Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 1. IZ „EMBERTELEN” GYÁR Sok vállalat várta a jól végzett munka tudatával az ünnepet — ám az elvégzett munka öröme keveseknek jutott. Hiszen a termelés — általában — szakadatlan folyamat, és ebben az ünneplés nem befejező, inkább pillanatnyi mozzanat. iKivétel tehát az Alföldi Tégla­ipari Vállalat; a Kiváló Vállalat cím átvétele új gyá­ruk avatásával esik egybe majd. Valami rvéget ért Me­zőtúron, és az ünnep után egy új, egy más veszi kez­detét. A statisztika szerint éven­te egy főre kétszáz tégla „esik” hazánkban: évi két­milliárd tégla készül Ezt a mennyiséget akkor is pro­dukálni kell az építőanyag­iparnak, ha a nem is oly rég még százhetven magyar tég­lagyárból mára százharminc maradt — és akkor is. ha a tizenhatezres munkássereg­ből tavaly például hatszá- zan váltak ki. Az öreg gyá­rak mind csökkenő termelé­sét csak az újak ellentétele­zik: a 36 korszerű gyár adja a kétmilliárd téglának több mint a felét. Ezt növeli 65 millióval a legújabb üzem, a mezőtúri Vázkerámia. Fa­lazó-, és Burkolótéglagyár. A bátaszéki után nagyságra ez a hazai legnagyobb — a mezőtúri székhelyű Alföldi Téglaipari Válllalat 22 gyá­ra közül pedig a leg — min­den vonatkozásban. Kicsit régen vártak már rá, az igaz: 1952-től. Nem tétlen várakozással: Kisúj­szálláson középfalazóblokk, Karcagon gipszkerámiabeté- tes válaszfal — 1979-ben BNV-díjas! — jelzi a ter­mékkorszerűsítés állomásait. A téglagyártás modernizálá­sa azonban váratott magára. És ezalatt műszakonként a lerakók — többnyire nők — 24-26 tonnát hordtak öt mé­ter távolságra, a kihordók 28-30 tonnát talicskáztak ki a fülledt, poros kemence poklából a napvilágra. A mai embertől ez a terhelés már nem elvárható, megál­líthatatlanul csökkent a munkáslétszám. anyagot az előkészítőbe. Itt lengyel rakodógépek, olasz agyaggyúró és szűrőgép, ju­goszláv finomszűrő és len­gyel finomhengermű veszi kezelésbe. A mindenféle Fóliázás előtt a tégla- csomagok — (zárójelben: így olcsób­ban is jut téglához!). Egy­szóval: emberi kéz sehol: a téglát legelőször a kőműves veszi kézbe! Az automaták egyenesen kizárják az em­bert: fotocellák ellenőrzik a gépeket és mindent leállíta­nak ha valaki közelebb nyúl a megengedettnél. Az em­bertelen munka helyett egy „embertelen” gyár maradt — ahol a munkás csak őr­ködni álldogál. Felügyel, karbantart — és a változat­lanul 112 dolgozó nemcsak háromszorannyit produkál, de sokkal kisebb eerőfeszí- tésre is kényszerül. A leg­jobb szakembereknek hat készenléti lakást építenek, éjjel is közel lesznek, — de a családdal. Ami ebben a gyárban van, az valami olyan színvonal, ami még sok más munkánál a re­ményben sincs. * * * Szeretném csupa nagybe­tűvel leírni: a beruházást a vállalat maga bonyolította le. határidőn belül, költség- kereten belül — és minden jogvita, vagy kötbér nélkül! Pedig itt is voltak bukta­tók. Itt készítettem eddigi egyetlen olyan fényképemet, ahol a kép nem volt igaz — aznap éjjel, amikor az új­ságot nyomták, a szélvihar dominószerűen kidöntötte a száznyolcvan méteres köny- nyűszerkezetes csarnok minden tartókeretét. Mind­ezek ellenére zajlott le zök­kenőmentesen a beruházás, tizenkét hazai vállalat össze­hangolása a gyáriak mun­kájával. Egy csapattá hozva össze a létesítményi főmér­nökség, a központi műhely dolgozóit az építőkkel. Akik közül a legkiválóbbak nevét fel is soroljuk: Búzi Lajos, Faggyas Antal, Oláh István, Tóth József, Busi József, Busi János. Kerékgyártó Sándor, Skultéti Pál és Szöl­A legnehezebb munkát, a rakodást csak ellenőrizni kell A megletősen „alapos” előkészítést azután gyors cselekvés követte. 1977 jú­niusában egyszerre történt az első kapavágás és a hitel- szerződés aláírása. A 423,2 milliós beruházás befejezését 1980. május 31-re ígérték — a próbaüzem kezdésének 6 hetes előnyét tartva, 1980. április 15-én megtörtént az üzembehelyezés. Elmarad az avatásokat kísérő javítgatás — itt az avatásra már meg­állni kell! Minden kész, minden működik — az ud­varon már ott sorakoznak a zsugorfóliával összefogott téglacsomagok, és hatmillió tégla már a vásárlókhoz ju­tott. * * * Maga a gyár olyan, amire azt szokták mondani, hogy „ ki van találva, és meg is van csinálva”. A bányából cseh kotrógépek, magyar szállítószalagok juttatják az „kínzások” után kerü) 2-3 hétre, a henger alakú pi­hentetőbe az anyag — ki tudja miért, ezt köragyagtá- rolónak hívják. Az igazi gyártás a mezőtúri gyártmá­nyú adagolók munkájával kezdődik — aztán az olasz téglaprés, a LINGL manipu­látorok látványos mozdula­taival folytatódik. A szárító- kemencét és a gázfűtésű ége­tőkemencét sima, nem töré­keny pici lyukakkal átfúrt téglák hagyják el — ezeket zárja fóliába LINGL cso­magolómasina. Egyelőre raklapon, hogy targoncák is hozzáférjenek — bár a fó­lia olyan erős, hogy jól bír­ja a fuvarozást önmagában is. Az önrakodó teherautók pedig akár vagonba, akár a vásárlónál egy csomagként rakják le a rakatokat — fel­téve, hogy a vásárló művi kiszolgálást kér a tüzépnél, lősi Ferenc a jók közül is a legtöbbet adták. Tudom, volt speciális felkészültsé­gük, és annak is nagy sze­rep jutott, hogy a saját em­berek vitték a munka nagy- ját. De megvolt bennük az a bizonyos plusz is, amitől olyan igazán jól mehetnek a dolgok. A gyáriak kértek: csak semmi „dicshimnusz’ ! Való­ban: „csak” a dolgukat vé­gezték — éjjel és nappal. A kiváló címben a beruházás csak tételként szerepel, hi­szen a címet végül 2150 em­ber munkája „hozta össze”. Termelő és társadalmi munkájúk, magasan nyere­séges gazdálkodásuk. Amiért, ha „dicshimnusz” nem is jár, de tisztelet igen. Kőhidi Imre Mire egybeszánthatják a kengyeli határt... Kevés gazdaságban olyan jó az úgynevezett szántó­arány, mint a kengyeli Dózsa Tsz-ben: a hatezer hektár­nyi területükből 5 ezer 600 hektáron szántóföldi kultú­rákat termesztenek. Része van ebben annak is, hogy a kengyeli határ közös gazdái igyekeznek megművelni min­den talpalatnyi földet. Bíróság helyett KISZ-védnökség A városi ember- és jármű­forgataghoz szokott szemnek szinte pihentető a friss ápri­lisi szél borzolta árpatábla. Az április végi esőzések után gyors növésnek eredt, aho­gyan a gazdák mondják: megnyurgult a gabona. Ahol megállunk a terepjáróval, csonka házfalak fehérlenek vakítóan a haragoszöld tábla szélén. — Ez a hetedik tanyahely — mutatja kísérőm, Benke László főágazatvezető —, amelyet az idén wkitakarí- tunk”. A helyi szövetkezetek egyesülésekor, 1975-ben még 112 tanyát számoltak a terü­letünkön, most már csak negyvenegynéhányat laknak. A többit folyamatosan fel­számoltuk, a helyüket már műveljük. Megszüntettük a feleslegessé vált utakat, el­tüntettük a kiszolgált ho­mokbányákat. fasorokat is. Az egyesülés óta összesen hatvan hektárnál nagyobb területet állítottunk így újra a termelésbe. Tető. ajtó-ablak nélkül meredező, bontásra ítélt, ta­nyaépületeket többhelyütt is látunk a határt járva. A fia­tal főágazatvezető másféle falakat is emleget. — Hiába az igyekezetünk, lassan halad az elhagyott föl­dek. tanyahelyek. művelésbe vonása. Nehézkes a tulajdon- bavétel ügyintézése. Maga a végrehajtás se mindig köny- nyű, számolnunk kell az em­beri tényezőkkel is. Azokra, a többségükben idős tanyasiakra gondol Ben­ke László, akik sokszor ma­guk se tudják miért, de ra­gaszkodnak az elhagyott szi­getként már semmire se jó darabka földjükhöz, tapasz- tást se érő kis házaikhoz. — Azt hajtják csak egyre, hogy ha majd végleg elköl­töznek, szóval ha nekik már mindegy, akkor menjünk fa­lat dönteni, tüsköt szedni. Mondja meg. mit csináljunk? Ott élték le az életüket, meg kell őket értenünk. Ha nem adják át az elhagyott tanyát, menjünk bíróságra? A saját tagjainkról, nyugdíjasainkról van szó legtöbb esetben. Pör­lekedés helyett inkább ösz- szefognak a KISZ-eseink. Ha megüresedik egy-egy tanya­si porta, rászánják a hétvé­gét, és rendbeteszik annyira, hogy felszánthassuk. Törvény írja elő: a volt tulajdonosnak. legyen az magánszemély vagy közület nagyüzemi művelésre alkal­mas állapotban kell átadni a téesznek a területet. A ne­hézgépes (brigád 'traktorosa. Vereb István erre csak le­gyint. — Terem már vagy tizen­öt tanyahely. amelyikről én toltam le a lánctalpassal a romokat, a fákat. Nem em­lékszem, hogy valaki is ed­dig rendbe tette volna át­adás előtt a felszámolt por­ta helyét. Ez itt Sőreg Mi­hály tanyája volt. Itt még csak hagyjján, könnyen ki­fordul az akác a helyéről, ha derékban nekiveselkedek a DT-vetl. A ’korlábban kivá­gott fák tüskéjét viszont ne­héz kiszaggatni, azzal na­gyon megikíinlódunk. Persze van a művelésbe vont terü­letekkel még két év múltán is dolgunk. Minden talaj­munka előtt újra meg újra át kell böngészni, nehogy gyökérdarab, földben maradt küszöbfa vagy tégla csorbít­sa az ekét. törje a vetőtár­csát. Nemcsak a munka nehéz és sok a tanyahelyek felszá­molásakor. Ahogy Benke László sorolja, nem kevés a ráfordítás se. — Vegyük csak sorba: fa- kitermelés, cserjeirtás, fal­döntés. törmelék-elszállítás a hetven centi mély átszán- tás és egy csomó kézimunka az apróbb kövek, ágak ösz- szegyűjtéséhez. Mindennek a költsége egy-egy tanyahely­nél hét és tízezer forint kö­zött van. Ezzel együtt ezt tartom a leggazdaságosabb beruházásnak. A jkitakarí- tástól” számított harmadik évben (mondjuk búzát ter­melhetünk már rajta. Ve­gyünk egy félhektáros terü­letet, húsz-huszonöt mázsás terméssel. Két termő év alatt megtérül a befektetett ösz- szeg. Igyekszünk is úgy szer­vezni a munkát, hogy mi­helyst megürül a tanya, azonnal ott terem az erőgé­pes brigád. — Igen, mi igyekszünk úgy szervezni — kapcsolódik új­ra a beszélgetésbe a Sőreg tanyát bontó lánctalpas ve­zetője, Vereb István. — De hogy szerveznek a beruházó vállalatok? Tavaly itt az A—7as táblán keresztül ve­zették a gázt a mártfűi nö­vényolaj gyárhoz. Már elve­tettük az őszi búzát, amikor hozzáláttak feltúrni a földet. Miért nem a vetés előtt? Jó, jó, tudom, megfizetik a kárt. Csakhát a gazdaembernek vérzik a szíve, a kárbaveszett vetőmagért, a fölösleges gép­mozgásért. Bontott anyagból családi ház Csömör Lajos, az erőgópes brigád vezetője _ csatlakozik hozzánk. Nézzünk be. mond­ja. a Futás tanyára, hogy áll­nak a készülődéssel. — Futás Benjámin bácsi azzal biztat, ősszel felszánt­hatjuk a házuk, kertjük he­lyét. Kérte, hogy ne döntsük le a falakat, majd ő lebont­ja. Kell neki a vályog, meg ami használható más anyag. Egyébként a. téesz is eladja a beépítésre alkalmas bon­tott téglát, gerendát, csere­pet. Főleg fiatal, családi há­zat építő téesztagoknak. — kedvezményesen. A Futás tanyán a borjú- nyi nagy kuvasz nem állhat- ja a terepjáró Gazt. meg az idegeneket. A gazdasszony — téeszbeli kísérőim Teréz né­ninek szólítják — alig tudja túlkiabólni a csaholást. — Oda van az uram a Derzsi-gátnál. a fiam föld­jét készítik elő a kukorica­ültetéshez. Hogy rendbe tesz- szük-e őszig a tanyát? Hát már hogyne tennénk! Min­dig jó gazda volt az én Ben­jáminom, csak nem gondol­ják, hogy szemetet, hulladé­kot hagyunk magunk után. Őszön beköltözünk Kengyel­re, a Damjanich utcába. Mint megtudom, házat épí­tettek a faluban Futásék, több mint tíz éve. Teréz né­ni maga is mondja: ideje már, hogy lakják. — Tudják kedveseim, a jószágok miatt nem mentünk eddig. A nagyját. a hat tehe­net. meg a három borjút most már eladtuk. Aprójó- szággal bajlódunk itt már csak őszig. És a két ló ma­radt meg. azokra szükség van, a fiam földjét ezután is műveljük. A tanya bontási anyagából éDÍtünk bent is­tállót. merthogy azt mondta a doktor úr. az állatorvos, hogy tarthatunk a faluban is tehenet. Persze nem ha­tot. annyi tőgyet már nem is bírnék naponta kétszer vé­gigrángatni. Hiába, megöre­gedtünk ... Gyepet a jószágoknak Már elköszöntünk, amikor Futás néninek eszébe jut. mit hagyott meg az ura. ha tanyaközeiben látja a téesze- seket. — Azám. ehelyett a kis föld helyett kaphatnánk-e valahol egy darabka gyepet? Amiről majd kaszálhat az uram és a fiam a jószágok­nak. ígéri az ágazatyezető is. a brigádvezető is: a Derzsi- gátnál, a Futás fiú földje vé­ginél van olyan legelő, ami­ből juttatnak az öregeknek. Visszaútban a téesz köz­pontja felé frissen vakolt tanyaépületet mutat Benke László. — Látja, innen biztosan nem költöznek ki egyhamar. Kerülgethetjük még ki tud­ja hány évig a nagy gépek­kel, és kerítés híján a jó­szágaik is nem egyszer kárt tesznek a közös búzájában, kukoricájában. Hiába, idő, sok idő kell mire végleg egy­beszánthatjuk a kengyeli ha­tárt. Most már jó ha öt-hat tanyahelyet művelésbe fog­hatunk egy-egy évben. Temesközy Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom