Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-13 / 110. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 13. Az évad mérlege: Harminchat szovjet drámabemutató A hónap második felében újabb szovjet színházi együttest köszönthetünk hazánkban. Budapesten és Debrecenben vendégszerepei Tabakov moszkvai stúdiószínpada — mondotta Orosz László, a Kulturális Minisztérium színházi zenei és táncművészeti főosztályának vezetője a II. szovjet drámaszemle befejezése alkalmából. — Színházaink évadonként általában 160—180 . művet mutatnak be. A szemle jelentőségét érzékelteti, hogy a budapesti és a vidéki színházakban több mint 40 mai vagy klasszikus szovjet illetve orosz drámát tekinthetett meg a közönség, s ebből 36 új bemutató volt. E páratlan sorozat az évad elején Szolnokon Trifonov: A csere című darabjával kezdődött, s azt a világhírű szovjet rendező. Jurij Petrovics Ljubi- mov állította színpadra. Lju- bimovot különben már kicsit magyar rendezőként tartjuk számon, szívesen látott vendégünk, s bizonyos, hogy hatása hosszabb távon is hat majd színházi életünkre. —. őszinte érdeklődés ki; sérte a szemle bemutatóit, s ismét bebizonyosodott, hogy elsősorban azok a művek számíthatnak tartós és kiemelkedő sikerre, amelyek a ma emberének kérdéseire keresnek — és adnak — választ. amelyek a szovjet embert. a szovjet társadalmat ábrázolják magas művészi színvonalon. Lámánita táncosok Szolnokon Ízelítő az ősi amerikai kultúrából Sziú-indián dal és tánc pillanatkép az előadásból Az Amerikai Egyesült Államok Brigham Young Egyetemének indián táncegyüttese — magyarországi, lengyel- országi és romániai fellépés- kőrútja során — szombaton. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — az Expressz szolnoki irodája szervezésében — két előadáson mutatta be műsorát. Az indián egyetemisták •tánccsoportja; azaz a „Lámánita Nemzedék” — indián, .mexikói, polinéziai és dél-amerikai fiatalok — saját szerzeményeikkel, zenével. dalokkal, táncokkal a mai indiánok törekvéseit, vágyait. elért eredményeit illusztráltak; fergeteges sikerrel. S a taps nem csupán a látványnak; az indián toll- díszeknek. egzotikus jelmezeknek, filmekből, kalandregényekből jól-rosszul ismert, romantikus indián „képnek” szólt, sokkal inkább az ősi indián produkcióknak. A közönség eredeti indiántáncokat láthatott, megismerkedhetett az Krík. a Navajo, a Sziú. a Cserokéz nemzet hagyományaival. mexikói, polinéziai. bolíviai dalokkal, táncokkal. Az előadás egyik kiemelkedő szereplője Raul Ayllon bolíviai gitáros volt. * * * Garcia Lorca bizonyára a „duende”-val. a megfoghatatlan. a varázslatos létrejöttével jellemezte volna Raul Ayllon hangszeres énekes virtuóz produkcióját. A szolnoki közönség is kirobbanó vastapssal honorálta az ifjú bolíviai spanyolgitáron, a négyhúros charangon. a pánsíphoz hasonló samponason és a quena nevű fúvóshangszeren előadott számait. Az előadás után beszélgettünk Raul Ayllonnal. így mutatkozott be: — Bolívia fővárosában. La Pazban éltem 1976-ig. akkor mentem az Egyesült Államokba a Brigham Young Egyetemre tanulni. — Gondolom, művészettel kapcsolatos tanulmányokat folytat. — Dehogy. Komputer-terRaul Ayllon: „tanulok, gitározom, dalolok, élek”. A fiatal bolíviai virtuóz vastapsot kapott — szívébe zárta a szolnoki közönség Fotó: Kolozsi vezőnek készülök. Igaz ucvan. hosv korábban két és fél évig folytattam képzőművészeti tanulmányokat. — És a zene? — Hétéves koromban már játszottam egy zenekarban; dobos voltam. Az igazat megvallva nem nagyon szerettem dobolni, ezért megtanultam — félig-meddig magamtól — más hangszereken is játszani. A zene azóta is mindennapi életem része, csakúgy mint minden dél-amerikai embernek. Mert a zene — öröm. Játszom egy együttesben — kizárólag bolíviai népzene szerepel koncertjeinken. Raul Ayllon huszonnégy éves, mellesleg egy rövid ideig hivatásos futballistaként is aratott hazájában sikereket. Nagyszerű mókamester, sistereg körülötte a levegő, nemcsak a színpadon, baráti körben is szívesen és sokat zenél. Ezek után kézenfekvő a kérdés: — Mégis, mi a legnagyobb vágya az életben? — Majd ha eljön az ideje, sok gyereknek jó apja szeretnék lenni... Addig tanulok. gitározom. dalolok, élek... te — szj MÚZEUM ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Közvetlenebb kapcsolat a közönséggel múzeumok egvr'' nagyobb szerepe „ játszanak a közművelődésben. Az alapvető, hagyományos múzeumi funkció — a műtárgyak bemutatása — mellett közvetlenebb kapcsolatot teremtenek, különböző közönségrétegekkel, más művészeti ágakkal együtt, új bemutatási formákat találnak. A múzeumok sajátos lehetőségeire épülő közművelődés természetesen a kiállításokhoz kapcsolódik. Csak tavaly 659 állandó. 800 időszaki, és 677 vándorkiállítás várta a látogatókat, akik ösz- szesen 17 millióan voltak. A legtöbben — nyilván a hazai és külföldi turistaforgalomnak köszönhetően — augusztusban jártak múzeumokban. De már áprilistól szeptemberig is igen magas volt a látogatottság — havonta egymillió! E számok, adatok arról tanúskodnak: hogy a közönség megtalálta — megtalálja a múzeumokban a művelődési, szórakozási lehetőséget. Egyre több családban, iskolai és munkahelyi közösségben program a közös tárlatlátogatás. Egy-eey nagyhírű múzeumi gyűjteményért, vagy érdekesnek ígérkező időszaki kiállításért még útrakelni, más városba, községbe utazni is hajlandók az emberek. A múzeumokban ma már nemcsak képet, szobrot, ipar- művészeti tárgyat, történelmi vagy egyéb dokumentuláthat az érdeklődő. Előadásokat hallgathat, műsoros-irodalmi. zenei rendezvényeken vehet részt. Elmélyedhet egy-egy speciális téma tudományos kutatásának eredményeiben. Pályázaton, vetélkedőn, versenyeken való részvétellel aktívain bekapcsolódhat a múzeumi ismeretterjesztő munkába. A múzeumi műhelyprogramok a .szakmai titkok”-ra derítenek fényt. A tárlatvezetés szinte múzeumi alap-szolgáltatás. A csoportos látogatóknak a fele tavaly részesült is tárlatvezetésben. Egyes múzeumokban az anyag ilyenfajta bemutatásának speciális formáit is kialakították. Győrben, Szolnokon. Szekszárdon a szocialista brigádoknak. Szombathelyen és a fővárosban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a családos látogatóknak szóló tárlatvezetéseket tartanak. Népszerűek a vezetést más programokkal kiegészítő rendezvények. A Magyar Nemzeti Múzeum-beli szabad szombat. a szombathelyi múzeumokban a szocialista brigádnap, a kecskeméti Katona József Múzeumban a múzeumkerti nyári esték, vagy vetélkedőre felkészítő foglalkozások — a pécsi, a szegedi, a debreceni, az egri. a gyöngyösi. a békéscsabai, a szombathelyi. a simontornyai múzeumokban. S ami a terveket illeti, érdekes felsorolni ezek közül is néhányat: Baranya megyében a Munka és Művelődés címet viselő új akciót. a Fejér, a Szabolcs- Szatmár. a Hajdú-Bihar megyei vetélkedőre előkészítő sorozatokat. Irodalmi.' színházi sorozat lesz az idén is Gorsiumban. Egerben. Gyulán. Tatán. Folytatják a Magyar Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum zenei rendezvényeit. A borsodi múzeumokban a Zene a képtárban. Hajdú-Bihar megyében a Múzeumi mozi sorozatokat. A legtöbb múzeumban jól kihasználják a szellemi és anyagi kapacitásukat. A társadalom széles, egyre szélesebb rétegeit ismertetik meg nemzeti kincseinkkel, múzeumi értékeinkkel. megosztott élmény, közösen felfedezett látnivaló többet ad, mint az egyszeri, esetleges program. A kiállítás, a múzeumi hangverseny. a témához kapcsolódó irodalmi, történelmi előadás, amelyről a családban, a munkahelyen beszélni, vitázni lehet, a vetélkedők, amelyek a játék és az ismeretszerzés örömét kapcsolják össze, maradandó kulturális élménnyel ajándékozzák meg a résztvevőt, s részvételre indítják a közömböst. így lesz társadalmi eseménnyé. ünneppé egy-egy tárlat megnyitása. fontos programmá egy-egy múzeum felkeresése. Kádár Márta * Jászberényi randevú Egyre többen keresik fel a megyéből Jászberényben a Hűtőgépgyár melletti kultúr- parkot. ahol az állatokban, a szép díszes cserjékben és a ritkaságszámba menő fákban gyönyörködhetnek a látogatók. A gyerekek részére játszópark is épült. Két súlycsoport — egy ketrecben A parkban a gyerekek kedvence a szelíd őzike huMmhossz Nincs hét évfordulók, tehát megemlékezésre, jó értelemben vett aktualizálásra is alkalmat adó lehetőségek nélkül. S a rádió sorra- rendre él ezekkel a lehetőségekkel — a múlt heti i ű- sorokat tekintve: sikeresen. Jelentős dokumentumműsor hangzott el a győzelem napján „Félelem nélkül élni” címmel, ugyanekkor három baráti ország fővárosából jelentkezett az „Ötödik sebesség”. Május 9. Csehszlovákia felszabadulásának évfordulója is — a rádió több műsorral emlékezett meg az ünnepről. Egyebek mellett két kitűnő hangjátékot tűzött műsorra hét közben, majd vasárnapra maradt a meglepetés, a „Negyven gazfickó és egy ma született bárány” című dráma (Oldrich Danek műve) rádiós bemutatója. Kilenc vagy tíz évvel ezelőtt Debrecenben, egy stúdió- színházi előadáson láttam a darabot — végig feszült, nagy erejű előadáson, a Csokonai Színház több fiatal művészének kiemelkedő alakításával. (Az azóta Szolnokra szerződött Fonyó István is remekelt.) A darabnak nem volt „szerencséje”, nagy kőszínházi bemutatókhoz, a rádió színház vállalkozása így szinte felfedezés — számba ment. A bibliai környezetben játszódó dráma a végső konfliktusokba, háborúkba, oktalan gyilkolásba, kiszolgáltatottságba taszított ember, embercsoportok morális anatómiája. Eképp: időtlenül korszerű mondanivalót hordoz. Ugyanakkor vérbeli színpadi mű, mesterien sűrített, bonyolított, fordulatos cselekménnyel. A felvételkor mikrofon elé álló. szövegkönyvet tartó színészek — kivétel nélkül — megérezték feladatuk jelentőségét, ennek megfelelően nagyon érzékenyen s — jó értelemben véve — hatásosan interpretálták a drámát. A rádióra alkalmazás és a nagyon pontos, összefogott rendezés Kelemen Pál munkáját dicséri. Qz „ötödfélszáz énekek” írója, gyűjtője Palóczi Hor- vát Ádám kétszázhúsz évvel ezelőtt született. Tavaly jelent meg —• pazar kiállításban — „Énekes poézis” címmel az eddigi legteljesebb válogatás „ötödfélszáz énekeiből”. Különös sorsú, különös tehetségű költő, népdalgyűjtő volt — és dühösen elkötelezett. — magyar. A csütörtökön elhangzott, meglehetősen lassú cso- bogású műsor, amelyben Vargha Balázzsal beszélgetett Filippinyi Éva, a maga korában költőként, drámaíróként vitathatatlanul népszerű Pálóczi Horváth portréját, irodalmi pályafutását igyekezett megrajzolni énekes-verses betétekkel. Az adott keretek között nem volt rossz a műsor, ám a múlt év vége egyik legnagyobb sikerű könyvének szerzője — s magában a könyvben írottak is — többet, jobbat érdemeltek volna. Röviden Életünket megrontó apróságokról szólt Kondor Katalin vasárnap délutáni műsora. Jellegzetes, pregnáns példákat ragadott ki a mindennapok kínálta gazdag anyagból — ennek ellenére sem sikerült izgalmas műsort csinálni. Pedig lelkiismeretesen körüljárta az adott témát — azazhogy inkább: körültapogatta. Merészebb, nagyvonalúbb szerkesztéssel — esetleg más műfajban — kitűnő adás kerekedhetett volna; — így megrekedt a vállalkozás szintjén, s nem nyújtott egyebet negatív példák, bosszantó esetek felsorolásánál. — eszjé — Figyelő szemek Ők már itt születtek Cserjék — fák — pihenőház Fotó: Nagy Zsolt
