb érnek célba. A „hogyan tovább?”-ot véglegesen még nem fogalmazták meg, a hatodik ötéves terv számai egyelőire nem ismeretesek. Ele ha 1981 és 1985 között mód lenne kétezer kilométer hosszú pálya rekonstrukciójára, a MÁV utolérhetné önmagát, s helyreállna a korábban felbillent egyensúly. F. T. KÉTSZÁZ NAPPAL A TŰZ UTÁN Újra indulhat a szolnoki dohányfermentáló Kevesen gondolhatták — sőt, a szakmabeliek közül még kevesebben, hogy alig. kétszáz nappal a januári nagy tűz után talpra állhat a Dohányipari Vállalat szolnoki dohányfermentáló üzeme Hiszen az 1966-ban több mint hatmillió forintért felállított fermentálógép teljesen elégett. Az ország fermentáló kapacitásának egyharmadát pusztította el a megelőzhe- tetlen tűz. Bár azt minden szakember tudta, hogy az új gépért lépni kell, azt, hogy ezt milyen gyorsan követheti az üzemindítás — még sejteni is kevesen sejtették. Elsősorban azért, mert a kát a szerelőket és szerelés- vezetőt küldte Szolnokra, akik annak idején már megbízhatónak mutatkoztak, és akiknek már helyismeretük, emberi kapcsolataik voltak az üzemben. És ha ők sem tudnak csak úgy „leakasztani” egy több mint harminc méteres gépet valahonnan, vásárolt részegységek — ventillátorok, fűtőtestek, szállítószalagok — összeállításával mégis ’sikerült betartani az ígért július végi határidőt. A gép körül most már az utolsó apró munkákon dolgoznak a tiszaföldvári Járási Építő Szövetkezet munkásai. A romeltakarítás után elvonuló ÉPSZER nyomán ők végezték el — gyorsan és kitűnő minőségben — a munka nagyját: az üzemépület helyreállítását. A dohányfermentáló üzem helyreállítása gyakorlatilag befejeződött. Aminek eredményeképpen egy új, és jobb gép került a szolnoki gyárba: az elmúlt tizenöt év technikai fejlődése ugyanis „benne van” az új masinában. Méretre ugyan pontosan akkora, — hiszen gépláncok közé kellett illeszkednie, — mint szomorúsorsú elődjéé,. de jelentősebb kapacitástartalékkal rendelkezik. Augusztus ötödikén már melegpróbának vetik alá, majd az utolsó ellenőrzések következnek. A dohányfermentálóban nem babonásak, a végleges üzempróbát augusztus 13-ára tervezik. gép pótlása mai árakon már húszmillió forintot jelent. Igaz, ezt az összeget alig két nappal a tűz után már Szolnoknak ítélte az akkor még létező Dohányipari Vállalatok Trösztjének igazgatói tanácsa — ám egy ekkora méretű és értékű gépet egyetlen vállalat sem tud — általában — féléves határidővel szállitani. Szerencsének is nevezhető, és jó üzleti kapcsolatnak isi az olasz COMAS cég vállalkozott erre a feladatra. Nem megalapozatlanul, a fermentáló üzem két évvel ezelőtti jelentős bővítéséhez ugyancsak ez a cég szállította a gépeket. Sőt: ugyanazoHeti világhíradó (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) A hetvenes évek elején egyensúlyzavarba került a vasút: a járműpark — részint a villamosítás és a dízele- sítés hatására — érdemben korszerűsödött, ám e megújulás a vágányhálózat rovására ment végbe. Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 181. szám, 1980. augusztus 3. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA B. A. Dohányfermentáló, 1980. január 21. És ugyanaz a helyszín, ma K. I,
