Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Öt év alatt A pártélet nyitottsága kétezer hektár új erdő Zöldövezet a városok körül Közismert tény, hogy megyénk erdőkben meglehető­sen szegény terület. Kardos Rezsőt, az Állami Erdőfel­ügyelőség megyei vezetőjét azért kerestük fel, hogy vá­laszt kapjunk tőle arra a kérdésre: előre léptünk-e a fásí­tásban, és milyenek a kilátásaink? — Az utóbbi években meg­előztük Békés megyét, így most már az utolsó előtti he­lyen vagyunk az erdősítés­ben, Csongráddal majdnem egy szinten. Megyénkben a termelőszövetkezetek tulaj­donában van a legtöbb erdő, összesen 11,9 ezer hektár. Az erdőgazdaság 9,7 ezer, az ál­lami gazdaságok, a vízügy és az egyéb állami cégek 5,6 ezer hektár erdőt gondoznak. £z azt jelenti, hogy — az év eleji állapotok szerint — 4,8 százalékos Szolnok megye erdősültsége. — Az utóbbi négy eszten­dőben 1614 hektárnyi terüle­tet fásítottak. Az idén 450 hektár új erdővel gyarapo­dik ez a terület. Az új tele­pítések átvételét a jövő héten kezdik a felügyelők, és szep­temberben fejezik be. Pontos adatok akkor állnak majd rendekezésünkre. És ha már a statisztikai adatoknál tar­tunk, emlísük meg, hogy öt­száz hektár egy tized száza­lékkal növeli a megye erdő- sültségi fokát. — Az eddigi ütem tartása mellett milyen eredmény várható? — Megelőzhetjük Csongrá- dot, de a többi megye utol­érése utópia. Szolnok megyé­ben ugyanis a helyes mező- gazdasági arányok kialakí­tása érdekében a 6,5—7,5 szá­zalékos erdősültség tűnik ideálisnak. — Ez tehát az elérendő cél... — És ha az eddigi ütemet tartjuk, az ezredfordulóra el is érjük. Az erdősítés persze akkor sem szűnik meg, hi­szen a kivágott fák helyére újakat kell telepíteni. — Az erdőtelepítéshez kap­nak-e állami támogatást a gazdaságok? — Természetesen. Attól függően, hogy tölgyet, akácot vagy egyéb fajtát telepíte­nek, hektáronként 23—37 ezer forint vissza nem térítendő célcsoportos hitelt kapnak. Erdőfelújításkor ez az összeg 15—20 százalékkal növekszik. Az első években erdőápolá­sért, tisztításért is kapnak pénzt. Az állami ösztönzés tehát egyértelmű. — A fásítás eddigi ütemé­nek tartásához megvannak-e a feltételek? — Alapvetően igen. A me­gyei erdőgazdaság például tavaly és az idén 3,5—3,5 millió forintot kapott cseme­tekertek létesítésére. Az alap­anyagot ennek fejében biz­tosítja. A fejlődés legfonto­sabb feltétele persze a terü­let. Az erdőgazdaság ilyen vonatkozásban nem jöhpt számításba. Sokkal inkább az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek a racioná­lis földhasználat miatt. Bel­vizes, gyakori vízöntéses és nagyüzemi művelésre alkal­matlan zárványterületeiken hasznot hozhat az erdőtelepí­tés. A nagykunsági és a jászsági főcsatorna melletti erdősávtelepítés is előnyös­nek ígérkezik. Ebben a vo­natkozásban azonban egyelő­re — a földvédelmi törvény előírásai miatt — megtorpa­nás van. A Tisza II. üdülő- területe körülbelül 500 hek­tárral gazdagítja az erdőál­lományt. — Hogyan lehetne jobban kihasználni a megyei lehető­ségeket? — Erdészeti társulások szervezésével, azok erősítésé­vel. A termelőszövetkezetek feltételeit például nem lehet úgy javítani, hogy minden gazdaság külön fejleszti gép­parkját, hiszen az nagyon költséges vállalkozás, és nem biztos, hogy ki tudja használ­ni speciális gépészeti kapa­citását. A gépesítésre pedig szükség van, hiszen a megye téeszei tulajdonában lévő száz motorfűrész, két köze­lítőgép, egy kérgezőgép és a négy rakodó egyre inkább kevésnek bizonyul. — Miért? — Példaként emlísük a jászsági erdőket. Az elmúlt tíz évben 163 hektár erdőt vágtak ki. Az új üzemterv szerint a következő tíz évben 800 hektáron kell elvégezniük ezt a munkát. De nemcsak a terület növekszik, hanem — értelemszerűen — a ki­vágott fa mennyisége is. — Ugyanezeket az időpontokat tekintve 15,4 ezer köbméter­ről 105 ezerre emelkedik. Az erdők kivágását, a fa értéke­sítését ezért nem lehet ma már harmadkézből kezelni. Mindenképpen szükséges az erdészeti társulás. — Társulással bizonyára a szellemi kapacitás is jobban kamatoztatható. Milyen pél­dául a szövetkezetek szakem­bergárdája? — A csaknem 12 ezer hek­tár — és várhatóan gyorsan növekvő területű — erdejü­ket mindössze egy erdőmér­nök, négy nyugdíjas és tizen­hét technikus gondozza. Ez sok is, meg kevés is. Ezer hektárra például kevés egy szakember, hetvenre meg sok. Ugyanez mondható el a szövetkezetek összesen húsz szakmunkásáról és hatvan­egy betanított munkásáról. Ezek persze nemcsak az er­dészetben, hanem más he­lyeken is dolgoznak. — Megyénkben vannak-e már erdészeti társulások? — Egy erdészeti társulás van, hét termelőszövetkezet részvételével, a jászfénysza- rui Béke Tsz gesztorságával Fejlődik az erdősáv a szol­noki Széchenyi lakótelep körül alakult. A Tiszazugban is előrehaladott állapotban van egy ilyen társulás szervezése. A harmadik súlypont Kun­hegyes—Abádszalók térségé­ben van. Ott is megkezdték az ilyen irányú előkészülete­ket. — Az új erdők telepítése mellett a régiek „tuskózása”, újratelepítése is fontos ... — Erdőfelújítási hátraléka megyénkben egyetlen szek­tornak sincs. Erre büszke va­gyok, mivel az egész ország­ban három megye mondhat­ja ezt el magáról. — Eddig csak a termelés­ről beszélgettünk. Van-e gond a kitermelt fa értékesítésé­vel? — Nincs annyi fa, amit ne tudnánk értékesíteni. Az er­dőgazdaság üzemeinek is ke­vés az általa kitermelt fa. És gondoljunk a cellulózhiány­ra ... — A gazdasági, esztétikai, üdülési szempontok mellett környezetvédelmi funkciója is van a fásításnak. Hogyan alakul városaink zöldöveze­te? — Megyénk városai közül Karcagnak, Kisújszállásnak és Szolnoknak van zöldöve­zeti terve. Karcagon 132 hek­tár erdőt terveztek, és ed­dig ötvennégyet telepítettek. Kisújszálláson a tervezett 43« hektárból tizenegyen nőnek a csemeték. Ami pedig Szol­nokot illeti, közismert, hogy az ország egyik legfátlanabb városa. Erdősávja egyedül a Tisza vonalára összpontosult. Ezért irányoztak elő — a városkörnyéki községek ha­tárát is figyelembe véve — 1912 hektárnyi zöldövezetet. Ebből 584 hektáron már er­dő díszük. A zöldövezet ki­alakítása egyébként a váro­sok pénzügyi helyzetétől is függ, mert a számításba jö­vő területeket meg kell vál- taniok. A költségek nem le­becsülendők, hiszen az idei kiadásokkal együtt 18 millió forintot .költöttek eddig Szol­nok zöldövezetére. Simon Béla Fogynak az árpatáblák Huszonhárom gazdaságban fedél alatt a takarmánygabona A termelőszövetkezeti gaz­dák és az állami gazdaságok dolgozóinak nagy megelé­gedésére az elmúlt hét idő­járása végre kedvezett a legkorábban érő kalászos, az árpa betakarításának. Bár a szokásosnál később érett ta­karmánygabona a sok eső­zés, a viharok miatt sokhe­lyütt megdőlt, a mezőgazda­sági üzemekben jó ütemben haladtak az aratással. Szom­bat estig a megye huszon­egy termelőszövetkezetében és két állami gazdaságában hagyták hátra a kombájnok az árpatáblákat, a tízezer hektárnyi árpaterület hat­vanöt százalékáról került fe­dél alá a termés. A szakemberek elégedet­tek, jónak tartják a hektá­ronkénti átlagosan négyton­nás áirpáhoizamot, A még be­takarításra váró táblákban előreláthatóan a jövő hét el­ső felében végeznek az arató- cséplő gépek, a gazdaságok előrejelzései szerint, — ha az időjárás közbe nem szól — akkor kezdhetnék a me­gye legnagyobb részén a kenyérgabona aratásához. Addig is folyamatosan vég­zik a termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságok­ban a rekordmennyiségnek számító, hektáronkénti négy tonnát közelítő árpaszalma begyűjtését, tárolását. Erre a munkára az idén különösen nagy gondot fordít minden üzem, hogy a saját állatte­nyésztése mellett ki tudja elégíteni a jószágot tartó kistermelők és a papíripar szalmaigényeit is. Az árpatarlók letakarítá- sát követően hozzáláttak a gazdaságok a takarmányga­bona-területek újrahaszno­sításához is. Az elmúlt hét végéig négyszáz hektáron vetettek a megyében rövid tenyészidejű takarmányfélé- ket, például kukoricát, csa- lamádét. ötven hektáron pe­dig szántóföldi zöldségfélé­ket, zöldbabot és uborkát ültettek másod,vetésként az árpa betakarításával elké­szült gazdaságok. "—77------ XII. kong­H Pali resszusa is­mételten nagy meggyőző erővel tanúsította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt munkastílusá­nak meghatározó, jellemző vonása a nyitottság. A kong­resszus — nyugodtan mond­hatjuk — lényegében az egész nép előtt zajlott le, tanácskozásai, megállapításai hozzáférhetőek voltak a szé­les társadalmi nyilvánosság számára. S ez nem ritka, ki­vételes megnyilvánulás volt, haném a párt egész tevé­kenységét átható törekvés, tendencia érvényesülése. Mégis olykor azt lehet ta­pasztalni, hogy a pártélet szintjein „lefelé” haladva ez a nyitottság mintha nem ér­vényesülne mindenütt ha­sonló egyértelműséggel. „Azt tudjuk — hallható olykor pártonkívüdiektől —, hogy mit tárgyalt a kongresszus vagy a megyei pártértekez­let, a megválasztás után azonnal értesülünk a párt országos és megyei vezető szerveinek összetételéről, ve­zetőik személyéről, de az már sokkal kevésbé ismert, miről tárgyalt az alapszer­vezeti taggyűlés, vagy a vá­lasztás során kik kerültek a helyi pértvezetőségbe.” El­gondolkodtató észrevétel ez, s nem is tanulság nélkül való. Valljuk meg, akad még pártszervezet, ahol él bizo­nyos hajlam a titkolózásra, a pártszervezet belső életé­nek, állásfoglalásainak vala­miféle misztikus ködbe bur­kolására. Régi idők tovább­élő hagyománya ez olyan viszonyok közepette, ame­lyek között az ilyenféle gya­korlatnak már hosszú ideje nincs semmiféle létjogosult­sága. Hiszen a párt tagjai és a párton kívül állók ma mindenhol közös politikai célok megvalósításán fára­doznak, küzdőtársak az együttes érdekeket szolgáló cselekvés folyamatában. A nyilvánosság éppen ezért ma minden munkaterületen vagy lakóhelyi egységben a pártszervezet életének ter­mészetes közege kell hogy legyen. Joggal jegyezte meg valaki egy e témával foglal­kozó tanácskozáson: „Nem lehet jó az az alapszerve­zet, amelynek munkáját, életét nem ismeri a környe­zete, amelyről úgy beszélnek a többiek: sose tudjuk, mi­ről tárgyalnak ezek a tag­gyűlésükön.” Természetesen nem arról van szó, mintha a nyilvá­nosságnak nem lennének e területen is ésszerű határai. Az előbb idézett felelős pártmunkás szavaival szól­va: „a pártnak nincsenek a nép előtt titkai, de vannak csupán a szervezet tagjaira tartozó belső ügyei”. Való­ban, a párt nem titkol el semmiféle tervet, elhatáro­zást, döntést, amely a nép, a tömegek sorsát érinti. Ugyanakkor mint minden más szervezetnek, a pártnak is vannak olyan belső ügyei, amelyek általában nem tar­toznak a kívülállókra. Ilye­nek például a belső fegyel­mi ügyei, amelyek nyilvá­nosságra hozatalában maga a párt szervezeti szabályza­ta jelöl ki meghatározott korlátozásokat. Ám az ilyen belső ügyek köre napjaink­ban igencsak szűk, s sem­miképpen sem szolgálhatnak a pártélet titokba burkolásá­nak indokául. Hadd tegyük azonban azt is hozzá, hogy azért a párt belső életének efféle miszti­fikálása távolról sem álta­lános jelenség. A legtöbb helyen a pártszervezet a leg­kevésbé sem fél a nyilvá­nosságtól, ellenkezőleg, na­gyon is benne él működési területének mindennapos kö­zegében. Talán éppen ebből adódik olykor a probléma: abból kiindulva, hogy min­dennapos tevékenysége ré­vén a pártszervezet munká­ja jól ismert az emberek előtt, nem tartják szükséges­nek annak valamiféle külön megismertetését, a tájékoz­tatásról való gondoskodást. Való igaz, a pártszervezet munkájáról semmi sem mondhat többet, mint ha ja­vaslataival, kezdeményezé­seivel, ellenőrzéseivel, a kommunisták személyes fel­lépéseivel. folyamatos poli­tikai tevékenységével állan­dó és eleven részese a mun­ka- vagy lakóhely minden­napi életének. Törekvéseire, állásfoglalásaira, elhatározá­saira mindenekelőtt ezen az úton derülhet fény. A cselekvésben jutó^nyb tottság a legfontosabb, ez tanúskodik a legátütőbben arról, hogy az illető pártszervezet nem önmagába forduló zárt kö­zösség, nem valamiféle „tit­kos szekta’’, hanem a töb­bieket megnyerve és felso­rakoztatva akar munkálkod­ni a közösség egészét szol­gáló elhatározások valóra váltásán. A pártszervezet életéről szóló tájékoztatás megszervezése ennek csak kiegészítője lehet, Kiegészí­tője, de egyben szerves bel­ső része is. mivel ez a tájé­koztatás maga is hozzátar­tozik az eleven mindenna­pos politikai munkához. Ezért nem elegendő csupán a spontán kisugárzó hatásra hagyatkozni, hanem indo­kolt célirányosan és szerve­zetten gondoskodni a párt- szervezet életének bemuta­tásáról, az ilyen irányú tá­jékozta tásróL —----------- lehetőség, S zamos módszer áll —— éhhez rendel­kezésre, a szóbeli és írásbeli eszközök sokféle formája hasznosítható ebben. A p>árt- titkár, a vezetőségi tagok a helyi közélet különböző fó­rumain érdemben szólhat­nak a pártszervezet állásfog­lalásairól. A tömegszerveze­tekben, a különféle társadal­mi mozgalmakban tevékeny­kedő párttagok ugyancsak nagy szerepet tölthetnék be a tájékoztatásban. A legfon­tosabb mégis a pártonkívü- liekkel folytatott minden na­pos szóbeli eszmecsere, amely ezernyi módot kínál annak megismertetéséhez, mivel foglalkozik az adott időszakban a pártszervezet. De élni lehet az írásos for­mákkal is, nem utolsó sor­ban a méltatlanul mostoha sorsra jutott faliújságokkal, amelyeket alkalmi ünnepi megemlékezések helyett in­kább friss, eleven helyi tá­jékoztató anyagokkal kelle­ne megtölteni. S a vállalati, üzemi, szövetkezeti lapok, híradók is helyet adnak — adhatnak nemcsak a helyi irányító pártszerv, hanem az alapszervezetek élete, mun­kája bemutatásának is. Az emberek akkor köve­tik a pártot, ha tudják, mit akar. milyen célokat tűz ki, min dolgozik. fáradozik. Nemcsak országos mérték­ben igaz ez, hanem helyi­leg is. A pórtélét nyilvá­nossága, a jó tájékoztatás ezért a politikai munkának fontos, tartalmi jelentőségű kérdése. Gyenes László flz idén először: gabonaátvétel minőség szerint Egyelőre összehasonlító méréseket végeznek, de a jövő hét második felétől már idei búzát vizsgálnak majd a sütőipari érték meghatározására szolgáló Valorigráfokon a GMV török­szentmiklósi laboránsai, Zsemlye Lajosné és Mihók Kornélia (Folytatás az 1. oldalról) fajta minőség szerinti átvé­telt. Ennék alapján a ter­melőknek tetemes felárat jelentő javító búzának szi­gorú minőségi követelmé­nyeknek kell megfelelni: 35 százalékos sikértartalom, kettő és öt milliméter kö­zötti sikór-terülékenység, A —2-es minőségű sütőipyairi érték. A beltartalmi követel­ményeken kívül a termelő üzemekben és a GMV-nél is előírás a javító minőségű búzatételek szigorúan elkü­lönített tárolása. A búza felsorolt beltartal­mi értékeinek megállapítá­sára szolgáló műszerekkel — labormalommal, sikérmo- sóval és a sütőipari tulaj­donságokat vizsgáló Valorig- ráffal — a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat mind a kilenc körzeti üzeme rendelkezik. A laboratóriumok felsze­reltsége lehetővé teszi, hogy a beszállított gabonaminta fizikai vizsgálatainak ered­ményeit — a hektoliter- súlyt, a tisztasági és a fajta­keveredési adataikat — azon­nal, a beltartalmi vizsgála­tok alapján kap>ott értéke­ket négy nap>on belül közöl­hessék a termelőkkel. A korrekt minősítés és átvétel érdekében a gazdaságok az­zal megbízott szakemberei figyelemmel kísérhetik a la­boratóriumi munkájukat, jelen kell lenniük a búza átvételékor. Mivel megállapodásaik szerint a GMV-vel szerző­dött gazdaságok az értéke­sítésre szánt búzamennyisé­gük ötven százalékát javító minőségben kívánják átadni, a gabonaszállító üzemek szakembereinek az utóbbi hetekben négy helyen tar­tott a vállalat bemutatót. A résztvevőkkel megismertet­ték az újfajta minősítés sze­rinti átvétel, a beltartalmi vizsgálatok módját; A kor­rekt, zökkenőmentes gabo­naátvételt, az új minősítés sikeres bevezetését bizonyá­ra jól segíti majd az a szocialista együttműködési megállapodás, amelyet a hagyományokhoz híven az idei nyárra is megkötött a gabonatermelő gazdaságok szállítóbrigádjaival a GMV száznyolc szocialista brigád­ja. Az ütemes gabonaátvétel, az elkülönített javítóbúza­tárolás feltételeinek megte­remtésével párhuzamosan a vállalat idejében felkészült az idei kenyérgabona feldol­gozására is. A megye tíz malomüzeme rajtra készen várja az új búza érkezését, véget ért a karcagi őrlőma­lom rekonstrukciója, és a törökszentmiklósi malom szezon előtti felújítását is befejezik a tömeges búza­átvétel jövő hét végén ese­dékes megkezdéséig. Temesközi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom