Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ’W I960, június 1. SZOLNOK MEGYE múltjából Szolnoki küldött a KMP II. kongresszusán 50 évvel ezelőtt a világgazdasági válság Id robbanása után alig néhány hónappal, 1930 február végén a Moszkva melletti Aprilovká- ban ült össze a KMP II. kongresszusai, hogy megtárgyalja az ország és a munkásmozgalom általános helyzetét, s a kommunista párt. feladatait. A kongresszus jelszavakban fogalmazott határozatai közismertek — a fasiszta rendszer megdöntése, munkás-paraszt kormány teremtése; hétórás munkanap; a nagybirtok megváltás nélküli kisajátítása és ingyenes felosztása a mezőgazda- sági munkásak és szegény- parasztok között; harc az imperialista háború ellen a Szovjetunió forradalmi védelme —, de az annál kevésbé, hogy a tanácskozásnak Tisza Antal földmunkás személyében szolnoki résztvevője is volt. Tisza utazása a konspiráció szabályainak betartásával történt. 1930. februárjának elején egy napon jelkereste Tiszát szolnoki lakásán Maki József mezőtúri kubikos azzal a hírrel, hogy pártutasításra azonnal utazzon fel Budapestre, mert a KMP vezetésétől újabb feladatokat fog kapni. Tisza el is utazott Budapestre s a Baross téren találkozott Makival. Együtt mentek az Orczy térre, ahol csatlakoztak Házi Károlyhoz, Istel- la Józsefhez és a KMP egyik összekötőjéhez, akinek csak „Pista” illegális neve ismert. Pista az Orczy térről a Kálvin téren, át különböző útvonalakon a Duna-partra vezette őket majd közel a Kálvin térhez, egy csendes mellékutcában levő kávémérésben telepedtek le. Valamennyien kaptak 8 pengőt és . 10 schillinget úti- költségng, egy ék alakúra kivágott kemény kartonpapír darabot és egy bécsi címet, ahová utazniuk kellett. Még ekkor este elutaztak Sop-, romba és gyalog keltek át a határon Ausztriába, majd vonattal utaztak továbib Bócsbe. „Pista” végig elkísérte őket a bécsi illegális lakásig. Innen egy másik helyre vitték őket, ahol két napot töltöttek, majd mindő- jüket külön lakásba vitték. s így pedig mégy napot laktak. A negyedik napon Tiszát egy általa nem ismert magyarul beszélő elvtárs kereste fél. kikísérte a pályaudvarra és egy Berlinbe szóló Tisza Antal a KMP II. kongresszusának időszakában vasúti jegyet adott át neki. Tisza a berlini pályaudvaron újra találkozott Makival és Istellával. Itt két napot töltöttek. A második napon megkapták útleveleiket. Tisza jugoszláv útlevelet kapott, amely Szilágyi József névre volt kiállítva, azonkívül 15 márkát ellátásra és egy Moszkvába szóló Vasúti jegyet. Tisza ekkor tudta meg, hogy Moszkvába kell utaznia, de hogy milyen célból, ‘azt még ekkor sem tudta. « Berlinből Rigán kérésziül Moszkvába utaztak Közülük egyedül Istella tudta hogy Moszkvába érve hol kell teientkezniök. Nemsokára megérkeztek „Sugár” (illegális név), és egy szállodába vitte Tiszát, Makit és Istellát. Kétnapi pihenés után újra egy moszkvai pályaudvarra mentek, s itt Tisza találkozott Kun Bélával, akit még a Tanácsköztársaság időszakából személyesen Ismert. Vonatra szálltak és elutaztak Aprilovkába. Kun Bélát annyira érdekelték a magyarországi hírek, hogy Tiszát -az állomáson maga mellé vette, és együtt utaztak szánnal az aprilovkai volt grófi kastélyhoz, amelyben a KMP II. kongresszusát tartották. Kun Béla előadói beszédében elemezte az általános politikai helyzetet, a külpolitikai viszonyokat, a magyarországi belpolitikai helyzetet és a KMP tevékenységét. Tisza, aki a kongresszus folyamán végig nagyon aktív volt, már ehhez a napirendi ponthoz is hozzászólt. A magyarországi földmunkások küldötteként beszélt, ismertette azokat az állaptokat, amelyekben a magyarországi nincstelen földmunkások élnek. Hangsúlyozta, hogy a Szociáldemokrata Párt nem képviseli kellőképpen a munkások érdekeit. Azt javasolta, hogy a KMP fordítson nagyobb figyelmet a földmunkások megszervezésére annak érdekében, hogy gazdasági és politikai helyzetükön tudjanak javítani. KMP II. kongresszusa külön napirendben foglalkozott a magyarországi gazdasági helyzet elemzésével. A napirend előadója beszámolt a nemzetközi általános gazdasági válságról, a magyarországi gazdasági válságról. Tisza ehhez a napirendi ponthoz is hozzászólt, elemezve a fasiszta kormány által felállított Országos Földbirtokrendező Tanács működését. Tisza a kongresz- szus határozatának megfelelően a földkérdés egyetlen lehetséges megoldását a megváltás nélküli földosztásban és a földhözjutatottaknak alapvető gazdasági eszközökkel való díjtalan ellátásában látta. A KMP szervezeti feladataival foglalkozó napirendi pont vitájában. Tisza hangsúlyozta a parasztság megszervezésének fontosságát. Jól látta a munkás-paraszt szövetség jelentőségét. Rámutatott arra, hogy ha a parasztság megszervezését elmulasztják. akkor a hátaimat az ipari munkásság sem tudja megszerezni, és megtartani. Hangisúlyozta, hogy az ellentét a falu és a város között igen nagy. Tisza Antalt a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusa a Központi Bizottság tagjává választotta. A kongresszus után a küldöttekkel a Kaukázusba utazott tanulmányútra, amelynek során ipari és mezőgazdasági gócpontok munkájával ismerkedtek. Moszkvában pedig a hadtörténeti múzeumot nézték meg. Tisza Antal Moszkvából 1930. március 29-én indult haza. s április 9-én érkezett meg Szolnokra hogy tettekkel harcoljon a KMP II. kongresszusa határozatainak célkitűzéseinek végrehajtásáért. S. L. Részlet a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum „Változó Tiszatáj” című helytörténeti és néprajzi kiállításáról. A képen látható paraszti szobabelső-részlet — a tisztaszoba — a századfordulót idézi. A parasztházaknak ez a reprezentációt szolgáló szobája akkor vált általánossá (a múlt század második felében), amikor a bárom- osztatú lakóépületek — középen konyha, kétoldalt szoba — elterjedése az egyik helyiség csak ünnepi használatát lehetővé tette A nagyiváni göföje Nagyiváni táplálkozási gyűjtéseim során találkoztam a göföje tájszóval, mely egy speciális, tehéntejből készített túróféleség. Ismerik néhány Nagyiván környéki településen is, de már nem készítik. A népi kultúra egyes elemei szívósan továbbélnek. Ilyen, a táplálkozásban megmaradt kulturális elem a göföje is. melyet korábban szélesebb körben ismerhettek, főként a Hortobágy környékén. Maga az elnevezés az étel gömbölyded alakjára utal. Az étel készítése pedig a szarvasmarha fajtaváltásával mehetett feledésbe. A szürke magyar marha rossz tejelő volt. A tejter- mékszükletet egész évre nem biztosította, mivel hamar elapasztotta a tejet. A tejtermékek egyes fajtáit ezért tartósítani igyekeztek — a vajat lesütötték, a túrót be- gyúriták. túrósdézsákba zárva tartósították vagy kiszárították, sajtot készítettek —. hogy a tejben szegényebb időszakban is hozzájuthassanak bizonyos tejtermékekhez. A göföje tulajdonképpen szárítással tartósított túró. Az édes túrót igen finomra összegyúrják, többször átdolgozzák, majd öklömnyi gombócokat formáznak belőle. Ezeket a gombócokat néhány napig szárítják, majd vászonzacskóba téve a kamra egyik polcára akasztják. Felhasználás előtt gondosan megmossak, gyakfan be is áztatják a keményre száradt túrógombócokat, s általában a kifőtt tésztára reszelik ízesítőnek. Régen a nagyiváni asz- szonyok a család nagyságától függően 50—60 darab gö- föjét is készítettek. Ma már csak az igen idős emberek tartósítják a túrót göföje formájában, és mivel csak egy-két személy számára készítik, évente csupán 10—12 darabot szárítanak belőle. Az idős emberek táplálkozási szokásaikhoz jobban ragaszkodnak. Szívesebben eszik a göföjés galuskát, vagy a göföjés tésztát, mint a napjainkban már könnyen hozzáférhető édestúróval ízesítettet. A göföját a századforduló tgján még a Hortobágy környéki pásztorok is fogyasztották. Étkezésüket az otthonról hozott lebbencstészta tetejére reszelt szárított túróval tették változatosabbá. A gombócokba nyomott szárítással tartósított tehéntúró készítése napjainkban már szinte teljesen feledésbe merült. A receptet ugyan még többen ismerik, de nem bajlódnak vele. Nem köpül- nek vajat, nem szedik a tej fölét, túrót is csak ritkán készítenek. A tejtermékeket naponta megvásárolhatják a boltban, és anyagilag is jót? ban járnak, ha a házitejet nem dolgozzák fel, hanem leadják a tejbegyűjtőnek. Dr. Füvessy Anikó Bercsényi fája Még néhány nappal ezelőtt is állt Túrkevén a volt Népliget északi sarkán egy öreg tölgyfa, melynek nagyrészben kopasz ágai szomorú megadással meredtek az ég felé, mintha csak érez- né a fa, hogy évszázadokba visszanyúló hosszú élete utolsó évei közelednek. Vajon hány éves lehet az öreg tölgy? Gyermekkoromban sokat* hancúroztam a Ligetben az öreg fa közelében. melyet mi. gyerekek hárman is alig értünk át. Az öreg Túri Péter bátyánk gyakran kiállott a Liget sarkánál levő kertkapujába, s nem lévén egyéb dolga, onnan nézte a mi játszásunkat. Egyszer megkérdeztem tőle: — Péter bácsi, milyen vastag volt ez a fa. mikor maga ilyen kisgyerek volt, mint mi? — Ez, fiam, tán még vastagabb is volt. mint most — válaszolt az öreg 70 éven felüli ember, derűs nyugalommal. Ennek pedig már több mint 70 éve. összesen tehát az azóta eltelt kb. 140—1 év és még azt megelőzően kb. ugyanannyi év tanúsítja korát. így aztán nem is nagyon csodálom, ha a helyi hagyomány azt tartja róla. hogy már II. Rákóczi Ferenc kuruc háborúja idején is megvolt. A szájhagyomány szerint Bercsényi Miklós kuruc generális ez alatt a fa alatt írta meg 1705 táján levelét Túrkevéből datálva a Nagyságos Fejedelemnek. Hogy ez a levél valóban megíródott, az kétségtelen, Vad;ász Pál, Túrkeve 30 évvel ezelőtt elhunyt különc fia. a neves helytörténetíró, aki mint ismeretes, összes tudományos művét a kevi- kunsági ,.i”-ző tájszólással írta, egyik munkájában említi ezt a levelet: összefüggésben a „rak am a zi futás "- sál. De hát mi is volt ez a Nagykunságon oly sokat emlegetett „rakamazi futás”, amelyben Túrkevén kívül Kisújszállás, Karcag és a többi kunváros népe is részt vett? Mint tudjuk, a török kiűzése és a legutolsó krími tatár betörtés után a Nagykunság lakói lakóhelyükről elmenekültek, és az osztrák császári hatalom által elrendelt ún. Pentz-féle összeírás szerint 1699-ben egyetlen lélek sem volt található Túrkeve helyén. A valóság azonban mégsem ez lehetett, mert pár év múlva, pontosabban 1703-ban már a kevi lakosok is segítenek a túriaknak védekezni a délvidéki rácok betörése ellen. A rác veszedelem nemsokára újból jelentkezett ezen a tájon. Rabutin osztrák generális a zsoldjába szegődött rác martalócolckal együtt Erdély felől nagy haderővel indította meg támadását a kurucok serege ellen. Az akkori gyakorlat szerint a harcban álló csapatok télvíz idején rendszerint abbahagyták a hadműveletet, és csapataikat az arra alkalmas helyeiken falvakban kiteleltetve folytatták a harcot tavasszal. — Ügy látszik, /Ra- butin a Nagykunságot szánta serege telelő szállásának. — Minthogy abban az időben aligha volt még njeg- szervezve a hadseregek utánpótlása. ezt úgy oldott--'- meg. hogy a megszálló katonák és lovaik felélték a falu lakosainak élelmiszeréit és takarmányát. Amikor a kurucok hírt vettek Rabutin szándékáról, a fejedelem elrendelte a Nagykunság népének áttelepítését a tökaji vár védelme alatt álló rakamazi birtokára. A kiürített kunsági falvakból a lakosokkal együtt elmenekítettek minden élelmet, takarmányt és jószágot. Majd pedig mindent felperzselve maguk után, alkalmatlanná tették a helységeiket a hadsereg kiteleltetésére. Ez a hadi taktika — amelyet egy évszázaddal később Napóleon ellen, persze jóval nagyobb méretekben^ Szuvorov orosz tábornok is követett, azt eredményezte, hogy a császári sereg néptelen, puszta tájat lalált kiszemelt té'; pihenő szállása helyén, és ez Rabutin hadi tervének k resztülvi telét " meg h i ú s í to 11 a. Minden valószínűség szerint ennek a kiürítésnek megszervezése céljából járt itt — Vadász Pál szerint 1705-ben — Bercsényi Miklós generális, és innen Túr- keviből küldte levelét a Nagyságos Fejedelemnek. A kiürítés valóban megtörtént. az élelmet, takarmányt a lakosok szekereire fel pakolva menekülésszerűen szállították el Rakamazra. Ugyanezt tették Kisújszállás, Karcag és a többi ku’> helység lakosai is, akiknek emlékezetében sokáig fent- maradt ez a „rakamazi futás” néven emlegetett történelmi esemény. Hogy aztán azt a bizonyos levelet, itt Keviben valóban a még nemrég is álló öreg tölgyfa egykori 270 évvel ezelőtti árnyékában írta-e Bercsényi főtábornok, ki tudná bizonyítani? Csak a szájhagyomány! De az elvonult öreg fával együtt ez is lassanként feledésbe merül. Egyébként mire ez a -feljegyzés elkészült, az öreg tölgyet is utolérte a végzet. A feledésbe merült hagyományok ereje már kevés vo!t arra. hogy az öreg fát a kivágástól megmentse. Dr. Győrffy Lajos Összeállította: dr. Selmeczi László Göföje készítés közben
