Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
1980. május 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magára maradt a jászapáti fűtőház: a megyében már csak a Szolnok—Vámosgyörik vonalon van rendszeres gőz- vontatás. Bár a fűtőház elsődleges célja a s zemélyaet biztosítás, a felfűtés, a nagy járműjavítók túlterheltsége miatt egyre több a javítanivaló is az elaggott szeriken tyűkön. És ha van is némi alapja a történetnek, mely szerint a sürgető utasnak azt válaszolja a mozdonyvezető: .tudnék ón gyorsabban is haladni, de nem hagyhatom itt a mozdonyt — a „Jészvonat” még évekig igényli a fűtőháziak munkáját. Aztán: irány a várakozó kocsisor, kezdődik a szolgálat Nemcsak csapágyakat, apróbb kovácsmunkákat, hanem kazánjavítást is végeznek a fűtőházban .. állandó társa, Pásztor József fűtő ezalatt a „konyha”, a mozdonyvezető-fülke műszereit ellenőrzi A zsebkendőnyi területen meglehetősen körülményes a szén terítése msziptn Tanácsi űzemha. Nem volt „fagyszünet” Eredményes negyedév Jól használták ki a telet a Jászapáti nagyközségi tanács költségvetési üzemében. Az év első 3 hónapjára jórészt belső szerelési .munkát ütemeztek Ibe, így az idei kemény tél már nem kényszerítette őket „fagyszünetre”. Jól szervezett, folyamatos munkával az üzem dolgozói a vártnál eredményesebb negyedévet zártak, jó alapokat teremtve a folytatáshoz. A tanácsi üzem idei tervéiben 17 és fél millió forint értékű építési, felújítási és karbantartási munka szerepel. Az év első negyedében elkészültek az átalakítással épülő, 75 személyes óvoda belső sziakipari munkálataival, a gyermekintézmény műszaki átadását május 1-re tervezték. Jól haladtak — és jelentős késést hoztak be —i a tanácsház és pártszékház építésénél. Befejezték a jász- szentamdrási gyógyszertár építésében vállalt szakipari munkát, a festést, a központi fűtés szerelését. Az első negyedév eredményei között .könyvelhették el azokat a tanácsi jellegű munkákat — a parkok, a közterek, a strandfürdő karbantartását, felújítását — amelyekkel a település szépítését segítették elő. Az eredményes negyedév után folytatják és a nyáron már elkészülnek a „tornyos” általános iskola felújításával. Az oktatási intézmény külső és belső vakolásával, festésével több év óta tartó felújítási, korszerűsítési programot fejeznek be. Folytatják a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tehenészeti telepének építését. Az idei tennivalók között szerepel az új, 8 tantermes általános iskola létrehozása. A terület előkészítése, a régi épületek bontása befejeződött, az év végéig a betonozási és lábazati munkával készülnek el. Tanácsi jellegű feladatokat teljesítenek a költségvetési üzem dolgozói a központi orvosi rendelő bővítésével, a 3 lakásos állami lakóépület felújításával, a település köztisztaságát segítő szolgáltató tevékenységével. Külföldi szakszervezeti vendégek a megyében A május elsejei ünnepségeikre a SZOT vendégeként hazánkba érkezett külföldi vendégek egy csoportja május 4-én, vasárnap megyénkbe látogatott. Az SZVSZ portugál képviselőjét, a csehszlovák, a vietnami, a portugál, a kubai szak- szervezeti delegációk tagjait délelőtt Szolnokon, az SZMT székházában Árvái István, a Szakszervezetek megyei Tanácsának vezető titkára fogadta és tájékoztatta a szakszervezeti mozgalom megyei helyzetéről, jelen feladatairól. A vendégek ezután a martfűi Tisza Cipőgyárba látogatták, a délutánt pedig a Héki Állami Gazdaságban töltötték. Mindkét helyen a vállalati, az üzemi szakszervezeti munkát tanulmányozták és különösen az üzemi demokrácia kérdései, a szakszelrvezeii bizalmiak munkája iránt tanúsítottak nagy érdeklődést. A delegációk az esti órákban utaztak vissza Budapestre. Öreg gőzösökön Kőhidi Imre képriportja Megkezdődött az Akadémia közgyűlése ACZÉL GYÖRGY FELSZÓLALÁSA Tegnap a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött az akadémia utóbbi négyéves munkájáról beszámoló, tisztújító közgyűlése. A közgyűlést Szentágothai János akadémikus, az MTA elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd szóbeli kiegészítést fűzött az elnökség írásos beszámolójához. Ezt követően Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára tartotta meg beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelveinek 1969. évi közzétételével új fejlődési szakasz kezdődött. E határozatban megfogalmazott tudománypolitikai programot erősítette meg a párt a X. és XI. kongresszusa és az alapvető feladatokat határozta meg a Politikai Bizottság 1977. állásfoglalása is. A XII. kongreszuson is nyomatékkai hangsúlyozták a tudománypolitikai irányelvek maradéktalan végrehajtásának szükségességét. Ezután Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Elöljáróban azzal méltatta az akadémia 140. közgyűlésének jelentőségét, hogy a napirendi témák szerint a tanácskozáson a tudományos élet képviselői az ország előtt álló feladatok reális számba vételével foglalkoznak. Felidézte Aczél György, hogy a XII. pártkongresszus higgadt, bizalommal teli légkörben tanácskozott, egy olyan időszakban, amikor munkánk belső és külső feltételei nehezebbé váltak. Elhatároztuk — húzta alá —, hogy tovább haladunk a fejlett szocializmushoz vezető úton, a párt programnyilatkozatában kitűzött célok felé. körültekintően elemezve a valóságot, helyzetünket. A kongresszus nagy nyomatékkai hangsúlyozta a minőségi követelményeket. Először elemezte annak lehetőségeit, hogy a gazdaságnövekedés ütemének csökkenése mellett miként lehet a szocializmus érdekeit nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni. így társadalmunk fejlődésének újabb, minőségi szakaszát alapozta meg a kongresszus. Ezt követően Szentágothai János átadta az akadémiai aranyérmet és díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1980. év; akadémiai aranyérmet Tolnai Gábor akadémikusnak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsésztudományi kara tanszékvezető egyetemi tanárának adományozta. hosszú időn át eredményesen folytatott irodalomtörténeti kutatásaiért, valamint tudományszervezői és oktatói munkásságáért. Éjjel álmomban a gyárban jártam Hideg eső mossa a szépen művelt h:s ágyások növényeit a iiszaföldvári Rákóczi utcában. Egy virágfán ott az első szirom, rózsaszínű virágát szinte féltem a hidegtől. A sok ablakos, tágas verandás vízi fukszia virágzik, szép szobanövények bizonyítják: a háziak virágot szerető emberek. — Ráérek bíbelődni velük — mondja Huszár Károly. — Szeretem a növényeket, mindig újakat meg újakat oltok, szaporítok. És a kert is sok munkát ad, de egy nyugdíjasnak kell az elfoglaltság, ugye tudja? A hangra előjön a délutáni álmából felzavart feleség is. Fájós a lába, férje karján, úgy lépi út a küszöböt. — Már négy éve, hogy nyugdíjas vagyok — mondja Huszár Károly. — Huszonhét évet húztam le a Tisza Cipőgyárban. Voltam tomacipő-préselő, segédművezető, diszpécser és a legtovább a keverőben. a gumigyárban vegyszeibemérő. És el ne felejtsük, vagy 10— 12 évig szakszervezeti műhelybizottsági titkár. — Meg Is látogatta éppen a múlt héten Károlyomat Szabó Attila, a szakszervezeti bizottság titkára — nevet a feleség. — Mert Károly most se nyugszik, a földvári nyugdíjasokat állandóan látogatja. Szervezi őket kirándulásra, hívja nyugdíjas találkozóra, majálisra. — Bírom — mondja a férj. — így igaz, hetente találkozom nyugdíjassal, s a gyárban is ott vagyok mindig, ha hívnak. Évente legalább kétszer, háromszor megyek. Itt van, nézze meg, mindmáig küldik az üzemi újságot, abból is tudok én mindent a gyárról. Aztán — pedig nem kérem — karácsonytájt egy kis pénzt is küld mindig az szb. — Pénteken éjjel is a gyárban jártam — álmomban. * * * — Két évvel ezelőtt a szakszervezeti bizottság felmérte a nyugdíj előtt állók helyzetét — mondja Szabó Attila a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára. — Elsősorban azért, hogy lássuk, mi most a pénzük, mire számíthatnak a becsülettel megdolgozott évek után, s mi hogyan tudunk rajtuk segíteni. Nem kis dolog ez minál.unk hiszen jelenleg pontosan 643 öregségi és 282 rokkantsági nyugdíjast tartunk nyilván. Tavaly szb-ülésen tárgyaltuk a nyugdíjasaink helyzetét, s most a választások idején már szaporodik a bizottságaink száma: létrehozzuk a nyugdíjasok bizottságát. Azért döntöttünk így, mert van közöttünk sok olyan ember, mint Huszár Károly bátyám Tiszaföldvá- ron. Felelősséggel tudnak gazdálkodni a rájuk bízott pénzekkel, intézkedni saját ügyeikben. Nem elesett emberek, szerencsére. Az szb-titkára Martfűn nőtt fel, jól ismeri a régi munkásokat. Mondja, tavaly nyáron, amikor Párizsban járt, meglátogatta Kerekes mamát is (így hívta valamikor az egész gyár) aki ott él, de mindmáig a gyár nyugdíjasának vallja magát, s ha rokoni látogatásra hazajön, a gyáriba is beköszön. — Minden év októberében készül egy kimutatás — ezt már Gyevnár Ferenc, a nyugdíjelőkészítő albizottság vezetője mondja. — Ebből, megtudjuk, hogy a következő esztendőben hány munkatársunk éri el a korhatárt. Az idén páldául hat- vanhatan mehetnek nyugdíjba, s közülük 39 nő. —< Mehetnek! — szól közbe az szb-titkár. — Ugyanis nem kötelező, sőt ösztönözzük az egészségeseket, maradjanak csak, tegyenek rá még egy kicsit. S hogy ne csak a nyugdíjpótlék legyen ösztönző, ez évtől a kollektív szerződésünk kimondja: aki korhatár után is dolgozik, évente egyhavi átlagfizetést kap jutalomként, a hűségért. Veszi a telefont, s már folytatja ás. — Az idén öten „maradtak visz- sza”, két férfi és három nő. — És az előkészítés? Gyevnár Ferenc, az albizottság vezetője sorolja: — Minden év elején ösz- szeh ívtuk azokat, akiknek esedékes az „obsit”. Hívunk szaktanácsadó-előadót Szolnokról, 3 társadalombiztosítási igazgatóságtól. Szívesen segítenék mindig. Elmondják, mit kell tenniük, hogyan kell az esetleg máshol eltöltött éveket igazolniuk, s milyen egyéb iratokra van szükség a nyug- díjmegállapításhoz. Egyébként az az igazság, hogy amit csak lehet, itt mi a gyárban intézünk nekik hogy ne bajlódjanak olyan dolgokkal, ami nehezükre esik, amit még nem csináltak. És az ember ugyebár egyszer lesz nyugdíjas. Martfűn számos szocialista brigád is az idősek mellé állt. Az asztalos műhely brigádja például Muth Mihályt patronálja, aki .már nem jár ki, akinek kell a látogatás, a jó szó. A kollektívák tartják rendben az öregek tanácsi napközi otthonát is, a művelődési központ még a kis könyvtár frissítéséről is gondoskodik. Van a gyárnak saját nyugdíjas klubja is, egyelőre a helyi művelődési központban. Gombos Laci bácsi a vezetője. Évente sokszor ő jön sürgetni az öregek kétszer lehetséges kirándulását. Ingyen a gyári busz, a vendéglátás — fizetség érte (gyönyörű) az idős emberék öröme. Ez a kirándulóbusz mindig telt házat jelent. És az már csak természetes, hogy az első szeptemberi szabad szombat a nyugdíjasoké a Tisza Cipőgyárban. A találkozóra feleségedtől jönnek — sokszor messzi vidékről is elfáradnak —1 az öregek. A legidősebbek nem győznek csodálkozni a fejlődő gyárváros láttán: „hát ennyire vittétek, gyerekek?” Jó, jó, mondom magamban. de mit lehet még tenni értük? Huszár Károly azt mondta Tiszaföldváron, nem mindig a pénzmag hiányzik nekik, inkább a jó szó, hogy legyen kinek elmondani: itt fáj, ott fáj, erre, arra boldogulnak a gyerekek. — Ahogy tudjuk, időnk engedi, felkeressük őket — mondja az szb-titkár. Azért az se lebecsülendő, hogy szociális kiadásainkból évente négyszázezer forint az övéké. Legtöbbször úgy, hogy nem is kérik a segélyt, a házhoz szállított tüzelőt, az ajándékot. Gyevnár Ferencnek jó négy éve van még nyugdíjig. Fogadkozik erősen; ha bírja egészséggel, ő se hagyja el a gyárat, bár ... — Ügy köszöntünk, búcsúztatunk mindenkit, ahogyan illik. A búcsúzó emléklapot, tiszás rézkarcot kap, amin a vezetők megköszönik a munkát. A húsz évig vagy régebben itt dolgozok tiszás készletet, legyen maradandó emléke az utolsó gyári napnak. És ugye a munkatársak, a brigádok is 'kitesznek magukért ... Ezután meg tartalékolnak nyugdíjaztatásra kiváló dolgozó 'kitüntetéseket is. Érezzék a megbecsülést még jobban az öregek! Sóskúti Júlia Kálmán Miklós mozdonyvezető a szén feltöltésénél serénykedik...
