Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Öt év alatt A pártélet nyitottsága kétezer hektár új erdő Zöldövezet a városok körül Közismert tény, hogy megyénk erdőkben meglehetősen szegény terület. Kardos Rezsőt, az Állami Erdőfelügyelőség megyei vezetőjét azért kerestük fel, hogy választ kapjunk tőle arra a kérdésre: előre léptünk-e a fásításban, és milyenek a kilátásaink? — Az utóbbi években megelőztük Békés megyét, így most már az utolsó előtti helyen vagyunk az erdősítésben, Csongráddal majdnem egy szinten. Megyénkben a termelőszövetkezetek tulajdonában van a legtöbb erdő, összesen 11,9 ezer hektár. Az erdőgazdaság 9,7 ezer, az állami gazdaságok, a vízügy és az egyéb állami cégek 5,6 ezer hektár erdőt gondoznak. £z azt jelenti, hogy — az év eleji állapotok szerint — 4,8 százalékos Szolnok megye erdősültsége. — Az utóbbi négy esztendőben 1614 hektárnyi területet fásítottak. Az idén 450 hektár új erdővel gyarapodik ez a terület. Az új telepítések átvételét a jövő héten kezdik a felügyelők, és szeptemberben fejezik be. Pontos adatok akkor állnak majd rendekezésünkre. És ha már a statisztikai adatoknál tartunk, emlísük meg, hogy ötszáz hektár egy tized százalékkal növeli a megye erdő- sültségi fokát. — Az eddigi ütem tartása mellett milyen eredmény várható? — Megelőzhetjük Csongrá- dot, de a többi megye utolérése utópia. Szolnok megyében ugyanis a helyes mező- gazdasági arányok kialakítása érdekében a 6,5—7,5 százalékos erdősültség tűnik ideálisnak. — Ez tehát az elérendő cél... — És ha az eddigi ütemet tartjuk, az ezredfordulóra el is érjük. Az erdősítés persze akkor sem szűnik meg, hiszen a kivágott fák helyére újakat kell telepíteni. — Az erdőtelepítéshez kapnak-e állami támogatást a gazdaságok? — Természetesen. Attól függően, hogy tölgyet, akácot vagy egyéb fajtát telepítenek, hektáronként 23—37 ezer forint vissza nem térítendő célcsoportos hitelt kapnak. Erdőfelújításkor ez az összeg 15—20 százalékkal növekszik. Az első években erdőápolásért, tisztításért is kapnak pénzt. Az állami ösztönzés tehát egyértelmű. — A fásítás eddigi ütemének tartásához megvannak-e a feltételek? — Alapvetően igen. A megyei erdőgazdaság például tavaly és az idén 3,5—3,5 millió forintot kapott csemetekertek létesítésére. Az alapanyagot ennek fejében biztosítja. A fejlődés legfontosabb feltétele persze a terület. Az erdőgazdaság ilyen vonatkozásban nem jöhpt számításba. Sokkal inkább az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a racionális földhasználat miatt. Belvizes, gyakori vízöntéses és nagyüzemi művelésre alkalmatlan zárványterületeiken hasznot hozhat az erdőtelepítés. A nagykunsági és a jászsági főcsatorna melletti erdősávtelepítés is előnyösnek ígérkezik. Ebben a vonatkozásban azonban egyelőre — a földvédelmi törvény előírásai miatt — megtorpanás van. A Tisza II. üdülő- területe körülbelül 500 hektárral gazdagítja az erdőállományt. — Hogyan lehetne jobban kihasználni a megyei lehetőségeket? — Erdészeti társulások szervezésével, azok erősítésével. A termelőszövetkezetek feltételeit például nem lehet úgy javítani, hogy minden gazdaság külön fejleszti gépparkját, hiszen az nagyon költséges vállalkozás, és nem biztos, hogy ki tudja használni speciális gépészeti kapacitását. A gépesítésre pedig szükség van, hiszen a megye téeszei tulajdonában lévő száz motorfűrész, két közelítőgép, egy kérgezőgép és a négy rakodó egyre inkább kevésnek bizonyul. — Miért? — Példaként emlísük a jászsági erdőket. Az elmúlt tíz évben 163 hektár erdőt vágtak ki. Az új üzemterv szerint a következő tíz évben 800 hektáron kell elvégezniük ezt a munkát. De nemcsak a terület növekszik, hanem — értelemszerűen — a kivágott fa mennyisége is. — Ugyanezeket az időpontokat tekintve 15,4 ezer köbméterről 105 ezerre emelkedik. Az erdők kivágását, a fa értékesítését ezért nem lehet ma már harmadkézből kezelni. Mindenképpen szükséges az erdészeti társulás. — Társulással bizonyára a szellemi kapacitás is jobban kamatoztatható. Milyen például a szövetkezetek szakembergárdája? — A csaknem 12 ezer hektár — és várhatóan gyorsan növekvő területű — erdejüket mindössze egy erdőmérnök, négy nyugdíjas és tizenhét technikus gondozza. Ez sok is, meg kevés is. Ezer hektárra például kevés egy szakember, hetvenre meg sok. Ugyanez mondható el a szövetkezetek összesen húsz szakmunkásáról és hatvanegy betanított munkásáról. Ezek persze nemcsak az erdészetben, hanem más helyeken is dolgoznak. — Megyénkben vannak-e már erdészeti társulások? — Egy erdészeti társulás van, hét termelőszövetkezet részvételével, a jászfénysza- rui Béke Tsz gesztorságával Fejlődik az erdősáv a szolnoki Széchenyi lakótelep körül alakult. A Tiszazugban is előrehaladott állapotban van egy ilyen társulás szervezése. A harmadik súlypont Kunhegyes—Abádszalók térségében van. Ott is megkezdték az ilyen irányú előkészületeket. — Az új erdők telepítése mellett a régiek „tuskózása”, újratelepítése is fontos ... — Erdőfelújítási hátraléka megyénkben egyetlen szektornak sincs. Erre büszke vagyok, mivel az egész országban három megye mondhatja ezt el magáról. — Eddig csak a termelésről beszélgettünk. Van-e gond a kitermelt fa értékesítésével? — Nincs annyi fa, amit ne tudnánk értékesíteni. Az erdőgazdaság üzemeinek is kevés az általa kitermelt fa. És gondoljunk a cellulózhiányra ... — A gazdasági, esztétikai, üdülési szempontok mellett környezetvédelmi funkciója is van a fásításnak. Hogyan alakul városaink zöldövezete? — Megyénk városai közül Karcagnak, Kisújszállásnak és Szolnoknak van zöldövezeti terve. Karcagon 132 hektár erdőt terveztek, és eddig ötvennégyet telepítettek. Kisújszálláson a tervezett 43« hektárból tizenegyen nőnek a csemeték. Ami pedig Szolnokot illeti, közismert, hogy az ország egyik legfátlanabb városa. Erdősávja egyedül a Tisza vonalára összpontosult. Ezért irányoztak elő — a városkörnyéki községek határát is figyelembe véve — 1912 hektárnyi zöldövezetet. Ebből 584 hektáron már erdő díszük. A zöldövezet kialakítása egyébként a városok pénzügyi helyzetétől is függ, mert a számításba jövő területeket meg kell vál- taniok. A költségek nem lebecsülendők, hiszen az idei kiadásokkal együtt 18 millió forintot .költöttek eddig Szolnok zöldövezetére. Simon Béla Fogynak az árpatáblák Huszonhárom gazdaságban fedél alatt a takarmánygabona A termelőszövetkezeti gazdák és az állami gazdaságok dolgozóinak nagy megelégedésére az elmúlt hét időjárása végre kedvezett a legkorábban érő kalászos, az árpa betakarításának. Bár a szokásosnál később érett takarmánygabona a sok esőzés, a viharok miatt sokhelyütt megdőlt, a mezőgazdasági üzemekben jó ütemben haladtak az aratással. Szombat estig a megye huszonegy termelőszövetkezetében és két állami gazdaságában hagyták hátra a kombájnok az árpatáblákat, a tízezer hektárnyi árpaterület hatvanöt százalékáról került fedél alá a termés. A szakemberek elégedettek, jónak tartják a hektáronkénti átlagosan négytonnás áirpáhoizamot, A még betakarításra váró táblákban előreláthatóan a jövő hét első felében végeznek az arató- cséplő gépek, a gazdaságok előrejelzései szerint, — ha az időjárás közbe nem szól — akkor kezdhetnék a megye legnagyobb részén a kenyérgabona aratásához. Addig is folyamatosan végzik a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a rekordmennyiségnek számító, hektáronkénti négy tonnát közelítő árpaszalma begyűjtését, tárolását. Erre a munkára az idén különösen nagy gondot fordít minden üzem, hogy a saját állattenyésztése mellett ki tudja elégíteni a jószágot tartó kistermelők és a papíripar szalmaigényeit is. Az árpatarlók letakarítá- sát követően hozzáláttak a gazdaságok a takarmánygabona-területek újrahasznosításához is. Az elmúlt hét végéig négyszáz hektáron vetettek a megyében rövid tenyészidejű takarmányfélé- ket, például kukoricát, csa- lamádét. ötven hektáron pedig szántóföldi zöldségféléket, zöldbabot és uborkát ültettek másod,vetésként az árpa betakarításával elkészült gazdaságok. "—77------ XII. kongH Pali resszusa ismételten nagy meggyőző erővel tanúsította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt munkastílusának meghatározó, jellemző vonása a nyitottság. A kongresszus — nyugodtan mondhatjuk — lényegében az egész nép előtt zajlott le, tanácskozásai, megállapításai hozzáférhetőek voltak a széles társadalmi nyilvánosság számára. S ez nem ritka, kivételes megnyilvánulás volt, haném a párt egész tevékenységét átható törekvés, tendencia érvényesülése. Mégis olykor azt lehet tapasztalni, hogy a pártélet szintjein „lefelé” haladva ez a nyitottság mintha nem érvényesülne mindenütt hasonló egyértelműséggel. „Azt tudjuk — hallható olykor pártonkívüdiektől —, hogy mit tárgyalt a kongresszus vagy a megyei pártértekezlet, a megválasztás után azonnal értesülünk a párt országos és megyei vezető szerveinek összetételéről, vezetőik személyéről, de az már sokkal kevésbé ismert, miről tárgyalt az alapszervezeti taggyűlés, vagy a választás során kik kerültek a helyi pértvezetőségbe.” Elgondolkodtató észrevétel ez, s nem is tanulság nélkül való. Valljuk meg, akad még pártszervezet, ahol él bizonyos hajlam a titkolózásra, a pártszervezet belső életének, állásfoglalásainak valamiféle misztikus ködbe burkolására. Régi idők továbbélő hagyománya ez olyan viszonyok közepette, amelyek között az ilyenféle gyakorlatnak már hosszú ideje nincs semmiféle létjogosultsága. Hiszen a párt tagjai és a párton kívül állók ma mindenhol közös politikai célok megvalósításán fáradoznak, küzdőtársak az együttes érdekeket szolgáló cselekvés folyamatában. A nyilvánosság éppen ezért ma minden munkaterületen vagy lakóhelyi egységben a pártszervezet életének természetes közege kell hogy legyen. Joggal jegyezte meg valaki egy e témával foglalkozó tanácskozáson: „Nem lehet jó az az alapszervezet, amelynek munkáját, életét nem ismeri a környezete, amelyről úgy beszélnek a többiek: sose tudjuk, miről tárgyalnak ezek a taggyűlésükön.” Természetesen nem arról van szó, mintha a nyilvánosságnak nem lennének e területen is ésszerű határai. Az előbb idézett felelős pártmunkás szavaival szólva: „a pártnak nincsenek a nép előtt titkai, de vannak csupán a szervezet tagjaira tartozó belső ügyei”. Valóban, a párt nem titkol el semmiféle tervet, elhatározást, döntést, amely a nép, a tömegek sorsát érinti. Ugyanakkor mint minden más szervezetnek, a pártnak is vannak olyan belső ügyei, amelyek általában nem tartoznak a kívülállókra. Ilyenek például a belső fegyelmi ügyei, amelyek nyilvánosságra hozatalában maga a párt szervezeti szabályzata jelöl ki meghatározott korlátozásokat. Ám az ilyen belső ügyek köre napjainkban igencsak szűk, s semmiképpen sem szolgálhatnak a pártélet titokba burkolásának indokául. Hadd tegyük azonban azt is hozzá, hogy azért a párt belső életének efféle misztifikálása távolról sem általános jelenség. A legtöbb helyen a pártszervezet a legkevésbé sem fél a nyilvánosságtól, ellenkezőleg, nagyon is benne él működési területének mindennapos közegében. Talán éppen ebből adódik olykor a probléma: abból kiindulva, hogy mindennapos tevékenysége révén a pártszervezet munkája jól ismert az emberek előtt, nem tartják szükségesnek annak valamiféle külön megismertetését, a tájékoztatásról való gondoskodást. Való igaz, a pártszervezet munkájáról semmi sem mondhat többet, mint ha javaslataival, kezdeményezéseivel, ellenőrzéseivel, a kommunisták személyes fellépéseivel. folyamatos politikai tevékenységével állandó és eleven részese a munka- vagy lakóhely mindennapi életének. Törekvéseire, állásfoglalásaira, elhatározásaira mindenekelőtt ezen az úton derülhet fény. A cselekvésben jutó^nyb tottság a legfontosabb, ez tanúskodik a legátütőbben arról, hogy az illető pártszervezet nem önmagába forduló zárt közösség, nem valamiféle „titkos szekta’’, hanem a többieket megnyerve és felsorakoztatva akar munkálkodni a közösség egészét szolgáló elhatározások valóra váltásán. A pártszervezet életéről szóló tájékoztatás megszervezése ennek csak kiegészítője lehet, Kiegészítője, de egyben szerves belső része is. mivel ez a tájékoztatás maga is hozzátartozik az eleven mindennapos politikai munkához. Ezért nem elegendő csupán a spontán kisugárzó hatásra hagyatkozni, hanem indokolt célirányosan és szervezetten gondoskodni a párt- szervezet életének bemutatásáról, az ilyen irányú tájékozta tásróL —----------- lehetőség, S zamos módszer áll —— éhhez rendelkezésre, a szóbeli és írásbeli eszközök sokféle formája hasznosítható ebben. A p>árt- titkár, a vezetőségi tagok a helyi közélet különböző fórumain érdemben szólhatnak a pártszervezet állásfoglalásairól. A tömegszervezetekben, a különféle társadalmi mozgalmakban tevékenykedő párttagok ugyancsak nagy szerepet tölthetnék be a tájékoztatásban. A legfontosabb mégis a pártonkívü- liekkel folytatott minden napos szóbeli eszmecsere, amely ezernyi módot kínál annak megismertetéséhez, mivel foglalkozik az adott időszakban a pártszervezet. De élni lehet az írásos formákkal is, nem utolsó sorban a méltatlanul mostoha sorsra jutott faliújságokkal, amelyeket alkalmi ünnepi megemlékezések helyett inkább friss, eleven helyi tájékoztató anyagokkal kellene megtölteni. S a vállalati, üzemi, szövetkezeti lapok, híradók is helyet adnak — adhatnak nemcsak a helyi irányító pártszerv, hanem az alapszervezetek élete, munkája bemutatásának is. Az emberek akkor követik a pártot, ha tudják, mit akar. milyen célokat tűz ki, min dolgozik. fáradozik. Nemcsak országos mértékben igaz ez, hanem helyileg is. A pórtélét nyilvánossága, a jó tájékoztatás ezért a politikai munkának fontos, tartalmi jelentőségű kérdése. Gyenes László flz idén először: gabonaátvétel minőség szerint Egyelőre összehasonlító méréseket végeznek, de a jövő hét második felétől már idei búzát vizsgálnak majd a sütőipari érték meghatározására szolgáló Valorigráfokon a GMV törökszentmiklósi laboránsai, Zsemlye Lajosné és Mihók Kornélia (Folytatás az 1. oldalról) fajta minőség szerinti átvételt. Ennék alapján a termelőknek tetemes felárat jelentő javító búzának szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelni: 35 százalékos sikértartalom, kettő és öt milliméter közötti sikór-terülékenység, A —2-es minőségű sütőipyairi érték. A beltartalmi követelményeken kívül a termelő üzemekben és a GMV-nél is előírás a javító minőségű búzatételek szigorúan elkülönített tárolása. A búza felsorolt beltartalmi értékeinek megállapítására szolgáló műszerekkel — labormalommal, sikérmo- sóval és a sütőipari tulajdonságokat vizsgáló Valorig- ráffal — a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mind a kilenc körzeti üzeme rendelkezik. A laboratóriumok felszereltsége lehetővé teszi, hogy a beszállított gabonaminta fizikai vizsgálatainak eredményeit — a hektoliter- súlyt, a tisztasági és a fajtakeveredési adataikat — azonnal, a beltartalmi vizsgálatok alapján kap>ott értékeket négy nap>on belül közölhessék a termelőkkel. A korrekt minősítés és átvétel érdekében a gazdaságok azzal megbízott szakemberei figyelemmel kísérhetik a laboratóriumi munkájukat, jelen kell lenniük a búza átvételékor. Mivel megállapodásaik szerint a GMV-vel szerződött gazdaságok az értékesítésre szánt búzamennyiségük ötven százalékát javító minőségben kívánják átadni, a gabonaszállító üzemek szakembereinek az utóbbi hetekben négy helyen tartott a vállalat bemutatót. A résztvevőkkel megismertették az újfajta minősítés szerinti átvétel, a beltartalmi vizsgálatok módját; A korrekt, zökkenőmentes gabonaátvételt, az új minősítés sikeres bevezetését bizonyára jól segíti majd az a szocialista együttműködési megállapodás, amelyet a hagyományokhoz híven az idei nyárra is megkötött a gabonatermelő gazdaságok szállítóbrigádjaival a GMV száznyolc szocialista brigádja. Az ütemes gabonaátvétel, az elkülönített javítóbúzatárolás feltételeinek megteremtésével párhuzamosan a vállalat idejében felkészült az idei kenyérgabona feldolgozására is. A megye tíz malomüzeme rajtra készen várja az új búza érkezését, véget ért a karcagi őrlőmalom rekonstrukciója, és a törökszentmiklósi malom szezon előtti felújítását is befejezik a tömeges búzaátvétel jövő hét végén esedékes megkezdéséig. Temesközi Ferenc