Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

1980. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kiváló népi ellenörök kitüntetése Kórházak exportra Bemutatkozik Moszkvában a Medicor Augusztus végén Moszkva ad otthont az egészségügyi világkiállításnak. A nagy­szabású bemutató egyik leg­jelentősebb résztvevője a Medicor Műveik, amely szinte teljes gyártmányvá­lasztékát kiállítja. Láthatók majd a hagyományos, nagy sorozatban készülő orvosi műszerek és röntgenberen­dezések, valamint a legújabb típusú Medicor-gy ártaná ­nyok, mint például a kom­puteres tomográf, amely az eddigi legkorszerűbb rönt­gendiagnosztikai berendezés, angiográfiás röntgenmunka­hely, és a panelműtő. A Szovjetunió a Medi­cor termékeik legnagyobb vevője. Ebben az ötéves tervidőszakban évi 5—6 szá­zalékkal bővült a gyár szov­jet exportja. Egyre nagyobb hányadot képviselnek a (munkamegosztásból, koope­rációból eredő tételek példá­ul a légzésvizsgáló készülé­kek, inkubátorok, és a kü­lönböző röntgenfelszerelések. Számolnak azzal, hogy a gyártásszakosodás a jövőben még intenzívebbé válik, így a kooperációs termékek aránya a teljes szovjet ex­portban 1985-re megötszörö­ződhet. A Magyar Orvosi Műszer­gyár a moszkvai kiállításon ismerteti kulcsrakész, komp­lett rendelőintézeti és kór­házi felszereléseit is, amely­nek forgalma az utóbbi idő­ben fellendült. Szovjet cé­gek megrendelésére már felszereltek Sztariószkolban egy 600 ágyas kórházat, most Uszty-Ilimszkben építe­nek fel egv klinikát. A komplett export foko. zását segíti a közelmúltban létrejött Medinvest társulás, amelyben az orvosi műszer­gyár mellett helyet kapott egy tervező vállalat; két, házgyárral rendelkező, épí­tőipari vállalat, és az Állami Fejlesztési Bank. 1981-ben p»edig munkába lép a Me­dicor kórházipari gyára. Tegnap délelőtt 9 órától alkotmányunk tiszteletére ünnepi megemlékezést tar­tottak Szolnokon, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság­nál. A megemlékezésen részt vett Ulveczki Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Bálint Ferenc a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Oláh János, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára. A rövid ünnepség után Oláh János, a Hazafias Nép­front megyei elnöksége ne­vében elismeréssel szólt a népi ellenőrzési munkában hosszú idő óta eredményesen tevékenykedő népi ellenőrök munkájáról, majd Kiváló társadalmi munkás kitünte­tést adott át Szikszai Ferenc­nek a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság tagjának, Bo­ros Ernőnek, Boros Lajosnak, Dévényi Róbertnak, dr. Föl- dy Dánielnek, dr. Kanyó Mártának, Lakatos István­nak, Szabó Sándornak, Tom­pa Lászlónénak és Vágó Bé­lának, megyei népi ellen­őröknek. A kitüntetetteknek gratu­lált, és további eredményes munkát kívánt Ulveczki Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese. Fóliasátor után —saját f fedél alatt Július 9-i lapszámunkban Negyeúiziglen címmel riportot tettunk közzé Papp Sándor abádszalóki -'nehézgépkezelő és családja hely­zetéről. Papp Sándort és feleségét, valamint féléves kisgyermekü­ket a háztulajdonos ;és annak élettársa fejszével zavarta kJ. ►— l»z egyébként szociális bizottság által lakhatatlannak minősített — lakásából. Papp (Sándor [végső elkeseredésében közterületen^ az árokparton, fóliasátrat épített, s abba költözött családjával. A fóliasátor alatt tragikus esemény történt, a (gyermekágy széthullott, a csecsemő fcombtörést szenvedett. Riportunk a tényanyagon túlmenően arról szólt, hogy a lakó­helyközössége milyen véleményt formált a (történetről, ki, hogyan próbált segíteni. A Lenin Tsz elnökével Ti­szafüreden egy tanácskozás szünetében sikerült beszél­nünk. — Beköltöztek Papp Sán- dorék a házukba. Igen, meg­vették azt a Nagy Sándor út 8. szám glatti házacskát, amelyik a júliusban megje­lent riportban már szerepelt. — Nyilván a termelőszö­vetkezet segítségével sike­rült a „vásár".., — Igen, előre kifizettük Sándornak a háztáji földjut­tatás pénzértéket, összeszed­ték valahogy a 13 ezer fo­rintot. Talán moist már egye­nesbe jönnek?! Igen, dolgo­zik Sándor rendesen, nincs rá semmi panasz. Papp Sándort az aranyosi határban találtuk meg, egy elhagyott kanálist töltöget a lánctalpas földgyaluval. — Hogy van. ifjú háztu­lajdonos? — Köszönöm, most már azért nyugodtabban. Tapasz­tottunk, meszeltünk, jó lesz az a kis ház. Igazán csak há­lával tudok gondolni a szö­vetkezet vezetőire, munka­társaimra, akik nehéz hely­zetemben mellém álltak, se­gítettek. Sőt, továbbra is se­gítenek: kapok a tetőrenová­láshoz nádat, megcsináljuk, ahol hibádzik... A nagyköz­ségi tanácstól is jött egy pa­pír, a házilleték kifizetésére egyszeri szociális segélyt ■— 2 ezer 310 forintot — bizto­sítottak. Nagyon köszönöm ezt is. A parányi házikó kívülről még egy kicsit omlaitagnak látszik, belülről már szépén kimeszelve, a szoba, konyha ragyog a tisztaságitól. Pappné öröme teljes: — A legfonitosabbv hogy a kicsi meggyógyult. Egészsé­ges, kis vasgyúró ..., néz­ze-e .. Szeptembertől kü­lönben már bölcsődébe hor­dom. Igen, felveszik, fel... Én meg megyek dolgozni, az uiamnak megígérte a téesz 'egyik vezetője, hogy állandó munkát kapok. Jó lesz, kell a pénz, ki akarjuk fizetni az adósságainkat, be akarjuk rendezni a lakást. Szépen, ahogy jó, ahogy kényelmes. Dolgozunk majd mindketten, miért ne boldogulnánk...?! A Papp család áj otthon ban Tiszai Lajos Fotó: Kőhidi Imre Az intenzív gazdasági fejlődés hajtóerői Bognár József akadémikus nyilatkozata fl magyar gazdaság­ban — a többi euró­pai szocialista ország gazda­ságához hasonlóan — kime­rültek az extenzív növeke­dés hajtóerői. Intenzív növe­kedésre van szükség, amely­nek előmozdítói azonban gyö­keresen különböznek a ko­rábbi időszak ösztönző té­nyezőitől : véleményem sze­rint az intenzív fejlődés haj­tóerői közül a struktúravál­tás, a racionalizálás, az inno­váció és a külkereskedelem a legjelentősebbek — mondot­ta Bognár József akadémi­kus, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója Kárpáti Miklósnak, az MTI munka­társának, összegezve új gaz­daságpolitikai stratégiánk kialakítását elemző, nemrég megjelent tanulmányának főbb gondolatait. — A szocialista gazdaság extenzív növekedésének haj­tóerejét új ipari munkahe­lyek létesítése, a beruházá­sok szorgalmazása jelentet­te. Az ily módon elért ter­melési. termelékenységi és jövedelmi többletek lehető­séget adtak a fejlődésre, a felhalmozásra és az életszín­vonal emelésére. A többle­tek annak ellenére jelent­keztek, hogy a munkaerő kvalifikálatlan vagy gyen­gén képzett, a felhasznált technika pedig világviszony­latban — kevés kivételtől el­tekintve — közepes színvo­nalú volt. Az extenzív fej­lődési típus kielégítő műkö­désének velejárója volt az ol­csó energia és nyersanyag, valamint a viszonylag egy­szerű igényekkel jelentkező belső piac. Az extenzív nö­vekedés azonban nem foly­tatható: a foglalkoztatottak létszáma már nem emelhe­tő lényegesen, az olcsó ener­gia és a nyersanyag korsza­ka is évtizedekre véget ért. A külső világgal kialakult gazdasági kapcsolataink mennyiségükben, arányuk­ban és minőségükben igen lényegessé váltak, s ezzel egyidőben került magasra a belső piac mércéje is. A struktúraváltás ma: a gazdasági erőforrásokat — az élő munkától a tőkén át a tudományos kutatásig — a korszerűbb, a jövedelme­zőbb és a versenyképesebb ágazatokba csoportosítj uk át. Ez együtt jár azzal, hogy az elmaradó, alacsony jövedel­mezőségű és a piaci feltéte­lek teljesítésére képtelen ter­melési tevékenységet, illetve termékfajtáik előállítását meg kell szüntetni. , A mai energia- és nyers­anyaghelyzetben, illetve ár- és értékviszonyok mellett különleges jelentősége van a struktúrában és a termék- szerkezetben rejlő takarékos- sági lehetőségnek, mert ez a versenyképesség egyik dön­tő tényezője lesz. Gazdasági, irányítási és ösztönzési rend­szerünket oly módon kell ki­alakítani, hogy az időben — gyorsan — megvalósuló struktúra- és termékváltás a gazdaság normális ritmusá­ban jöjjön létre. Nagy jelentősége van gaz­daságunk jövőbeni fejlődé­sében a racionalizálásnak. Nyilvánvaló, hogy szűkében levő gazdasági tényezővel, mint például a munkaerővel sokkal ésszerűbben, körülte­kintőbben kell gazdálkodni. A gazdasági tevékenység megszervezésének módjai és egymáshoz való kapcsolódá­sai szintén az elmúlt idő­szak maradványai; ezért kü­lönösen a szervezeti lánco- lódásokat — felesleges lánc­szemeket, túlszervezett és túlbiztosított megoldási mód­szereket, és kapcsolódásokat, párhuzamosságokat — kell nagy gonddal és körültekin­téssel felülvizsgálni. Nem­csak arról van szó, hogy változatlan vagy alig módo­suló folyamatokat kisebb lét­számmal szükséges ellátni, hanem elsősorban átrende­zésről és ennek megfelelően új szervezeti-vezetési elvek és módszerek érvényesítésé­ről. Űj innovációs politika ki­alakítása is szükséges. A gazdaságpolitika és tudo­mánypolitika, a gazdaság- szervezés és a ' tudomány­szervezés a korábbi időszak­ban intézményi és működési rendszerükben annyira elkü­lönült egymástól, hogy még az összekötő mechanizmusok sem épültek ki. Napjaink­ban új helyzet alakult ki a világban is. Amíg mi befa­gyott struktúráink toldozga- tásával-foltozgatásával vol­tunk elfoglalva, addig a vi­lágban — túlnyomóan a gazdasági, gyakran a piaci hatalomra alapozva — hatal­mas anyagi és szellemi tö­mörülések jöttek létre, kor­látlan információs hálózattal, szá mi tóközpontokkal. Nyilvánvaló, hogy a társa­dalom gazdasági, anyagi szükségleteiből kiindulva nem célszerű korlátozott anyagi és szellemi erőforrá­sainkat a legnagyobb anya­gi felkészültséget kívánó, és a legtöbb információt igény­lő területekre koncentrálni. Ésszerűbbnek tűnik, ha ilyen ágazatokban általában adap­tációra rendezkedünk be, és a találmányok továbbfejlesz­tésére törekszünk. Természe­tesen e politikát ki kell egé­szíteni a tudomány és a gya­korlat. a termelés közötti összekötő mechanizmusok teljesebb kiépítésével. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az információ napjainkban effektiv gazda­sági érték; különösen azok kezében, akik ezt hasznosí­tani képesek akár a gyakor­latban, akár a kutatásban. Közvetlen gazdasági érték. Nyomatékosan hangsúlyoz­nám, hogy a nálunk eddig elhanyagolt piaci informáci­ók, prognózisok, szervezeti történések legalább olyan fontosak, mint a technikai változásokról és törekvések­ről szóló tájékoztatások. Az sem hagyható figyelmen kí­vül. hogy exportorientált és a világgal összekapcsolt gaz­daságpolitika esetén az ada­tokkal sokkal tágabb körnek kell rendelkeznie, mint ed­dig. periódustól eltérően ugyanis eb­ben a fázisban a külgazda­ság segíti a magasabb tech­nikai színvonal elérését, az itthon művelt gazdasági te­vékenységek erőteljes szelek­tálását a gazdaságosság alap­ján, s azt, hogy megközelít­sük a világpiaci értelemben vett versenyképességet és jövedelmezőséget. A külgaz­dasági tevékenység funkciói­nak ilyen értelmű átalakítá­sa teljes összhangban van a századvég, a következő év­tizedek gazdasági szükségle­teivel és fejlődési irányával. Hz extenzív Villanyoltás 11 körül FOGLALKOZÁSA: HÁZTARTÁSBELI Nagykörű faluvégi porta. Hosszú verandás, cseréptetős parasztház, Az udvaron, a délutáni napsütésben lustán nyújtózik a kutya. Odébb pelyhes, sárga kiskacsák ti­pegnek, tyúkok kárálnak. A házigazda, Miheller István, permetezőgéppel a hátán, ép­pen indulni készül. — Anya! — szól be az aj­tón feleségének. — Gyere gyorsan, a Néplaptól jöttek. Beszélgetni akarnak velünk. Sajnos most nem tudok ma­radni, mert permetezni kell... — Nagy a felfordulás, me­szelek, ráfért már a lakásra a generálozás. De azért csak tessék beljebb kerülni — in­vitál Miheller Istvánná. A szoba falán egymás mel­lett sorakoznak a gyerekek fényképei. Az unokák fotói se hiányoznak. — Hat gyereket szültem. Sajnos már csak öt fiúnk él, az egyik tavaly halt meg... Három fiam nős, hat unokám van. Ehol is kettő közülük... Gyertek csak be! Két kisgyerek trappol a szobába a nagymama hívá­sára: a negyedik osztályos Miklós és a másodikos Kati, az egyetlen lányunoka. — Itt laknak a szomszéd­ban, aztán ha csak szerét te­hetik átjönnek. Nem is bá­nom, legalább nem vagyunk a párommal egyedül, ma­gunkban. .. Ezt a házat ’67- ben vettük meg húszezer fo­rintért. Egy esztendeig dol­goztunk rajta, helyrehoztuk és úgy költöztünk be hús- vétra. Az egész család segí­tett, bevezettük a villanyt, két éve már víz is van az udvarban. Azt a házat, ahol először laktunk, még a? édesapám vette nekünk 1938- ban. Egy kis szoba meg egy konyha volt benne. Ott él­tünk nyolcán. Képzelheti, hat kisgyereket nevelni olyan szűkösen ___ Ez a ház már n agyobb: két szoba konyhás. Hátul van egy nyári konyha is, ott szoktam főzni. Végigvezet a portán, meg­mutatja a család „birodal­mát”. Közben életéről mesél. — Amikor elvégeztem a hat elemit meg a három gazdasági iskolát, gondolkoz­tam, hogy hová mehetnék dolgozni. A harmincas évek­ben nem úgy volt, hogy a lányok, asszonyok válogat­hattak a munkahelyek kö­zött, mint mostanság. Nem adódott semmi jó alkalom, meg aztán hamar férjhez is mentem. Jöttek a gyerekek... Tudja, hogy van, a lurkók, a háztartás, a jószágok minden napra adtak elegendő mun­kát. Aztán amikor a gyere­kek felcseperedtek el akar­tam menni a varrodába dol­gozni, ugyanis tanultam varrni és a mai napig na­gyon szeretek öltögetni. De azt mondták az enyimeim, hogy sose nyúzzam magam. Ha valami kell, majd ók se­gítenek. így itthon maradtam ismét. Most meg már 58 esz­tendős vagyok... A férjem a csataszögi ekegyárból jött nyugdíjba, vasas szakmája van. — Ügy telnek a napjaim, hogy reggelente négy óra, fél öt körül kelek. Megetetem a jószágoikiat, most is van há­rom malacunk, hatvan csir­kénk, huszonhárom kacsánk. Utána elkészítem a regge­linket, beágyazok, elmegyek a boltba, aztán kezdhetek a déli főzéshez. Ebéd után rendberakom a konyhát, el­végzek a ház körül. Van ami­kor kimegyek a földre a pá­romnak segíteni. A tóalján van 475 k’adrátos telkünk. Szőlőt, krumplit, 'paradicso­mot, paprikát, zöldséget ter­melünk. Évekkel ezelőtt kap­tunk egy házhelyet, az 400 k’adrátos, ott csak gyümölcs­fák vannak. Azt rebesgetik a faluban, hogy a gátat átépí­tik, szélesítik és akkor elve­szik ezt a házat. Ügy gon­doltuk, hogy ott építkeznénk. Este általában a tévét néz­zük vagy a rádiót hallgatjuk. Mikor hol jobb a műsor. Ol­vasgatunk, de azt is csak es­te. Kilenc után vacsorázunk, a villanyoltás 11 óra körül van. Aztán másnap kezdő­dik minden elölről. — ne —

Next

/
Oldalképek
Tartalom