Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Pásztor Imre: RÉGI IDŐK PARLAMENTJE 12. Babonák és igazi érvek Plakáterdő 1947. augusztusában iA Vaismenyasszonyt vala­hol egy Vas megyei falu­ban látták. Egy néni pillan­totta megl, s vette át az üzenetet: ha a 'kommuniz­mussal házasodnak össze a falubeliek, jön, és halálos ölelésével megbünteti a vét­keseket. De ugyanezt a „Vasmenyasszonyt” másutt is „látták”. Zalában és So­mogybán, sőt Baranyában is. De nemcsak a Dunántúlon tűnt fel, hanem kisvártatva ellátogajtott Szabolcsba és Borsodba, majd a szegedi tanyavilágba. A legkülönbö­zőbb helyeken bukkant fel, mindig akadt szemtanú, aki hajlandó volt akár az oltár előtt is megesküdni, hogy ő beszélt véle. És hogy mit mondott ? Hol ezt, hol azt. A lényeg azonban az volt: a 7-es kockába tegyék a 'ke­resztet a választásokon, kü­lönben szörnyű bosszú kö­vetkezik, az égiek nem tű­rik. tétlenül a magyarság nászát a vörösökkel... 1. A 7-es lista a Magyar Függetlenségi Párté volt az 1947. augusztus 31-re 'kiirt választásokon. Egy Pfeiffer Zoltán nevű ügyész volt a vezére, átvette Sulyok De­zső politikai örökét és a leg­több, annakidején ‘a pápai ügyvéd körül csoportosult képviselőt is. Olyan már nem volt, nem leheteti köz­tük, aki elsővonalbeli sze­repet játszott a Horthy-par- lamentben. Viszont a több­ség mégiscsak abban az időben szerezte nemeseik az elveit, hanem a politikai ta­pasztalatokat is. És nemcsak a Vasmeny­asszony ügyesen elterjesztett meséjével operáltak. A Sza­bad Nép írta: „Ha Istent, családéit akartok, ne a kommunistákra szavazzatok, hanem Pfeifferre — járták a 200 holdas aranyparasztok kocsira, biciklire ülve a Szentes környék; tanyavüó- got”. Az ország népének nagy többsége — nem a 7-es, ha­nem az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es listákra szavazott. Vagyis a kommunistákra, a már bal­oldali irányítás alatt álló kisgazdákra, a szociáldemok­ratákra. a parasztpártiakra, a baloldali pántszövetségre. Igaz, hogy az 5-.őstől 10-ig terjedő listákon induló, a jobboldal különböző árnyol­dalait képviselő, de egy­aránt élesen kommunista- ellenes pártokra összesen csaknem a szavazatok 40 százaléka jutott még, de jól érezhető -lett mégis az a vál­tozás. ami a választók gon­dolkodásában két esztendő alatt a tények hatására vég­bemenet. A Szabad Nép a választás napján rámutatott: „Nehéz esztendők, két és fél verej- tékes év tanította meg a magyar népet arra, hogy bennünk bízzék — és ez a bizalom kölcsönös. A Ma­gyar Kommunista Párt is _______________________ bízik a népben. 1947 nem­csak azért nem 1945, mert van kenyerünk és nem áll­nak komor sorokiban azasz- szonyok az élelmiszerüzletek előtt. Más is történt. Pár­tunk tettekkel bizonyított, amelyeknek eredményeként jó pénz válit az élték télén papírrongyból, és emberi táplálék került a munkás fazekába”. Mindez megmutatkozott abban, hogy az ország leg­erősebb. legnagyobb taglét­számú pártja ezúttal a leg­nagyobb parlamenti párttá is vált: 1 millió 113 ezer szavazatot kapott, 100 kép­viselője .jutott a parlament­be, amelyben éppen kéthar­mados többsége volt az MKP-nak és a vele szövet­séges baloldali pártoknak. 2. És bár most a demokrá­ciának volit szilárd többsége a parlamentben, mégis ismét a tömegekhez kellett fordul­ni. Bizonyos szociáldemok­rata politikusok megpróbál­ták ellenzékibe vinini pártju­kat. A Pfeiffer-párt körül tömörült szélsőjobboldali el­érkezettnek látta az időt, hogy utcai tüntetéseken pró­bálja ki erejét, s így igye­kezzék befolyásolni a kor­mányzati válságot. A balol­dali szociáldemokraták, a munkásegység, és az egysé­ges demokratikus kormány híveit hatalmas népgyűlés támogatta, amire ismét a Hősök terén került sor. Ez­úttal is több, mint három- százezer budapesti dolgozó, nagy többségében munkás gyűlt össze. Jelenlétével bi­zonyította: elege van a hu­zavonából. marakodásból. — Követeli, hogy induljon meg a munka, fogjanak össze a demokratikus erők a puccsis­ták szétzúzására, s alakuljon meg minél előbb a Fügiget- lenségi Firont kormánya. Az emelvény felett á jelszó ösz- szefoglalta az alapvető köve­telést: „Lássunk hozzá az építőmunkához!” A Függetlenségi Front kor­mánya — Dinnyés Lajos kis­gazdapárti miniszterelnök vezetésével — megalakult, A kormányprogram feüeitti vita viharos volit. Ezúttal nem annyira Pfeiffer Zoltán, minit Barankovics István, az úgynevezett Demokrata Nép­párt vezére vezette a táma­dást. Össztüzet zúdított a jobboldal a kormányra és az abban fontos pozíciókat elfoglaló kommunistáikra. Az országot fenyegető „veszé­lyekről” szónokoltak. Révai József, a kommunista vezér­szónok válaszában rámuta­tott: az igazi veszélyek a nemzet számára a demagó­gia veszélye, a külfölddel való összejátszás veszélye, a spekulációs tőke garázdál­kodásának veszélye, az ifjú­ság reakciós nevelésének ve­szélye. A jobboldali pártok par­lamenti demagógiája kiélez­te a helyzetet. A szocialista erők azonban már megállít- h atatlanu 1 tő rtiek előre, Pfeif- fer-párti képviselőknek rö­videsen. meg kellett válni ok képviselői igazolványaiktól, mert az országos választmá­nyi bíróság megsemmisítette a párt valamennyi mandátu­mát, mert bebizonyító ttnak látta: a párt magát csalárd módon tüntette fél demok­ratikus pártnak, soraiban a fasizmus és reakció képvi­selői ékelődtek be a ma­gyar törvényhozásba, ezt pedig a választási törvény tiltotta. 3. Az 1947. augusztus 31-én választott parlament szavaz­ta meg a bankok államosí­tásáról, a gyárak köztulaj­donba vételéről^ az iskolák államosításáról szóló tör­vényt, ratifikálta a magyar— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási egyezményt, ame­lyet 1948. februárjában írt alá a két ország kormánya. Győzött a szocialista for­radalom. 1949-től (kezdve a parlament padsoraiban közös célért munkálkodó képvise­lők ülnek, a pártharcoknak vége. — VÉGE — \ a családi életre Tegnap délelőtt a kisúj­szállási Teleki Blanka leány­nevelő otthonban rendezték meg a tiszakürti fiú- és a kisújszállási leánynevelő-ott- hon diákjainak egészségügyi vetélkedőjét. Az otthonokban lakó 13—16 év közötti gye­rekek a megyei Vöröskereszt szervezésében tanfolyamon vettek részt, és most adtak számot a megszerzett isme­retanyagról. A rendhagyó vetélkedőn négy-négy csapatban 20 le­ány és ugyanennyi fiú raj­tolt. Először 13+1-es szelle­mi totót kellett kitölteni, majd a Vöröskereszt törté­netéről és tevékenységéről adtak számot a diákok. A harmadik és a negyedik for­duló gyakorlati ügyességüket tette próbára, bemutatták többek között a csecsemő fürdetését, öltöztetését, és a legfontosabb -elsősegélynyúj­tási műveleteket. A szakemberekből álló zsűri az összesített pontszá­mok alapján a legjobb le­ány- és fiúcsapatoknak a megyei Vöröskereszt Okleve­lét és értékes könyvjutal- - makat adtak át. Természet­barátok randevúja A Szolnok megyi Termé­szetbarát Szövetség tegnap és ma a Törökszentmiklós- hoz tartozó szenttamási er­dőben rendezi meg a termé­szetjárók megyei találkozó­ját. A kétnapos rendezvényen a szakosztályvezetők és ak­tívák számot adnak a moz­galom eddig elért eredmé­nyeiről további terveiről. A találkozó programjában sze­repel a környék megismeré­se. túra az erdőben, este kö­zös vacsora és tábortűz, kü­lönböző ügyességi játékok, szellemi vetélkedők. A távolabbról érkezők az erdei KISZ-tábor faházaiban kaptak éjszakai szállást. A túri alma mater „Mezőtúr iskolája nevelj új harcos sereget! Új gépek alkotóit! Új gép-titkok tudóit! Hogy országunk a születő kultúra teremtésének élére kerüljön!” Nem mindennapi születés­napra iínta köszöntő (versét — amelyből idéztünk — a költő, az öregdiák Tamkó Si­rató Károly. Az ország egyik legrégebbi, ma is középisko­laként működő intézményét, a mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolát üdvözli, alapításának 450. évforduló­ján. Iskola a történelemben Az ősi alma mater a re­formáció magyarországi tér­hódításának első évtizedében — megelőzve a sárospataki, a pápai és a debreceni kol­légiumot — 1530-ban nyitot­ta meg kapuit. A mezőtúri kollégium az egyetlen olyan intézmény volt a református iskolák között, amelynek so­hasem voltak fejedelmi vagy gazdag patrónusai. Talán ép­pen ezért az évszázadok so­rán — sokszor a kor ural­kodó szelleme ellenére is — hazáját szerető, mély humá­numtól átitatott, magas mű­veltségű. örökérvényű erköl­csi normák szerint élő em­bereket igyekeztek nevelni a tanítványokból a rectorok. praeceptorok. professzorok. Nyilvánvalóan ennek követ­kezménye. hogy a haladás­ért vívott küzdelmekben mindig ott találjuk az okta­tók. diákok nevét. A „túri iskola deákjai’ ve­zető szerepet vállaltak az 1735-ös parasztfelkelésben. Ök írták meg a „Kiáltványt”, intézték a levelezéseket, ők adták meg a végső jelt a fel­kelésre. Bécs példátlanul sú­lyos ítélettel „ismerte el” a diákok felkelésben játszott főszerepét. Harcoltak a túri­ak az 1848—49-es szabadság­harcban: ki fegyverrel, ki meg tollával. Pétery Károly, író, radikális politikus az al­ma mater egykori diákja azok közé tartozott, akiket Kossuth barátjának nevezett. Ilyen előzmények után szinte természetes, hogy a gimnázium tanárai s tanít­ványaik nem az iskolában ültek az őszirózsás forrada­lom idején. Létrehozták a „munkás gimnáziumot”, s 1918. október 31-én Borsos Károly, az iskola igazgatója és Lányi Lajos tanár indít­ványára Mezőtúron is meg­alakult a Nemzeti Tanács, amelynek elnökévé és alelnö- kévé őket választották. Lá­nyi Lajosról így írt később a Mezőtúri Üjság: a „proletár- ság is benne látta az egyet­len férfiút, akire érdemes hallgatni. Ismerték humánus érzését,' nemes gondolkodá­sát, s a nép iránt érzett őszinte vonzalmát” Nevesek és névtelenek A túri tanárok, diákok leg­jelesebb képviselőinek egész sorát őrzi a krónika. Korá- nák kiemelkedő reformátor egyénisége volt Szegedi Kis István, az iskola egyik rek­tora. Ugyancsak ezt a tisztet töltötte be később Félegyhá­zi Tamás, bibliafordító. Ta­nított a gimnáziumban töb­bek között ifi. Péczeli József író, akadémikus. Fogarassy Gábor, a nyelvész, Czébe Gyula neves bizantinológus, Rédei László többszörös Kos- suth-díjas matematikus, Csenki Imre. az Állami Né­pi Együttes egyik alakítóia. Kossuth-díjas karnagy. Az egykori diákok közül olyan írók, költők, művészek öregbítették az iskola hírne­vét, mint Zsigmond Ferenc irodalomtörténész. Szilágyi Ferenc nyelvész, irodalmár. Szép Ernő író, költő, műfor­dító. aki noha matematiká­ból háromszor is megbukott, hálával, szeretettel emléke­zett a középiskolás évekre. „Hetedikbe jártam” című regényében megkapóan örö­kítette meg az alma matert. Mezőtúron érettségizett a költő Erdélyi József és Tam­kó Sirató Károly, a festőmű­vész Fél egy házi Gyula, Vá- rady Lajos. Török János, Izsák József, Salgó Endre, a keramikus Gorka Géza, Veres Miklós, Kun Éva; a grafikus Túri-Polgár István; az ősi iskola formálta igaz emberré Tábori Koméit és Háy Mihályt. De idézhetnénk a ..névteleneket”. akikkel nem volt kegyes az emléke­zet. Azokat a tanárokat, ta­nítványokat. akiket meghur­colták a haladásért folytatott kiállásukért, a harcokban el­esetteket vagy azokat, akik « ' a deportálás idején negyven zsidógyereket óvtak, rejte­gettek, tanítottak. „Deákok” és diákok Az iskola mindig a szó szo­ros értelmében benne élt a városban. Osztozott gondjai­ban, szószólója volt a poli- tikaii és kulturális életnek. Ugyanakkor a város „édes gyermekének” tekintette; gazdag és befolyásos patró- nusok híján adományokkal segítette, táplálta a „sor- kosztos” diákokat.. Mi sem jellemzőbb erre a kapcsolat­ra. a közös sors vállalására; a város kétszeri „futása” idején — előbb a törökök, majd a rácok elől — az is­kola a menekülés során is működött. Nem sokkal rosszabb kö­rülmények között, hiszen az intézményinek akkor még egy piciny, szalmatetős épü­let adott otthont. A „deákok” élete sem volt felhőtlen, drá­kói regulák írták elő az öl­tözködést, a viselkedést, a napirendet. Nem csoda, ha a „sátoros ünnepek” és a „tú­ri vásárok” igazi ünnepnap számiba mentek, no meg ha sikerrel jártak a „lakomák kitudakolói”. A sorkosztos, mindig éhes „deákok” szíve­sen látott vendégek voltak a „lakomákon”, lakodalmak­ban. keresztelőkön. A mostani diákok már el­képzelni sem igen tudják a kollégista elődök életét, szá­mukra idegenek az 1734-ből fennmaradt „iskolai törvé­nyek”. A múlt század végén — boszorkányos gyorsan — elkészült, ma már műemlék- jellegű épületben ugyanúgy telnek a fiatalok minden­napjai, mint bármely más középiskolában. Csak egy ki­csit talán ünnepibb az idén minden. Nehéz úgy elmenni az is­kola mellett, hogy ne látnánk diákokat, akik csinosítják az udvart vagy a pincében, a honvédelmi kDufo kialakítá­sán szorgoskodnak. Mérhe­tetlen sok társadalmi mun­kát végeztek eddig is a ta­nulók az alma materért. A leglátványosabb valamennyi között talán éppen a híres könyvtár megnyugtató elhe­lyezése. A „kincsesbánya” — hiszen, olyan értékes régisé­geket is rejteget, mint Cice­ro 1546-ban kiadott össze­gyűjtött családi levelei, több száz éves török, görög, hé­ber. arab nyelvű kiadványok, Jászi Oszkár Huszadik Szá­zadának évfolyamai — méltó körülmények között várja olvasóit A könyvtár sorsá­nak intézésében természete­sen nem maradt magára az iskola. A város — mint az évszázadok során mindig — de a megye, s még országos szervek is sok segítséget ad­ták a csaknem harmincezer kötet méltó megőrzésére. Jó színvonalú szakmai képzés A diákok kedvenc tartóz­kodási helye Lett az olvasó­terem. Alig. hogy kicsenget­nek az óráról1, másodpercek alatt megtelik az olvasó. A könyvtáros újságolta: előfor- d”H már. hogy a tanárok jöt­tek a gyerekekért, akik úgy beletemetkeztek egy-egy könyvbe, folyóiratba, hogy észre sem vették a becsön- getést. Sok könyvtár meg­irigyelhetné a „kincsesbá­nya” napi forgalmát; általá­ban naponta hetvenen, szá­zan kopogtatnak az ajtón, ki délelőtt, ki délután. Nemcsak a könyvtár „il­leszkedett be” a szakközép- iskola életébej hanem 1,át­mentették” a régi korok minden haladó hagyományát is. A tanároknak, diákoknak nincs szégyenkezni valójuk a nagy elődök előtt. Az is­kola jól teljesíti a mezőgaz­dasági szakemberképzésben ráháruló feladatait, a DATE mezőtúri főiskolai karának egyik bázisiskolájaként. Az utóbbi években, a megfele­lő számú jelentkező révén, már közösen tarthatják meg az érettségi, felvételi vizs­gát. A végzősöknek általá­ban húsz százaléka tanul to­vább felsőoktatási intézmé­nyekben. Az idén egv érett­ségiző fiatal a Szovjetunió­ban folytatja tanulmányait. S akik munkába állnak? Sok lehetőség közül választhat­nak. nemcsak a mezőgazda­ságban, hanem a vasútnál, de még a repülésnél is szívesein alkalmazzák a mezőtúri diá­kokat. A jó színvonalú szakmai képzést igazolják az orszá­gos tanulmányi versenyeken elért előkelő helyezések. Az utóbbi években az első tíz között mindig ott voltak az iskola versenyzői. De nem­csak ők szereztek hírnevet a mezőtúri középfokú mező- gazdasági 'szakemberképzés­nek; tanáraik részt vettek az úi oktatási-nevelési tervek kidolgozásában. A tantestületből évek óta nics vándorlás a pedagógu­sok csaknem fele „öregdiák”. A jól összeforrott tanári kö­zösség az elért eredmények egyik legfőbb záloga. Kombájn és kibernetika Az oktatás-nevelés sikerei mellett egyre többet hallat­nak magukról a szakközép- iskolai szakköréi,' művészeti csoportjai. A diákok tíz szakikör közül választhatnak érdeklődésüknek, adottsá­gaiknak megfelelően, a fotó­zástól a gépszerelésen át egé­szen a honismeretig. Az ország középiskolái kö­zül elsőként Mezőtúron hoz­tak létre hat évvel ezelőtt kibernetikai szakkört, amely jó lehetőségeket nyújt a ter­mészettudományos nevelésre. A diákok kezdetben bonyo­lult automatikus géprendsze­rek számítógépek moddeljeit állították össze a foglalkozá­sokon. Az utóbbi időben pe­dig már modernebb integrált áramkörös rendszereket is készítenek. A szakkör nemes feladatot, ismeretterjesztést vállalt magára. A diákok — akiknek a kibernetika már olyan, mint a játék — a kö­zelmúltban Törökszentmikló- son is bemutatták „tudomá­nyukat” az érdeklődőknek - a műszaki köniyvhónap kereté­ben. Az irodalmi színpad és az énekkar szintén „kilépett” az iskolai falai közül, színvona­las műsoraik emlékezeteseb­bé tették a város ünnepsé­geit. .A művészeti csoportok, szakkörök, az iskola mind a kétszáznegyven tanulója, a tantestület az alma mater szeptember végi „születés­napjára” készül. A haladó hagyományokhoz méltóan, az iskola sikereit, eredményeit megmutatva szeretnék mara­dandó élménnyé tenni az ün­nepet. A ragaszkodás, a sze­retet vezérli az öregdiákokat is, akik művészeti alkotások­kal. verssel, zenével köszön­tik régi. de az újra mindig fogékony, alkotó iskolájukat. „Élj és éri új félezred évet! Virulni lásd a folyton újjászülető jelent! Űj tudattal! Űj hittel! Űj erővel!” Tamkó Sirató Károllyal, a költővel együtt kívánjuk mi ds a 450 éves iskolának. . Tál Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom