Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

1980. július 1

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A megyeszékhelyet Jászberénnyel és Hatvannal összekötő 32-es szám főútvonalnak az újszászi hídtól Szászberekig terjedő szakaszát minden évben veszélyezteti a Zagyva áradása. Az útvonal korszerűsítéséhez szorosan kapcsolódik az új Zagyva-híd építése. Ha az építők összehangolt munkával megfelelően kihasználják az árvízmentes időszakot, akkor a tervezett 1981. december 31-i határidőre elkészülhetnek az új létesítménnyel

Készenlétben a rizsarató gépek

A csapadékos időjárás új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban

Az évszakban szokásosnál csapadékosabb időjárás új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban, ami a kultúrák állapotának és az időszerű munkák állásának átértékelésére késztette a megyei szervezési bizottságot.

Mint az a testület tegnapi ülésén elhangzott, a napfény és a meleg hiánya késlelteti a gobanfélék érését, az esők gyakorisága hátráltatja az őszi betakarítású kultúrák növényápolási munkáit, és különösen a hőigényes kertészeti növényeknél a te- nyészidő kitolódásával kell számolni.

A megye mezőgazdasági nagyüzemei megfelelő ütemben készülnek a 9200 hektáron érő őszi és 5000 hektár tavaszi árpa, valamint a 130 ezer hektárnyi kenyérnek- való aratására. Negyvenhárom gazdaságban már megtartották a nyári betakarítást hagyományosan megelőző gépszemléket. Nyolcszáztíz kombájn, ezer erőgép, kétezer pótkocsi, 600 tehergépkocsi és a kapcsolódó munkagépek, bálázók, homlokrakodók, szalmalehúzók és természetesen a szárítóüzemek műszaki állapotát vizsgálták felül az illetékes bizottságok. Űjszerű volt az idei szemléken, hogy ezúttal a szérűk gépellátottságát is

szemrevételezték, hogy az mennyiben felel meg a veszteségmentes és szakszerű tárolás, valamint a javító minőségű búzatételek elkülönítési feltételeinek.

A megyei tanács mezőgazdasági és élemezésügyi osztályának és a termelőszövetkezetek megyei szövetségének szakemberei » felülvizsgálták az üzemek nyári betakarítási munkáit ütemező kampányterveket, tizenöt gazdaságban javasolták azok módosítását. A kampánytervekben összegzett gépkapacitásokat figyelembe véve: a megye hat termelőszövetkezetében segítségképpen Csehszlovákiából érkező, nyolc gazdaságban a szomszédos, illetve a termelési rendszerben, a partner üzemekből átcsoportosított, egy téeszben pedig újonnan vásárolt gépekkel kell „megerősíteni” a kombájnparkot. A szárítóüzemi kapacitások is nagyon különbözőek az üzemekben, ami ugyancsak a partnergazdaságok együttműködését igényli a bérszárítási lehetőségek felajánlásában, illetve azok kihasználásában.

Az eddig lehullott csapadékmennyiség miatt — még- inkább ha az időjárásban nem áll be jelentős változás — meglehetősen energiaigényes betakarítással kell számolniuk a mezőgazdasági nagyüzemeknek — állapította meg a szervező bizottság. Azokon a kunsági területeken, ahol a napsütésesre forduló időjárás esetén is kétséges a felázott talaj kellő felszikkadása, készenlétbe kell helyezni a rizsarató kombájnokat, a lánctalpas erőgépeket is. A kedvezőtlen talajodottságok miatt várható szállítás: nehézségek megelőzésére a megyei szervezési bizottság felsőbb szintű intézkedést kezdeményez annak érdekében, hogy szükség esetén a tehergépkocsival nem járható területek megközelítésére, traktorvontatá- sú szállítójárművek is igénybe vehessék a KPM által egyébként részükre tiltott utakat. Ugyancsak központi intézkedést igényel annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a betakarítás idején áramfogyasztási csúcsidőben kedvezményesen üzemeltethessék szárítóberendezéseiket a gazdaságok.

\ balatonkenesei „Sirály” Vas- és Műanyagfeldolgozó Szö- kezetben mintegy ezer kajakot és kenut gyártanak az idén

Hatvan léle keveréktakarmány

Eredményes félévet zár a Gabonafelvásárló és Malomipari Váll. jászberényi körzetének takarmánykeverő üzeme. Az év első felében 1679 vagon keveréktakarmány készült el, 40 vagonnal több a tervezettnél.

Különösen a tavaszi hónapokban növekvő igényeket elégítették ki a szarvasmarha-, sertés-, bárány-, a nyúlás a baromfitáp — összességében mintegy hatvan fajta keverék — előállításával. Az első félév „termésének” egy részét az üzem saját, a járás területén árusító 9 boltjában értékesítette.

Szerződéses kötelességeinek tett eleget a keverőüzem a termelőszövetkezeteknek, a Jászsági Állami Gazdaságnak, a Zöldért és az áfész boltjainak átadott tápokkal. A féléves terv túlteljesítését az üzem rekonstrukciója és a szabad szombatokon vállalt műszakok tették lehetővé.

DURST-DÍJASOK

Gazdag örökség

D

élelőtt 9 óra. Ilyenkorra már véget ért a vizit a megyei kórház I. számú sebészeti osztályán. A megszokott munkamenet szerint a betegek kezelése következik, aztán műtétekre kerül sor, majd megint vizit— itt a napi nyolc órai munka mindig több.

— A napi két műtétet ismét megcsinálom, a többire meg itt vannak a fiatalok — mondja dr. Bogdándy Györgjy osztályvezető főorvos. Hosszú ideig beteg volt, súlyos műtéten esett át ő is. „Többen csodálkoztak: amikor nagynevű sebészprofesszor barátaim vannak, miért a saját embereimmel műttetem meg magam? Hát hogyan bízzam rájuk mások életét, ha én nem hiszek bennük? Én igyekeztem megtanítani őket, amire csak lehetett és amire tudásomból telt. És látja nekem lett igazam. Itt vagyok, jól vagyok.” Aligha találnánk embert, aki ne ismerné és ne tisztelné őt Szolnokon, de még a megyében is. Ezt a tiszteletet és megbecsülést 30 évi szolnoki sebészorvosi munkával vívta ki. „1950 március 1-én délelőtt 11-kor érkeztem ide a kórházba. Dr. Drexler volt az osztályvezető főorvos. Szóltam az ápolónőnek; itt van a főorvos úr? Bizalmatlanul végig mért, aztán bement Drexlerhez és azt mondta nek: főorvos úr. itt van egy cigányember, magát keresi... És 12-kor már a műtőben voltam, operáltam ..meséli nevetve az első szolnoki nap töténetét Tény, hogy barna bőre, fekete szeme miatt a cigány betegek is közülük valónak vallják.

— Nagyapám orvos volt, apám gyógyszerész. Lovász- patonán volt a gyógyszertárunk, 11 községet látott el. Aztán két gyerekének diplomát adott, többre nem vitte. így lett a húgom gyógyszerész, én orvos. Szegény apám Bajcsy-Zsilinszky Endre baráti köréhez tartozott. Nem nagyon tisztelte a rangot, de annál inkább az emberséget. Talán azért is fizetett mindig nagyon magas adót, holott keresete nem sok volt.

Nemcsak az egészségügyi pálya öröklődött a Bogdándy családban, az emberek tisztelete, szeretete is. Ezért érzi dr. Bogdándy! Györgyöt, barátjának minden beteg. „Én nem csapom be az embereket. A betegnek lehazudom a csillagos eget is, ha kell, de a hozzátartozóknak mindig őszintén megmondom, mire számítsanak. Még azt is, ha nincs remény”.

Élete kész regény. Amikor a háborúban álló Koreában például szükség volt a szocialista országok segítségére, Bogdándy főorvos több mint egy éven át Korea hegyei között megbúvó egyik hadikórházában dolgozott. „Egy lebombázott, porig rombolt Koreát hagytam ott. Aztán 1974-ben elvittem oda a lányomat, nézze meg azt az országot. Kész csoda, húsz év alatt teljesen felépítették, talán szebb, mint valamikor.

A gyerekei közül egyik sem követte az egészségügyi pályán. Azért nem búsul: azt csinálják, amihez kedvük vank mert csak akkor lesznek jó szakemberek — vallja. „Az embernek szeretnie kell azt amit csinál, mert akkor tud igazán kiteljesedni a tudása. Nekem életelemem a munka, hát ameddig bírok, dolgozom.”

V. V.

Az utolsó láncszem

n kertben, kedves birodalmában dolgozott éppen Témesközi Ilona, amikor váratlanul betoppantam hozzá.

— Hadat üzentem a gyomnak — túrt nevetve dús sima barna hajába. — Jöjjön csak! — invitált a ház végéhez. — Látja, még búzát is termesztek néhány négyzetméteren. De, most erre vagyok a legbüszkébb — mutatott a fiatal cseresznye- fára. — Az idén fordult termőre, 22 szép egészséges szemet hozott.

— Ne csodálkozzék, a föld, a tiszta levegő, a napfény, iránti rajongásom otthoni örökség Tanyán születtem. Túrkeve határában. A szüleim beléptek a téeszbe, s már nem volt szükség a felcseperedő gyerekek munkájára. Másfél évig dolgoztam a szövetkezetben. Emlékszem 1951 nyarán cséplőgépnél voltam. Akkortájt hirdették a Néplapban, hogy pótjelentkezőket várnak a szak- érettségikre. Tanulni akartam. Akármit, csak tanulni. A nővérem a kertészeti én pedig a gyógyszerész szakra jelentkeztem. Felvettek, így kerültem Szombathelyre. Kemény két év volt. 48-an kezdtük, s heten maradtunk. Jelesre vizsgáztam, de eszembe se jutott, hogy beérjem ennyivel. Jelentkeztem az egyetemre.

— Mikor megkapta a diplomát 1959-ben, hogyan képzelte el az életét?

— A vágyam teljesült, gyógyszerész lettem. Gyógyíthatok, ha másképp is mint az orvosok. Nem abból áll a mi munkánk hogy levesszük a polcról az orvosságot, a gyógyszerész az utolsó láncszem a gyógyítás folyamatában.

— S miért pont Űjszászt választotta?

— Nem itt kezdtem. Előbb Mezőtúron, majd Jászberényben, utána 12 éven át pendliztem, a szabadságon levő gyógyszerészeket helyettesítettem. A megye több

mint hetven gyógyszertára közül legalább negyvenben dolgoztam, akkor választottam ki magamnak Űjszászt. Nyugodt, kellemes, szép hely.

—, És úgy érzi jó választás volt?

— Ebben biztos vagyok, öt éve élek itt. A gyógyszer- tárban, amelynek vezetője vagyok, a gyógyszerész kolléganőmmel együtt nyolcán dolgozunk. S még ha öndicséretnek is hangzik kimondom,, nagyszerű, segítőkész, jó közösség. Aranykoszorús szocialista brigád vagyunk. Általános iskolás diákokat patronálunk, kirándulni járunk velük, szemléltető eszközöket készítünk nekik, sőt ha úgy adódik még a papír- és a vasgyűjtésben is segít- kezünk. A gyerekeknek, a kollegáimnak, s az összetartó nagy családomnak köszönhetem, hogy nem vagyok magányos. Igaz, nem találtam olyan társat, akivel megoszthattam volna az életem, de azt hiszem, sokkal inkább egyedül van az, aki olyan emberrel él együtt, akivel nincs egyetlen közös gondolata. • i

K. K.

Magánprakszis nélkül

'arkas Béla ez év végéig még a karcagi válrosi kórház bőr- és nemibeteggondozó osztályának főorvosa. A délceg tar- tású, magas termetű, ősz hajú szakember negyedszázada karcagi lakos.

— Pécsett születtem, ott jártam az egyetemre. 1955- ben pályázat útján kerültem a Nagykunságba, és úgy tűnik, a választás szerencsésnek bizonyult, élethosszig szól.

Farkas doktor 39 .éve gyógyító orvos, eddig 36 tudományos közleménye, dolgozata jelent meg a különböző szaklapokban. Többek között ő, és munkatársai kísérletezték ki, alkalmaztak először a lábszárfekély elleni cinkterápiát, amelyért megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Évek óta tagja az Országos Dermatológiai Társaság vezetőségének.

— Mezőgazdasági megye vagyunk, és a vegyszerhasz- nálait, a kemizálás sajnos növeli az itt dolgozók allergiás bőrfertőzését, a hosszan tartó kínos bőrgyulladásokat. Hiába a védőruha, ha a munkások nem alkalmazzák, és a brigádvezetők, a közvetlen felettesek sem kérik számon az egészségügyi

követelmények betartását. Sok ezer táppénzes munkaóra „születik” hasonló, apró szabálytalanságok miatt. Aztán: sajnos ennyi kullancs- csípéses beteget, mint az idén, még nem kezeltem. Jó tudni, ezek az apró állatok nemcsak az erdőben, de a mezőn, a temetőben is ráragadhatnak az emberre. Itt is a megelőzés a legjobb védekezés.

Noha Farkas főorvos évek óta nem veszi igénybe kéthetenkénti szabad szombatjait, tévedés volna azt hinni, hogy csak hivatásának, szakmájának él. Rajong a sportért, és még negyvenéves korában is versenyszerűen futballozott. Talán innen a frissessége, fiatalsága. Esztendőkig dolgozott a városi NEB tagjaként, ahol jó néhány egészségüggyel kapcsolatos vizsgálatot irányított, fejezett be eredményesen. Jelenleg szabad idejében utazgat és festeget. Szobája falát keretbe foglalt, margaxétás csendéletek,

akácerdők, vágtató hortobágyi paripák, velencei tengerparti részletek díszítik. Az idén már két kiállítása volt.

— Félig orvosnak, félig pedagógusnak vallom magam. Főleg akkor, ha nemi betegségekről van szó. Elvégre itt a fertőzés eredete roppant szövevényes, amelynek kibogozása inkább nevelői, mint orvosi falaidat. Magánrendelésem nincs, nem is volt, mivel azt össze- egyezhetetlennek tartottam hivatásommal, szakmai elkötelezettségemmel.

A 65 éves főorvos hivatalosan 1981. január 1-től átadja helyét egyik orvostár- sának. Ennek ellenére nyugdíjasként napi pár órában tovább szeretne dolgozni az osztályon. Egészségesnek, frissnek érzi magát, és a nagy szakmai gyakorlatából még át akar adni egyet- másit fiatalabb kollégáinak.

D. Sz. M.