Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 2T| tudomány Kalibrált vetőmag Kis talajnyomású óriástraktor A nehéz traktorok családjának egyik legújabb tagját, a nyugatnémet gyártmányú „Profi Trac 5000 TVL” típust láthatjuk. Az 500 lóerős óriástraktor egyik specialitása. hogy mind az első, mind a hátsó kerekei kormányozhatok. Eddig ilyen nagy teljesítményű traktorokat csak hernyótalpas kivitelben készítettek. Az óriástraktoron azért volt szükség a nyolc darab különleges profilozású, igen széles, nagy átmérőjű kerék-köpeny alkalmazására, hogy ekként is növeljék a kapaszkodóképességét és csökkentsék a talajnyomást Az ismert közmondás jogosan módosítható úgy is, hogy „ki mit vet a földbe, úgy arathat”. Többek között a paradicsomnál kimutatták, hogy a nagyobb paradicsommagból kelt növények mérhetően több bogyót teremtek, mint a kisebb magvakból származó társaik. Azt pedig a dísznövénykertészek már nagyon régóta tudják, hogy a közismert és kedvelt ciklámennél annál erőteljesebb fejlődés és dúsabb virágzás várható, minél nagyobb magvakból keltek. A kukoricatermesztésben is régi gyakorlat, hogy a vetőmagot a csövek középső részéről morzsolják le, mert ezt a magelkülönítési módszert tartották kedvezőnek a nagy termések eléréséhez. Nagyobb magból jobb termés Az ezzel kapcsolatos ismételt és alapos vizsgálatok be is bizonyították, hogy a termesztők indokoltan ragaszkodnak sok évtizedes tapasztalataik alapján a nagy magvak vetéséhez. Megállapították például, hogy ha a 8 mm-es szemhosszúságú magvak vetésekor elért terméshozamot száz százaléknak tekintik, akkor alOmm- nél nagyobb szemek vetésénél kerekítve 12 százalékkal több termést takarítottak be, ami hektáronként 6 mázsa szemtöbbletnek felel meg. Ebből és más hasonló eredményekből kitűnik, hogy az osztályozott és főleg a nagyobb szemű hibridkukorica-vetőmaggal rendszeresen 10—25 százalékkal nagyobb termést kaptak. Ezek után érthető, hogy a hibridkukorica üzemekben ma már a vetőmag- előkészítés rendszeresen követéit munkaművelete a magvak osztályozása vagy kalibrálása. A minél közelebbi jövőben azonban másutt is és végleTyúkok az etetftnél A moszkvai Tyimirjazev Akadémia kutatói érdekes megfigyeléseket végeztek a ketrecben tartott tyúkok magatartásával kapcsolatban. Egy ketrecbe öt tyúkot helyeztek, és mindegyikről feljegyezték, hogy mennyi ideig tartózkodik az etetővályú mellett melyik utat használja a ketrecen belül, hol van általában a pihenőhelye. Ennek alapján bizonyos rangsort lehetett megállapítani a tyúkok között. Akárhányszor megismételték a kísérletet, a rangsor nem változott. A rangsor élvonalát alkotó tyúkok elsőként mentek a? etetővályúhoz, sietség nélkül fogyasztották el az ele- séget, idejük legnagyobb részét a ketrec elülső részében töltötték, és a közepében, pihentek. Ha a többi tyúk megkísérelte ennek a rendszernek a megzavarását, vagy a rangelsők helyének elfoglalását ez utóbbiak csőrükkel feléjük vágtak. A rangsorban hátrább került tyúkok csak később és óvatosan sompolyogtak az etetővályúhoz, sietve felcsipegették az eleséget, majd a ketrec falához lapulva mentek vissza, és idejük legnagyobb részét a ketrec há- tulsó fala mellett töltötték. A kutatók szerint a rangsor végét alkotó tyúkok rossz tojók voltak. gesen szakítani kell azzal a régebbi helytelen vélekedéssel, mely szerint a vetőmag egyenletessége, osztályozott- sága csak a tetszetősségre, áruértékének fokozása érdekében, valamint a vetés jobb technikája, könnyebb elvégezhetősége miatt kívánatos, és nem látják benne a bővebb termések elérésének egyik feltételét. Ma már nem lehet kétséges a vetőmagvak osztályozottságának biológiai értéke. A termésképződmények kialakulásának alaktani és időbeni különbözőségéből következik, hogy egy hajtásrendszeren vagy egy virágzatban keletkező magvak méretében és biológiai értékében is eltérések vannak. A vizsgálatok sora bizonyította, hogy a csírák nagysága — fejlettsége — és a mag nagysága — mérete, súlya — között meglehetősen szoros az ösz- szefüggés. Ebből következően a vetőmagnak szánt magvak nagyság szerinti kiválogatásával. vagyis az osztályozásával, kalibrálásával erre alkalmas. viszonylag egyszerű fizikai módszerek hasznosításával, közel hasonló biológiai értékű mag- állománv nyerhető. Eddig sainos nem ismeretes olyan, valóban egyszerű eljárás, amellyel a biológiai értékek alapján való kiválogatás, osztályozás, szükséges esetben a nagy tételekben is megoldható lenne. Megközelítő pontossággal azonban a magméretek vagy magsúlyok szerinti szétválogatás is eredményes és nagyon hasznos. Válogatás géppel Ki is alakítottak már olyan gépeket, amelyek alkalmasak a magvak kisebb- nagyobb tételeinek derék-, hosszméret és fajsúly szerinti válogatására, osztályozására. Ebből a szempontból érdemelnek fokozott figyelmet a speciális magkaJibrá- ló gépeken kívül a szintén fajsúly szerint válogató gépek, a magszeparátorok. Ezek közös működési elve az hogy ha különböző fajsúlyú anyagok keverékét egyenletesen rázzuk, előbb- utóbb alulra kerülnek a nehezebb és felülre a könnyebb részecskék. Közülük világ- viszonylatban is nagyon korszerű a magyar szabadalom alapján gyártott membrános magszeparátor. Ez lényegében egy olyan asztal, amelynek alapja egyenletesen feszített műanyagszövet. A szöveten változtatható irányú légáram hatol át, miközben az asztallap szaporán előre-hátra, jobbra-bal- ra és le-fel való mozgásokat végez egyszerre, legújabban a gumi rugói jóvoltából. A mozgás és a légáramlás azt ereedményezi, hogy az asztal szövetlapjára ömlő magból a nehezebb fajsúT lyú simább felületű, rugalmasabb részek a rugalmas szövet membránhatása és a sajátos ugráló mozgás következtében az asztal távolabbi része felé haladnak. A könnyű, érdes felületű, vagy „léha” magvak és szennyeződések viszont az asztal elején maradnak és itt is hullanak le. Többféle előny A vetőmagosztályozás, kalibrálás tehát a nagyobb termések elérését elősegítő előnyös hatását nem az egyes magvak, illetve a belőlük kikelő növényegyedek életfolyamatainak egyedi befolyásolásával érvényesíti, hanem az egész növényállomány teljesítményének növelésén keresztül fejti ki. így viszont ugyancsak biztos lehetősége a bővebb termések elérésének, sőt az osztályozással szintén megalapozható fejlődési és érési egyenletességének is, amely egymagában is nagy előny. K. L. Vízigényjelzés automatikusan Eredeti megoldású műszert szerkesztettek a Türkmén SZSZK ön- tözéstudománvi Intézetében annak meghatározására. hogy a különféle mezőgazdasági kultúrák számára mikor jön a legjobbkor az öntözés. A külsejében jelentéktelen műszer tulajdonképpen mesterséges vízpárologtató készülék. A „lelke” egy gomba alakú test. amelynek „gyökere” vízzel töltött hengerből nedvességet szív föl. és azt a „kalapján” út elpárologtatja. A „gomba” alakját és felületét úgy alakították ki. hogy pontosan az adott talajjal egyező ütemben párologtassa el a vizet, a csőbe pedig annyi vizet töltenek, amennyi a tálal pillanatnyi nedves- ségi állapotának felel meg. Ismerve az egyes növények vízszükségletét, a mezőgazdászok tudják, mennyi víznék kell a talajban lennie. Ám azt, hogy ténylegesen menynyi van belőle, a hagyományos módszerben rendszeres mintavétellel kellett megállapítani, és ennek alapián meghatározni az öntözés időpontját és a víz meny- nyiségét. Az új eljárásnál erre nincs szükség A műszer — egyszeri beállítása után — pontosan jelzi a talaj mindenkori nedvességtartalmát., hiszen kezdetben azzal megegyezőre állították be. később pedig egyforma mértékben párolog el belőle a víz. Automatikus jelzőrendszerrel összekapcsolva a műszer riaszt, ha a talaj nedvessége kritikus érték alá esik, s ha kell. más automaták közbejöttével kapcsolja az öntözőberendezést. is. A mezőgazdasági gépesítésben :— az ellentétes jóslatok ellenére — az elmúlt évek során az erőgépek (traktorok) megőrizték vezető helyüket az önjáró munkagépekkel szemben. A traktorok életképessége abban rejlik, hogy vontatott munkaeszközök és munkagépek garmadájával egészíthetők ki. ezért minimális ráfordítással a legkülönbözőbb területek gépesítési problémái oldhatók meg velük. A traktorgyártásban az egyes iparilag fejlett országok közt határozott specializáció figyelhető meg. Vannak, amelyek előszeretettel gyártják a nagy teljesítményű erőgépeket (USA, Szovjetunió). Mások inkább a közepes méretű traktorok Hektárszámra termesztett és a kiskertekben nevelt növények, a parkok, a lakóépületek és egyéb építmények, valamint ,az utak körüli területrészek egyaránt gyomosodnak. Különösen súlyos veszteséget jelenthetnek akkor, amikor egyébként sem alakulnak kedvezően az időjárási és egyéb feltételek. Gyomoknak tekintjük a szántóföldi és kertészeti kultúrákban mindazokat a növényeket. amelyeket nem vetet tűnik, ültettünk, s a .jelenlétük káros. 'már csak azért, is, mert a termesztett növények elöl elfogják a helyet, és pazarolják a talaj tápanyag-, valamint vízkészletét. Ilyenformán még a kultúrnövények is gyomok, ha ott nőnek, ahová nem vetették, ültették őket céltudatosan. A termőterületeken kialakult igen változó életlehetőségekkel magyarázható, hogy a különféle termesztett növényekkel együtt más és más gyomnövények tűnnek fel. amelyekhez eltérő, más-más gyomcsoportok alkalmazkodtak, A házak körüli és szemetes helyeken, komposzttelepeken például leginkább a nitrogénkedvelők, a többféle disznópa- réj. laboda. libatóp, bojtorján tenyészik. Az utak mentén a taposott helyekén a fekete üröm, a katángkóró, a szamárbogáncs, a bürük. a csillagpázsit a gyákori. A szőlőkben szinte mindenütt megtalálható a porcsin, a zöld-ségoövénvék között, öntözött területeken a kakas- láibfű. a csorbóka és így tovább. Nemegyszer meglepő gyorsasággal terjednek, aminek a legfőbb oka a rendkívüli szaporaságuk. A gyomnövények maghozama legalább tízszerte. ám többnyire százszorta, esetenként ezerszer- te nagyobb, mint a haszon- növények. Ehhez társul még előállítására szakosodnak (nyugat-európai országok). Megint mások gyors ütemben fejlesztik a kisteljesítményű traktorok gyártását (Japán). A világon egyébként mintegy évi 2 millió traktort állítanak elő. Ami a teljesítmények világméretű növekedését illeti, visszafordíthatatlan folyamatnak látszik. E tendenciának megfelelően a kisebb, úgynevezett eszközhordó és könnyű, univerzális traktorok száma az utóbbi évtized során hazánkban is felére csökkent, a középnehéz univerzális traktoroké pedig 50 százalékkal nőtt, és bevonultak a mindennapi gyakorlatba a nehéz traktorok. roppant életképességük. Ezzel kapcsolatban Korsmo norvég kutató mérései szerint. amíg három nap alatt a zab föld feletti részeinek minden grammjára számítva 5,83 g vizet párologtatott el, egy vad Ikamillafaj 8,3 g vizet használt fel. Egyetlen tő mezei káposzta nitrogénből és foszforból kétszeres, káliumból pedig négyszeres mennyiséget vett fel. mint a jól fejlett zabnövény. Egyes gyomnövények az évezredes kiválasztódás következtében annyira alkalmazkodtak a megfelelő kultúrnövényekhez, hogy csak velük társulva életképesek, és különben nagyon rövid életűek. Rendszerint a termesztett növény vetőmagjával is kerülnek a földbe magvaik. amelyek élettartama ugyan fajlagos, de a környezeti tényezők • lényegesen befolyásolják. Legtöbb gyom- mag azonban 40—60 év alatt pusztul csak el a talajban, elfekvő állapotban. Hazai vizsgálatok kimutatták azt is. hogy a kezdettől teljesen gyommentesen tartott kukoricaparcellák terméséhez képest a gyomok kelése utón öt nappal gyomtalanítottak termése több, mint 12 százalékkal. a még később gyomta- lanított parcelláké pedig öt- venszázalékkal lett kisebb. Ehhez járult még az érés- időnek a gyomkártétel miatti elhúzódása is. Nem közömbös az sem, hogy a késedelmesen gyomtalanított. illetve elgyomosodott területek felszántása harmadával több üzemanyagfelhasználással járhat. De a növényápolás-. Védelem- és -betakarítás. valamint az ezeket segítő gépek, eszközök munkája is könnyebb és tökéletesebb a gyommentesen tartott termőterületeken. K. L. Az időjárásról mesélő fáir Egy nem túl öreg fa törzsének metszetét láthatjuk, amelyet a kutató összehasonlító kísérletei számára éppen „vallatóra fog” A fa tipikus évelő növény. Mint minden élő organizmus, a fa élete is nagymértékben függ a környezettől. A mi viszonyaink között az éghajlati tényezők szinte évről évre változnak. Az ilyen változások a fa évgyűrűiből rendkívül nagy pontossággal kiolvashatók. A biológus egy-egy régi fa törzséből úgy olvas, mint más a történelemkönyvből. A száraz, forró nyarakról, . például a keskeny sötét, úgynevezett nyári évgyűrűk tanúskodnak. Száraz, hómentes hideg tél esetén viszont a tavaszi évgyűrűk nőnek keskenyebbre. Mindamellett az évgyűrűk főleg a csapadékviszonyokról árulkodnak a hőmérsékletingadozásról a fa lényegesen kevesebbet árul el. Az utóbbi években a tudósok megállapították, hogy a fa évgyűrűi a kozmikus hatásokat is regisztrálják. Sokáig nem tudták megmagyarázni, hogy az évkörök alakulása miért éppen 11 és 21 évenként módosult rendszeresen. Hosszas fejtörés és tanulmányozás után rájöttek, hogy a 11 éves periódus a napfolttevékenységgel függ össze, a 21 éves periódus pedig a napfolttevékenységből származó mágneses mező változásából következik. Az elmond attak ajjapján és még több más szempontot is figyelembe véve, az öreg fák a korszerű meteorológia általánosan használt segédeszközeivé váltak. Mert a meteorológus a múltból szerzett ismeretekből a mára és a holnapra is következtethet. A legtöbb információt a meteorológusok számára eddig egy kipusztult amerikai szakállas borókafenyő adta amelynek évgyűrűi alapján 6200 évre visszamenőleg összeállíthatták Arizona időjárásának alakulását. Az így készült történelmi meteorológiai naptár több mint hat évezred minden egyes esztendejét elemzi és jellemzi. GYOMINVÁZIÓ
