Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csöpög a csap... Csináld magad! — ha van mivel ü Csapok a selejtbe! ü Nem elég a kézügyesség jjf A kör bezárul Miután „hivatalosan” lehetetlen számontartani, mennyi víz megy veszendőbe a rosszul záródó csapok miatt, magánfelmérést végeztem. Nyitva hagytam egy vízcsapot, de csak annyira, hogy csöpögjön. Alátettsgn egy kétliteres fazekat és vártam, mennyi idő alatt telik meg. Három óra után már nem fért víz a fazékba. Ha valaki venné a fáradtságot, és kiszámítaná, vajon több ezer csöpögő csap miatt hány litert pocsékolunk el, bizonyára elkedveftlenítően magas számot kapna. A számolgatás helyett azonban célszerűbb azt ki- ieríteni, hogyan lehet csökkenteni a cseppekből összeült, feleslegesen elfolyó víz mennyiségét. Azaz, ha a némi kézügyességgel rendelke- 5Ő csaptulajdonos maga szeretné megjavítani a csapot, kap-e hozzá alkatrészt. A leggyakoribb hiba abból származik, hogy a szelepülés és az úgynevezett orsók megkopnak, szükség van lelát új tömítésre, műanyag, gumi- vagy bőrgyűrűre. Az Iparcikk Kiskereske- lelmi Vállalat vas-műszaki boltjaiban jelenleg csak a Rex 2. és Rex 3. típusú csapokhoz lehet tömítő készletet 'kapni egységcsomagokban. A régebbi típusú csaptelepekhez azonban nem kapható tömítőgyűrű sem. Kenderkóc viszont van mindig elegendő. A Tüzép Vállalat szolnoki mintaboltjában is ugyanez a helyzet, lévén a beszerzési forrásuk azonos. Mit tegyen az alakó. akinek régi csapjai vannak, de mert csak a tömítéssel van baj, nem kívánja az egész telepet újra kicserélni? Elmegy a vízveze- tékszerejő kisiparoshoz. (A megyében hetvenkilenc szakember dolgozik iparengedéllyel. közülük tizennégyen Szolnokon.) A kisiparosnak azonban nem éri meg az egyszerű újragyűrűzés. hiszen a „kiszállási” díja több mint amennyit a munkáért kapna. Azt javasolja az ügyfélnek, próbáljon meg tömítést szerezni és a Csináld magad! mozgalom keretében cserélje ki a hibás gyűrűt. Vagyis az „ördögi kör” bezárul: hiába akarja megjavítani a csapot az ember, ha nem kap alkatrészt. Végül mégis rászánja magát és vesz egy űj csapot, amely 900, 1400 forint. Az Ingatlankezelő Vállalathoz tartozó hétezer lakásban élők sincsenek jobb helyzetben, mint a családi házak tulajdonosai. A vállalat ugyanás nem végez csap- gyűrűzést. mert — Szilvás i Sándor termelési osztályvezető szerint — ez csak félmegoldást jelent. A magyarországi forgalomban levő csaptelepek ugyanis rendkívül rossz minőségűek, nemritkán az originál csomagban már eleve gyári hibás a telep. Érthető, hogy előbb- utóbb csöpögni kezd. Az IKV évente átlag 250—300 csapot kénytelen teljesen kicserélni. amelyek többnyire még háromévesek sincsenek. Ez azt jelenti, hogy egy évben —, ha egy új csapot ezer forint átlagáron számítunk — háromszázezer forint kiadás a vállalatnak, és ennek egy részét természetesen a lakóval fizetteti^ meg. A lecserélt csap pedig megy a selejtbe, a „zúzdába”. Talán mégiscsak kevesebbe kerülne — mégha egy évben többször is szükség van rá, — hogy ne a teljes telepet, hanem csupán a tömítést cserélnék. Ehhez persze valakinek gyártani kellene több típusú tömítő- készletet. Barkácsoló hajlamú ismerősömmel beszélgettem a minap „csöpögés” ügyben. Kifakadt, hogy a rosszul záró csapáknál is több vizet pocsékolnak el a hibás vízr öblítő tartályok. Hetek óta állandóan folyik a lakásában at WC-öblítője, pedig csak egy filléres úgynevezett jakab-szelep tömítőkorongra lenne szükség ahhoz, hogy az öblítő ismét jó legyen. De sehol se kap ebből az egyszerű korongból. A kör tehát ismét bezárul. a kereskedelem arra hivatkozik, hogy nerrv kap elegendő mennyiségű és típusú alkatrészt, az ipar pedig arra, hogy a többféle „csipri-csupri” cikk gyártása nem kifizetődő. A csapok viszont csöpögnek tovább a „víztakarékosság” jegyében. — b — Évszakok randevúja Különös természeti jelenséget idézett elő a szeszélyes nyári időjárás: három évszak „randevúzik” a pécsi parkokban. A történelmi városközpontban levő hársfák és gesztenyfák többségét még a dús, zöld nyári lomb díszíti, ám mind több fáról hullanak a rozsdabarnára színe- ződött levelek, mintha ősz volna már. Most pedig a harmadik évszak — a tavasz, pontosat): ,a második la- tavasz — apró, üde jelei is felfedezhetők a belvárosi parkokban* A székesegyház előtt, valamint a Janus Pannonius és a Káptalan utcában számos olyan fa látható, amely csaknem teljesen lehullatta a lombját és most újra kezd zöldellni: halványzöld levélkék jelentek meg a csupasz ágakon. Tanszersegély több gyermekes szülőknek A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben mintegy negyvenezer forint tanszersegélyben részesítik a két- és többgyermekes családokat, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Ilymódon mintegy hetven család jut gyermekenként két-, illetve háromszáz forintos rendkívüli segélyhez a közeli napokban. VIHAROS NYÁR A BALATONON Emlékezés Csanádi Györgyre hihetetlenül gyorsan száll: A* idő hat éve nincsen már közöttünk, aki reggelenként az elsők között érkezett a minisztériumba és a legtovább maradt íróasztala mellett, majdnem este hétig, színház-, hangversenykezdésig, amit el nem mulasztott volna ... Dr. Csanádi György, volt közlekedés- és postaügyi miniszterre emlékezünk, a tudós akadémikusra, egyetemi tanárra, politikusra, a humánummal teli nagyszerű emberre. A vasút, a közlekedés szerelmese volt. Családi hagyomány volt ez, apja is a vasútnál dolgozott. 1929-ben a műegyetem vasúti pályaépítési és fenntartási tanszékén — ahol tanársegéd volt — tette fel neki Zelovich Kornél professzor a kérdést: miért nem mégy a MÁV-hoz? Az akkor 24 éves fiatal mérnök számára sorsdöntő volt, szeretett professzorának gondoskodása. Előhb Kaposvárott, majd a MÁV pécsi igazgatóságán dolgozott, 1.947-ben a minisztérium műszaki osztálya élére került, két évvel később a MÁV vezérigazgatója lett. 1957-ben a miniszter első helyettese, 1963-tól 1974. április 27-én bekövetkezett haláláig közlekedés- és posta- ügyi miniszter volt. Életművében az elmélet és a gyakorlat nagyszerűen kiegészítette egymást. Szenvedélyesen kutatta a közlekedéstudomány új eredményeit, amelyet hazai viszonyainkra alkalmazva a vasúti üzemtan kérdéseit ösz- szefioglaló egyetemi tankönyvben bocsátott közre. 1951-ben nevezték ki arra a tanszékre egyetemi tanárnak, ahol egykor tanársegédként dolgozott. Baráti beszélgetések alkalmával többször mondogatta: mindig nagy erőt ad, ha katedrán állok. A jövő mérnöknemzedékét látom a padsorokban. Tőlünk függ, hogy milyenek lesznek. Miniszteri működése alatt megvált egyetemi katedrájától, de a tanítástól soha. A tanítás — élethivatása volt. Tudós életműve elismerésekéit előbb a műszaki tudományok doktora, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1970-től akadémikus lett. Nevéhez fűződik az országgyűlés által 1968-ban elfogadott közlekedéspoltikai koncepció, amely történelmünk folyamán másodízben került a parlament elé; az elsőt Széchenyi István terjesztette be... E koncepció lényege a közlekedés ágazatainak tervszerű, arányos fejlesztése, a vasúti fővonalak villamosítása és automatizálása, korszerű közutak kiépítése után néhány gazdaságtalan vasútvonal forgalmának átterelése. A magyar közlekedéstudomány fejlesztéséért Kossuth-díjat kapott, 1973-ban az Állami- díj I. fokozatával tüntették ki. Több külföldi egyetem díszdoktorává avatta. Fáradhatatlanul dolgozott egy nagy teljesítőképességű vasútrendszer kialakításán, a villamos és dízelvontatás elterjesztésén. Miniszteri működése alatt született meg a szocialista országok közös kocsiparkja az OPW; amely lehetővé tette a járművek jobb kihasználását, megtettük az első lépéseket az önműködő vasúti kocsikapcsoló készülékek bevezetése felé, cikkei, tanácsai serkentően hatottak itthon és külföldön a konténerizáció elterjesztésére, a záhonyi átrakókörzet fejlesztésére. Rendkívül sokat fejlődött a MAHART és a MALÉV szállítókapacitása, nőtt. a magyar lobogó alatt hajózó tengerjáróink száma és létrejött a Hungarocamion Vállalat, amelynek tehergépkocsijain távoli földrészekre is eljutnak a magyar áruk. megvalósulóban vannak. Tíz évvel ezelőtt mondta: „Ügy vélem, nincs messze az az idő, amikor az európai kontinens fő közlekedési útvonalai: vasútjai, közútjai, légi útvonalai, sőt sok tekintetben belvízi útjai, valamint csővezeték- és elektromos távvezetékihálózatai fokozatosan egységes kontinentális rendszereket fognak alkotni nemcsalt műszaki, hanem forgalmi, gazdasági és jogi vonatkozásban is. Mindezek révén a közlekedésre hatalmas szerep vár a népek közötti, 'közelebbről az európai országok közötti gazdasági és politikai közlekedés megteremtésében.” Ez volt igazi ars poeticája. Ha élne, most lenne 75 éves. B. I. Álmai Arcképvázlatok A FŐISKOLÁS Jól kinőtt a földből ez a adász Lajos, ezúttal persze z ifjabbikra gondolok, aki- i Karcagról emlékszem, /erek volt még, úgy rémlik ttörő pajtás, tele pofával és íekem úgy tűnt) büszkén ijta a trombitáját, kár, hogy em nyalogattam akkor előt- : egy kis citromot, így súg ekem a kisördög amikor tost meglátom a nagydarab, :emüveges fiút, szia, monom, szia, mondja, trombi- tlsz még, kérdezem, mire avet és legyint, á, dehogy, /ek óta elő sem vettem, il- :tve a múltkor elővettem, a és, firtatom, belefújtál, ;m fújtam bele, mondja, az : igazság, hogy nem szeretni a trombitát, valahogy ;m bírtam megbarátkozni ele, csak fújtad, csak fúj- im, hagyja rám. Amúgy mi an veled, teszem fel a ré- en találkozott embereknél :okásos ügyefogyott kérdést. semmi különös, adja meg ő a szokásos sokatmondó választ, így végszavazunk: egymásnak egy ideig, előbb-utóbb azonban mégiscsak kiderül, hogy az ifjabbik Vadász Lajos bizony messze került szülővárosától, Győrben főiskolás, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatója, hídépítés szakra jár erre aztán a kelleténél jobban lelkesedek, hiszen én is ilyesmit tanultam, igaz, csak középiskolás fokon, nahát, kiáltom, irtó kiasz dolog, hát igen, bólogat ő, most már én is úgy látom, miért, kérdezem, másként is láttad, hát persze, mondja ő, érettségi után gőzöm sem volt mihez kezdjek magammal, egyik haverom oda járt Győrbe, a főiskolára, így kerültem oda én is, Karcagon a gimiben elég sok matekot és fizikát tanultam a tagozatos osztályban. úgy gondoltam, jól megélek majd belőle Győrben is, na és, megéltél, kérdezem, egy frászt, mondja ő, elsőben a legelső vizsgámra úgy éreztem, hogy prímán felkészültem, de tényleg, nagyon tisztességesen, mégis úgy kivágtak, mint a macskát... De akkor fölszívtad magad, mondom, én ... és a következő tárgyból is kirúgtak, mondja ő, csak úgy kapkodtam a fejem, nahát, csodálkoztam, és máskor is előfordult ilyesmi, kérdezem, értékes tapasztalatokat szereztem az utóvizsgázás módszertanából, mondja Vadász Lajos, pedig tanultál, mondom, pedig tanultam, mondja, keményen tanultam és mégis kirúgtak néhányszor, hát akkor azok nem is vizsgáztatók voltak, hanem inkvizítorok, mondom én, olyasmi, mondja ő, nagyon megszórták a társaságot, én egyetlen embert ismerek, akinek még nem volt utóvizsgája, az is tanítóképzős és lány, igazán nem azért dicsérem, mert velem jár, aha, mondom én, szóval nem csodálkozhatsz, ha nem lelkesedtem a hídépítés iránt akkor, amikor hajtottam, mint mókus a kerékben, eredmény pedig semmi, kénytelen voltam egy évet kihagyni, dolgoztam a geodétáknál, aztán folytattam a sulit, ez az év már egész prímán sikerült, nem volt utóvizsgám, megszerettem a szakmát, most leszek harmadéves, ez az utolsó, kérdezem, ez, mondja 5. És most mit keresel Szolnokon, kezdeményezem az újabb fordulót, gyakorlaton vagyok a KÉV Metrónál, leszerződtem velük, mondja Vadász'Lajos, Szolnokra szeretnék jönni főiskola után, tetszik a város, hát igen, mondom szkeptikusan, majd lakva ismered meg, ahogy mondják, na persze, mondja, és most hol gyakorlatozol, kérdezem, Űjszász- nál, a Zagyván épülő hídnál vagyok, és mit láttál eddig, kérdezem, az első este a munkásszállón egy melós szobájában aludtam, nála láttam egy arborétumot, így nevezi a virágait, tele van virággal a szobája, megismertél már melósokat, kérdezem, néhányat, mondja ő, Manó például már kölcsönadta egy kicsit az úthengert, vezethettem, ő pedig mondta, hogy elromlott a bokája a kuplungolástól, és tetszik a gyakorlat, kérdezem, nem nagyon, mondja, halálra unom magam, eleinte még adtak feladatot, kitűztük az utat, de aztán sehol semmi, hát miért nem kérsz munkát, kérdezem, nekik sincs, mondja, pedig úgy tudom, hogy a hídnak szeptember végére készen kellene lennie a hozzá csatlakozó úttal együtt, szóval a gyakorlat bagót sem ér, kérdezem, de ér, mondja Vadász Lajos, mert azt azért látom, hogy mik mennek egy ilyen munkahelyen, mire kell vigyáznom, ha majd élesbe megy a játék, mik mennek egy ilyen munkahelyen, faggatom, hát például vécét még csak most csináltak, eddig a sóder depóniájának gödreibe járt a nép vagy az erdőbe, aztán, kérdezem, például kivittek egy csomó fóliát a munkahelyre, lerakták, az emberek mindjárt körülvették, hogy neked mennyi kell, hát neked, sipp-supp, vágták, 'vitték, mondjam még, kérdezi, mondjad, kivittek egy csomó üzemanyagot, másnap reggelre eltűnt, ajaj, mondom, de eltűnik a fűrész, a kanna, mindenféle szerszám, mondja ő, és sorolja toávább, a billincsesek sef- telnek a fuvarokkal, jóval többet akarnak elszámoltatni, mint amennyit valójában teljesítenek, mikor a kinti főnök nem akarja nekik igazolni, akkor hőzöngenek, lökdösik... Te idefigyelj, mondom, leírhatom mindezt, mire értetlenül néz rám, hát persze, mondja, és nem félsz, kérdezem, erre borzasztó ártatlan szemekkel néz, nem, mondja, hiszen igaz, na jó, mondom és fohászkodom magamban, hogy jöjjön el a te országod, jöjjön el... Körmendi Lajos
