Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 26. akadémikus harminckét évesen Bemutatjuk Lovász Lászlót Lovász László márciusi akadémiai székfoglaló előadását talán a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kísérte, ami a téma érdekességén kívül feltehetően az új akadémiai levelező tag személyének is szólt. Lovász László szegedi matematikaprofesszor ugyanis mindössze 32 éves. A szerény megjelenésű, kortársaitól külsőben mit sem különböző fiatalember koránál is fiatalabbnak látszik, nehezen hiszi el róla az ,ember, hogy már egy éve akadémiai levelező tag és azt is, hogy többszörös családapa. (Felesége egyébként szintén matematikus, ő is a szegedi egyetemen tanít.) A matematikusok között nem ritkaság a rendhagyó pálya, Lovász Lászlóé azonban még közöttük is ritkaságszámba megy. Középiskolai tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály trimnázium- ban végezte, tanára Rábai Imre volt. Érdeklődése a matematika iránt itt kezdődött, ami azonnal kitűnő eredményekkel járt. 1963. és 1966. között négy matematikai olimpián indult — mindegyiken első vagy második helyet szerezve —, megnyerte a tévé egyik Ki miben tudós? vetélkedőjét. Ezek azonban csak „szárnypróbálgatások” voltak, kis túlzással mondhatjuk, egy diák „szórakozásai”. Matematikai pályája valójában harmadikos gimnazista korában kezdődött. Megoldott egy matematikai problémát, ezzel több, ma is széles körben művelt kutatási téma alapjait rakta le. Az 1966- ban megjelent tudományos közlemény nevet szerzett szerte a világon matematikus körökben a fiatal fiúnak. Pályája továbbra is meglehetős rendhagyóan alakult. 19V0-ben védte meg kandidátusi disszertációját, így egy évvel korábban lett a matematikai tudományok kandidátusa, mint matematikus : »oklevelet ugyanis csak 1971-ben kapott. Előbb a budapesti egyetemen dolgozott tudományos munkás- társként, majd 1975-ben meghívta a szegedi egyetem tanszékvezető docensnek. 1977-ben védte meg doktori disszertációját. 1978 óta professzor. Időközben két neves amerikai egyetemen • töltött egy-egy évet vendégprofesz- szorként. M Kutatási területe a kombinatorika, a gráfelmélet. Székfoglaló előadására beülve úgy gondoltam, hogy semmit sem fogok megérteni e bonyolult, elvont tudományokból. Kellemesen csalódtam. Az új akadémikus kitűnő előadó, ezen felül mondanivalóját a gyakorlati életből vett példákkal szemléltette, így nem matematikus is megérthette az alapokat. A kombinatorika, a gráfelmélet azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet ponthalmazok között különféle kapcsolatokat létrehozni. íme az egyik gyakorlati példa: hogyan lehet sok vállalat között sok feladatot optimálisan elosztani — az egyik halmaz „pontjai”: a vállalatok, a másiké: a feladatok. A matematikának ez az ága egyébként — kis túlzással — „magyar” tudomány, az egyik legfontosabb módszert „magyar módszernek” is nevezik. A gráfelmélet alapjainak lefektetésében nagy szerepe volt König Dénesnek, Egerváry Jenőnek, Gallai Tibornak, Erdős Pálnak. Lovász László — mint több tanítvánnyal együtt — az ő nyomdokukba lépett. A tudományág egyébként szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz is, hiszen ez a számítástechnika egyik elméleti alapja is. Az új akadémikus a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet munkatársa is, szemináriumokat tart e témából az intézet kutatóinak. Lovász Lászlónak már majdnem 100 tudományos közleménye jelent meg, angol nyelvű könyvét nemrégiben adta ki az Akadémiai Kiadó, több hazai és külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja és ő szerkeszti a most induló, idegen nyelvű magyar matematikai folyóiratot, a Combinatoricát is. Ritka eset, hogy egy akadémikus mindennapi, személyes tapasztalatra tegyen szert az általános iskolai matematika tanításról. Lovász professzor azonban nyolcéves fián keresztül kitűnően megfigyelheti ezt. Véleménye szerint a jelenlegi módszer jó, nem lehet még azt sem mondani, hogv bevezetése túl gyors, elhamarkodott lett volna. Más országokban a fordulat már korábban és erőteljesebben történt meg. Örömmel látja, hogy inr.ya egészen más gondolkodásmódot sajátít el, mint például saját maga kisiskolás korában. Tudja azonban azt is, hogy a 20—30 évvel ezelőtt tanult matematika alapján a szülő nem tud segíteni gyermekének, nem érti a feladatokat. Ez bosszantja, néha elkeseríti őt. Lovász profész- szor — mint egyetlen megoldást — azt tanácsolja a szülőknek, hogy az első órától kezdve kísérjék figyelemmel az anyagot — magyarán: tanulják meg ők is az új „matekot” —, s meglátják, így /egyáltalán nem nehéz, sőt, érdekes a matematika. Diákkora óta, 1969-től kezdve párttag, s jelenleg tagja a Csongrád megyei pártbizottságnak. Akadémikussá választása nagy megtiszteltetés, de sok kötelességgel is jár: bizottságok munkájában, tudományszervezési feladatok megoldásában kell részt vennie. Szabadidejében foglalkozik matematikával. Hiszen mindezen „tisztségek” — akadémikus, pártmunkás, három kisgyermek apja és kortár- saihoz hasonlóan még a háztartási munkából is elvégzi a ráeső részt — mellett valóban nem sok szabadideje akad. Ezt azonban szemmel láthatóan nem bánja. Kiegyensúlyozott, derűs ember, teszi a dolgát — természetesen a tőle megszokott magas fokon. Reméljük, hogy sokat hallunk majd a továbbiakban is róla, s néhány év múlva, mire gyerekei is felnőnek, s valóban lesz sza- szabadideje, lesz még alkalmunk megkérdezni tőle, mit is csinál szabadidejében ... Zádor Erika Láthatatlan szemüveg A szemgolyóra illeszthető kontaktlencsék használata világszerte rohamosan terjed, sokan felismerik a szemüvegéhez viszonyított sok előnyös tulajdonságát. A kantaktlencse jobb hord- hatóságát számos újítás igyekezett előmozdítani az elmúlt három évtized ben. Fontos felismerés volt, hogy a lencse annál jobban viselhető, minél kevésbé akadályozza a szaruhártya oxigénellátását. E célból kezdték el az ötvenes években a kis átmérőjű mini- és mikrolencsék készítését. De a hordhatóságot más módon is igyekeztek javítani. Tudnivaló, hogy az egyébként jól bevált akrilát anyaga az oxigént nem ereszti át, de a lencse belső görbületének megfelelő kiképzésével mégis meg lehet valósítani az általa takart szaruhártya- rész légzését. Az ilyen lencse nem tapad szorosan, hanem a vékony könnyhártyán úszik, s azáltal, hogy pislogáskor folyamatosan cserélődik alatta a könnyréteg, 10— 16 órán belül a szaruhártya anyagcseréjében nem keletkezik zavar, ennyi ideig tehát nyugodtan lehet hordani. Később egy újfajta lencseanyag került az érdeklődés előterébe, s a belőle készült lencsét a kemény ak- riláttal szemben „lágy”, ..flexibilis” lencsének nevezték el. Ez az anyag kiszárítva olyasféle, mint az akrilát, hasonlóképpen lehet alakítani is. Ha azonban élettani sóoldatba helyezik, megduzzad, 30—70 százaléknyi folyadékot szív magába, s egészen puha állományúvá válik. A belőle készült lencse a szemre helyezve csaknem észrevehetetlen. Nagy előnye, hogy használatánál nincs szükség több hetes szoktatásra, mint a kemény lencsék esetében. Képünkön: a „láthatatlan szemüveg” egyik legújabb változata, az angol gyártmányú lágy bifokális kontakt- lencse. Ha a kontaktlencse viselője távolra akar látni, akkor a lencse belső körén néz át. Közeli látásnál a külső peremén tekint keresztül a lencse viselője. A görbületek kidolgozásához egészen új polírozási technikát alkalmaztak, hogy 'az átmepet fokozatos legyen, a fókusztávolság változásában ne adódjanak hirtelen ugrások. A kvarcóra néhány esztendő leforgása alatt világszerte népszerűvé vált. Rendkívül pontosak, de talán mégsem ez magyarázza közkedveltségüket, hanem az, hogy az óra tulajdonosának legalább egy (esetleg két) évig — a következő elemcseréig — nem kell az időmérőjével törődnie: nem kell felhúzni, mutatóit csavargatni, és állandóan hordani sem kell, mint az automatikus órákat. A kvarcórák „szíve” a csöppnyi mesterséges kristály. Közel fél évszázaddal ezelőtt egy amerikai fizikus mutatta be először, hogyan lehet egy -kvarckristályt rezgésbe hozni. Megfordította az ún. piezoelektromos hatást, a kristály két szemben fekvő felületére váltakozóáramot kapcsolt, és ezzel a kristályt periódikus alakváltozásra késztette. Ez a jelenség a mai modern kvarcórák működésének alapja. Egy kvarckristályban tetszés szerinti frekvenciájú rezgés kelthető néhány ezertől százmillió Hz-ig. A rezgésszám elsősorban a kvarc alakjától és a nyerskristályból való kimetszés formájától függ. A két legszokásosabb rezgésszám 32 768 és a sokkal nagyobb 4 194 304. A nagyobb rezgésszám nagyobb teljesítményű elektronikát és több áramot igényel az órában. Bár a 32 kMz-es karóra minden igényt kielégít, a híres óragyárak mégis inkább a nagyobb rezgésszámú megoldást alkalmazzák. Nemcsak azért, mert maga a kristály olcsóbban állítható elő és könnyebben szerelhető, hanem azért is, mert a hőmérséklet-változásra kevésbé érzékeny. A modern órákhoz használt kristályokat — a valamelyest frekvenciaváltozást előidéző „öregedés” meggyorsítása céljából — három hónapon át kezelik, „hősokkolják” s csak azután kerülhetnek kiszerelésre. Az óra bonyolult elektronikus szerkezetének az a feladata, hogy a nagy rezgésszámból másodpercenként 1 rezgést állítson elő. Képünkön annak a hajszál- finom laboratóriumi munkának egy munkafázisát láthatjuk, amellyel a kvarcórák kristályait Bulgáriában előállítják. Képek az írógép történetéből Napjaink nélkülözhetetlen eszköze az írógép, amely nemcsak az írást könnyíti meg, hanem az olvasást is, hiszen leginkább a gyógyszerészek a megmondhatói, hogy sokszor milyen nehéz kisilabizálni a kézírást. Talán az angol Henry Mill is ilyen nehézségekkel találta magát szemben, amikor elhatározta; olyan írókészüléket szerkeszt, amely jól olvasható, egyforma betűkből építi fel a szavakat, mondatokat, a sorokat. 1713-ban el is készítette a gép egyetlen példányát — mégpedig teljesen egészében fából —, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: sem szebb, sem gyorsabb nem lett a vele való írás. Ezután egymást követték a különféle írógép-konstruk- c'ók (köztük a magyar Kem- pelen Farkasnak a zongorához hasonló billentyűzetű írószerkezete), de csak 1833- ban sikerült összeállítan egy olyan írógépet, amelyről fel- tailá'lójci — Xiayier Progin francia nyomdász — ki merte jelenteni: „Bizonyos gyakorlat után e géppel ugyanolyan gyorsan lehet írni, mint kézzel”. Progin szabadalmában jelent meg először a ma is használatos betűkar és betűkosár, de az egész be- tűszerkezetet még minden leütés után kézzel kellett „továbbléptetni”. Mintegy 180 esztendőnek kellett eltelnie az első kísérletek után a ,\tökéletes” írógép megjelenéséig. Az Amerikába kivándorolt német műszerész Franz Xaver Wagner 1890-ben szabadalmat jelentett be olyan írógépre, amely mind formájában, mind szerkezetében megközelíti mai utódait. E szabadalom alapján a később világhírűvé vált Underwooft cég elkezdte ontani a gyárilag nagy sorozatban készült írógépek százezreit, sőt millióit. Valójában ettől az időponttól számíthatjuk az írógép széles körű elterjedését. A mai írógépek joggal nevezhetők a finommechanika mesterműveinek, hiszen minden példányt több mint 2000 gondosan megtervezett és pontosan gyártott alkatrészből állítanak össze. Városi klimaküzpontok Az Egyesült Államok ipari „hidegtermelése” a következőképpen oszlik meg:40%-ot élelmiszertartósításra használnak fel, 20%-o». ipari hűtőberendezésekben, 40%-ot pedig klimatikai célokra hasznosítanak. Az utóbbi 40% annak bizonyítéka, hogy a klimatika az USA-ban igen magas fokon áll, és ma már a tömegek szolgálatában. A klima- tizálás általánossá válásában kézenfekvővé lett olyan cent- rálék létesítése, amelyek jobb hatásfokkal és gazdaságosabban látnak el egész éven át körzeteket. A Connecticut állambeli Hartford- ban olyan centrálét helyeztek üzembe, amely egy 50 000 négyzetméter területen fekvő üzleti tömböt lát el nyáron hideg vízzel, télen pedig forró gőzzel. A New York állambeli Queansben egy 20 000 ember által lakott épülettömb számára létesítettek olyan központot, amely elektromosságot, meleg vizet, fűtést és hűtést szolgáltat. A tömbhöz 20 db 14 emeletes lakóház tartozik, egy üzletház, egy- egy könyvtár és színház. A világ harmadik legmagasabb épülete a Manhattan Bank New York-i székháza. Ez a valóságos kis irodaváros ugyancsak rendelkezik klímacentráléval. A 270 m magas, 60 emeletes épületben kb. 10 000 ember dolgozik és ugyanannyi fordul meg naponta. , Mind a meleg, mind a mérsékelt égövi városokban ma már jóformán követelmény, hogy — különösen a nyári hónapokban — a nagy tömegeket befogadó szórakozóhelyek (színházak, mozik, éttermek stb.) klimatizált helyiségekkel várják a látogatókat. A világ néhány országában még a tömegszállító közlekedési eszközök (autóbuszok, villamosok, földalattik) kli- matizálásáról is gondoskodnak, sőt a légkondicionáló berendezéseket egyes drár gább gépkocsitípusokba is beépítik. így megy el sok energia nemcsak fűtésre, de hűtésre is ... a kvarcóra „szíve”
