Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. máiui 6. A szolgáltatások szervezettsége Akinek kerek egy hónapnyi határidőre vállalják a közönséges cipősarkalást. mondván, hogy a csorbasarkú lábbelit nekik a központi műhelybe kell továbbítaniuk .... akit három helyen elutasítanak mosógépjavítás-ügyben. mondván, hogy nincs alkatrész, s az aranykezű mestert végül is egy kisiparos személyében fedezi fel, aki egyenest az NDK-ból szerzi be a sehol sem kapható alkatrészt.... aki kocsija rutinszervizéért, kifizet majd’ másfélezer forintot, és csak fél év múlva jön rá, hogy az esedékes olajcseréről egyszerűen megfeledkeztek. jóllehet felszámították .... aki hónapokig kénytelen fazekakban melegíteni a vizet, mert gázboy- lere. egy aprócska alkatrész híján hasznavehetetlen ... szóval, aki kénytelen kelletlen hetente-havonta járja végig a szolgáltatás idegeket megviselő kálváriáját, annak a következő számok bizony aligha szolgálnak vigasztalásul: Az elmúlt tíz évben majdnem 15 milliárd forintot költöttek a szolgáltatóintézmények gyarapítására, bővítésére, korszerűsítésére, s jelenleg több mint 100 ezer szolgáltatóhely áll a fogyasztók rendelkezésére. Tiszteletet parancsoló számok, s éppen ezért az ember csak azt nem érti. miért van az, hogy egyre nehezebb, egyre körülményesebb valamit elvégezni, megjavítani, miért van az, hogy változatlanul, sőt: egyre inkább úgy érezzük, a szolgáltatóipar valamiféle kegyet gyakorol azzal. ha egyáltalán alkalmazottai szóba állnak velünk? o Ügy tűnik: a mennyiségi fejlődéssel nem lehetnek különösebb gondjaink. Nagy kérdés azonban, hogy a vitathatatlan mennyiségi fejlődés mögött, illetve amellett, javult-e a szolgáltatások minősége és méginkább az egész szolgáltatóipar szervezettsége? Erről kinek- kinek megvan a személyes tapasztalata, amire, ugye. többnyire azt szokás mondani, hogy ..nem jellemző ...” Ez esetben viszont a bosz- szantó személyes tapasztalatok összecsengenek a szakemberek értékítéletével. Már az a bizonyos mennyiségi fejlesztés is megkérdőjelezhető. Mert például hiába a 100 ezer szolgáltatóhely, ha az üzemek. műhelyek egy részében súlyos munkaerő- hiánnyal bajlódnak. o S az ehhez kapcsolódó további kérdés: valóban reálisak-e a mértéktartó számítások? Nem lehetne valamit „keresni” a munka jobb szervezésével, a bürokratikus módszerek kiküszöbölésével? A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a szolgáltatás szervezeti kereteit módosítani kellene, éppen az igények jobb kielégítése érdekében. Különösen problematikus a több ezerre tehető, egészen kis szolgáltató- helyek jövedelmi' helyzete. Ezek általában indokolatlanul magas költségekkel, a nagy szervezetekre jellemző, és automatikusan átmásolt bürokratikus módszerekkel dolgoznak, s a fogyasztókkal való kapcsolataik már csak ezért is nehézkes alacsony színvonalúak. Szó sem lehet arról, hogy e kis üzemeket műhelyeket centralizálják. Ennél sokkal egyszerűbb megoldás a szolgáltatási „ügyvitel” egyszerűsítése. a bürokrácia nyesegetése. Itt vannak aztán azok a gazdasági egységek, amelyek afféle melléktevékenységként foglalkoznak a szolgáltatásokkal. Jelenleg e vállalatok elégítik ki a szolgáltatási igények kétharmadát. de olyan körülmények között, hogy valóságos csodának minősíthető, ha nem hagynak fel sorozatban a szolgáltatással. Az efféle „mellék- tevékenységnek” hivatalosan ugyanis nincs sok becsülete. A szervezeti egyszerűsítést szolgálná az is, ha például a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek nagyobb részt vállalnának — vállalhatnának *— a területükön élő emberek szolgáltatási ellátásában. Ehhez megint csak a támogatás, az ösztönzés hiányzik. És ne feledkezzünk meg a kisiparosokról sem. Létük és működésük a szolgáltatóipar szempontjából sorsdöntő. Létszámuk nő. tevékenységük köre bővül, de nem eléggé. Pedig ennek aztán nincs semmilyen hivatalos akadálya. Ám a központi elképzelések érvényesítését ez esetben sok minden nehezíti. Például: állami vállalatnál főfoglalkozásban lévő szakemberek. ha akarják. mellékfoglalkozásként működési engedéllyel dolgozhatnak a szolgáltató ágazatokban. Erről rendelet van, amit helyenként sehogy- sem akarnak tudomásul venni, s minden lehető és lehetetlen módon akadályozzák, vagy éppen megtagadják az ilyesfajta melléktevékenység engedélyezését. o A szolgáltatóipar fejlesztésének lehetőségei, és szükségessége elvileg, kristály- tiszták. Csak éppen az elveket kellene következetesen megvalósítani. Már csak azért is, mert a szolgáltatás minősége, rugalmassága és gyorsasága életkörülményeket, közhangulatot alakító tényező. V. cs. B hátország védelméért Háborúban számítani lehet olyan tömegpusztító fegyverek bevetésére, melyek időjárási viszonyoktól függetlenül. igen nagy kiterjedésű területen képesek az élő erők, építmények, anyagi javak és a hasznos növényzet elpusztítására, valaimnt tartós szennyeződés és fertőzés létrehozására. Hatásukkal nemcsak a harc- területen, hanem a hátországban is számolni kell, hiszen azt is veszélyeztetik. A tömegpusztító fegyverek elleni védekezés jelentősége ezért kézenfekvő a munkásőrség számára is. A testület ezért készül fel arra, hogy a tömegpusztító fegyverek ellen kellő időben és minél tökéletesebben tudjon védekezni, telkerülje .vagy legalább csökkentse a nagy anyagi és személyi veszteségeket. A testület tagjai a védekezési szakfeladatok magas szintű elsajátításával életeket és anyagi javakat menthetnek meg .a pusztulástól. A munkásőrség megyei parancsnokságához tartozó védelmi szakalegységnek ezért van különleges szerepe az általános munkásőri kötelességek teljesítésén túl. Tagjai fáradságot nem ismerve készülnek feladataik végrehajtására. Gyakorlatúiból készült képeink is ezt igazolják. A védőöltözet felvétele Az oktatásban nagy jelentősége van a hibák kijavításának Mentesítési szakfeladat végrehajtása gépjárművön Sok ember sok szemét...? Röppen az üres, összegyűrt cigarettás doboz és zizzenve landol a szeméttárolótól egy méterre. „Nesze egy marékkal...” és a tökmag az egyik srác kezéből a másikéba pereg. Rendkívül óvatosan végzik ezt a műveletet, minden szemért kár. Aztán a maghéjat könnyedén maguk köré köpködik. Néhány méterre a szeméttárolótól. A sültkolbász elfogyott, a zsíros papírt megtáncoltatja a szél, és viszi... Ismert jelenetek? Bizonyára mindenki tudná kapásból folytatni a sort. Még talán az is, aki egyébként szintén részt vesz a kollektív szemetelésben, de utálja például a tökmagot, a csikket viszpnt hanyagul eldobja, ha megérkezik a busz. Szidja tehát a mago- lókat. Természetesen azokon a helyeken gyűlik össze igazán a szemét, ahol több ember megford,ul, vagyis a pályaudvarokon, a piacokon, az autóbuszmegállókban. Szolnokon, a vásárcsarnok területét négy segédmunkás takarítja minden nap, két műszakban. Matinkó Péter, a piac intézmény igazgató- helyettese elégedett a munkájukkal. — Nem szeretném, ha dicsekvésnek tűnne, de járt már nálunk az ország szinte minden hasonló jellegű intézményének képviselője, és egyöntetűen csodálkoztak, milyen tisztaság van a piacon. Pedig, ha megindul a szezon, tehát május elsejétől, van ám szemét jócskán. A standokat bérlő őstermelőket tanácsrendelet kötelezi a közvetlen környékük tisztántartására, azonban csak a nagyobb darabokat kell eltakarítaniuk. Mint például ezekben a napokban a hónapos retek zöldjét. Az apróbb szemét összeszedése a mi dolgunk. — Végigjártam a piac fedett részét, és majdnem a körmömre égett a csikk, mert egyetlen edényt se találtam, amelybe bedobhattam volna. — Csikktartó valóban nincs. Van viszont hét nagy kuka, a nem fedett területen pedig öt. Amikor bővülni kezd a felhozatal, még többet kirakunk. Ezenkívül három fémkonténer is a hulladék gyűjtésére szolgál. Ezeket a bérelt üzletterek vezetői is használhatják. A konténereket naponta üríti a Városgazdálkodási Vállalat. — A négy takarítónak mekkora területet kell söpörnie? — Körülbelül ezerkétszáz négyzetmétert. A mi felad;a- tunk ezenkívül a piac melletti buszmegálló takarítása is, és azzal több bajunk van, mint az egész piaccal. Rengeteg a maghéj, cigarettavég, gyümölcshulládék. jóllehet három szeméttároló is található a megállóban, szinte keze ügyébe esnek mindenkinek. Nem is értem, miért okoz örömet egyeseknek, ha mocskot hagynak maguk után. . Hát igen. Ugyanígy érthetetlenül áll a jelenség előtt Varga András, a szolnoki autóbusz-pályaudvar forgalomirányítója. — Naponta húsz-huszonötezer utas megfordul a pályaudvaron — mondja. — összesen huszonnégy szeméttartónk és egy konténerünk van. A három takarító huszonnégy órás szolgálatot lát el. ami azt jelenti, hogy nincs a napnak olyan perce, amikor ne sepregetnénck. Kivéve persze a reggeli és a délutáni csúcs- forgalmat, mert akkor- meg se lehet mozdulni. Szomorú dolog, hiába a sok szemét- gyűjtő, mégis előfordul, hogy az automatákhoz használatos műanyagpoharakat szerteszét görgeti a huzat. Sőt, szemtanúja voltam egy jelenetnek, amely egyszerűen megdöbbentett. Az egyik takarító néni súrolta, mosta a váróterem padlóját, és alig ment tovább a tisztára mosott területről, egy fiatalember éppen arra a helyre d,obta a műanyag poharat. A néni felháborodott, mire a fiú megjegyezte: „Magának az a dolga, hogy takarítson.” Ami igaz is. De hát legalább a munkát becsüljék meg, ha már a tisztaságot nem is ... A martfűi buszmegálló várótermének nyikorgó ülései alatt — ahogy mondani szokták — „térdig ér a csikk" Igaz, nemrég ment a cipőgyár délutáni váltásához igazodó járatsor. A várótermet naponta többször takarítják, mégis az elhanyagoltság látszatát keltik az ütött- kopott, egykor bizonyára valamelyik moziból „kiszupe- rált” padok. Kint a szabadban hat szeméttároló is van, egymástól néhány méterre. Ezt egyszerű megszámolni. A körülöttük eldobált csokipapírt, cigarettásdobozt, üres zacskót már nehezebb. Pedig akik eldobálták, mindennap visszajárnak id,e. Ki tudja, hány újságcikk, rádió-, tévériport megjelent és jelenik még meg „szeime- telés-ügyben”. De úgy tűnik, kevés eredménnyel. Megtörténhet, hogy lesz olvasó, aki miután végigfutott ezen az íráson, azt mondja a témáról: „na bumm ...!” Majd összegyűri az újságot és eldobja. Csak legalább valamelyik szemétgyűjtőbe ...! — bendó — Görkorcsolyacipök exportra Bauxit után is lúrnak a szénkutatók Megkezdte a bauxitkuta- tást az Országos Földtani Kutató-Fúró Vállalat Nyírád, Halimba és Szőc térségében. Az eddig szénkutatással foglalkozó vállalatot a Magyar Alumíniumipari Tröszt ebben az esztendőben 20 000 méternyi kutatófúrással bízta meg. A Magyar 'Alumíniumipari. Tröszt és az Országos Földtani Kutató-Fúró Vállalat együttműködése lehetővé teszi a meglevő kapacitások és eszközök hatékony kihasználását, s beruházást helyettesít. Az új bauxitbányák előkészítéséhez, valamint az újabb ércmezők kapcsolásához 1980 és 1985 között legkevesebb 600 000 méternyi kutató fúrásra lesz szükség. A bauxitkutató vállalat meglevő eszközeivel azonban csak 500 000 méterré tud vállalkozni. Görkorcsolyacipőket is gyártanak az • idén exportra a Duna Cipőgyárban. Az utóbbi időben külföldön egyre népszerűbb lett a görkorcsolya sport, így természetes, hogy megnövekedett a speciális sportcipők iránti igény. Külföldi ipari formatervezés alapján a Duna Cipőgyárban — bár eddig nem tartozott profiljukhoz, kidolgozták Csaknem két évtizede épült a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 500 adagos üzemi konyhája, amely az évek során szűknek bizonyult, megkoptak berendezései. Megérett tehát a felújításra, a bővítésre a létesítmény. Egy hónappal ezelőtt megkezdték a korszerűsítését. A régi, széntüzelésű kazánokat megszüna görkorcsolyacipők előállításának technológiáját. A speciális cipőkhöz kizárólag hazai vállalatoktól, a szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól, a győri GRA- BOPLAST-tól és a borsodi Vegyi Kombináttól szerezték be az alapanyagokat. Az elsősorban versenyzéshez alkalmas görkorcsolyacipőkből az év első felében 50 ezer párat exportálnak. tették, helyükre öltözőket, mosdókat, zuhanyzókat építettek. A főzőtér is megújult, új szellőzőberendezést, elektromos tűzhelyeket, műanyag-burkolatot szereltek be. Az átalakítás idején a BVM szolnoki gyárának konyhája látta el ebéddel az építőket. Hétfőtől már a fel- úiított konyhában főznek. Hétfőtől már „hazait” ebédelnek CSÍKIT hátam csikk
