Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 8. ADY, MÓRICZ, KRÚDY NEMZEDÉKTÁRSA a Krúdy­A -m A/ju. és a “Mó- r,u / » ricz-ün­..... népségeik . fogadtatása után kissé bátor­talanul emlékestetek rá. hogy elérkezett Kaffka Mar­git születésének századik év­fordulója is. Ez az évforduló­sorozat mindenekelőtt egy irodalmi aranykor emlékét idézi fel, amely nemcsak rit- ka-gazdag tehetségforrásból táplálkozott, hanem azokból a sürgető feladatokból is, amelyek a tehetségeket elő­hívták. E program felszaba­dító és teremtő ereje abban rejlett hogy egységesíteni tudta a konzervatív érdekek szolgálatának elutasítását, az új élettartalmak megszó­laltatását és az irodalom autonómiájának megterem­tését Kaffka Margit nagyon ko­rán csatlakozott a századelő magyar irodalmi megújulá­sához. de írói történetében- láthatóan különbözik azok­tól az Író-társaitól, akik a hirtelen megnyílt utakon te­hették meg első lépéseiket. iA később induló Kaffka Margit Ady. Móricz és Krú­dy nemzedéktársa is, leg­alább egy fél évtizedig azt az átmeneti irodalmat művelte. amelyen nagy nemzedéktársainak' is át kellett magukat küzdeni­ük. Érett korszakából visz- szatekintve maga is jól lát­ja, hogy a szűk forma meny­nyire szorította egyre táguló mondanivalóját: „Kicsiny történetek ártatlan poénjeivé -rendeztem az «ismeretlen élet véletleneit.. ” Valóban. . költészetének formavilágá­ban ez a múlt legáltaláno­sabb jellegű megnyilatkozá­sa: akkor lépett a modem költészet útjára, amikor ver­seiből ki tudta szűrni a tör­téneteket. S első novelláiban is főképpen a cselekmény uralmától, az anekdotikus csattanótól igyekezett meg­szabadulni. mely oly lezárt­tá tette a korábbi magyar elbeszélést. Írói sorsának “ azonban más meghatározója is volt. Mint a századelő ma­gyar irodalmi forradalmának annyi nagy alakja. Kaffka Margit is történelmi és tár­sadalmi határhelyzetbe szü­letett bele: dzsentri osztály szülötte, de nemcsak saját világának elszegényedését és szétesését élhette át ha* nem a sajátos magyar polgá­rosodást is. A magyar társa­dalomtörténetből jól ismert hogy egy -ideig a dzsentri sorsa sűrítetten magában hordozta az egész magyar fejlődés konfliktusait dilem­máit és torzulásait S Kaffka Margit története még egy újabb drámával Is gazdagodott ö ugyanis- nemének ama nemzedéké­hez tartozott amelyet a fejlődés elsőként vetett ki a “régi védettségből & kiszolgáltatottságból, s el­sőként kényszerített arra az útra,. ajnély azonban egy új , kiszolgáltatottságon vezetett a szabadság felé. Így alakult ki élményvilágában az a harmadik kör — a nő-prob­léma — köre. amely a kor­forduló és a dzsentri osztály konfliktusait övezi. Mindez akár alkotáslélektani magya­rázatnak is tekinthető, hi­szen egy magánéleti véletlen is elegendő volt ahhoz, hogy a társadalom-történeti konf­liktus személyesen átélt tar­talommá váljék benne. Kaff­ka Magitot apja korai halá­la és családja elszegényedése térítette le elődei útjáról, s cseréltette fel vele a házas­ságtól remélt karriert a tanu­lással. kenyérkereső pályá­val. Még abban is találkozik az egyéni és szociológiai mozzanat, hogy tanítónői, majd tanárnői «liplomát sze­rez, hiszen nemének a szá­zadfordul ó táján elsősorban a nevelői munka adott átve­zető utat a családból az ön­álló lét felé. S ez az út veze­tett tovább a tanult humán- kultúrán át az írói alkotó­munkáig. A három élmény- • kör talál­kozása új “ energiá­kat szabadított fel benne. Először verseiben és novel­láiban is a városias élet új motívumait rögzíti és az át­meneti kor új nő-tipusait formálja meg. Hamar felis­meri azonban, hogy a XX. század nemcsak a társadalom szerkezetet alakítja át. ha­nem az életformákat is: új viszonylatokat teremt -eny ber és ember, férfi és nő kö­zött. új erkölcsi normákat sürget, és természettudomá­nyos. valamint pichológiai felfedezéséivel kiegészíti a hagyományos emberképet. Ez a küzdő’és kereső lélekál- Iapot már nem fér el a régi formában: olyan verset kö­vetel, amely nem a lelki mozzanatokat, hanem a lel­ki folyamatokat rögzíti, s csak olyan prózával, harmo­nizálhat. amely képes kife­jezni a társadalmi és pszicho­lógiai létezés egymásra hatá-. sát. Kaffka Margit ezért vál­lalja a szecesszió különössé­geit. dekorativi tását. és zsú­foltságát. ezért oldja a lírai formákat már-már szabad­verssé, s ezért vonzódik az impresszionista szemlélethez és stfluseszközökhöz. Izgatott kísérleteiből végül is az imp­resszionizmus segítségével teremti meg azt a művét, amely irodalomtörténeti he­lyét egyértelműen kijelölte. A Színék és éveket (1912) az az olvasó is élő és harmoni­kus műnek érii. aki semmit sem tud az előzményeiről és környezetéről. Kaffka Margit ■legnagyobb regénye azért válhatott -korok fölötti érték­ké. mert az útbörés. az*átme- neti kor jegye irodalmi ér­tékké érlelődött benne. Vol­taképpen egy öregedő asz- szony. egy hajdani dzsentri­lány emlékezésének foglala­ta. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik benne az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát. 6 egybemosnak történetet, lí­rát és kommentárt. Így ala­kul ki az ítélet, s ellenpontja, a nosztalgia. Ez a kettős kö­töttség azonban nem teszi ellentmondásossá a mű je­lentését. hiszen az ítélet jo­gossága csak növekszik . az­által. hogy olyan ember mondja ki. aki következmé- ( nveit szenvedi is. Ezért tölt be a Szi’nek és években, lé­nyegi szerepet a látvány rögzítésére épülő stílus és szerkezet: az impresszioniz­De Kaffká Margit követke­zetességét bizonyítja, hogy amikor szembetalálja magát ' azl első világháború kemé­nyebb valóságával, levonja a következtetést, s az impresz- szionista és lélektani regény (Mária évei) után Visszatér a dolgokhoz, s vállalja a tár- gyias ábrázolás új módoza­tainak kikísérletezését is. Há­borús prózáját immár min­denekelőtt a tárgyias leírás, a kidolgozott portré és a pontos helyzetkép jellemzi. De voltaképpen több törté­nik ennél: az író és a való­ság közötti viszony változik meg. a hangulatfestő és lé­lektani elemző írásai átadják a helyüket a korrajz regény­nek. (Állomások. Hangya- boly). Impresszionista stílu­sát felváltja a köznapi nyelv használata, a kompozíciókon •pedig visszatér a klasszikus kronológiához. Meghajolt volna a konvenciók előtt? Aligha, hiszen sohasem tért vissza a lekerekítő cselek- ■ menyhez: a dolgokat igyeke­zett megközelíteni, s ebben ugyanazt az utat választotta, amelyen megújuitáist remélt a világirodalom modem prózája is. az első világhábo­rú után. S ez Az út voltakép­pen nemcsak folytatása volt az impresszionista-szimbolis­ta megújulásnak, hanem vá­laszúba is.. forradal­A Nyugat “é„lséf —■■ és a szub­jektum felszabadításának út­ján indult el. de a világhá­ború idején ugyancsak a tör­vény és a rend eszményéhez érkezett. Kaffka Margit azok közé a nyugatosok közé tartozik, akik a legkövetke­zetesebben gondolták végig az irodalmi forra<ialom bel­ső logikáját. Ezért bár éle­tét derékba törte a háború utáni spanyoUnátha-járvány (1918. december 1.), életmű­ve nemcsak* a Színek és évek teljességével haladhatta meg korát, hanem befejezettén kísérleteivel is! Bodnár György Kaffka Margit: EMBERKE Rámnyitja az ajtót Anyám, már itthon vagy? — Hó, lábujjhegyen szöktél be megint! Es ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, — szép! Hol pislogsz a sötétben? — A kályha mellett ülsz? Odatalálok! Megvagy!... Te buksi bagoly!... Mért olyan sütős-meleg a tenyered neked? öledbemászhatok?... Csak a néma nem felel, ha kérdezik szépen! — Tszen te mondtad, hogy a buksi bagoly á sötétben pislog! Azért haragszol?... No lásd. hogy tudsz te beszélni, szívem! Te, máma megittam cseppig a kávét. Nem hiszed? — Kérdezd csak Terézt! Nem sírtam, míg mosdatott. Es egy gombom se’hibázik, nézd meg! Es tudom már ma mondani a k-át a, torkommal így: kkávé, kkutya. Ugye, mert én vagyok a te egyetlenegy okos fiad? Rajzoltam máma egy Hófehért, de nem fért a koporsóba a lába. — Ha nagy leszek majd és betűt rajzolok, mint te és adnak azért Sok-sok pénzt, mint neked, — és mindennap fogok hozni Kardot meg autót, meg kockát. — Vagy nem, teneked, nem azt, Hanem tortát, meg könyvet, és kesztyűt, mint Hófehérnek a törpék. Es lovat Imeg puskát magamnak. Te nem hoztál semmit ma nekem? Én... csak tréfából kérdem! Én szeretlek, ha nem is hozol! Csak a rossz fiúk kérnek kémek mindennap új valamit! .. .Elmondod ma azt a verset, hogy: zig-zug a jégcimbalom? Ejnye anyu... Hát mért vagy te ma megint olyan..,? Valaki bántott? De megverem én azt egyszer egy fával! Tőlem is a piros labdát tavaly elvette tudod Egy rossz csirkefogó az utcán, — mert tavaly még kiscsacsi voltam, De most már megnőttem és elverném, ha előtalálnám! .. .Anyu! Hisz te még nem kaptál csókot! Azért?.... Add csak az arcod! Hajolj ide. Nem tudsz?... Aki nem mozdul, az lusta — érted? Na, hozok hát ide egy széket és felmászok. Jaj, be nehéz! Itt fáj — a homlokod? No, mindjár’ nem fáj, c.sak odaérjek! Hopp!... Még egyszer!... Harmadszor!... Es egyet még ráadásba! így, Látod, hogy már meg is gyógyult? Ugye. kishuncut anyu? Semmi baj, Katonadolog! N-n-na!... • • De most már aztán játsszál velem! írók, költők Kaffka Margitról Ady Endre: .. .ki ez a nyugtalan, na­gyon erős író? Asszonyos- kodó férfiú, aki játékos ko­molysággal szeszélyes min­tázatú, drága vásznakat sző, vagy férfias erejű asszony, de a nagy örök asszonyhibá­val : valamit ingathatatlanul fölépíteni nem tud? De a Kaffka Margit neve, szemé­lyisége, írósága, rendkívüli­sége, nagyszerűsége ugye nem vitás? Különben is én most a Kaffka Margit regé­nyeire, novelláira gondol­tam, emlékeztem, s a ver­seiről akarnék írni... Igen-igen, az utolsó évek verseiben majdnem ingerí- tően dicsekszik a boldogsá­gával, de végig a könyv: egy kálváriás ember-élet. Jaj, egy asszony, aki ember, s mégis egy túlságos asz- szonyt kell vagy kellene ön­magában lebímia. Nem is -volna szebb gőg, mint Kaff­ka Margité, ha volna, egy asszony-emberé, kit : úgy le­het, sőt muszáj mérni, mint hasonló sorú férfiú-embert. Móricz Zsigmond: 5 És hogy van ez megírva, milyen , asszonyián. Soha még senkinél nem éreztem, hogy a »regény . objektivitá­sának dongáit ilyen erős Ura feszítse. Mint az újbor, forr és pezseg ez a líra, és néha szinte kábít a belőle kiáradó szénsav. Mindén írás, ami művész tollából ömlik: vallomás, de az író­nő túláradó őszinteséggel él át minden gyötrelmet és kint és kevés kis örömet, ami életében közvetve vagy közvetlenül belecsapott szíve húrjaiba... És micsoda kü­lönös asszonyi líra. Folyvást látnom kell a nőt, aki szabót fodrászt s minden szépítő mes­terembert felhasznál, hogy gyötrelmekig, halálig haj­szolt’ cafatokba tépett lel­két a világ előtt eltakarja. Mintha él lehetne , takarni... És amellett sohasem tagad­ja meg magától az örömet, hogy ekkor is, a szenvedé­sek lázában is gyönyörköd­jék magában. Így férfi nem írt soha: ez az igazi asz- szonylélek speciális hangja. Kosztolányi Dezső: Kaffka Margit kötetében — Az élet útján — például már nincs is melódia. Va-' lami más lép a helyébe. Szinte • kerüli a dallamot. Széttöri a formát. Verseit ,nem szánja se éneklésre, se szavalásra, talán elmondás­ra se, pusztán az elmélye­dő figyelemnek, olvasásra. Egy nő kíváncsiságával és egy férfi. okosságával szem­léli magát. Ez a líra nem nőies, hanem egy nő lírája. Én legjobban “kedvelem a Hu-ro-ki és az. Apám című verset. Mind a kettő egy- egy arckép, mely a leendő megényírónő jellemzőerejé- fől tanúskodik. Anyás, kétí­ves. mohó, érzéki, friss művészet ez, mely a hét­köznapi. sokszor zeneietlen, szavakból tevődik össze, va­lószerű, de mégis titokza­tos. Tersánszky J. Jenő: A hiúság mint uralkodó elem. a szeszély, a változé­konyság, ami kiismerhetet­len melléknevet adja a szép­nemnek. Kaffkával valahogy a kirakatba rakva, készen, megszögezve volt szemlél­hető.. Kaffka rögtön megfo­galmazta a legröpkébb érzé­sét is. Hirtelen hangulat­változását vagy visszaszívott megállapítását a ' legreme- kebb fogas-okoskodás kötél­táncával igazolta és alkaU mazta helyzetről helyzetre... hogy bárkit elkápráztatott szellemi szemfényvesztésé­Dénes Zsófia: Milyen szenvedéses élet volt az övé. azt csak mi tudtuk, akik beláthattunk naojaiba. És amikor úgy látszott, megkezdődött bol­dog korszaka, mert szerel­mes lett, és írásművészete szüretiét betakaríthatta vol­na akkor kellett nagy hir­telen meghalnia A spanvol- iárvány vitte el. őt és fiát. három nap alatt. Emlékszem, halála nap­ján Adyhoz kellett rohan­nom a Veres Pálné utcába, mert éreztem, hogy az a nagybetee ember Margit katasztrófájától magánkívül van. Ott ült Ady egyedül. Csinszka szobája széles-nagy hencserén, és szívének ártó fuldoklással szüntelenül sírt. Nem is mehetett el negyed­nap Margit temetésére a Farkasrétié, 6, dehogy me­hetett el, hiszen* már nagyon elgyengült volt .ő is. és á kétségbeesés úgy rázta so­vány testét, mint a görcs. Nem telt bele két hónap — és már temettük őt is. Radnóti Miklós: Pedig Kaffka Margit élet­műve .szorosan összetartozó,* szerves egész. Minden da­rabja egy világnézeti és írói * magatartás jegyében fogant, s a művek külön-külön egy hatalmas dokumentum, az öntudatosodó és lázadó asz- szonyi és művészi lélek pá­ratlan fölmutatása. Asszony és művész, lázadó asszony és anya..; .. .Az a nagyon biológiai látás, ahogy asszonyok az életet és halált a maga ter­mészetes egyszerűségében és összetett fenségében látják, azok az egyszerűségükben is összetett asszonyi mozdu­latok, ahogy tisztába tesz­nek egy csecsemőt, vagyfür- "detnek, öltöztetnek egy gye­reket, avagy lefogják egy halott fennakadt szemét, testét kinyújtóztatják a le­pedőn, — ezek a csodálatos asszonyi mozdulatok, jellem­zik költői mozdulatait, mű­vészetét is.. Rónay György: * . .Kaffka Margitban nem volt elnéző szeretet az osz­tálya iránt. Gyötrelmes sze­retet volt benne. Gyötrődve, seblázasan mutatta meg (és példázta a maga sorsában) ennek az osztályából kisza­kadt, útját, helyét, igazát kereső, jogaiért perelő asz- szonynak a sorsát; és a ke­gyetlenségig éles szemmel, az öntépésig fájó szenvedé­lyes hitelességgel az elzül- lő, szétbomló, magát szét- pusztitó és széttékozló osz­tálynak a sorsát. Egyszerre volt benne és kívüle. A gyökereket eltép­te: de az el nem tépett haj­szálgyökerek annál jobban sajogtak. Minél jobban tá­volodott a halálra ítélt törzstől, annál inkább. Innét van az ő sajátos, kettős írói perspektívája: úgy“ ábrázol kívülről, hogy ugyanakkor azt, amit ábrázol, belülről is ábrázolja, részt vesz - benne, maga is a részese, a része... összeállította: Angyal János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom