Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
I960, július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FtlMJEGYZET Félek A mezőtúri főiskolán Vendégségben a leendő „gólyák” Damiano Damiani újabb színes olasz filmje, Félek, a dolgok felületén egy válságba jutott rendőrről szól. E jegyzet írója viszont attól fél, hogy a mi közönségünknek már elege van a hatalommal ütköző magányos hősökből, még akkor is, ha azok egyike most Gian Maria Volonté megszemélyesítésében, világsikert aratott rendező munkája nyomán jelenik meg a film vásznán. A feltételezés jogos — mit un a közönség — ám ezzel és ennyivel summázni Damiani filmjét nemcsak botorság, de politikai farkasvakság is lenne. A Félek ugyanis mélyebbre ás, mint a szokvány — általában remekül „megcsinált” — maffiózó filmek. Graziano — ő az az érdemes rendőr, aki fél — története nem egyszerű bűnügyi film, túllép azon, amit már eddig is tudtunk: a maffia keze hosszú. De merre? S egyáltalán kié, kiké ez a hosszú, mindenhová „benyúló” kéz? A film vaskos igazságának érzékeltetésére az Unita — az olasz Kommunista Párt lapja — kritikusának megállapítását idézzük: „a válságba jutott középkorú rendőr, akinek se eszménye, se hite, se Intelligenciája .. nem veszi tudomásul a terrorizmust, noha ennek jobboldali jellege világos 1.Ügy véljük, az olasz kritikus pontosan azt értette — hazája belpolitikai életének teljes ismeretében — amit Damiani mondani akart filmjével. Fél tehát már az államhatalom embere is, mert nem tudhatja — a film esetében megtudja, s ez lesz a veszte — hogy bajtársai, főnökei kezét kik mozgatják, kik húzzák el a ravaszt, kiknek a golyói oltják ki életét. Graziano, a kisrendőr, a kisember csak annyit tud, hogy ő is lényegtelen sakk- figura, csupán a félelemhez van joga. Alakjában ugyan ott a demokratikus tiltakozás is, de mindez már kevésnek bizonyul: géppisztolysorozatok vetnek véget a tisztább társadalmat igénylő replikáknak. A magányos hős elmélete újra megbukik, végtére is a „rendőr, aki fél’” önmaga is a közeg erkölcsi normatívái — ha egyáltalán ilyenről beszélhetünk — szerint kell, hogy cselekedjék, öl, bár ezt önvédelemből teszi. Damiani annak a tételnek kimondásával, hogy nagy ott a baj, ahol az igazság bíráit testőrökkel kell őriztetni, már az államgépezet romlásáról beszél, s ezt a tőle megszokott nagy szenvedéllyel, hallatlan mesterségbeli tudással, mindenekelőtt a Grazianot alakító Gian Maria Volonté, de Erland Josephen is emlékezetes Can- cedda bíró szerepében. — ti — Három Bartók-film koprodukcióban Több mint két tucat kop- rodukciós filmalkotást készít a tervek szerint a Magyar Televízió a következő másfél évben, s ebből 11 zenei témájú. A Bartók centenárium alkalmából három, a nagy zeneszerző .munkásságát, életét idéző mű készül. Már rögzítették a jeleneteit a CBC kanadai tv-társasággal közös prodkuciónak, a „Bartók concerto”-nak. A zeneszerző zongoradarabjaiból a kiváló • Bartók interpretátorként ismert Kocsis Zoltán és Ránki Dezső játszik, Daráti Antal vezénylete mellett. Még az idén filmszalagra kerül „A kékszakállú herceg vára” tv-film változata, „Kékszakáll” címmel. A felvételek alapjául egy kiválóan sikerült DECCA lemez szolgál. A leendő produkcióban az operát Solti György vezényli, a főszerepeket Sass Sylvia és Kováts Kolos énekli. A külső felvételekre a tárnoki kőfejtőben kerül majd sor. Érdekesség, hogy a BBC ezúttal első ízben vállalkozott a Magyar Televízióval közös produkcióra. A harmadik műsort, a Bartók életét megjelenítő hatrészes, egy-egy órás tv- filmsorozat jövőre forgatják a film legnagyobb európai gyártó és forgalmazó céggel, a francia Gaumont-nal közösen készül. A nemzetközi vállalkozás művészeti vezetője Szinetár Miklós, rendezője pedig a Franciaországban élő André Szőcs. A Magyarországon, Franciaországban, Svájcban, az NSZK- ban, Marokkóban és New Yorkban játszódó cselekményt az eredeti helyszíneken veszik fel. Zúg, zakatol a forgácsológép. Harmincöt szempár figyeli az oktató mozdulatait. Az arcok, a tekintetek árulkodnak, van, aki most lát először életében forgácsológépet, másoknak már ismerős. Csak az érdeklődés azonos minden fiatalban, ami nem véletlen. A DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskola Kara ugyanis azt a közel száz, harmadik, negyedik osztályos középiskolás diákot hívta meg, akik érdeklődnek a pálya iránt, s szeretnének továbbtanulni. A fiatalok kisebb csoportokban négy napig ismerkednek a főiskola életével, a képzés elméleti és gyakorlati részével, a tanüzemmel, a tangazdaságokban pedig a már végzett üzemmérnökök munkájából kapnak ízelítőt. Császár Tibor és Bognár Péter — alighanem a leg- messzebbről — Csornáról érkezett Mezőtúrra. — Mindketten mezőgazda- sági szakközépiskolába já- ffunty] növénytermesztő gépész szakmát tanulunk, — mondja Tibor. — Nincs közelebb hasonló profilú felső- oktatási intézmény, így eljövünk az Alföldre, ahol egyébként először járunk most mind a ketten. — Akkor nemcsak a főiskola, a táj is új. — A Kisalföld után is valóban új látványt jelent a végeláthatatlan síkság. Jó Nem akármekkora fába vágta ezúttal fejszéjét a Megyei Művelődési Központ. Hiszen annak útjában, hogy az alkotóval azonosan értelmezzük művészeti üzenetét, korlátok állnak. A képnézés mindhárom fázisában: az optikai, az érzelmi és az értelmezési fázisban egyaránt. Kezdjük az értelmezéssel. A 73 éves mester, Taikichi Irie, — amint ő maga vallja a kiállítási meghívó fülszövegében — a japán kultúra ősi gyökereihez, Nara környékéhez kíván közelíteni képeivel. A témaválasztás az üzenet értelmét alapvetően meghatározó folyamat: érdemes elgondolkodnunk rajta, mit is mondhat ezzel a ma magyar emberének? Előképzettség nélkül bizony keveset: hiszen a hitvilág, a szertartásokká merevült életmód, az évezredek óta csak önmagában megújuló, normává rögzült művészi felfogás az európai gondolatvilágtól távol áll. Ami mindebből közeli lehet, például szolgálhat számunkra is, az csupán á képeket átható egység: a természet és az emberalkotta „terep” lehet a mezőgazdászoknak — vélekedik Péter. — A néhány nap alatt mennyiben sikerült megismerni a főiskolát? — Ahhoz képest, amennyit tudtunk róla, nagyon jól. — Mennyit tudtak? — Semmit. Egy ismerősöm főiskolai hallgató Szombathelyen. ö mondta, hogy feltétlenül tanuljanak tovább, ezek az igazi diákévek. De komolyabbra fordítva a szót, a mezőtúri főiskoláról hallottunk már a középiskolában, de a valóságban minden másnak tűnik. A hallgatók élete összehasonlíthatatlan a miénkkel, őket már „felnőttszámba” veszik, a tanulási rend is más. Ügy gondolom, több lehetőségük van azzal foglalkozni, amit szeretnek. Tetszett a kollégium, a klub, s hallottam a sok sikeres kulturális rendezvényről. Hatvani Ottó tiszakécskei gimnazistának nem a főiskola, hanem a pálya a kevésbé ismert: — Az iskoláról únokabá- tyámtól hallottam, ő tavaly végzett. Szeretett idejárni, úgy mondta, jó légkör uralkodik itt, sokféleképpen el lehet tölteni a szabad időt, de ami a legfontosabb: munkája során azt tapasztalta, alapos képzést kapott. — Iskolát vagy pályát választ? — Természetesen pályát. Érdekelnek a gépek, bár világ harmonóiája. Pedig a kifejezőeszközök segítenek ehhez is, az érzelmi azonosuláshoz is: az európai színtannak tökéletesen megfelelő kompozíciókban az előtér „meleg” színei (vörösek, sárgák, barnák) a levegőtávlattal enyésznek el a háttér hideg színeibe. A „japán” ezekben az eszközökben a rendkívüli finomságú tónuskeze- léses: ha kell, ködök, füstök, ha kell hosszan kiexponált amilyenekkel a tanüzemben találkoztunk, olyanokat még csak messziről láttam. Persze az iskola híre sem utolsó szempont. A diákok a főiskola hallgatóival is megismerkedhetnek a négy nap alatt. A „diáktanárok”, másod-, harmadévesek együtt vannak a karra pályázó középiskolásokkal. — Én nem voltam „vendégségben” a főiskolán a felvételi előtt — mondja a harmadéves Vecsei Antal. — Csak szeptemberben tudtam meg, mit jelent hallgatónak lenni. Pedig lett volna sok kérdésem, amikre ha választ adnak, talán hamarabb sikerült volna a beilleszkedés. — Milyenek a leendő „gólyák”? — Érdeklődők!) mindenre* kíváncsiak. Ügy látszik, a többségük már komolyan elhatározta, hogy Mezőtúron tanul tovább. A négynapos ismerkedés, a benyomások minden bizonynyal megalapozottabbá teszik majd a döntést. Akik a kar mellett maradnak, a továbbiakban leveleznek a főiskolával, feladatokat kapnak,'oldanak meg. ezzel is készülnek a felvételire. Mindez ugyan plusz elfoglaltságot jelent az oktatónak, de segít kiválasztani a legjobbakat majd annak idején a felvételi vizsgán. minden köntörfalazás nélküli, világos: művészi fotót készíteni, ahol a cél: a kép, mint látvány. És azt senki nem vitathatja, hogy e követelményeknek Irie ragyogóan felelt meg. Nálunk ismeretlen technno- lógiai színvonalon: ekkora méretben a dia színvisszaadását elérő papírkép technikailag megoldhatatlan volt — az eddigi ismeretek szerint. És a 73 évesen is fiatalos igé- nyességű mester finoman tetézi ezt azzal, hogy csupa „lehetetlen” technikai feladatot vállal fel, és old meg. Hiszen egy képen társítani — a teljesen eltérő világítási követelményeket igénylő — anyagszerű deszka, a csobogó víz és a homályba guggoló bokrok együttesét — bizony technikailag is bravúr! Még akkor is, ha a keleti művészetben jelentős szerepet játszó üres felületek használata az európai kompozíciókhoz szokott szemnek első pillantásra szokatlan, zavaró. A képek mindezzel együtt mívesek; technikailag többet nyújtani e műfajban már nem lehet. — tr — ínyenceknek Japán fotóművész tárlata Szolnokon Kiállítás Egy szuszra Bírálat Mert, kartársak, bizony mondom, lejárt már az az idő, amikor munka helyett vég nélkül csak beszéltünk, szövegeltünk, operatíve meg semmi, de semmi, úgyszólván nyicsevó, ahogyan a művelt francia mondja, hehe ___ lehet nevetni.... h ehe;.., már amelyik francia tud oroszul..., hehe...., semmi nem történt, intézkedésileg, ami aztán meg is látszott a színvonal nívóján, de én itt és most, e helyen, lokálisan körülhatárolva is extrovertált nyíltsággal kimondás tárgyává teszem, mégpedig 'azzal á szent1 jneggyőzö- déssel. hogy más léptékkel mérjük ma már a mérce lépcsőfokait, mert ugye hatékonyság, termelékenység, hogy a munkafegyelem vonatkozásairól már ne is pengessem a húrokat, amelyek persze fel-felütik a fejüket, ám a mostani bonyolult gazdaságpolitikai és ezt nem győzöm hangsúlyozni, gazdaságpolitikai—, azaz gazdasági és ennélfogva politikai helyzetben nem tűrhetjük, hogy az ilyen hangok lábrakapjanak, mert a nemtörődömség egyes bizonyos esetekben konkrét formában is, úgy objektíve, mint szubjektí- ve, káros tényezőként jelentkezik minden vonatkozásban, ráadásul a problémák integrálásának és differenciálásának gátjaivá válnak, hogy csak ezt„ a példát ragadjam ki, viszont nem téveszthetjük szem elől a kor követelményei irányában ható tendenciák megnyilvánulásainak ide vonatkozó eseteit, amelyek etlen aztán keményen fel kell lépnünk, ellenben soha nem szabad felednünk a körültekintő és összefüggéseket is feltáró, személyre szóló kutatatáscent- rikusan humanista elveinket — és itt legyen szabad csak úgy, közbevetöleges- séggel, a régi értékek védelmében kijelentenem, hogy jól bevált humanista elveinket — felednünk, mindazonáltal ez nem adhat felmentést a mulasztások iránti elnyűhetetlen következetességünk alól — amiről sürgősen, zárójelben, érintőlegesen, figyelemfelhívó célzatossággal mintegy megjegyezni kívánom —, hogy csakis körültekintéssel — de nem hátrálva —, úgy hogy a széles közvélemény tömegbázisára apellálva jelentem ki — nem tudom eléggé dicsérni a rendezvény létrehívó szerveit a rendezvény létrehívásért ebben a festői környezetben, és épp ilyen ragyogó időben, organizációs aspektusból —, hogy — és ezt ne vegyék személyeskedésnek — igenis szükség van a világos, tiszta, egyértelmű, nyílt beszédre, a problémák világossá tételét elősegítő feltárására — bár bizonyos körökben ellenérzéseket szülhet felszínre, amivel nekünk mindig is szembe kellet helyezkednünk —, és végre kimondom, kartársak, bizony mondom, lejárt már az az idő, amikor a munka helyett vég nélkül... Igriczi Zsigmond hátterek, ha kell, az eső után még vízcsepptől csillogó fenyők tűlevelei hozzák közel a minél kisebb színi, és megvilágítási kontrasztok tökélyét. Ettől válik mitikussá a derengő homály, ettől válik hűvössége, csenddé, tűnődéssé a képek összességének hangulata. Ilyen értelemben Irie világa természetesen . nem emberközpontú: az ötvenkét kép közül csupán egyetlenegyen látható — jelentéktelen képalkotóként — az ember maga; Dehát egy nemzedékek százai által összehordott kul- túrkincs mellett — amely a táj, és az emberi alkotások képein mutatható meg — hogyan lehet számonkérni az egyedi ember létét? Mi a jelentősége egy embernek e harmóniához képest? Hiszen csak egyetlen emberalak tíz év múlva avulttá váló ruházata is megtörné a képek időtlenségét; fontos alkotói szándék lenne megkérdője- lezhetővé! Pedig ezen a kiállításon az alkotói, művészi szándék Érezte a kiállítás rendezője is, hogy az értelmezés e korlátjait valahogy fel kell oldania. Hiszen optikailag nálunk szokatlan, érzelmileg tőlünk kissé idegenszerű, és ideológiai szűrőnkön könnyen fennakadó kiállítási anyag nem könnyen közelíthető meg — ugyanakkor a képek, a kiállítás maga megéri a megértéshez szükséges fáradságot. A megértés pedig kell Irie művészetének minősítéséhez. De kell fogódzó is: és a megnyitó közönsége ikeba- na — bemutatót, Japánról szóló filmeket láthatott — a kiállításlátogató pedig albumokba is lapozgathat a képek mellé, hogy asszociációi lehessenek. Egyszóval: a megértés külső feltételei adottak, már csak türelem, elmélyülés kell hozzá, hogy ezt az idegen világot megközelíthessük valamelyest. És akkor Magyarországon először, a szolnokiak egy valóban nagy fotóművésztől kaphatnak találkozót. Kőhidi Imre A Somogy megyei Művelődési Központ az idén Szentbalázs községbe hívta össze Somogy, Zala és Baranya megyéből azokat az amatőr népzenészeket, akik szívükön viselik a dél-dunántúli hangszeres népi hagyományokat és azok rekonstruálását. A zselici dombok között fekvő falu két hétig látja vendégül a lelkes fiatalokat
