Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-13 / 110. szám
1980. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei döntő Győztes: az MHSZ-KÖTIVIZIG csapata A győztes csapat itt még csak pontjait gyűjti (D. G.) A Magyar Honvédelmi Szövetség idei rendezvényei közül méreteiben és jelentőségében egyaránt kiemelkedik a „35 év szabad hazában” elnevezésű vetélkedősorozat. Célja az volt, hogy a társadalom legszélesebb rétegeiben felkeltse az érdeklődést a hármas évforduló — hazánk felszabadulása és a győzelem napja 35., valamint a Varsói Szerződés Szervezete létrejöttének 25. évfordulója — iránt. Mind emellett népszerűsítse a szövetség tevékenységét és kellemes időtöltést nyújtson az MHSZ klub- és pártoló tagjainak, a vetélkedő valamennyi résztvevőjének, A több fordulós küzdelem végére vasárnap, a Szolnokon megrendezett megyei döntő tette a pontot. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében Dobos Ferenc alezredes, az MHSZ megyei titkárhelyettese megnyitója után Nyitraj István, a KISZ megyei bizottságának első titkára emlékezett meg a győzelem napjáról. Ezután elkezdődött a vetélkedő, villámként röpködtek a kérdé- sek-feleletek . Tizenhárom csapat gyűjtögette szorgalmasan a pontokat. A klub- vetélkedőkről a járási-városi döntőkbe, s onnan továbbjutott legjobbak „vizsgáztak” a Nagy Honvédő Háborúról, szabad 35 évünk szocialist]a építőmunkájáról, haditechnikai és helytörténeti ismereteikből. Mindezekről szóban és írásban felváltva adtak számot, olykor játékos ügyességi gyakorlatokkal növelhették avagy csökkenthették pontjaik számát. Míg a versenyzők politikai plakátot rajzoltak vagy a totó kérdéseit fejtették meg, a játékvezetők egyike a közönséget „faggatta” az űrhajózással kapcsolatos villámkérd,ésekkel vont játékba kisdiákokat és felnőtteket, röppentyűvel célba dobni csalogatott a színpadra lányokat, fiúkat. Vállalkozó kedvben nem volt hiány, és nem maradt el az azonnali jutalom se. A nagymértékben lexikális tudásra épülő kérdések alaposan megdolgoztatták a versenyző csapatokat és a zsűrit egyaránt. Végül is a Szolnok város színeiben versengő MHSZ—KÖTIVIZIG „négyesfogat” — Cserfalvi József, Ivántsó Iván, Beregi László és Fekete Péter — került ki győztesen a küzdelemből. A ti- szaföldvári Lenin Tsz szolnoki járást képviselő csapata lett a második, míg közvetlen mögéje Jászberény város csapata tört az élmezőnybe. Mellettük valameny- nyi versenyzőt méltán illetett elismerés azért a több hónapon át tartó szorgalmas felkészülésért, amit mindannyian bizonyítottak. — re — A juhász unokája, a juhász fia, a juhász A tiszaugi réten, a szelíd vízparthoz közeli lankákon birkák legelésznek. Láthatóan élvezik a jó időt. a friss zöld füvet, a szabadságot. A szabadságban láthatóan semmi korlátjuk nincs. Emiatt kicsit elnézően, de mérgelődik a juhász: — Ez a Mónika, ez a fehér puli nemcsak azért műkedvelő. mert alig másfél éves. A fehér puli ritkaság, de igazi juhászkutya fehérből sose lesz. Nekem elhiheti, megtanultam az öregapámtól még. ö is juhász volt. így aztán Mónika békésen a gazda lábánál kucorog, szeme se rebben, ha a birkák messzire bitangolnak. A juhász azonban abbahagyja botja támasztását, s megy az állatok után. Amikor újból együtt vannak, mondja az életét: — Most éppen negyvenöt éves vagyok, de én mindig juhász voltam. Juhász unokája. juhász fia juhász Budai Sándor. Itt lakom a saját portámon Tiszaugon, de a birka nem az enyém, az közös. A csépai Tiszamenti Tsz juhásza vagyok. Már huszonnégy éve, hogy a szövetkezet tagja. — Előtte az apámnál dolgoztam, az még maszek juhász is volt. csak később, ötvenhatban léptünk együtt a szövetkezetbe. Gyerekként én sok mindent megpróbáltam az apám mellett. Volt 140— 150 fejős juha. tudtam fejni, savót, túrót készíteni, még azt az igazi,, finom juhsajtot is. A piacozást már nem bízták rám. apámék elindultak a haszonnal a szentesi, vagy a kunszenti piacra. Akkor én voltam a kisjuhászból nagy- juhász. rám maradt a felelősség. őriztem a nyájat. Olykor-olykor azért egy birka halálát lelte, u bográcsban. Nagyot nevet. érti. — Az főleg feles juhász korunkban volt. Vittük a gazdának a birge bőrét. Itt van ni, elhullott, ez lett a sorsa. Már a közöséből ilyet nem tehetünk. Azért se, mert nagy érték lett ám a birka. m»g manapság „okosabb” a számadási kötelezettség is. Nemcsak a bőrét kell bemutatni ... Megint elballag, kékszín viharkabátjában a nyáj után. — Subája nincs? — Májusban suba? Minek lenne most. végre tán jó lesz az idő. Különben van subám, mert éjszakai elléskor megse lehetnék nélküle. — De bográcsban nem főz már ebédet. Hunyorít, csak a szeme nevet, mintha mondaná, mit akar tőle ez az ember. Aztán illendően szól: — Nem főzünk már bográcsban. Reggel kihajtok, délben vissza, én meg hazaszaladok, megfőzi á párom az ebédem. Muszáj neki főzni, sok a gyerek. — Kicsik, nagyok? — Két lány. három fiú. A legnagyobb már végzős ipari tanuló, a nagylány. A többi iskolás még. — Vonzódik valamelyik a juhászaihoz? Megvakarja a fejét, arcán összébb szaladnak a ráncok. Feljebb tolja a sapkát is. mert belemelegedett a témába: — Az az igazság, hogy egy se. A fiúk mind iparos pályára készülnek. A nagylányom. no. mondjuk, az még valami rokonságot vállal az enyémmel. Szűcs szakmunkástanuló a Pannóniában. Kunszenten. — Érdekes, pedig szép szabad élet. a nóta is azt mondja. hogy a juhásznak jól megy dolga. — Jól. jól. Amikor legeltet, övé a határ. Üthoz közel, látja a fox-galmat. a messziről jövő-menő embereket. Már kisrádiózhat is. nem a süket csendet hallgatja. Csakhát tudja, a birkákkal baj van, nemcsak napsütéses legeltetésből áll a juhász élete. Nem mondom, évi 40—45 ezer forint összejön — s a háztájiból is lehet hasznolni. ha szorgalmas a család, de- hát a mai fiatalokat ez az én nagy szabadságom aligha érdekli. Másra vágynak, tán értem is őket. A birkák megint messzire merészkedtek. Budai Sándor, a juhász unokája, juhász fia juhász elköszön. Délfelé jár az idő. lassan behajtja a juhokat az akolba. Később a tsz-központban mondja róla az elnök: — Jó juhászunk ő nekünk. Olyan jó. mint az apja. Az még hetvenötévesen is őrizte a nyájat! — s j— Fotó: T. K. L. Oknyomozás zászlányerés után Védnökség, vitafórum, országjárás Avagy: egy sikeres KISZ-szervezet „titkai >» Ha akad KISZ-szervezet, amelyik nehéz körülmények között tevékenykedik, akkor a Középtiszai Állami Gazdaság ifjúsági szervezete nyugodtan közéjük sorolható. A sajátos és nehéz helyzetet elsősorban az jelenti, hogy a gazdaság két legtávolabbi pontja 60 kilométerre fekszik egymástól, és a több mint 20 ezer hektáros terület 2 járást, egy vá— Már 1979-ben is zászlóvárományosok voltunk, de a bíráló bizottság még nem talált bennünket minden szempontból érdemesnek erre a magas kitüntetésre kezdj Juhász Julianna, a KISZ-bizottság titkára. Okultunk az észrevételekből és igyekeztünk, megszüntetni az alapszervezetek munkája közötti különbségeket, színes, érdekes KISZ-élettel megnyerni a habozó fiatalokat. Sikerült is a szervezettség fokát 40,2 százalékra emelni, ami úgy gondolom, egy termelő jellegű nagy- gazdaságban nem rossz arány. De a legdöntőbbnek azt tekintettük: hogy az alapszervezetek vállalásai, hétvégi munkaakciói valameny- nyi esetben a termelést segítsék. — Nálunk, a bánhalmi alapszervezetben 61 KISZ fiatal tevékenykedik — veszi át a szót Gönczi András. Vannak köztünk lakatosok, de a többség az asztalosműhelyben dolgozik. Két éve védnökséget vállaltunk a gazdaság egy 123 millió fo— Mi pedig a karcagi ötös kerületben a szárító üzembe helyezésén, szerelésén töltöttünk sok-sok hétvégét, — folytatja Varga Imréné anyagkönyvelő. A 67 alapszervezeti tagunk részt vett a nyári, őszi betakarításban, de arra is büszkék vagyunk, hogy igen jó a kapcsolatunk a karcagi gyermekintézményekkel, különösen a Zád.or úti iskolával és Ady úti óvodával. Kölcsönösen részt veszünk egymás ünnepségein, társadalmi munkaakcióin, és narost és 13 községet is érint. Talán ez is az oka annak, hogy all tagú KISZ-bizottság szinte valamennyi tagja tíz —húsz—harminc kilométerre dolgozik egymástól. Mégis a fiatalok már két ízben kapták meg a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete kitüntetést, sőt néhány hete elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlóját is. Vajon mi a „titka” a KlSZ-szerve- zet erejének? rintos beruházása, az ezer férőhelyes sertéstelep építése felett. Eddig már több mint ezer társadalmi munkaórát töltöttünk el hétvégeken itt, és büszkék vagyunk arra, hogy ennek a temérdek szakipari és egyéb munkának a felét a mi alapszervezetünk teljesítette. — Én viszont kunmad,ara- si vagyok, a brigád, az alapszervezet zöme is madarasi. vagy .környékbeli — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács István tehenészeti brigád vezető. Nekünk legelőször is az alacsony szervezettségen kellett javítanunk, és tavaly év végére elértük, hogy nálunk, a hármas kerületben ez a szám már 70 százalékra módosult. Igyekeztünk olyan munkákat vállalni, amelyekben valamennyi tagunk részt vehetett. így a kerületi központban kialakítottunk egy játszóteret, de mindannyian segítettük a nyári betakarítási kampány- munkákat is. Nem véletlen, hogy a gazdaság legjobb ifjú kombájnosai tavaly közülünk kerültek ki. gyón jól esett, hogy három anyukánk négy kisgyerekét felvették az óvodába, így segítették, hogy a fiatal mamák újra munkába állhassanak. A szó Király Barna szervezőtitkáré. — A 11 vezetőségi tag havonta egyszer találkozik a kunhegyesi központban, ahol véleményt cserélünk, tájékoztatjuk egymást a kerületek, alapszervezetek, illetve a gazdaság időszerű termelési, mozgalmi feladatairól. Nehogy azt gondolja senki. hogy nálunk a KISZ-élet egyet jelent a termelőmunkában való szakadatlan részvétellel. Mind a hat alapszervezetünk nyaranta többnapos autőbusztúrát szervez az ország nevezetes helyeire, legjelentősebb múzeumaiba. Ami a sportot illeti, tavaly másodikok lettünk a megye állami gazdaságainak sportversenyén, és alakítottunk egy fiú röplabdacsapatot is, amelyik sikerrel szerepel a megyei első osztályban. Május 3-án majálist rendeztünk a bánhalmi sporttelepen, ahol a versenyeken és a tréfás vetélkedőkön közel 200 fiatal indult. Szólnom kell a politikai vitaköreinkről is, amelyeken tavaly 125 tagunk vett részt. Arra is büszkék vagyunk, hogy a 230 ifjú- kommunistánkból már 48-an a párt tagjai, és az idén is van három „jelöltünk.” Munka, politika, szórakozás — Boldogok voltunk, amikor Nyitrai Istvántól, a KISZ megyei Bizottságának első titkárától átvettük a zászlót, de tudjuk, a díj újabb kötelességeket is ró ránk — mondja Juhász Julianna. Készülünk a tanácsválasztásokra, jónéhányan feladatot is kapunk június !i-ra. A mezőn pótolni kell az elmaradt tavaszi, szántóföldi munkákat, és bizonyos, néhány hétvége kinn talál bennünket a határban. A héten egy fórumjellegű, közös összejövetellel fejezzük be a politikai képzési évet, és az sem titok, a legjobb mozgalmi munkát, végzőket a gadzaság autóbuszával felvisszük Budapestre a SZUR- ra. A központi indoklás szerint a zászló odaítélésénél döntőnek bizonyult az, hogy a gazdaság kiszesei vállalásaikkal elősegítették a termelést. gyorsították a gazdasági célok megvalósulását. Ugyanakkor azt is megállapították: tartalmasabb, érdekesebb, színesebb lett a szervezeti élet, eltűntek az alapszervezetek közötti szín- vonalbeli különbségek. D. Szabó Miklós Tavaly nem sikerült Előtérben a termelőmunka Egy szombattal és tizenhat esküvővel több Házasságkötések hava: május Kiskereskedők Zárvatartó boltokat béreltek Egy év alatt több mint nyolcszázzal növekedett a magánkereskedők száma — állapította meg Gyürky Rudolf, a szervezet elnöke, a KISOSZ választmányának tegnapi ülésén. Jelenleg 11 689 kiskereskedő működik az országban, számuk a családtagokkal és az alkalmazottakkal együtt megközelíti a 20 ezret. A Belkereskedelmi Minisztérium felhívására magánkereskedők Budapesten ötven. vidéken 86 korábban létszámhiány vagy gazdaságtalan üzemeltetés miatt zárvatartó állami boltot vettek bérbe. A lakosság ellátását szolgáló — az állami és a szövetkezeti kereskedelmet jól kiegészítő — kiskereskedők tevékenységét egész sor központi intézkedés segíti. Így például az alapvető ellátáshoz másfél tonnás teherautót vásárolhatnak. Lauthún Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra. hogy a nagyobb lehetőségek egyetlen kereskedőt sem jogosítanak fel szabadosságra, a törvények kijátszására, a rendelkezések mellőzésére. Jóllehet, a házasságkötéshez, az esküvő szertartásának ünnepélyességéhez nem túlságosan illik a száraz statisztika, annyit mégis érdemes megjegyezni, hogy míg tavaly májusban negyvenkilenc ifjú párt ad.tak össze a szolnoki városi tanácsnál, addig az idén hatvanöt esküvőt rendeznek. Az igazsághoz tartozik, hogy az idei május egy szombattal „hosszabb”, mint 1979- ben volt, a nagy szám azonban azt is bizonyítja, hogy a tavasz utolsó hónapja a házasságkötések hava. A városi tanács társadalmi ünnepségeket szervező irodája igyekszik minél ünnepélyesebbé, maradandó élményt nyújtóvá tenni az esküvőket. Ennek érdekében bővítik szolgáltatásaikat. Tapasztalták például, hogy mind.en korosztály az élőzenéhez ragaszkodik, a gépzene rovására. Ezért, ha a házasulandók kérik. akár egy szál hegedűvel kísérik végig az esküvőt. De a „nagyobb felhajtás” iránti igényeket is képesek kielégíteni: állandó kórusuk, orgonistájuk, versmondójuk van. Az idei házasságok érdekessége, hogy a év viselésében sokkal „merészebbek” a nők, mint az előző években. Egyre többen tartják meg lánykori nevüket vagy a férjük családi nevéhez kapcsolják lánykori utónevüket. A névhasználat különböző' módjaira az esküvő előtt felhívják az ifjú pár figyelmét, így sok későbbi vitától megkímélik őket. A házasságkötések számának növekedése ugyanis, persze nem egyenes arányban, de együttjár a válások szaporodásával, amely a lánykori nevét viselő nő számára kevesebb bonyodalommal jár, mintha a férje teljes nevét viselné. Természetesen májusban válásról beszélni ünneprontás, mostmár tehát elég annyit megjegyezni, hogy a városi tanács anyakönywe- zetője és társadalmi ünnepségeket szervező irodája szívesen vállalja a több esküvővel járó többletmunkát. Nem csak májusban...
